Pecznyík Pál :
Krisztus levele
Jel. 3, 14-20.
Mért bíztad el magad, helyi gyülekezet,
már rég nincsen benned, jóra igyekezet.
Jézus tudja: nem vagy se jéghideg, se hév,
langyosságod ismert, így múlik évre - év.
Langyos lelki vízben, fürösztöd az éned,
langyosságod miatt, Jézus kiköp téged.
Azt gondolod, hogy élsz, pedig holt a neved,
mert szavad csak ritkán, sóval fűszerezett.
Jézus, - ki mindent tud- lát, ismer tégedet,
látja koldus voltod, nagy szegénységedet.
Az Ige tükrében, csodálod arcodat,
hát nem látod abban, nyomorult voltodat?
Jézus Látja, vak vagy, lát kevés jót, benned,
szemgyógyító gyógyszert, tőle kéne venned.
Ó, de nem csak vak vagy, hanem mezítelen,
s még dicsekszel azzal, mi benned éktelen.
Nem szégyelled magad? Nem pirul az arcod?
hidegen hagy téged, sok megélt kudarcod?
Mond csak: nincs vágy benned, felöltözni végre?
Tiszta gyolcsruhába, mennyei fehérbe!
Lelked fehér öltönyt, Megváltódtól nyerhet,
annál,földi szabó, nem készíthet szebbet.
Ámde csak győztesek járnak hófehérben,
ég és föld Urának, győztes seregében!
Jézus, ma még zörget, szíved zárt ajtaján,
de már késő lehet, életed alkonyán!
Fogadd Őt szívedbe, ne hagyjad künn állni,
s lelked Királya fog, veled vacsorálni!
Celldömölk, 2010. XI. 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése