ÖRÖK HÁLA!

Pecznyík Pál 
ÖRÖK HÁLA!

Kegyelem, hogy megértettem,

ajándékba kaptam lelkem.

Isten adta sáfárságra,

fordítsam azt áldására.

De már adósként születtem,

csak önmagamat szerettem.

Bűnt szolgáltam életemmel,

nem törődtem a lelkemmel.

Isten jót remélt felőlem,

hanyag sáfár lett belőlem.

Adóságom oly nagy nekem,

hogy azt: ki sem fizethetem.

Terhem alatt roskadoztam,

így Istenhez folyamodtam.

Tékozlásom szívből bánom,

óh, engedd el, adóságom.

Nem hiába könyörögtem,

helyesen döntött fölöttem.

Szánó szíve, megszánt engem,

hiszen Lelke része, lelkem.

Adóságom elengedte,

ám azt: Szent Fiára tette.

Ő fizetett énhelyettem,

adóságtól, szabad lettem.

Kegyelemből, szabad gyermek,

hála érte, Istenemnek.

Szabadságom örök, drága,

Fia vére, volt az ára!

Kereszten, pazarlón mérte,

tudom: hálám, kevés érte.

Többet mégsem kér Istenem,

áldja örökké életem.