2020. július 25.

MÉLTÓ SZENVEDÉLY



Füle Lajos: 
 MÉLTÓ SZENVEDÉLY

Legszebb, emberhez
legméltóbb szenvedély:
örömöt szerezni.
Gyógyító kúra ez
betegségben, szomorúságban.
Biztos védelem
az érdektelenség köde,
az önzés fagya ellen.
Boldog, ki ebben égeti magát!
Élete füstje,
mint jóillatú áldozat,
száll fel az égre...

2020. július 5.

A csodaszemüveg




Anneli Klipphahn
A csodaszemüveg 

Szép, zöld réten álldogált egy fiatal, szürke szamár. Kedvetlenül rágcsált egy kórót, közben pedig panaszkodott: "Ó, milyen unalmas is az élet! Biztosan van valahol egy hely, ahol sokkal szebb minden, mint itt. Ó, bárcsak megtalálhatnám azt a helyet!" Mialatt még így siránkozott, odaszökkent egy kenguru. Vidáman ugrabugrált a kis szamár körül, és egyre csak énekelt: "Ó, milyen szép is az élet! Ó, milyen szép is az élet!"
A csacsi begurult: "Hallgass már el végre, és maradj nyugton! Az idegeimre megy az ugrándozásod!" Csodálkozva nézett rá a kenguru: "De miért? Hisz annyira örülök, hogy nem tudok egyszerűen magam elé meredve csöndesen üldögélni!" "Biztosan valami csuda jó dolgot éltél át, hogy ennyire örvendezel" - vélte a szamár morcosan. A kenguru kicsit töprengett. Aztán megszólalt: "Na jó. Elárulom neked, miért vagyok ilyen vidám. Van ugyanis otthon egy csodaszemüvegem." "Egy csodaszemüveged? - kérdezte a csacsi. - Hát az meg micsoda? Tudom, mi a szemüveg, de csodaszemüvegről még nem hallottam. Szerintem nincs is ilyen." "Dehogynem. Nekem van csodaszemüvegem - erősítette meg a kenguru. - Ha átnézel rajta, nagyon-nagyon szép dolgokat láthatsz." A szamárban lassacskán feltámadt a kíváncsiság. Talán valóban van ilyen, hogy csodaszemüveg... És ha tényleg létezik, akkor ő feltétlenül ki akarja próbálni.
Ezért ezt mondta: „Ugyan, nekem aztán mesélhetsz, amit akarsz! De ilyen hazugságoknak nem dőlök be, még ha szamár is vagyok. Kivéve, ha..." Kis szünetet tartott, és jelentőségteljesen a kengurura nézett: "Kivéve, ha be tudod nekem bizonyítani."
A kenguru tanácstalannak tettette magát. "Be tudnám neked bizonyítani - mondta tétovázva -, de... hm, azt hiszem, nálad nem működne." "Miért ne működne nálam - méltatlankodott felháborodottan a csacsi. - Ha nálad működik, akkor nálam is működnie kell, különben nem is igazi csodaszemüveg!" Elgondolkodva vakarta meg fejét a kenguru: "Nos, nehéz ezt elmagyarázni. Sajnos az a helyzet, hogy a szemüveg csak bizonyos körülmények között fejti ki a hatását." Türelmetlenül dobbantott egyet a szamár: "Beszélj már, mondd meg végre, milyen körülményeknek kell meglenniük!" "Na jó, elárulom neked - mondta a kenguru titokzatoskodva. - A csodaszemüveget az édesanyámtól kaptam ajándékba, miután hosszú ideig ültem a sötét erszényében. Nagyon sokáig kellett ugyanis ott benn kuksolnom, mert beteg voltam. Amikor anyu odaadta nekem a szemüveget, elmagyarázta, hogy a teljes hatását csak olyan állatoknál vagy embereknél tudja kifejteni, akik egy darabig sötétségben voltak. Nagyon kíváncsi lettem. Vettem a szemüveget, feltettem, és kiugrottam az erszényből. A folytatást már ismered. Olyan sok szépet láttam, hogy nem tudom abbahagyni az éneklést és az ugrálást."
A csacsi gyors elhatározással felegyenesedett: "Hát, ha ez így van, akkor próbára akarom tenni a szemüvegedet. A napos idő ellenére bemegyek most a sötét istállóba, és ott maradok egy darabig. Mit gondolsz, mennyi időt kell ott töltenem, hogy nálam is hasson a csodaszemüveg?"
"Nem tudom egész pontosan - felelte a kenguru -, de ha akarod, olykor-olykor meglátogathatlak. Aztán időben szólni fogok neked, ha már elég." Ebbe bele is egyezett a kis szamár. Beügetett az istállóba, a kenguru pedig gyorsan továbbugrált, hogy beszerezzen egy közönséges szemüveget. Este meglátogatta a csacsit az istállóban.
"Mit gondolsz, eleget voltam már itt benn?" - kérdezte a szamár reménykedve.
 A kenguru azonban csak rázta a fejét: "Nem, ilyen gyorsan azért nem megy. Aludj jól, holnap este megint eljövök." Másnap este a csacsi már nem győzött panaszkodni arra, milyen sötét van az istállóban, milyen rágós ez a száraz takarmány, és hogy fáj minden csontja a mozgáshiánytól. Amikor a kenguru mégis azon a véleményen volt, hogy továbbra is az istállóban kell maradnia, felsóhajtott: "De borzasztó! Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz. Jaj neked, ha hazudtál, és nincs is ilyen szemüveg!" Még három hosszú napot kellett a szamárnak az istállóban töltenie, és a kenguru minden este meglátogatta.
 Aztán egy szép nyári reggelen végre eljött a pillanat. A kenguru kijelentette: "Kedves barátom, most már egészen biztos vagyok benne, hogy nálad is hatni fog a csodaszemüveg! Gyere, felteszem neked, aztán közösen kimegyünk!" A csacsi várakozással telve engedte, hogy a kenguru felhelyezze neki a szemüveget, majd türelmetlenül táncolt új barátja nyomában a kijárat irányába. A ragyogó napfény elvakította, úgyhogy készségesen engedte magát a mezőre vezetni, miközben csak hunyorgott a szemével. Végre hozzászokott a világossághoz, és körülnézett. Ámulva fedezte fel az erőteljes színekben pompázó csodálatos virágokat. Élvezettel szívta be a friss gyógynövények fűszeres illatát, belekóstolt a zamatos fűbe, és zabolátlanul ugrált a pompás réten, amely hívogató puha szőnyegként terült el előtte. "Ez a szemüveg tényleg valami csodálatos dolog - kiáltotta oda a kengurunak, aki szintén vidáman szökdécselt.
 - Ilyen gyönyörű virágokat, ennyire illatozó növényeket és zamatos füvet sohase találtam még! Azt hiszem, még a nap is fényesebben és melegebben süt, a rét pedig puhábbnak tűnik, ha valakinek ez a szemüveg van az orrán." A szamár olyan jól érezte magát, mint még soha, öntudatosan és boldogan ügetett körbe-körbe. Ám egyszer csak ijedten megállt, hunyorogni kezdett, és fürkészve nézett körül.
 "Gyere gyorsan, segíts keresni - suttogta nagy rémülten -, elvesztettem a csodaszemüveget!" Nevetve futott oda hozzá a kenguru, és egyre csak ujjongott: "Ó, milyen pompás nap, gyere, ugrándozzunk tovább, és örüljünk ennek a szép napnak!" A kis szamár csodálkozott, hogy barátja a szemüveg elvesztése ellenére ilyen jókedvű. Vajon fel sem fogta, mi történt? "De értsd meg már végre - kiáltotta kétségbeesetten -, oda a csodaszemüveged, nincs meg!"
"Értem én - válaszolta a kenguru. - De hidd el, nem tesz semmit. Csak nézz körül, és mondd meg nekem, olyan borzasztó-e, hogy eltűnt a szemüveg!" A csacsi meghökkenten körbejáratta a szemét, lassan átballagott a mezőn a tarka virágokhoz és az illatozó növényekhez, majd megállapította: "Minden ugyanolyan szép, mint az előbb. A szemüveg elveszett, de mindaz a csodálatos dolog, amit a segítségével felfedeztem, még mindig megvan."
 "Igen, még mindig itt van - nevetett a kenguru. - És itt is fog maradni, hacsak be nem zárod előtte a szemedet." Isten oly sok szépet ajándékozott nekünk. Láthatjuk, szagolhatjuk, ízlelhetjük és érezhetjük ezeket. Olykor azonban úgy járunk, mint ez a szamár. Nem vesszük észre mindazt a szépet, ami körülvesz bennünket, mintha csak vakok lennénk rá. Amikor aztán a csacsinak egy ideig nélkülöznie kellett mindezeket a gyönyörűséges dolgokat, akkor tanulta meg újra igazából értékelni azokat. Játsszátok el egyszer:
 "Van rajtam egy csodaszemüveg, és azon keresztül meglátok mindent, ami szép." Ki fedezi fel a legtöbbet?