Túrmezei Erzsébet:
Ne menjünk egyedül!
Halk hóesésben karácsony előtt
megyek az úton egyedül.
Mind halványak, ködbeveszők
az Ipolyon túli hegyek.
Most Betlehem felé megyek.
Bent a szívemben az öröm
boldog glóriát hegedül.
Fehér utamra hirtelen
árnyék vetődik, vádló kérdés:
A pásztorok is együtt mentek,
a bölcsek is hárman hódoltak...
Mit mond a betlehemi Gyermek,
hogyha senki nem lesz velem,
ha egymagamban érkezem?!
Hát az én szívem nem dobolja
karácsony örök riadóját:
"Menjünk el m i n d Betlehemig!"?
Kinyújtom kereső kezem:
ráncos, öreg kezek,
kicsiny gyermekkezek
simuljanak belé!
Induljunk együtt Betlehem felé!
Együtt a gyászolókkal,
az egyedülvalókkal!
Hiszen a nagy örömből
mindnyájunknak telik! A jászol mellett
ma mindnyájunkra üdvösség derül!
Halk hóesésben Betlehem felé
ne menjünk egyedül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése