NEM AZ A FONTOS, HOGY....

NEM AZ A FONTOS, HOGY....

- boldogok legyünk, hanem hogy másokat boldoggá tegyünk;

- minket szeressenek, hanem hogy mi szeressünk másokat és áldássá legyünk számukra;

- élvezzük az életet, hanem hogy másoknak adjuk magunkat;

- mi érvényesüljünk, hanem hogy önmagunkat megtagadjuk;

- megtaláljuk életünket, hanem hogy önnmagunkat megtagadjuk;

- megtaláljuk életünket, hanem hogy elveszítsük azt;

- Isten teljesítse a mi akaratunkat, hanem hogy mi teljesítsük az ő akaratát;

- sokáig éljünk, hanem hogy életünk megtalálja igazi tartalmát;

- mit gondolnak és mondanak az emberek rólunk, hanem az, hogy milyenek vagyunk Isten előtt;

- mik vagyunk, hanem az, hogy milyenek vagyunk;

- sok mindent tudjunk, hanem az, hogy amit tudunk, azt cselekedetekre váltsuk át;

- a szenvedést kikerüljük, hanem az, hogy a szenvedés elérje bennünk célját.

ÁLDÁS

ÁLDÁS

"És vezérel téged az Úr szüntelen, 
megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, 
és olyan leszel, mint a megöntözött kert,
 és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy."
 (Ésaiás 58,11)

Olyan sokszor halljuk és mondjuk egymásnak, hogy "Az Úr áldjon meg".

Mit kívánunk ilyenkor?

A Biblia tanítása szerint az áldás minden testi és lelki jó, amit Isten az embernek adhat. Minden áldás forrása maga Isten. Az Ő végtelen szeretetéből nekünk mindenféle jót akar ajándékozni. Tehát nem mi adjuk az áldást, mi csak hirdetjük, hogy Isten áldást akar adni. Mi csak kívánhatjuk egymásnak, hogy Isten áldja meg, és kérhetjük az áldást a magunk számára, de az áldást mindig Isten adja.

A ma reggeli igénkben nincs benne az áldás szó, de amikor elolvassuk szinte látjuk, hogy Isten felemeli a kezét és megáld bennünket. Ő ezen az augusztusi napon bátorít, erősít Téged. Egy olyan képet használ, ami így nyár végén elég gyakori. Valamennyien tapasztaltuk már, hogy eső nélkül minden kiszárad, a föld kicserepesedik, a növények, még a fű is megsárgul.

Én is átélem ezt gyakran a hétköznapokban. Néha úgy érzem semmihez nincs kedvem, teljesen kiszáradtam. Úgy érzem, mintha minden ellenem fordult volna. Ilyenkor Isten az Igén keresztül szól hozzám, mint ma is. Olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint a vízfolyás, melynek vize el nem fogy. Magamat nem tudom kihúzni a gödörből.

Ekkor a figyelmem az ige első szavára irányul. „És” – mintha folytatna valamit. Vajon mit üzen az előtte lévő igében Isten?

A 10. versben ezt találjuk:

"Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És ..."

Így már teljes fényében ragyog előttem a mai ige!

Megyek keresek valakit, aki még inkább "kiszáradt", akit erősíteni, vigasztalni kell. Keresek valakit akinek bátorításra van szüksége, és tudom azt, hogy jön a frissítő zápor.

Isten lélekmentő terve

Pecznyík Pál
Isten lélekmentő terve

Isten arcvonását hordja, minden ember,

ám elébe állni, mégsem akar, nem mer.

Sokan azt gondolják: hiszen nincs is Isten?

Bölcsőtől a sírig, ők így élnek itten.

Élvezik a napfényt, vizet és levegőt,

nem hajtanak térdet, a Teremtő előtt!

Azt gondolják: minden tettük, agyuk műve,

Isten fájón nézi makacsságuk, tűrve.

Erős önbizalmuk, nagyra tör a vágyuk,

ám dicsőség helyett, sírgödör vár rájuk.

Lét nagy folyamában, csak vízcsepp az élet,

kevesen élnek meg kilencven, száz évet.

Mire elérnék a fényes hegytetőket,

könyörtelen halál, elragadja őket!

Isten nélkül élnek, Isten nélkül halnak,

mi lesz velük, ha majd ők is feltámadnak?!

A nagy Bíró előtt, hogy fognak megállni,

villámtekintetét, hogy fogják kiállni!

