Akinek az élet töviseket adott,
Akinek szemében gyászoló könny ragyog.
Akit bűne követ, mint homályos árnyék,
Ebben az életben vajon mire vár még?!
Súlyos az éjszaka, fénytelen a nappal,
Telve az élet gyásszal és panasszal.
Ki fényt keresett sűrű-sötét éjben,
Most még megpihenhet Jézusunk ölében.
Az Úré a szabadítás!
Jónás 2: 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése