Szívvel szeretni!

Szívvel szeretni!

Egy őszi hideg szeles késődélután ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán magányos volt és hideg a szíve, senkit sem szeretett, senki sem szerette . Kigyúltak már az utcai fények, s erősebben fújtak a fagyos szelek, fejét lehajtva, kabátját összehúzta, lépteit jobban megszaporázta. Kopott vaskapujához érve, zsebében kulcsát keresgélte. Megtalálta, elővettem ám leejtette, morgolódva lehajolt hogy a kulcsát felvegye. S akkor, a kerítés tövében előbújó kis virágot észre vette.

- Mindenhol csak a gazok nőnek,mormolta félhangosan. A szomszéd kislány rászólt, szeretettel nem haragosan:

- Bácsi kérem ,azt a virágot neked én ültettem. A férfi a vállát rándítva mondta: - én ilyet nem kértem. Azzal bement a fűtetlen hideg házába, kopott kabátját hanyagul ledobva,kályhájába tűzet rakva. Kavargott benne a kislány mondata:- Minek nekem virág? - mormogta. Éjszaka lett nem jött álom a szemére. Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe: - Virágot nekem? Nekem ? Nekem ültette. Majd felkelt, konyhájából a nagy kést magához vette, kiment , s a kis virágot óvatosan a földből kivette. A házba bevitte és gondosan elültette. Másnap mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak. Odakinn , mosolytalanul bólintott a kislánynak. Kislány szelíden szólt, s rámosolygott: - Látom bácsi bevitted a virágot. Beválaszolta, majd elballagott. Este siettet haza ,mert tudta, már nincs egyedül. Várja a kis virág, mely ablakában ül . A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott. A férfi boldog lett, hisz színével a szürkeségbe napot lopott. Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette . Hanem egy nagy tábla csokit levett a polcról és kosarába tette. Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva. Órájára pillantott párszor és várt és várt , de hiába. Este nem is haza sietett, hanem egyenest a szomszédjához csengetett. Idős néni jött elébe

- Jó estét a kislányt keresem a szomszédból vagyok. - A kislány beteg lett , kórházba van .- mondta a nénike- nagymamája vagyok! A férfi elsápadt beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett.

- Hová- hová- szólt egy nővér- egy kislányt keresek ma beteg lett. - Ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett. Hazafelé, koszorút kötetet hatalmasat, színes ,tarka virágokból. Eljött a nap! Logó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából. Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból . Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta.

- Köszönöm- összekulcsolt kézzel,lehajtott fejjel de hangosan érthetően mondta. Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra- köszönöm !

- Csak ezt az egy szót mormolta. Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kis virágját magához vitte. A temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette.

- KÖSZÖNÖM! Ezt a virágot tőled kaptam. Látod ? Most ezt visszaadtam.

Már tudom, megtanultam : HOGY NÉHA MEG KELL ÁLLNI , MÁSOKKAL IS TÖRŐDNI!!!

Öröm

Teréz anya:
 Öröm 

Az öröm imádság, az öröm erő.

Az öröm háló, amellyel lelkeket foghatunk.

Isten szereti az örvendező imádságot.

A legjobb módja, hogy Istennek hálát adjunk: ha dolgunkat örömmel tesszük.

A szerető szív vidám szív.

Ne engedd, hogy a gondok úgy hatalmukba kerítsenek; hogy miattuk elfelejtsz örülni a feltámadt Krisztusnak. Mindnyájan Istenhez vágyódunk, a mennyországba, de hatalmunkban áll, hogy már most és itt nála legyünk a mennyben, s minden pillanatban boldogságban részesüljünk.

Ez azt jelenti: szeressünk úgy, ahogyan ő szeret, segítsünk, ahogyan ő segít, adjunk, ahogyan ő ad, szolgáljunk, ahogy ő szolgál, mentsük meg az embert, ahogyan ő megment minket, huszonnégy órán át vele legyünk, és a legnyomorúságosabb öltözékben is felismerjük.

Boldog ember vagy...

Boldog ember vagy...

Boldog ember vagy, hogyha Isten szól,

és engedelmes szívvel válaszolsz,

s a kettéhasadt kárpiton belül

az Isten szentségébe menekülsz;

mert senki onnan ki nem vettetik ,

örök életet biztosít a HIT;

ÚR JÉZUS vére ISTEN oltárán

érted is hullott ott, a Golgotán.

MA IS

Túrmezei Erzsébet 
MA IS

Ma újra rád csodálkozom.

