Szívvel szeretni!
Egy őszi hideg szeles késődélután ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán magányos volt és hideg a szíve, senkit sem szeretett, senki sem szerette . Kigyúltak már az utcai fények, s erősebben fújtak a fagyos szelek, fejét lehajtva, kabátját összehúzta, lépteit jobban megszaporázta. Kopott vaskapujához érve, zsebében kulcsát keresgélte. Megtalálta, elővettem ám leejtette, morgolódva lehajolt hogy a kulcsát felvegye. S akkor, a kerítés tövében előbújó kis virágot észre vette.
- Mindenhol csak a gazok nőnek,mormolta félhangosan. A szomszéd kislány rászólt, szeretettel nem haragosan:
- Bácsi kérem ,azt a virágot neked én ültettem. A férfi a vállát rándítva mondta: - én ilyet nem kértem. Azzal bement a fűtetlen hideg házába, kopott kabátját hanyagul ledobva,kályhájába tűzet rakva. Kavargott benne a kislány mondata:- Minek nekem virág? - mormogta. Éjszaka lett nem jött álom a szemére. Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe: - Virágot nekem? Nekem ? Nekem ültette. Majd felkelt, konyhájából a nagy kést magához vette, kiment , s a kis virágot óvatosan a földből kivette. A házba bevitte és gondosan elültette. Másnap mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak. Odakinn , mosolytalanul bólintott a kislánynak. Kislány szelíden szólt, s rámosolygott: - Látom bácsi bevitted a virágot. Beválaszolta, majd elballagott. Este siettet haza ,mert tudta, már nincs egyedül. Várja a kis virág, mely ablakában ül . A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott. A férfi boldog lett, hisz színével a szürkeségbe napot lopott. Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette . Hanem egy nagy tábla csokit levett a polcról és kosarába tette. Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva. Órájára pillantott párszor és várt és várt , de hiába. Este nem is haza sietett, hanem egyenest a szomszédjához csengetett. Idős néni jött elébe
- Jó estét a kislányt keresem a szomszédból vagyok. - A kislány beteg lett , kórházba van .- mondta a nénike- nagymamája vagyok! A férfi elsápadt beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett.
- Hová- hová- szólt egy nővér- egy kislányt keresek ma beteg lett. - Ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett. Hazafelé, koszorút kötetet hatalmasat, színes ,tarka virágokból. Eljött a nap! Logó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából. Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból . Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta.
- Köszönöm- összekulcsolt kézzel,lehajtott fejjel de hangosan érthetően mondta. Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra- köszönöm !
- Csak ezt az egy szót mormolta. Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kis virágját magához vitte. A temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette.
- KÖSZÖNÖM! Ezt a virágot tőled kaptam. Látod ? Most ezt visszaadtam.
Már tudom, megtanultam : HOGY NÉHA MEG KELL ÁLLNI , MÁSOKKAL IS TÖRŐDNI!!!