Meghívó!

Pecznyík Pál 
Meghívó!

Isten hív bennünket,

dicső országába,

múló földi honból.

örökfény honába!

Itt sok próba vár ránk,

halál leng köröttünk,

reng a föld alattunk,

vihar zúg fölöttünk.

Földön váltja egymást,

sírás és nevetés,

de kiben él a vágy,

egy szebb hon, keresés?!

Oly kevesen vágynak,

szebb, örök hon után,

hol nem lesz gondredő,

emberek homlokán.

Abban nem kell vívni,

élet - halál harcot,

abban: mosoly, derű

borít, minden arcot.

Ez a szent meghívás,

még ma is érvényes,

vár minket új honunk,

örök, dicsőséges!

Celldömölk,

2011. III. 24.

SZERESS!!!

SZERESS!!!

Szeress úgy, mint a Nap!

A Napsugár nem kérdezi,

Hogy mennyit ér a fénye

A Napsugár nem kérdezi,

Hogy mit kap majd cserébe

A Napsugár nem mérlegel,

Csak tündökölve árad.

Símogat és átölel,

de nem kér érte árat.

Szeress úgy mint a Nap,

feltétel nélkül

Úgy, mint a Nap,

ami szívedből épül.

Úgy mint a nap, fényből születve

Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.

Minden ember fénysugár,

a mindenségnek része

Azt hiszi, hogy porszem,

pedig a mindennek egésze.

Minden ember fénysugár,

egy a végtelennel.

Minden ember fénysugár,

de ebben hinni nem mer.

Szeress úgy mint a Nap,

feltétel nélkül

Úgy, mint a Nap,

ami szívedből épül.

Úgy mint a nap,

fényből születve

Úgy, mint a Nap,

áldást teremtve.

Szeress áldást teremtve!

Nem az vagyok...

Nem az vagyok...

Nem az vagyok, ami lehetnék - mert az Istentől kapott adományaimat még nem bontakoztattam ki teljesen az Ő javára.

Nem az vagyok, aminek lennem kellene - mert nem mindig teszek eleget Isten mércéjének.

Nem az vagyok, ami lenni szeretnék - mert még távol vagyok attól, hogy olyan legyek, mint amire vágynék.

Nem az vagyok, ami lenni remélek - mert az csak Istennél leszek majd.

De hálát adok Istennek, hogy már nem az vagyok, aki egykor voltam, és hogy Pál apostollal együtt mondhatom: “Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok” (1 Korinthus 15,10a) - olyan ember, akit Isten elfogadott.

(A cikk ETHOS-ban megjelent a 2007/2 számban a 28-32. oldalon)

Értsd meg őket...

Értsd meg őket...

Amikor az emberek
mogorván befelé fordulnak,
próbáld megnyitni őket.
Ha félreértik tetted és szavad,
próbáld megérteni őket.

Ha jót teszel velük,
s mégis rossz szándékod hiszik,
akkor se haragudj rájuk,
hiszen a szívek
éppúgy másként éreznek,
ahogy a szemek másképp látnak.

Mivel a szemek
nem egyformán tűrik a fényt,
a száj sem mozdulatlan mindig:
a szó, miként a dárda,
sokszor a szív mélyére hatol.
Csillapítsd a haragvó indulatot
nyugtató simogatással,
a szavakat hallgatással.

(Ismeretlen) 

A hallgatás értéke

Teréz anya: 
A hallgatás értéke

"Uram, állíts szájam elé őrséget,

és ajkam kapujához rendelj védelmet"

(Zsolt 140,3)

A hallgatás szelídség,

amikor nem szólsz, ha bántanak,

amikor nem keresed a magad igazát,

amikor hagyod, hogy Isten

védelmezzen téged.

a hallgatás szelídség.

A hallgatás irgalom,

amikor nem feded fel testvéreid hibáit;

amikor készségesen megbocsátasz anélkül,

hogy a történteket felemlegetnéd,

amikor nem ítélsz, hanem imádkozol,

a hallgatás irgalom.

A hallgatás türelem,

amikor zúgolódás nélkül fogadod

a szenvedést,

amikor nem keresel emberi vigaszt,

amikor nem aggódsz, hanem türelmesen

várod, hogy "a mag" kicsírázzék,

a hallgatás türelem.

A hallgatás alázat,

amikor nincs versengés,

amikor belátod, hogy a másik jobb

nálad,

amikor hagyod, hogy testvéreid

kibontakozzanak, növekedjenek

és érlelődjenek,

amikor örvendezve mindent elhagysz

az Úrért,

amikor cselekedeteidet félreértik,

amikor másoknak hagyod a vállalkozás

dicsőségét,

a hallgatás alázat.

A hallgatás hit,

amikor nyugodtan vársz, mert tudod,

hogy az Úr fog cselekedni,

amikor lemondasz a világról,

hogy az Úrral lehess,

amikor nem törődsz azzal,

hogy megértsenek téged, mert elegendő

neked, hogy az Úr megért,

a hallgatás hit.

A hallgatás imádat,

amikor átkarolod a keresztet, anélkül,

hogy megkérdeznéd: "Miért?"

a hallgatás imádat.

"Jézus hallgatott" (Mt 26,63)

Köszönöm, akik gondoltak rám a névnapomon!

 

 

Ezeket kaptam Tőlük, és nagyon köszönöm!

Úr drága gondviselése legyen veletek! :)

Tanulságos!

Tanulságos!

Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. 
Jelenetek villantak fel az életéből. 
Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré. 
Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat. 
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát. 
Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog,  s megkérdezte az Urat: 

- Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel. De íme, épp a legnehezebb időkben csak egyetlen sor lábnyom látható. 
Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád? 

Az Úr így felelt: 

- Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek.