2019. augusztus 16.

Szépség és jóság



Sánta János: 
Szépség és jóság

Ami szép, azt akármeddig nézzük, akkor is szép marad. Szépsége biztos, hogy Istenre utal, mert amikor nézzük, megfeledkezünk az időről, kilépünk belőle. Pedig a szépségnek valójában semmi haszna.

De mégis kell, mert túlemel a hasznosság keretein, és észrevesszük, hogy nagyobb érték létezni, mint birtokolni. Egy szép virágot le lehet szakítani, hogy csak számomra legyen szép, de akkor hamar elhervad. Ha bármit, ami szép, kisajátítunk, akkor rövid időn belül csúnyává válik, és nem hoz termést. Nem lesz jó semmire, és el kell dobnunk. De ha egy szép dolgot a helyén hagyunk, ápolunk, gondozunk, és hagyjuk, hogy termést hozzon, akkor a szépből jó is lesz.

Jónak lenni több, mint szépnek lenni. Isten nem a külső esztétikum alapján üdvözít, hanem a tetteink alapján. A mennyországban csak a jók kapnak helyet, de a jóságára tekintettel szép is lesz mindenki. S ez a sorrend nem cserélhető fel. Már a szépség is Istenre utal, de a jóság még jobban.

Sokféle módon megjelenik a szép, és a jó is. Sőt, nem is tudjuk összeszámolni, hányféleképpen. Ha a szép és a jó ezerféle módon megjelenhet, akkor a szépség és a jóság forrása még szebb és jobb, mint bármelyik megnyilvánulása.


Forrás
Magyar Kurír
2007. október 30.

2019. augusztus 10.

Szeretetből fakadó sebhelyek



Szeretetből fakadó sebhelyek

Az ÚR feltámadt, Ő valóban feltámadt!

Néhány éve, egy forró nyári napon, Dél Floridában, egy kisfiú úgy döntött, hogy úszik egyet a házuk mögötti régi kis tóban. Sietve, hogy minél hamarabb a hűvös vízbe ugorhasson, kiszaladt a hátsó ajtón,maga mögött hagyva cipőt,zoknit és inget, ahogy futott. Repült a vízbe, nem véve észre, hogy amint ő úszik a tó közepe fele, egy aligátor épp a part fele úszott. Apja, aki a kertben dolgozott, észrevette, hogy a kettő egyre közelebb és közelebb kerül egymáshoz. Rémülten rohant a vízhez, kiabálva a fiának amilyen hangosan csak bírt. Apja hangját hallva a kisfiút aggódás fogta el és gyorsan megfordult és a part fele úszott apjához. De már túl késő volt. Amint elérte apját az aligátor is elérte őt. A partról az apa megragadta kisfiát a karjától pont abban a pillanatban mikor az aligátor annak lábait ragadta meg. Ez egy hihetetlen huzavonához vezetett a kettőjük közt. Az aligátor erősebb volt az apánál, de az apa túl szenvedélyes volt ahhoz, hogy elengedje fiát. Egy gazda épp arra vezetett és a sikoltozásokat hallva, autójától odarohant, célzott és lelőtte az aligátort. Rendkívüli módon, több hetes kórházi tartózkodás után, a kisfiú életben maradt. A lábát hatalmas sebhelyek torzították az állat erőszakos támadása révén. És a karján, mély karmolások voltak, ahol apja körmei húsába vájtak a kétségbeesett erőfeszítésben, hogy megtartsa az ő szeretett fiát. Az riporter az újságtól, aki a trauma után meginterjúvolta a fiút, megkérdezte, ha láthatná a fiú sebhelyeit. A fiú felhúzta a nadrágszárát. És utána, nyilvánvaló büszkeséggel, így szólt a riporterhez: De nézd a karjaimat! Nagy sebhelyek vannak a karjaimon is. Azért vannak, mert Apám nem engedett el!

Te és én azonosulhatunk ezzel a kisfiúval. Nekünk is vannak sebhelyeink. Nem, nem egy alligátortól, hanem egy fájdalmas múlt sebhelyei. Némelyek azok közül a sebhelyek közül csúnyák és mély megbánást okoztak. De, némely sebhelyek barátom azért vannak, mert Isten visszautasította, hogy elengedjen. A vívódásaid közepette Ő ott volt és beléd kapaszkodott. Az Ige arra tanít, hogy Isten szeret téged. Te Isten gyermeke vagy. Ő meg akar védeni és gondodat viselni minden nap. De néha meggondolatlanul veszélyes helyzetekbe gázolunk, nem tudva hogy mi vár ránk. Az élet tava tele van veszélyekkel és mi elfelejtjük, hogy az ellenség lesben áll, hogy ránk támadjon. Ekkor kezdődik el a huzavona, és ha az Ő szeretetének a sebhelyei a karodon vannak légy nagyon, nagyon hálás!

Ő eddig sem és ezután se fog soha elengedni!

Isten megáldott, hogy te mások számára áldás lehess. Sose tudhatod, hol van egy-egy ember az ő életében és min megy épp keresztül. Soha ne ítéld egy másik ember sebhelyeit, mert nem tudhatod, hogy kapta őket...

2019. augusztus 5.

Mindenki szívén hordja a saját világát

 

 

Mindenki szívén hordja a saját világát


Volt egyszer egy öregember, aki egy oázis szélén üldögélt a Közel Keleten, egy város kapujában. Egy napon, odament hozzá egy fiatalember és megkérdezte tőle:
- Soha nem jártam még itt. Milyenek e város lakói?
- Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki: - Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
- Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy eljöttem onnan.
- Pontosan ilyenek e városnak a lakói is - válaszolt az öreg.
Nem sokkal később, egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz és ugyanazt a kérdést tette fel neki:
- Most érkeztem erre a vidékre. Milyenek e városnak a lakói? Emberünk, ugyanazzal a kérdéssel válaszolt neki: - Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
- Jók voltak és együtt érzőek, vendégfogadók és becsületesek. Nagyon sok barátom volt köztük és nehezemre esett elhagyni őket.
- Ilyenek ennek a városnak is a lakói, - válaszolt neki az öreg. Egy kereskedő, aki épp inni vitte a tevéit, meghallotta ezt a párbeszédet és miközben a második fiatalember távolodott, odafordulva az öreghez, vádló hangon így szólt hozzá:
- Hogy adhatsz két teljesen különböző választ, két személynek a hozzád intézett ugyanolyan kérdésére?
- Fiam, mindenki a szívében hordja a saját világát. Az, aki semmi jót nem talált a múltban, itt sem fog semmi jót találni. Ellenben, az, akinek egy másik városban barátai voltak, itt is hűséges és bizalmas barátokat fog találni. Mivelhogy tudod, az emberek nem mások, mint amit mi képesek vagyunk bennük megtalálni.

2019. augusztus 4.

Bíztató




Masa Roland
Biztató 

Nem létezik lehetetlen,  
Csak nehéz feladat. 
Lehet sorsod embertelen, 
Le kell győzni a falakat. 

Göröngyös az élet útja,  
Oly könnyű eltévedni, 
Ha tetteid sötétség borítja, 
Most kell a fényre lépni. 

Tűzz ki egy magas célt,  
Melyért a végsőkig küzdhetsz, 
Ha nincs is ki téged félt, 
Most magad ura lehetsz.  

Sokszor kerülhetsz majd padlóra,  
De te mit se törődj ezzel, 
Ugorj fel egy vad lóra, 
S vágtass könnyes szemmel. 

Ha már csak szíved hajt előre,  
S szomorú búcsút vettél, 
Nem csupán saját sorsod őre, 
Legyőzhetetlen lettél.

2019. augusztus 1.

Uram, hadd köszönjem meg ...



Hálaáldozatként, 
Uram, hadd köszönjem meg ....

... A hívő családot, s a gyülekezetet, melyben megszólítottál,
Neveltél, és készítettél az előre nem látható nehézségekre:
hogy csodálhattalak a "kicsiny fűszálban, óriási tölgyben",
a felkelő napban, szivárványban, de tomboló viharban is,
s hogy kezedben tudhattam mindig életem.
Mily csodásak útaid, Uram!
Néha nehéz, máskor könnyebb, de mindegyiket javamra adod.
Köszönöm, hogy te tanítottál a szolgálatra, s adtál hozzá testvéri segítséget, bátorítást.
Köszönöm könnyeimet mulasztásaimat látván,
S az újrakezdés kegyelmi lehetőségét.
Most ahogy visszatekintek, s látom eddigi vezetésed,
Hálát adok azért, mert nem mondtál le rólam,
S bár még nem vagyok az, ami szeretnék lenni,
de áldalak azért, mert nem vagyok az, aki voltam.