Pecznyík Pál :
A SZERETET CSÚCSA!
Isten áldott, drága Fia,ki mindenkit pártfogolt;
népe között - mint hontalan -,három évig vándorolt.
Amerre járt; falun, pusztán, népe vette Őt körül;
szánva népét; fájt a szíve, sírt a lelke ott belül.
Imádkozva élt közöttünk, tanított és vígasztalt;
puszta helyen, éhezőknek, terített meg Ő asztalt.
A kevésből: ötezernek, adott halat, kenyeret;
szavaival, kezeivel, gyógyított sok beteget.
Bár szegényen élt a földön, király módján csak adott;
viszonzásul: övéitől, hálát, alighogy kapott.
Ám annál több koholt vádat, gúnyt, szidalmat, megvetést;
pedig értünk és helyettünk, viselte a szenvedést!
Keresztfáról hulló vére, mutatta be, mint szeret.
Bűnös embert ennél jobban, szeretni már, nem lehet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése