Szól-e még Isten az emberekhez ???

Kaptam és továbbítom sok szeretettel Mindenkinek!!!!

Szól-e még Isten az emberekhez ???

Egyszer egy fiatalember, aki komoly lelki életet élt, elment egy bibliaórára egy baráti családhoz. Csütörtök este volt.
A találkozót vezető házaspár az imaórát két részre osztotta: hallgassuk Istent, és engedelmesen kövessük, amit kér tőlünk.
A fiúnak szünet nélkül az járt az eszében, vajon Isten ma is beszél még az emberekkel?
A bibliaóra után barátaival még betértek egy kávézóba.
A találkozón elhangzottakról beszélgettek. Mindannyian elmesélték, hogyan vezette őket Isten különböző utakon.
Este tíz óra körül járt, amikor a fiatalember elbúcsúzott a barátaitól. Beült az autójába, és imádkozni kezdett:
- Istenem, ha még beszélsz az emberekkel, szólj hozzám.
Hallgatni fogok a szavadra, és mindent megteszek, hogy engedelmesen kövessem, amit kívánsz;
Ahogy a város főutcáján hajtott, egyszerre különös gondolata támadt, mintha valaki azt mondta volna neki:
- Állj meg, és vegyél egy liter tejet!
Megrázta a fejét, és hangosan megkérdezte:
- Isten, Te vagy az?
De mivel nem kapott választ, továbbhajtott. De a hang újra megszólalt:
- Vegyél egy liter tejet!
A fiatalembernek eszébe jutott a bibliai idézet, amikor a kis Sámuelhez szólt Isten, és ő nem ismerte fel a hangot.
- Rendben van, Istenem, ha valóban Te vagy az, akkor megveszem a tejet. Nem gondolom, hogy ez túl nagy próbatétel volna.
Megállt, megvette a tejet, és folytatta az útját hazafelé. A következő kereszteződésnél újra egy különös belső ösztönzést érzett:
- Fordulj be ebbe az utcába!
Ez valami őrület, gondolta magában, és ment tovább.
De újból érezte, hogy be kellett volna fordulnia. Visszafordult hát, és követte a hangot.
Félig tréfásan, félig komolyan azt mondta magában:
- Rendben, Istenem, megteszem!
Ment tovább az úton, elhagyott több kis utcát, míg egyszerre azt érezte, meg kell állnia
. Megállt hát, és körülnézett.
Tipikus városi környék volt, lakóházakkal és boltokkal. Nem a legjobb, de nem is a legelhanyagoltabb negyed. Az üzletek már bezártak, és a legtöbb ház ablaka sötét volt. Csak egy házban égett a lámpa az utca másik oldalán.
A fiú újra hallotta a hangot:
- Menj, és add oda a tejet azoknak az embereknek, akik abban a házban laknak, a túloldalon.
A házra nézett. Kinyitotta a kocsiajtót, és kiszállt. De azután kétségei támadtak, és vissza akart szállni.
- Uram, ez őrültség! Hogy csengethetnék be egy idegen házba éjfélkor?
A gondolat azonban, hogy oda kell adnia a tejet, nem hagyta nyugodni. Elindult hát, miközben azt mondta magában:
- Rendben van, Uram, ha Te mondod, megyek, és odaadom a tejet ezeknek az embereknek. Ha az Úr azt kívánja, hogy őrültként viselkedjem, hát jó. Én engedelmeskedni akarok Neki. Valami célja biztosan lehet; Ha pedig ki sem nyitják az ajtót, azonnal visszafordulok.
Átment az úton, megállt az ajtó előtt, és megnyomta a csengőt. Bentről mintha egy gyerek sírása hallatszott volna.
Egyszerre egy érdes férfihang szólalt meg:
Ki az? Mit akar?
Az ajtó kinyílt, mielőtt a fiú elfuthatott volna.
- Egy férfi állt előtte farmerben és ingben. Elég kellemetlen szag áradt róla, és nem látszott különösebben boldognak sem a fiatalember láttán.
- Mi történt?
A fiatalember gondolkodás nélkül átnyújtotta az üveg tejet, és azt mondta:
- Ezt önöknek vettem.
A férfi megragadta az üveget, és beszaladt a házba.
Azután egy nő szaladt át a folyosón kezében a tejjel, valószínűleg a konyha felé sietve.
Mögötte a férfi, karján a síró csöppséggel.
Amikor a férfi visszajött, a fiú látta, hogy a szemében hatalmas könnycseppek csillognak, majd zokogva azt mondta:
- Imádkoztunk. Nagyon sok tartozást kell kifizetnünk ebben a hónapban, és épp elfogyott minden pénzünk. Nincs több tejünk a kicsinek
- Kértem az Urat, mutassa meg, hogy tudnék tejet szerezni a kicsinek.
A felesége is kikiáltott a konyhából:
- Én arra kértem Isten, küldjön egy angyalt. Ön egy Angyal?
A fiatalember kivette a zsebéből a pénztárcáját, és minden pénzét odaadta a férfinek.
Azután megfordult, és szemében könnyekkel visszament az autójához.
Megtapasztalta, hogy Isten ma is meghallgatja az igazak imáit.

És akinek a szíve tele van szeretettel, az......

Mennyország boltja

Kaptam ... Továbbítom Mindenkinek nagy szeretettel !!!!

Mennyország boltja

Néhány napja az élet útján sétálgattam, amikor megláttam egy feliratot, melyen ez állt:

"MENNYORSZÁG BOLTJA"

Amikor odaértem, az ajtó kinyílt és mire felocsúdtam, már be is léptem. Angyalok csoportjait láttam 

mindenütt.

Egyikük adott nekem egy kosarat és azt mondta: "Fiam, végy meg mindent, amit csak akarsz, a boltban van minden, amire egy kereszténynek szüksége lehet, s amit nem tudsz elvinni ma,  visszajöhetsz holnap és gond nélkül elviheted." 

Az első, amit megragadtam, a TÜRELEM volt és azután a SZERETET, mivel ugyanazon polcon voltak.

Kicsit odébb volt a MEGÉRTÉS, hát azt is vettem. Bárhol szükségem lehet rá. Ezen kívül vettem még

két doboz BÖLCSESSÉGET és két csomag HITET. Nem tudtam ott hagyni a SZENTLELKET sem, mivel ott volt mindenütt. 

Egy kicsit megálltam, hogy ERŐT és BÁTORSÁGOT vegyek, mivel sokat segítenének nekem az élet útján. 

Amikor már majdnem tele volt a kosaram, rájöttem, hogy hiányzik még egy kis KEGYELEM és ÁLDÁS,

és hogy nem szabad megfeledkeznem az ÜDVÖZÜLÉSRŐL.

Ezt ingyen kínálták.

Így hát jó nagy adagot vettem mindegyikből, eleget ahhoz, hogy üdvözüljek s, 

hogy megváltsalak Téged is!

A pénztáros felé ballagtam, hogy kifizessem a számlát, már mindenem meg volt ahhoz, hogy a MESTER akaratát teljesíthessem. Amint a pénztárhoz közeledtem, megláttam az IMÁT, s betettem azt is a már 

teli kosaramba. Tudtam, hogy mint kimegyek, használni fogom.

A BÉKE és a BOLDOGSÁG kicsi polcokon hevertek, kihasználtam az alkalmat, hogy azokból is vegyek. Az ÖRÖM a plafonról lógott alá, vettem egy csomagot abból is.

Odaértem a pénztároshoz és megkérdeztem tőle: "Mennyivel tartozom?"

Ő mosolyogva válaszolt: "Vidd csak kosaradat, amerre utad visz."

Elmosolyogtam és újra megkérdeztem " de valóban mennyivel tartozom?"