Ha hangzik felettük a szörnyű ítélet,

kárhozat vár rájuk, gyötrő örök élet!

Sokan meg nem mernek, Isten elé állni,

nem tudnak előtte, hófehérben járni.

Sátán, Isten ellen lázította őket,

ígért víg életet, csak kövessék őtet.

De Isten nem hagyta elveszni az embert,

készített számára, csodás mentő tervet!

Szabadításunkra, Fiát küldte értünk,

hozzá vigyen minket, kik tévútra tértünk.

Bűneinkből, vére, megtisztított minket,

mennyben örök élet várja, a lelkünket!

Celldömölk,
 2010. XI. 29.

Költészet Napja

József Attila

Szeress nagyon ...

Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt,
Mint Nap havat, amit magába olvaszt.


"A nagy szavak nem érnek semmit, Elszállnak, mint az őszi szél De a szeretet, ha tiszta szívből fakad, Elkíséri az embert, amíg él."
( József Attila )

Könyörgés

Horváth János
Könyörgés

Mindenható Atyaisten ki lenézel reám,

s kihez szól mindig könyörgő imám.

Kérlek Uram segíts meg engem,

S ne hagyd, hogy a semmibe vesszen a lelkem!

Könyörgök Hozzád Drága Istenem,

érintsd meg kérlek szenvedő lelkemet!

Nem kérek Tőled semmi mást,

csak kegyelmedet és a gyógyulást.

Köszönöm, hogy értem is meghaltál,

s köszönöm, hogy harmadnap feltámadtál.

Köszönöm amiért elküldted a Te Szent Lelkedet,

s megváltottad így választott népedet.

Sokszor megpihennék házadnak küszöbén,

mert ott találok nyugalmat, szeretetet s békét

Kérlek Uram, Istenem; nézz felém,

bocsásd meg bűneimet, életemben csodát tégy.

Élő vized és tisztító tüzed mosson át,

s a Te védő szárnyaid öleljenek át.

Imám mindig jusson el hozzád,

És tudjam elmondani Neked, a valami fájt.

S.O.S.

Alexander Prieur

S.O.S.

Egy pilóta, aki Észak-Kanada hó sivatagjában kényszerleszállást végzett, kis rádióadójával segélykérő jelzéseket ad le az éterbe. .Felveszi-e vajon valaki ezeket a jelzéseket és jön-e segíteni? Nos, megtörténik a csoda. A segélykiáltást meghallják, a pilótát megtalálják, és megmenekül.

Ilyen és hasonló történetek mindig újból megismétlődnek modern világunkban. Újságjaink gyakran nagybetűs címsorokban beszámolnak ezekről.

Az említett esemény és ezért mondtuk el érthetővé tesz számunkra egy fontos keresztyén igazságot. Erre az Igére gondolunk: Zsolt.91,15. Ha kiált hozzám, meghallgatom... Történetünk ezzel a Biblia egyik központi mondanivalójának modern hasonlatává lesz. Az a pilóta segélykérő rádióját abban a bizonytalan reménységben működtette, hogy jelzéseit valahol fel fogják venni.. És bizonytalan reménysége beteljesedett. Rádióadójának működtetése nélkül elpusztult volna.

Éppígy szabad nekünk, embereknek Istenhez közelednünk. A Bibliában ezt a mondatot olvassuk, Joel 3,5:Megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét. Lehet, hogy ezt egyesek értelmetlenségnek tartják. Mások kételkedve kérdezik: Honnan tudhatom, hogy engem valaki meghallgat?

Erre azt válaszolhatjuk: A Biblia ezt mondja! De ez a válasz önmagában sokakat nem fog kielégíteni. Ezért mindnyájunknak azt kellene tennünk, amit a pilóta tett a hó sivatagban. Ő bizonytalan reménységében segítségért kiáltott. Ezt a segítséget megtalálta. Kiáltását meghallották.

Isten is meg fogja hallani kiáltásunkat. Ez az évszázadok minden imádkozó emberének boldog tapasztalata. Az Úr meghallja, ha Hozzá kiáltok. Ő megérti kiáltásunkat, és engedi, hogy megtapasztaljuk az Ő segítségét..

Akkor aztán ez az Isten-hívás nem bizonytalan reménység többé, hanem sziklaszilárd bizonyossággá lett. Ezzel imádkozásunk magától értetődő cselekedetté válik, amely nélkül többé már nem szeretnénk élni.

Forrás
Vetés és Aratás
1993/1