Kaptam és továbbítom sok szeretettel Mindenkinek!!!!
Szól-e még Isten az emberekhez ???
Egyszer egy fiatalember, aki komoly lelki életet élt, elment egy bibliaórára egy baráti családhoz. Csütörtök este volt.
A találkozót vezető házaspár az imaórát két részre osztotta: hallgassuk Istent, és engedelmesen kövessük, amit kér tőlünk.
A fiúnak szünet nélkül az járt az eszében, vajon Isten ma is beszél még az emberekkel?
A bibliaóra után barátaival még betértek egy kávézóba.
A találkozón elhangzottakról beszélgettek. Mindannyian elmesélték, hogyan vezette őket Isten különböző utakon.
Este tíz óra körül járt, amikor a fiatalember elbúcsúzott a barátaitól. Beült az autójába, és imádkozni kezdett:
- Istenem, ha még beszélsz az emberekkel, szólj hozzám.
Hallgatni fogok a szavadra, és mindent megteszek, hogy engedelmesen kövessem, amit kívánsz;
Ahogy a város főutcáján hajtott, egyszerre különös gondolata támadt, mintha valaki azt mondta volna neki:
- Állj meg, és vegyél egy liter tejet!
Megrázta a fejét, és hangosan megkérdezte:
- Isten, Te vagy az?
De mivel nem kapott választ, továbbhajtott. De a hang újra megszólalt:
- Vegyél egy liter tejet!
A fiatalembernek eszébe jutott a bibliai idézet, amikor a kis Sámuelhez szólt Isten, és ő nem ismerte fel a hangot.
- Rendben van, Istenem, ha valóban Te vagy az, akkor megveszem a tejet. Nem gondolom, hogy ez túl nagy próbatétel volna.
Megállt, megvette a tejet, és folytatta az útját hazafelé. A következő kereszteződésnél újra egy különös belső ösztönzést érzett:
- Fordulj be ebbe az utcába!
Ez valami őrület, gondolta magában, és ment tovább.
De újból érezte, hogy be kellett volna fordulnia. Visszafordult hát, és követte a hangot.
Félig tréfásan, félig komolyan azt mondta magában:
- Rendben, Istenem, megteszem!
Ment tovább az úton, elhagyott több kis utcát, míg egyszerre azt érezte, meg kell állnia
. Megállt hát, és körülnézett.
Tipikus városi környék volt, lakóházakkal és boltokkal. Nem a legjobb, de nem is a legelhanyagoltabb negyed. Az üzletek már bezártak, és a legtöbb ház ablaka sötét volt. Csak egy házban égett a lámpa az utca másik oldalán.
A fiú újra hallotta a hangot:
- Menj, és add oda a tejet azoknak az embereknek, akik abban a házban laknak, a túloldalon.
A házra nézett. Kinyitotta a kocsiajtót, és kiszállt. De azután kétségei támadtak, és vissza akart szállni.
- Uram, ez őrültség! Hogy csengethetnék be egy idegen házba éjfélkor?
A gondolat azonban, hogy oda kell adnia a tejet, nem hagyta nyugodni. Elindult hát, miközben azt mondta magában:
- Rendben van, Uram, ha Te mondod, megyek, és odaadom a tejet ezeknek az embereknek. Ha az Úr azt kívánja, hogy őrültként viselkedjem, hát jó. Én engedelmeskedni akarok Neki. Valami célja biztosan lehet; Ha pedig ki sem nyitják az ajtót, azonnal visszafordulok.
Átment az úton, megállt az ajtó előtt, és megnyomta a csengőt. Bentről mintha egy gyerek sírása hallatszott volna.
Egyszerre egy érdes férfihang szólalt meg:
Ki az? Mit akar?
Az ajtó kinyílt, mielőtt a fiú elfuthatott volna.
- Egy férfi állt előtte farmerben és ingben. Elég kellemetlen szag áradt róla, és nem látszott különösebben boldognak sem a fiatalember láttán.
- Mi történt?
A fiatalember gondolkodás nélkül átnyújtotta az üveg tejet, és azt mondta:
- Ezt önöknek vettem.
A férfi megragadta az üveget, és beszaladt a házba.
Azután egy nő szaladt át a folyosón kezében a tejjel, valószínűleg a konyha felé sietve.
Mögötte a férfi, karján a síró csöppséggel.
Amikor a férfi visszajött, a fiú látta, hogy a szemében hatalmas könnycseppek csillognak, majd zokogva azt mondta:
- Imádkoztunk. Nagyon sok tartozást kell kifizetnünk ebben a hónapban, és épp elfogyott minden pénzünk. Nincs több tejünk a kicsinek
- Kértem az Urat, mutassa meg, hogy tudnék tejet szerezni a kicsinek.
A felesége is kikiáltott a konyhából:
- Én arra kértem Isten, küldjön egy angyalt. Ön egy Angyal?
A fiatalember kivette a zsebéből a pénztárcáját, és minden pénzét odaadta a férfinek.
Azután megfordult, és szemében könnyekkel visszament az autójához.
Megtapasztalta, hogy Isten ma is meghallgatja az igazak imáit.
És akinek a szíve tele van szeretettel, az......
A találkozót vezető házaspár az imaórát két részre osztotta: hallgassuk Istent, és engedelmesen kövessük, amit kér tőlünk.
A fiúnak szünet nélkül az járt az eszében, vajon Isten ma is beszél még az emberekkel?
A bibliaóra után barátaival még betértek egy kávézóba.
A találkozón elhangzottakról beszélgettek. Mindannyian elmesélték, hogyan vezette őket Isten különböző utakon.
Este tíz óra körül járt, amikor a fiatalember elbúcsúzott a barátaitól. Beült az autójába, és imádkozni kezdett:
- Istenem, ha még beszélsz az emberekkel, szólj hozzám.
Hallgatni fogok a szavadra, és mindent megteszek, hogy engedelmesen kövessem, amit kívánsz;
Ahogy a város főutcáján hajtott, egyszerre különös gondolata támadt, mintha valaki azt mondta volna neki:
- Állj meg, és vegyél egy liter tejet!
Megrázta a fejét, és hangosan megkérdezte:
- Isten, Te vagy az?
De mivel nem kapott választ, továbbhajtott. De a hang újra megszólalt:
- Vegyél egy liter tejet!
A fiatalembernek eszébe jutott a bibliai idézet, amikor a kis Sámuelhez szólt Isten, és ő nem ismerte fel a hangot.
- Rendben van, Istenem, ha valóban Te vagy az, akkor megveszem a tejet. Nem gondolom, hogy ez túl nagy próbatétel volna.
Megállt, megvette a tejet, és folytatta az útját hazafelé. A következő kereszteződésnél újra egy különös belső ösztönzést érzett:
- Fordulj be ebbe az utcába!
Ez valami őrület, gondolta magában, és ment tovább.
De újból érezte, hogy be kellett volna fordulnia. Visszafordult hát, és követte a hangot.
Félig tréfásan, félig komolyan azt mondta magában:
- Rendben, Istenem, megteszem!
Ment tovább az úton, elhagyott több kis utcát, míg egyszerre azt érezte, meg kell állnia
. Megállt hát, és körülnézett.
Tipikus városi környék volt, lakóházakkal és boltokkal. Nem a legjobb, de nem is a legelhanyagoltabb negyed. Az üzletek már bezártak, és a legtöbb ház ablaka sötét volt. Csak egy házban égett a lámpa az utca másik oldalán.
A fiú újra hallotta a hangot:
- Menj, és add oda a tejet azoknak az embereknek, akik abban a házban laknak, a túloldalon.
A házra nézett. Kinyitotta a kocsiajtót, és kiszállt. De azután kétségei támadtak, és vissza akart szállni.
- Uram, ez őrültség! Hogy csengethetnék be egy idegen házba éjfélkor?
A gondolat azonban, hogy oda kell adnia a tejet, nem hagyta nyugodni. Elindult hát, miközben azt mondta magában:
- Rendben van, Uram, ha Te mondod, megyek, és odaadom a tejet ezeknek az embereknek. Ha az Úr azt kívánja, hogy őrültként viselkedjem, hát jó. Én engedelmeskedni akarok Neki. Valami célja biztosan lehet; Ha pedig ki sem nyitják az ajtót, azonnal visszafordulok.
Átment az úton, megállt az ajtó előtt, és megnyomta a csengőt. Bentről mintha egy gyerek sírása hallatszott volna.
Egyszerre egy érdes férfihang szólalt meg:
Ki az? Mit akar?
Az ajtó kinyílt, mielőtt a fiú elfuthatott volna.
- Egy férfi állt előtte farmerben és ingben. Elég kellemetlen szag áradt róla, és nem látszott különösebben boldognak sem a fiatalember láttán.
- Mi történt?
A fiatalember gondolkodás nélkül átnyújtotta az üveg tejet, és azt mondta:
- Ezt önöknek vettem.
A férfi megragadta az üveget, és beszaladt a házba.
Azután egy nő szaladt át a folyosón kezében a tejjel, valószínűleg a konyha felé sietve.
Mögötte a férfi, karján a síró csöppséggel.
Amikor a férfi visszajött, a fiú látta, hogy a szemében hatalmas könnycseppek csillognak, majd zokogva azt mondta:
- Imádkoztunk. Nagyon sok tartozást kell kifizetnünk ebben a hónapban, és épp elfogyott minden pénzünk. Nincs több tejünk a kicsinek
- Kértem az Urat, mutassa meg, hogy tudnék tejet szerezni a kicsinek.
A felesége is kikiáltott a konyhából:
- Én arra kértem Isten, küldjön egy angyalt. Ön egy Angyal?
A fiatalember kivette a zsebéből a pénztárcáját, és minden pénzét odaadta a férfinek.
Azután megfordult, és szemében könnyekkel visszament az autójához.
Megtapasztalta, hogy Isten ma is meghallgatja az igazak imáit.
És akinek a szíve tele van szeretettel, az......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése