Túrmezei Erzsébet
Emlékeztető
Édesanyád csak levelet vár. Kevéssel beéri, kevéssel.
És annyi titkos könnyet hullat, ha napok múlnak s írni késel.
Tipegő kisgyerek korodban te mennyi kéréssel zaklattad.
Sietős dolgát hányszor hagyta napjában félbe temiattad!
Kenyeret szelt, puha-fehéret... kis karcolást csókkal hegesztett ...
virrasztott lázas éjszakákon ... Most haja fehér, keze reszket,
s levelet vár: simogatását néhány gyermeki, meleg szónak!
Ó, írj! Amit ma még megírhatsz, vigyázz, megírhatod-e holnap!