Munkával akart megbízni az Úr,
Hogy végezzem dicsőségére.
De én nagyon el voltam foglalva,
S szava nálam nem talált helyre.
Így feleltem: „Nekem sok a dolgom,
Nincs időm, hogy kérésed tegyem,
Hívj valaki mást e feladatra,
Vagy várj, amíg munkám elvégzem."
Én nem tudom, hogy mi történhetett,
Ki végezhette el a munkát,
De tudom, hogy az Úr nálam nélkül
Sem szenvedett tervében hiányt.
Engem azonban vádolt a Lélek,
Szívemben nagy volt a gyötrelem.
Mit tegyek? – mondtam – megsértettem Őt:
Hívó szavának nem engedtem.
Később nekem kellett jönnöm az Úrhoz,
Mert nekem volt nagy szükségem Rá.
De vágyam nem elégítette ki…
S fájó lelkem ezeket hallá:
„Ifjú, nekem sok tennivalóm van,
Nincs időm, hogy kérésed tegyem.
Hívj valaki mást e feladatra,
Vagy várj, amíg munkám elvégzem."
E szavakból mindent megértettem,
Minden dolgomat abbahagytam,
Bűnbánattal hulltam lábaihoz,
S munkájára ajánltam magam.
Most, ha az Úr valamivel megbíz,
Félreteszem a földi dolgot,
Senkinek sem hagyom végezni azt,
AMIVEL Ő ENGEM MEGBÍZOTT.