Újra megérint toborzó szavad.

Átzeng tovatűnt évszázadokon,

ahogyan nem az erőseket,

magabiztosakat hívogatod,

csak a kicsiket, megterhelteket,

gyengéket, fáradtakat,

aki magának is teher,

aki már senkinek se kell,

az kell neked.

Volt-e valaha kívüled vezér,

aki így toborzott sereget?!

Századok tűnnek. Vén földünk forog.

Letűnnek vezérek, diktátorok,

Ember alkotta rendszerek...

De Teneked ma is van sereged.

Csak pillanat !

Pecznyík Pál

Csak pillanat!

Derült, borult nagy ég alatt,

életünk csak egy pillanat.

Lelkünk új világba lép át,

itt hagyja nyűtt földi sátrát.

Mégis, ez az egy pillanat,

olyan sok mindent tartogat.

Még ha hetven - nyolcvan év is,

hossza: csak pillanat mégis,

ha mérjük a rövid végest,

örökkévalóhoz képest.

Értelmünk azt, fel sem fogja,

hogy lelkünk, mely testünk foglya,

él örökké túl-világon,

ismeretlen ott az álom.

Ott nincsenek napok, évek,

nyoma sincsen az időnek.

Ne bánjuk a múló napot,

ezt a múló pillanatot,

Istenhez szálljon a hálánk,

nála: örök élet vár ránk!

S ha véget ér a pillanat,

testünk eltűnik föld alatt,

s a dicső feltámadásban,

megjelenünk új ruhában!

Melyet soha le nem vetünk,

abban: mennyben ünnepelünk.

Itt véget ér a pillanat,

ott élünk szebb új ég alatt!

Celldömölk,

 2011. II. 25.

HÉTKÖZNAPOK HÚSVÉTI FÉNYBEN

Túrmezei Erzsébet: 

HÉTKÖZNAPOK HÚSVÉTI FÉNYBEN

" Győzelmet vettél,ó Feltámadott!"

Minden reggel elénekelhetem,

s boldog húsvéti fény ragyogja be

új napom, útam,egész életem.

Hisz Jézus Krisztus, a Feltámadott,

jár aznap is előttem és velem.

Nyomában új szolgálat, feladat,

új erő vár, új öröm, győzelem.

"Győzelmet vettél, ó Feltámadott!"

Jöhetnek borús és nehéz napok,

zengve kísér az ének ritmusa:

a Győzelmes nyomában járhatok.

Jöjjetek, énekeljetek velem,

és énekelje egész életünk!

A Győzelmes nyomában járhatunk,

s vele győztesen célhoz érhetünk.

Péter Húsvétra vár

Túrmezei Erzsébet : 

Péter Húsvétra vár

Várlak, várlak. Mesterem, várlak.

Mikor jelensz meg énnekem?

Nem úgy, mint Magdaléna várt,

nem bolyongok temetőkerteken,

és nem keresem halott testedet.

Mint élő, örök Mesteremet várlak,

mert húsvét van, öröm zeng a világon

... és rám esteledett.

Tanítvány voltam, s megtagadtalak.

Tanítvány voltam. Láttam a csodád,

és hallgattam életadó szavad.

Szerettelek.

Kész volt a szívem, kész volt, én tudom,

mind a halálig elmenni veled.

Olyan erősnek éreztem magam.

S mindennek vége lett.

Menjünk halászni. Halász voltam én.

Legyek megint. Hiszen Simon vagyok.

Csak csupa seb az életem.

Majd csak eltengetem.

A bánatom

majd csak elaltatom.

A Genezáret gúnnyal néz felém.

Halát nem adja hálóm terhinek.

Rossz apostolnak, rossz vagyok halásznak,

jaj, nem vagyok jó semminek.

Mesterem, jöjj és jelenj meg a parton,

mondd meg, hova vessem a hálóm,

mondd, amit elvesztettem, hol találom.

Jöjj, kérdezd újra, hogy szeretlek-e!

Háromszor kérded és háromszor vallom.

Más a szavam és más az életem,

más az élet és más az akarat.

Tudsz mindent. Tudod: megtagadtalak,

mégis szeretlek.

Az élet és az akarat között,

Uram, teremts igaz harmóniát!

Sebzett, beteg tanítványéletem

égi erőért Utánad kiált.

Legelesettebb és legárvább lettem.

Végső reményem, hogy irgalmas arcod

húsvéti fényben felragyog felettem!