Tudsz-e imádkozni?

Tudsz-e imádkozni?

Ha fáj a szíved, tudsz e imádkozni? 

A sok gondok, bajok közt, mond, 

Istenhez tudsz e fohászkodni? 

Jóban, rosszban Isten segítségét kérni? 

A boldogság szele ha megérint, mond Istennek tudsz e köszönetet mondani? 

Ha öröm vagy bánat ér, mond, Istenhez tudsz e fohászkodni?

A munkádra áldást, mond 

Tudsz e valaha is kérni? 

A felkelő Napért, mond, 

Tudsz e köszönetet mondani? 

A családodért,barátaidért,mond 

Tudsz e áldást kérni? 

A gyermekeidért,a jövő emberéért, mond, 

Tudsz e,mersz e imádkozni?

Ezért a romló világért,az emberiségért, mond, 

Tudsz e megváltást kérni? 

Az egyetlent a Megváltót, mond, Meg mered e szólítani? 

Kérni, könyörögni, imádkozni, mond, 

Mersz e ilyet tenni? 

Mond, megtanultál e valaha valakiért 

Csak egyetlen egyszer is imádkozni?

Nem tudom neked adni a napot

 Dévényi Erika

Nem tudom neked adni a napot 

Nem tudom neked adni a napot,

De tudok adni egy pillanatot,

Mikor megállíthatod a rohanó időt,

Kiszakítva belőle minden erőt.

Nem tudom a napot neked adni,

Sugarával meleget árasztani,

De elküldöm neked szívem melegét,

Áldásként küldöm, legyen a tiéd,

Nem tudom a napot adni neked,

De adom a szeretetemet,

Ha fontos neked, kezedbe veheted,

Ha megérintett, magaddal viheted.

A napot neked adni nem tudom,

Hiszen nincs is saját napom,

De van egy kis lángom, csak neked,

Amely szeretetedért tőlem egy köszönet.

URAM KÖSZÖNÖM

Szabó Sándor: 
URAM KÖSZÖNÖM

Uram, köszönöm a napfényt, mely ad nekünk meleget.
Köszönöm a testemet tápláló kenyeret.
Köszönöm a vizet, mi oltja a szomjamat,
És még mennyi mennyi köszönet elmaradt.

Köszönöm a füvet, az esőt, a harmatot,
Köszönöm a virágot, mely ontja az illatot.
Köszönöm a fákat, melyek árnyékot adnak,
Köszönöm az estét, hogy most vége a napnak.

Köszönöm a hangyát, a tücsköt, a bogarat,
A hajnalban ébredő kis dalos madarat.
És még mennyi mindent köszönök Teneked,
Az eget, a földet, a folyót, a hegyeket.

Köszönöm a légzéshez szükséges levegőt,
S hogy boldogabb vagyok, mint bármikor ezelőtt.
Amit a legjobban köszönök, utoljára hagytam,
Köszönöm az életet, amit tőled kaptam.

Hála a szenvedésben

Pecznyík Pál

Hála a szenvedésben

Hiszem, tudom, tapasztalom,

ha rám borul a fájdalom,

és tagjaim lázban égnek,

betegségek: csak vendégek.

Fájdalmakkal átölelnek,

aztán, halkan tovább mennek.

De nem végleg távoznak el,

készen állnak, ha jőni kell.

Sem korábban, sem későbben,

mindig a kellő időben.

Betegségem, nem büntetés,

lelkem edzi, a szenvedés.

Az mindig csak javamra van,

soha el ne bízzam magam.

Alázatban élni – járni,

csak így lehet hűn szolgálni

Isten ügyét, a világban,

Védelemben, támadásban.

Védekezni: bűnnel szemben,

támadni: ó ember ellen.

Bár szenvedést okoz nékem,

köszönöm a betegségem.

Sorompó az, mely meg állít,

ha a Sátán bűnre csábít.

Betegség, ha jóra fordul,

ajkamról mély hála csordul.

Egy nap, út végére érek,

megszűnnek a szenvedések.

S ott élhetek majd örökké,

hol szenvedés, nem lesz többé.