Ő újra elmosolyodott és azt mondta:

"Fiam ne aggódj, Jézus már kifizette a számlát sok-sok idővel ezelőtt."

'Minden, amit imádságban és hittel kérsz, megkapod."

( Máté 21:22 )

KRISZTUS KÖVETÉSE

Kempis Tamás: 
KRISZTUS KÖVETÉSE 

Hogyan viselkedjünk kívánságainkkal kapcsolatban? 

Uram, amint neked tetszik, úgy legyen.

Uram, ha neked becsületedre válik, legyen ez a te nevedben.

Uram, ha úgy látod, hogy előmenetelemre szolgálna, hasznomra volna, akkor add, hogy élhessek vele a te dicsőségedre. De ha tudod, hogy ártana nekem, nem válnék lelkem üdvösségére, vedd el tőlem ezt a kívánságot. Mert nem minden kívánság van a Szentlélektől, még ha az ember tisztának és jónak látja is. Nehéz igazán eldönteni, vajon a jó lélek, vagy az ellenség kelti-e benned ezt vagy azt a vágyat, avagy benned magadban van a forrása.

Sokan csalódtak a végkibontakozáson, akik kezdetben a jó lélek vezetése alatt érezhették magukat. Azért mindig istenfélelemben és szívbéli alázatosságban kell kívánni és kérni, bármi kívánni való ötlik is eszedbe, és teljes önmegadással a legmesszebbmenően Istenre kell bíznod mindent. Azt mondd: Uram, te tudod, hogy jobb, legyen ez vagy az, amint akarod. Add azt, amit akarsz, amennyit akarsz, amikor akarod. Ahogy tudsz, intézkedj velem jótetszésed szerint, amint neked leginkább becsületedre válhatik. Tégy oda engem, ahová akarsz, bánj velem szabadon mindenben, kezedben vagyok, forgass és hányj-vess keresztül-kasul. Íme, szolgád vagyok én, mindenre kész, mert nem magamnak akarok élni, hanem csak neked. Bárcsak illendő tökéletességgel tehetném!

NE MENJEN LE A NAP!

Rolla Margit:

NE MENJEN LE A NAP!

Vigyázz! A szó s a perc tűnik,

de mélyre ás! Nyomába

nem érsz többé, el nem fogod,

ha fájna is, hiába.

Ha egyszer... egyszer bántanál

és sujtanál szavaddal:

vigyázz! Ne menjen le a nap

a tőled jött haraggal!

Mert fáj a szó és fáj a perc

s a szó s a perc is árva!

Pusztít: haraggal hűlt szivünk

hűvös mélyére zárva.

Oltod az égi fényeket...

S későn lesz hogyha látod,

mint nő körül a vad bozót:

sűrű és vak magányod.

"A mi levelünk ti vagytok ... "

"A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, 
amelyet ismer és olvas minden ember."

 (2. Korinthus 3,2)

Mindig szívdobogtató egy levél, hogy mi minden lehet benne, mennyi jó és mennyi nehéz dolog. A Biblia itt az embert nevezi levélnek. “Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok.” Kinek a levele vagy? Mindenki levél, csak az a kérdés, ki írt a szívedbe, az életedbe? Veszélyes dolog, ha bárkit engedünk beleírni. A levélen nem látszik át, hogy mit írnak benne, de a testünkön átragyog a tartalom. Vigyázz, mert ismer és olvas minden ember. Az ember azzal levelezik, akitől messzire került. Amikor az Isten már nem szólhatott az emberhez, akkor küldte a mennyei levelet. Jézus Krisztus Isten levele. A borítékon át- meg átárad Isten szeretete, tisztasága. Tömegek mentek Jézushoz, az egész lénye, szentsége vonzott. A levél akkor olvasható igazán, ha feltépik a borítékot. Nem tudom, téged, mint levelet, téptek-e már fel? Tökéletesen mindegy, durván tépik-e fel vagy szépen. Bár látnád most, az egyetlen levelet hogyan tépték a Gecsemánétól a Golgotáig, és hogy a kereszten mi jött ki ebből a levélből. “Atyám, bocsáss meg nekik!” Szeretett, akárhogyan is tépték. Még a vak százados is látta: “Bizony, Isten Fia volt!” Még a lator is látta és kérte: “Uram, emlékezzél meg rólam!” Láttad-e Őt úgy, mint Isten szerelmes levelét?! “Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Vajon elér-e hozzád ma Isten szeretete? Bár a környezetedben is olvashatna, és ismerhetne minden ember. Istennek az a célja életeddel, hogy mások számára Jézushoz vonzó levéllé lehess!

(Trausch Liza néni nyomán)

VALAMIT NEM ÉRTEK

Bódás János 
VALAMIT NEM ÉRTEK

Régóta hiszek Benned Istenem

s egyre halkulnak bennem a „Miért’’-ek,

de homályos elmém bárhogy derül is,

valamit most sem értek.

Tudom, szereted minden művedet,

mert minden műved magában remek,

szereted a virágot, hisz színében

a mennynek színei tündöklenek,

szereted a csillagot - tiszta, fényes,

s a követ is: ház lesz, véd, enyhet ád,

a harmatot, a forrást: makulátlan,

s mert szótlan terem, a füvet s a fát,

az állatot, mert törvényed szerint él

(s az embernél még a vad sem vadabb)

a szitakötőt, fecskét, sast, galambot,

méhet s minden zümmögő bogarat,

mik a szivárvány száz színét ragyogják

s hímporuk, pelyhük, tolluk lágy, puha,

szereted a gyermeket, arcán ott még

az ártatlanság égi mosolya,

szép minden műved, hát hogyne szeretnéd,

gyönyörködsz bennük. . . Mind, mind értem ezt

de engem, aki szégyenedre válok,

ezt nem értem, hogy engem mért szeretsz?

A legnagyobb szeretet

J. Olson

A legnagyobb szeretet

„Mi tehát azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket.”

 (1 János 4,19)

Egy kislány egyszer megkérdezte az édesapját: „Papa, kit szeretsz jobban, engem, vagy a bátyámat?”

Az apa bölcsen elmagyarázta, hogy minden gyermekét egyformán szereti, de a szeretetét néha különböző módon fejezi ki.

Kicsit később a kislány egy újabb kérdést tett fel: „Papa, kit szeretsz a legjobban, az Úr Jézust, vagy engem?”

Az apa elmagyarázta kislányának, hogy az Úr Jézust szereti a legjobban, mert az Ő szeretete nélkül képtelen lenne a gyermekeit úgy szeretni, ahogyan azt teszi.

Milyen nagyszerű kifejezése ez a szülői szeretetnek! Ennek az apának a válasza megegyezik egy másik apaként tisztelt ember szavaival, aki egyszer egy keresztyén csoportnak azt írta, hogy gyermekeinek tekinti őket (1 János 2,1). János apostol emlékezteti olvasóit: „Mi tehát azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket” (1 János 4, 19).

János, aki Isten tulajdonának tekintette önmagát, Isten atyai szeretetét hangsúlyozta, amikor ezt írta: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.” „Abból ismerjük a szeretetet, hogy Ő az életet adta értünk” (1 János 3,1.16).

Jegyezzük meg, hogy nem csupán azt írta, hogy Isten szeret bennünket, hanem oly nagyon szeret, hogy az életet adta értünk.

Ezért irántunk érzett szeretete ösztönözhet bennünket arra, hogy nagy dolgokat tegyünk érte és másokért.

A szülők úgy szeretik gyermekeiket, hogy bármit megtennének értük. János apostol szerint az Atya szeretete a miénk lett, amelyet másoknak ajándékozhatunk.

Te kit szeretsz a legjobban?

Forrás:

 Vetés és Aratás 

2102./2.