Boldog vagyok...

Losonczi Léna

Boldog vagyok...

(Máté 5,2-12)

Boldog vagyok, mert szememet

fel, a hegyekre emelem,

lábadnál hallva tanításod,

édes Megváltóm, Mesterem.

-------------------

Boldog vagyok, mert szegény lelkem

Általad gazdag lehetett,

boldog, ha bűnöm miatt sírok,

mert vigasztalást nyerhetek.

Boldog vagyok, ha a szívemben

alázat, csend és béke van,

boldog, ha embertársaimhoz

mindig szelíden szól szavam.

Boldog vagyok, mert szent Igédre

lelkem naponta éhezik,

s az igazságra szomjazó mind

- tudom - megelégíttetik.

Boldog vagyok, ha megbocsátok,

mert én is irgalmat nyerek,

boldog, mert megtisztított szívvel

meglátom majd Istenemet.

Boldog vagyok, mert megváltottként

békességre igyekezem,

és Jézus Krisztus érdeméért

gyermekének neveztetem.

Boldog vagyok, ha Őérette

háborúságot szenvedek,

ha kicsúfolnak és megvetnek

a hitemért az emberek.

Boldog vagyok, ha szidalmaznak,

ha gonoszt szólnak ellenem,

mert tudom - Jézus megígérte -,

a mennyországban lesz helyem.

----------------------

Boldog vagyok, ujjong a lelkem,

mert a jutalmam végtelen,

bőséges lesz ott fenn a mennyben,

hol dicsérhetem Istenem!

Forrás:

 Vetés és aratás című magazinból
48/3.számából

NE FONTOLGASD

Toldalagi Pál

NE FONTOLGASD

A szomjazónak inni adj,

az éhezőnek enni,

ne fontolgasd, hogy amit adsz

mit ér, hogy súlya mennyi,

önmagadból is adj, ne hidd,

hogy valamit is vesztesz,

szorítsd bátran a szenvedőt

az elárvult szívedhez,

így teremti meg a tavasz

benned üde világát,

és a megszentelt füstölők

jó tömjénfüstje jár át,

kinyílnak a rejtett kapuk

előtted, s oda lépsz be,

ahonnan mindent látni fogsz:

a nagy felismerésbe.

Isten tudta...

Pecznyík Pál 
Isten tudta...

Érthetetlen, mért fordítunk

időt, Bolygó kutatásra,

miért költünk milliókat,

bolygóközi utazásra. 

 

Isten ezt a földet adta

átmeneti szép lakásul,

arra a pár évtizedre,

míg előttünk, menny kitárul. 

 

Ha bár rövid földi létünk,

szemünk láthat földet, eget,

köröttünk a szép természet,

gyönyörködtet szívet, szemet. 

 

Földünk és az összes Bolygó,

nem örök, csak időleges,

a Bolygókon nincsen élet,

így kutatni nem érdemes. 

 

Még földünket sem ismerjük,

bár folyik a kutatása,

tudósokat foglalkoztat,

titkainak feltárása. 

 

Ám a mohó kíváncsiság,

Bolygó kutatásra serkent,

mi van a csillagkörön túl,

ez érdekel ma, sok embert. 

 

Isten tudta már előre,

mi majd kutakodni fogunk,

de nem soká, mivel hamar

lehanyatlik, élet-napunk. 

 

Jobb volna, ha foglalkoznánk,

lelkünk örök helyzetével,

Isten mennybe vár bennünket,

hová a bűn, már nem ér el.

Celldömölk,
2011. VI. 3.

Jézus ujjai

Békefi Pál

Jézus ujjai

Kedves Jézus, arra kérlek,

Légy minden nap énvelem,

Kézenfogva vezess engem,

Hogy ne bántson félelem!

Ha a Sátán két fülembe

Súgja csábító szavát,

Két ujjad tedd rá erősen,

Hogy szívem ne járja át!

Hogyha néha szemeimmel

Rossz utakra nézek én,

Két ujjaddal zárd le, s akkor

Nem csapong ég s föld terén!

És ha ajkam, fürge nyelvem

Indulatban törne ki,

Ujjaiddal, amíg nem késő,

Gyorsan csendet ints neki!

Így, ha lelkem, s gyenge testem

Szárnyad rejtekében él,

Sem magányban, sem az éjben,

Veled semmitől sem fél!

Egy kicsi az nem sok ?

EGY KICSI AZ NEM SOK ?

Egy kicsi , egy kevés , az biztosan nem sok, sokszor észre sem veszi az ember .

De éppen a kicsiny dolgokra kell nagyon ügyelni .

Egy kevés figyelmetlenség, az utca fogatagában súlyos balesetet okozhat.

Egy picike késés,- és a vonat az orrunk előtt ment el.

Csak egy kicsit ért a légy a légyfogó enyvéhez, és máris odaragadt.

Csak egy kis túlzás,- és máris nem mondtál igazat.

Csak egy kis hazugság,- „ szükséghazugság „ vélekednek az emberek ,-és máris egész hálóba gabalyodik bele az ember .

Egy kicsit hívőnek lenni nem elég !

Két fél – hívő együtt még nem jelent egy egész hívőt.

Egy kicsi bátorság még nem győzi le az akadályokat.

Egy kevés türelem hamar elszalad.

Egy kis hit által még nem leszel új ember.

Isten nem egy „keveset „ akar belőled , hanem téged egészen akar !

Ő az egész embert akarja .

Nem egy kis engedelmességet vár tőled, hanem teljes engedelmességet akar

És ehhez nem egy „ kicsi „ erőt ad és nem egy kevés örömet.

Önmagát adja egészen !

Hála, hogy kihívtál!

Pecznyík Pál 
Hála, hogy kihívtál!

Világ Teremtője, dicsőséges Isten,

Te vagy egyedül, ki minden szívet ismer.

Hála, hogy kihívtál, családomból engem,

hogy örök életre tarthasd meg, a lelkem!

Nem volt könnyű nékem, családtól megválnom,

a széles út helyett, keskeny úton járnom.

Család felől jött sok kísértés és próba,

ne járjak templomba, csak úgy hébe - hóba.

Egyre gyorsabb tempót, diktál ma az élet,

töltsek el hasznosan, mindennapot, évet.

Mert életem rövid, közel a földi cél,

egy nap majd rám borul, koporsó-szemfödél.

Lám, vér-rokonságom, így csábított engem,

de nem számolt azzal, elkárhozhat lelkem!

Jó, hogy nem hallgattam, véreim szavára,

és átléptem hittel, az üdv talajára.

Amióta üdvnek keskeny útján járok,

lelki szemeimmel, síron túlra látok.

Látom azt dicső új földet, új hazát,

Jézussal juthatok abba, a légen át.

Múlandóból abba, nem kell semmit vinnem,

lelkem így boldogan távozhat el, innen.

Istenem köszönöm, drága hívásodat,

nem vontad meg tőlem, lelki áldásodat.

E látható földhöz, nem vonzódom többé,

dicsőséges arcod láthatom, örökké!

Celldömölk

2011. VII. 24.

Jézus hozhat békességet!

Pecznyík Pál
Jézus hozhat békességet!

Telve van e földi világ,

dicsőségre vágyódó sok

emberrel.

Vágya: hírnév és dicsőség,

szerezni azt, szép szóval vagy

fegyverrel.

De engemet Atyám biztat,

a rám leső bűnös vágyat

megvessem,

s megváltott új életemmel

a feltámadt élő Krisztust,

hirdessem!

Csak Ő hozhat rég áhított

békességet, e bűn gyötört

világba,

ha feltűnik a kék égen,

hívő népe: Őt foglalja

imába.

ÁLDOTT ÚJÉVET KÍVÁNOK KEDVES OLVASÓIMNAK NAGY SZERETETTEL!
 

Karácsonyra Ige

MICSODA BÁTY!

MICSODA BÁTY!

Paul barátom karácsonyra autót kapott a bátyjától. Szenteste, mikor munkája végeztével kilépett az irodából, egy bámészkodó kölyköt talált a csillogó új kocsi mellett. 

 -A bácsié ez a járgány? -A bátyámtól kaptam karácsonyra - bólintott Paul. A fiúcska elképedt.

 -Csak úgy kapta, magának nem is került semmibe? Hű, de jó volna, ha. . . 

Megakadt, de Paul persze jól tudta, mit akart mondani. Nyilván ilyen testvért szeretne magának. Ám amit végül hallott, attól tátva maradt a szája.

 -De jó volna -kezdte újra a kislegény -, ha én is ilyen báty lehetnék. A barátom megdöbbenve nézett rá.

 -Nincs kedved furikázni egyet? -szaladt ki a száján.

 - Naná, hogy van! A gyerek beszállt, de alig indultak el, ismét megszólalt: -Bácsi kérem, nem kanyarodhatnánk a házunk felé? Paul elmosolyodott. Sejtette, mi jár a srác fejében. Szeretne felvágni a szomszédok előtt, hogy milyen pazar kocsival szállítják haza. Azonban ismét tévedett.

 -Tessék szíves lenni megállni annál a kapunál! A fiú beszaladt a házba, majd kisvártatva Paul hallotta, hogy jön visszafelé, de nem túl gyorsan. Nyomorék kistestvérét cipelte magával.

 Leültette a bejárati lépcsőre, aztán az autóra mutatott. -Látod, öcsi, erről beszéltem. A bácsi a bátyjától kapta, neki egy fillérjébe se került. Ha megnövök, pont ilyet veszek neked, akkor majd te is láthatod a karácsonyi kirakatokat, amikről annyit meséltem neked. Paul kiszállt, és előreültette a kistestvért. A nagyobbik gyerek betelepedett a hátsó ülésre, és emlékezetes karácsonyi sétakocsikázás kezdődött. 

 Azon a szentestén Paul megtanulta, mit jelent a mondás: Jobb adni, mint kapni.

Az emberi szív

 

 

 Az emberi szív

Amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, 

 bocsáss meg az embereknek.

 Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, 

kiknek önző és komisz szívét megismerted:
elég, hogy megbocsáss az emberek összességének.
Nem kell sok, hogy a reménytelenség közepette megengeszteljenek.
Egy ember is elég. S nem igaz, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel.
Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább mentél.
Mert ember vagy, s mert ilyen az emberi szív...

 

TÉL ÉS A NAPFÉNY

 TÉL ÉS A NAPFÉNY

Te mennyi időt töltessz a szabadban télen? Nem is gondolnád milyen fontos ebben az időszakban minél több időt a szabadon tölteni, hiszen a napfény elengedhetetlen az egészséges életmódhoz télen is.

A D-vitamin és a depresszió

Köztudott, hogy a Nap elsődleges D-vitamin forrásunk. Amíg azonban bőrünket nyáron védeni kell a káros UV-B és UV-A sugárzástól, addig a késő őszi és téli napsütésben mindenféleképpen fürödjünk meg. Már csak azért is, mert az UV-sugárzás fokozza a D-vitamin képződését, sőt, segít kivonni a táplálékból a kalciumot, mely csontozatunk számára nélkülözhetetlen. A D-vitamin az immunrendszer számára is nagyon fontos: hatékony védelmet jelent a vastagbél-, a mellrák leküzdése során.

A Nap ugyanakkor segít elpusztítani a bőr felszínén lévő baktériumokat, vagyis segítségével rendkívül jól orvosolhatóak a kisebb bőrproblémák. A finom napsütés ugyanakkor nem csak bőrünk őre lehet; kutatók megfigyelték, hogy a Nap szerelmesei szinte alig ismerik a depressziót, szemben azokkal az emberekkel, akik idejük nagy részét a négy fal között töltik.

Őszi-téli napfürdőzés

A nyári, forró napsütésnek leginkább a káros hatásai ismertek: bőrünk könnyen leég, hajunk kiszárad, kifakul… Ősszel és télen viszont szinte kötelező a napfürdőzés. A csontok és az immunrendszer védelméről már beszéltünk. Télen azonban kifejezetten jó, ha a szabadon vagyunk, és a napfény ér minket. Energikusabbak leszünk, fittebbek és jókedvűek. Hiszen miért ne lehetnénk azok télen is?

Forrás: 

Nicelife 

Várva várunk!

Pecznyík Pál
Várva várunk!

Jézus, téged várva várunk,
sokszor, égre nézve állunk,
hogy elrebeghessük néked,
vedd magadhoz, hívő néped!
Kéklő égnek magasába,
földi fényből, ragyogásba.
Itt bűn tombol, zord hideg van,
csendre vágyunk, zaj-viharban.
bűn-por takarja a szépet,
enyhet keres, kit bűn éget.
Jajtól hangos család, nemzet,
oázis: hol ének zenghet.
Rólad beszél, hívő néped,
hirdeti, nagy dicsőséged!
Te alkottad a világot,
terólad tesz, bizonyságot.
Bűnt kedvelő világ előtt,
mentve, kárhozatba menőt!
Jézus: nagyon várunk téged,
tudjuk el jössz, hisz ígérted!
Kéklő égnek, magasában,
megjelensz, fénylő ruhában!
S akkor: angyal - embertábor,
egyesül az ég-határon!
Onnan szárnyal fel az égbe,
dicső Atyánk közelébe!

Celldömölk
2011. XI. 25.

AZ AJÁNDÉK

AZ AJÁNDÉK

A nagy német költő Rainer Maria Rilke hosszabb időn át Párizsban élt. Sokat sétált a városban. Az egyik utcasarkon öreg koldusasszony üldögélt. A járókelők pár fillért ejtettek kérges, kéregető kezébe: Az asszony mozdulatlanul, földre szegezett tekintettel, minden életjel nélkül fogadta az alamizsnát. Rilkét sétáira gyakran elkísérte egy ismerőse.

A fiatalasszony maga is szokott adni néhány fillért a koldusasszonynak. Csodálkozott; hogy a költő, akit nem csak verseiből ismert melegszívű embernek, sohasem ad semmit. Nem értette; hogyan lehet egy ilyen nagyszerű ember ennyire közömbös.

Rilke észrevette, hogy mi foglalkoztatja kísérőjét és megjegyezte: - A szívének kellene adnunk valamit; nem a kezének. Néhány nappal később Rilke egy illatozó fehér rózsával indult szokásos sétájukra. Amikor a koldusasszonyhoz értek, megállt, lehajolt és a szikkadt kezekbe fektette a gyönyörű virágot.

Váratlan dolog történt: az öreg, mióta ismerték, most emelte először rájuk pillantását, majd nagy erőfeszítéssel felállt, megragadta az idegen kezét, időtől barázdált arcához szorította, és a rózsát magához szorítva elment. Napok teltek el. Aztán egy teljes hét. Az utcasarkon üresen maradt koldusasszony helye. Rilke útitársnője aggódott hogy az öreg koldusasszony talán már nem is él. A hetedik napon újra ott ült az öregasszony: Kérges, kéregető kezébe a járókelők egy-egy pénzdarabot ejtettek. Az asszony, mozdulatlanul, földre szegezett tekintettel, minden életjel nélkül fogadta az alamizsnát. - De hát miből élt egész idő alatt, ha nem járt ide koldulni? - tört fel a kérdés a fiatalasszonyból: Rilke alig hallhatóan, fejével bólogatva, mintegy önmagának válaszolt:

-A rózsából igen, a rózsából.

(J. Bill nyomán)