Bódás János versei

Bódás János verseiből

Biblia

Egy kopott könyvem van nekem, s ha hozzám minden idegen,

kinyitom s már nem vagyok árva,

fényes mennyei seregek suhannak s visznek hozsannázva.

Fekete tó, –s napként ragyog. Mint fáradt, hunyó csillagok,

lelehullok, de itt találok megújulást.

Ebből születnek vértanúk, szentek s óriások.

Kis könyv. Sok „bölcsnek" langy mese,

s én, a senki győzök vele; benne annyi tűz s annyi hit van,

mint földet rendítő erő a hallgatag kis dinamitban.

Égi kamra. Nincs rajt lakat. Szomjamat oltja, jóllakat,

s tőle Istent hordom magamban, s tudom, hogy szavam, életem

győztes, ifjú és halhatatlan.

Végtelenség

Az Isten belefér egy röpke percbe, -

és mégis végtelen időt betölt.

Őt hordozza a testek csöppnyi sejtje ,-

mégis szavára mozdul ég s a föld.

Az Isten az, ki könnyű, csendes álmot,

s csillagokat ostromló vágyat ad, -

s még roppant változásokat igazgat,

megolvasgatja a hajszálakat.

ISTEN 

Az Isten belefér egy röpke percbe és mégis végtelen időt betölt.

Őt hordozza a testek csöppnyi sejtje - mégis szavára mozdul ég s a föld. 

Az Isten az, ki könnyű, édes álmot, s csillagokat ostromló vágyat ad, 

s míg roppant változásokat igazgat, ...megolvasgatja a hajszálakat.