2023. március 24.

Taníts meg élni igazán!



 Taníts meg élni igazán!

S élni igazán szeretnék…
Nem úgy, amiként sokan élnek,
Dolgoznak, sírnak, nevetgélnek…
 
Vagy éltek fáraók a trónon
És szirének a szigetparton
Kis eszkimók a jégtengeren,
Vagy ősatyánk az Édenkertben.
 
Kik a világgal nem törődtek,
Könyörületes szívvel jártak,
Jutalmat senkitől sem vártak.
 
Szerettek szívvel, szájjal, tettel,
Nem sújtottak senkit kereszttel,
De ők viselték mások terhét,
Testvérül fogadták a szegényt.
 
Mindenki üldözte, gúnyolta,
Otthonuk volt a katakomba.
Kiket bántott fagy, jégeső, hó,
Kikre e világ nem volt méltó.
 
Élni igazán, búban, bajban,
Imádkozni a nagy viharban.
Szenvedni Krisztusért keresztet,
Vállalni börtönt, rabbilincset.
 
Bemenni tüzes kemencébe,
Dobatni oroszlánverembe.
Ha kell szenvedni hajótörést,
Hogy így törjek az Igének rést.
 
És életemnek mártírvére,
Legyen a szeretet pecsétje.
Ilyen életnek nagy az ára,
Így élni lelkem leghőbb vágya.
 
Megváltom, hozzád száll imám,
Taníts meg élni igazán!
 

2023. március 20.

Nem minden az, aminek látszik



Nem minden az, aminek látszik

Egyszer a középkorban két angyal szállást kért egy gazdag családnál, akik bár adtak szállást, de nem voltak vendégszeretőek. Inni és enni sem adtak a vándoroknak, végül a ház legrégebbi és legromosabb helységében kellett aludniuk. Az este kifejezetten hideg volt és szeles. Az idősebbik angyal látott egy lyukat a falban. Fogta megjavította, és ezt mondta: „Nem minden az, aminek látszik!" Erre nagyon elcsodálkozott a fiatalabbik angyal. A következő este egy nagyon szegény családhoz kopogtattak be. Ők rendkívül nagy szeretettel és gondoskodással látták vendégül a két idegent. A kevéske kis ételüket és italukat is megosztották velük, sőt az ágyukat is átengedték és ők maguk a földön aludtak. Reggel amikor a két angyal felébredt, sírva találták a családot, mivel az egyetlen egy tehenük aki szolgálta neki a tejet, elpusztult.
Ahogy a két angyal továbbállt, útközben a fiatalabb kifakadt és ezt mondta: „Ezt nem értem, hogyan történhetett! Az első család szívtelen volt és te mégis megjavítottad a romos kis helységet. A másik pedig példátlan vendégszeretettel befogadtak minket és hagytad, hogy reggelre elpusztuljon az egyetlen tehenük.
Ez nem igazság!"
Az idősebb angyal pedig így felelt: „Nem minden az, aminek látszik! Ugyanis a gazdag családnál a falban régi arany ékszerek voltak és mivel betömtem a lyukat, nem fogják megtalálni. A szegény családnál pedig, amikor mindenki aludt, eljött a halál angyala a feleségért, de kértem, hogy inkább a tehenet vigye el."
Sokszor az ember értetlenül áll az életében bekövetkezett szomorú események előtt.
Viszont nem tudhatjuk mindig, hogy mi miért történik velünk.

Bíznunk kell Isten gondviselésében, mert „Vesd az Úrra terhedet, és Ő gondot visel rád!" 
(Zsoltárok 55:23).

„Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!" 
(Zsoltárok 43:5.)

2023. március 14.

OSZD SZÉT A SZERETETET!



Leleszi Balázs Károly: 
OSZD SZÉT A SZERETETET! 

 Imára hajló kezek.
A hajnali napsugár viola könnyekkel
Beharmatozza a szálló ablakát,
Nesztelen remeteként térdepelek -:
Csodálatos ez a ritka magány,
A szív rejtekén szendergő beszéd.
Ilyenkor minden elcsitul,
S a tegnapok vérző, tövises sebeit
Titokzatos jelenléted bekötözi.
Olyan ember vagyok,
Ki rögös-nehéz utakra indult,
Szélfútta mellékutcákban bolyongott
Nyugtalan, menekülve,
Bokrok ágbogain gúnyámat szárítgattam,
Míg megértettem az élet üzenetét.
Szétosztom most alázatosan magam,
Ezt a költeményt,
A szeretet melengető tüzét,
Hogy soha meg ne fogyatkozzon,
Fogadjátok a fény szétáradó békességét.
Tudom,
Csak tovább növelem a zűrzavart,
Ha nem szeretek,
Tékozlásom megbélyegez,
Idegen maradok
És nem értik meg emberi szavam.
Szeretet
A legszebb gyöngyszem
Szíved ékszerében.


2023. március 12.

HA ELHAGY A KEDV...



Gerzsenyi Sándor
HA ELHAGY A KEDV...

Ha elhagy a kedv s tovaszáll az öröm,
Ha csügged és retteg a szív,
Ha érzed a bűn kötelét magadon,
És nincs aki megszabadít,
Ó, jöjj ide, jöjj, ímé, áll a kereszt,
Itt szűnik és oszlik a kétség.
 
Betölti a szívedet égi öröm,
Megújul a régi reménység.
Elfárad a hős, megerőtelenül,
Meglankad az ifjú erő,
A kar lehanyatlik és roskad a térd,
A szíved örömtemető,
De hogyha bizalmad az Úrba veted,
Sasszárnyakon száll föl a lelked,
Megőriz az Úr, keze megszabadít,
Kitárul előtted az élet.

2023. március 8.

BOLDOG NŐNAPOT! - A belső szépség



Pamela J. De Roy:
A belső szépség 

A szeretet csodálatos dolog. Sosem kell elvennünk valakitől, hogy másnak is adjunk. Mindig jut belőle bőven mindenkinek. Hétéves lányommal, Lisával sétáltunk hazafelé az utcán egy napos délelőtt, amikor két idős hölgy megállt előttünk. 
Rámosolyogtak Lisára, és azt mondták: - Tudod, hogy nagyon szép kislány vagy? Lisa csípőre tette a kezét, és unott hangon válaszolt egy sóhaj kíséretében: - Igen, tudom. Lányom látványos beképzeltségétől zavartan kértem bocsánatot a két hölgytől, majd folytattuk utunkat hazafelé. Útközben mindegyre azon gondolkoztam, vajon hogyan beszéljem meg a helyzetet Lisával. Hazaérve leültem, és magam elé állítottam Lisát. Gyengéden így szóltam hozzá: - Lisa, amikor az a két néni megszólított, megdicsérték a küllemedet. Szépnek teremtett az Isten. De az embernek belülről is szépnek kell ám lennie. - Értetlenül nézett rám, így hát folytattam. - Tudod, mitől szép valaki belülről? Lisa komolyan megrázta a fejét. - Nos, a belső szépség a te választásod, drágám, hogy jó gyereke vagy a szüleidnek, jó testvére vagy a nővérednek és a bátyádnak és jó barátja vagy a játszótársaidnak. Törődnöd kell a többi emberrel, drágám. Meg kell osztanod a pajtásaiddal a játékaidat. Gondoskodással és szeretettel kell bánni mindenkivel, aki bajban van, vagy fáj valamije, és barátra van szüksége. Ha így teszel, belülről is szép vagy. Érted, miről beszélek? - Igen, mami. Sajnálom, de ezt nem tudtam-felelte. Megöleltem, megmondtam neki, hogy szeretem, és hogy örülnék, ha nem felejtené el, amit mondtam neki. Többet nem beszéltünk a témáról. Csaknem két évvel később vidékre költöztünk. Egy osztályba jártak egy Jeanna nevű kislánnyal, akinek az édesanyja meghalt. A gyerek apja nemrégiben feleségül vett egy rendkívül életvidám, melegszívű, közvetlen teremetést. Első látásra nyilvánvaló volt, hogy ő és Jeanna remekül megértik egymást. Egy nap megkért, hogy hadd jöjjön át hozzánk Jeanna egy délutánra játszani. A kislány mostohaanyjával úgy beszéltem meg, hogy másnap, a délelőtti foglalkozás után hazaviszem magammal Jeannát. Amikor kihajtottunk a parkolóból, Jeanna megkérdezte: - Meglátogathatnánk a mamát? Tudtam, hogy a mostohaanyja munkában van, így vidáman csak annyit mondtam: - Hát persze. Tudod az utat? Jeanna igennel felelt, és útmutatásai alapján csakhamar a temetőbe vezető, kavicsos úton találtam magam. Először megijedtem, mert elképzeltem, milyen kellemetlenül érinti majd Jeanna szüleit, ha elmondom nekik, mi történt. Ugyanakkor nyilvánvaló volt számomra,hogy a kislánynak nagyon fontos, hogy meglátogassa az anyja sírját, szüksége van rá; és bízik bennem, hogy odaviszem. Ha nemet mondok, abból esetleg azt szűrhetné le, hogy rossz dolog, amit akar. Igyekeztem nyugodnak látszani, mintha elejétől fogva tudtam volna, hová megyünk. Megkérdeztem Jeannát: - Tudod,hol van édesanyád sírja? - Nagyjából tudom - válaszolta. Leparkoltam, ahol mondta, majd kiszálltunk, és körbejártuk a környéket, amíg rá nem találtunk a sírra, melyen a mamája neve állt. 
A két kislány a sírkő egyik felére ült, én a másikra, és Jeanna elkezdett mesélni róla, milyen volt az életük odahaza az anyja halálát megelőző hónapokban. Elmondta, mi történt azon a napon, amikor az anyja meghalt. Elég hosszan beszélt. Közben Lisa szeméből patakzott a könny, mindvégig átölelve tartotta Jeannát, és gyengéden simogatta a hátát. - Jaj, Jeanna, annyira sajnálom, hogy anyukád meghalt. Végül Jeanna rám nézett, és azt mondta: - Tudod, én még mindig szeretem az anyukámat, de az új anyukámat is szeretem. A szívem mélyén tudtam, hogy ezért akart idejönni. Rámosolyogtam, és megpróbáltam megnyugtatni. - Tudod, Jeanna, ez a csodálatos a szeretetben. Sosem kell elvennünk valakitől, hogy másnak is adhassunk: Mindig jut belőle bőven mindenkinek. Olyan, mint egy nagyon hosszú gumiszalag, ami megnyúlik, és körülöleli mindazokat, akik fontosak nekünk. Nagyon szép és jó dolog, hogy mindkét anyukádat szereted. Biztos vagyok benne, hogy édesanyád nagyon örül neki, hogy van egy új anyukád, aki szeret és gondoskodik rólad meg a testvéreidről. Visszamosolygott rám, és úgy tűnt, elégedett a válaszommal. Néhány pillanatig csendben ültünk, azután felkerekedtünk. A lányok vígan játszottak ebéd után, amíg Jeanna mostohaanyja meg nem érkezett. Röviden elmeséltem neki, mi történt délután, és miért döntöttem úgy, ahogy, de a részletekre nem tértem ki. Hatalmas megkönnyebbüléssel állapítottam meg, hogy Jeanna mostohaanyja nagyon megértő, és helyesli a döntésemet. 
Miután elmentek, felültettem Lisát a konyhaszékre, megcsókoltam az arcát, magamhoz öleltem és a következőket mondtam neki: - Nagyon büszke vagyok rád, Lisa. Nagyszerű barátnője voltál Jeannának ma délután. Biztosan sokat jelentett neki, hogy olyan megértően viselkedtél, odafigyeltél rá, és átérezted a szomorúságát. A lányom kedves, barna szemével komolyan nézett rám, és azt kérdezte: - Mondd, mama, most szép voltam belülről?