2.Kor. 11,16-33
"Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel fogok dicsekedni. "
(30.v.)
A hasznos, mint rossz példa?
Keserűnek tűnik az apostol. De mégsem az. Mint amikor egy kabaréművész felfed egy visszás helyzetet, úgy rántja le Pál a leplet a hamis apostolokról, és összehasonlítja magát velük (17-21.versek). Apostoli tekintélyét támadták meg. Görögországban az emberek a szépségért és a pallérozott beszédért rajongtak. Pál bizonyára túlságosan egyszerű volt. Hamar elfelejtették azt, hogy az evangéliumot vitte, és ezért kockáztatta életét is. Sok áldozatot hozott. A hála még keresztyén körökben is ritka. Pál apostol ezen felül keményen ellenezte a már a gyülekezetben is megjelent laza erkölcsöt. Hogy van ez nálunk? Nem hallgatjuk-e szívesebben az uniformizált, remek prédikátort, aki nagyszerű show-t kínál, és szokatlant, mégis kellemeset mond? Nem inkább a "sztár-prédikátorokat" kívánjuk hallgatni, mint a kegyes, de "egyszerű" lelkészünket? Nem nézünk gyakran lekicsinylően idős nőtestvéreinkre, akik "nem csinálnak semmit", csak imádkoznak? Ilyenkor éppen azt nem vesszük észre, ami Istennek tetszik.
Elgondolkodtató: Hogyan látjuk magunkat korinthusi levél tükrében? Milyen tanulságot vonunk le ebből?
Ajánlott igeszakasz: Filippi 2,12-24.
FÉNYSUGARAK - 2008.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése