Egy szív, egy lélek

Varga Béla - Egy szív, egy lélek

Egy szívvel, lélekkel imádkozának.

Vártak valami nagy csodára.

Zárt ajtók mögött , remegve, félve...

Elment a Mester. A kis csapat árva.

Mennyire más volt addig az élet,

amig a Mester mindent megoldott.

Nem kellett félni, jöhetett bármi,

levett Ő róluk minden bajt, gondot.

Ha nem volt kenyér, kenyeret kínált,

ha vihar zúgott parancsolt néki,

ha betegség volt, akkor gyógyított,

nem kellett soha, semmitől félni.

Most bezárt ajtók, titkon sírt könnyek,

a leghalkabb nesz is félelmeket kelt.

Nem mernek kilépni,kint minden rémít.

Nehéz a szívük , sok bánattal telt.

Jézus most sokszor jut az eszükbe.

Nagy harcok között imádkozott,

Atyjához fordulva, oltalmat keresve.

Fentről Ő segedelmet kapott!

Szívük és lelkük e percben egy lett.

Jézusuk szava fülükbe csengett:

Az Atya hallja a buzgó könyörgést,

s küldi az ígért, drága Szentlelket.

Egyszerre minden emberszív más lett!

A hallgatók már szólni is mertek,

érthetők már a szavak,a nyelvek.

Jeruzsálem is , a világ is más lett!