Gondolatok a barátságról
Mindannyian különböző utakat választunk az életünkben. De bárhová is megyünk, mindenhová viszünk magunkkal egy kis darabot mindenkiből.
A barátság egy elme két testben.
Egy igaz barát az aki besétál, akkor amikor az egész világ kiment.
Ha az összes barátom leugrik egy hídról, én nem ugrom velük. Lent várok, hogy elkaphassam őket.
Ha 100 évig akarsz élni, akkor én 100 év mínusz egy napig akarok élni. Nem akarok nélküled meghalni.
Nem tudhatjuk pontosan mikor kovácsolódik a barátság. Ahogy mindíg az utolsó csepp víztől telik csordultig a kehely, úgy a rengeteg kedvesség közül is az utolsó lesz az, mely csordultig tölti szívünket.
A legnagyobb ajándék, amit embertársadnak adhatsz, az, hogy őszinte szívvel figyelsz rá.
Ó, az a nyugalom, az a kimondhatatlan nyugalom, hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában; hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat, de kiönthetjük őket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot, jól tudva, hogy megbízható kéz válogatja szét őket, megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújva a többit.
A barát olyan, aki ismeri a szívedben rejlő dallamot, visszatudja azt neked énekelni, akkor ha te elfelejtetted.
A barátok az Isten ajándékai, hogy vigyázzanak ránk.
Az igaz barátság olyan mint az egészség. Akkor tudod meg mennyit ér, amikor már elveszett.
Ne menj előttem, mert lehet, hogy nem tudlak követni. Ne gyere mögöttem, mert lehet, hogy nem tudlak vezetni. Gyere mellettem és légy a barátom.
Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése