2013. december 31.

Csak hit által!




Pecznyík Pál: 
Csak hit által!

Szomorú a szívem, mert bármerre nézek,
lelki dolgokról csak kevesen beszélnek.
Jézus Ő Lélek által Ő nem állhat középen,
életút szélére sodortuk egészen!
Lelkével törődni, kinek van ideje?
Jézusi élet ma idegen, ki vele.
Testünkkel törődni, mindennél fontosabb,
test számára mennyből, nem kapunk fontosat.
Sok ember ily módon mentegeti magát,
miközben elnyomja lelkének, jaj, szavát.
Mert önző testének, nagy ám az étvágya?
Mi, szem - száj ingere, azt kéri, azt várja.
De jaj, ha kívánság, szenvedélyé válik?
Rabszolga lesz a test gazdája, halálig!

Barátom: ne maradj tested rabszolgája,
mert azt, előbb Ő utóbb, a sírgödör várja.
Megváltód ma kérlel, törődj a lelkeddel,
napi táplálékát, igéjéből vedd el!
Múló tested, örök lelkednek edénye,
mely nem marad soká, e cserépedénybe.
Halálod percében, azt végkép itt hagyod,
gondoltál már arra, hol töltöd új napod?
Mert drága életed nem véges, végtelen!
Vajon hol töltöd el, mélyben vagy égbe fenn!
Ha csak testnek hódolsz, lelked nem jut égbe,
csak hit által juthatsz, Jézussal a fénybe!

2013. december 22.

KARÁCSONYI UTAK - KARÁCSONYI KÉRÉSEK



Barbara Cratzius: 
KARÁCSONYI UTAK - KARÁCSONYI KÉRÉSEK 
Túrmezei Erzsébet fordítása

Mutasd meg a bizalom útját,
azt a csillagfényes utat,
amelyiken a bölcsek jártak
megtalálni Királyukat!

Mutasd meg a szolgálat útját,
amelyen csendben József járt,
hogy szemünk-szívünk nyitva legyen,
ha szenved a felebarát!

A szeretet útjával áldj meg,
amint láthatom Máriában,
hogy akivel csak találkozom,
ahhoz a jószót megtaláljam!

A hála útján pásztorokkal
hadd magasztaljam tetteidet!
S adj, Uram, csodálattal teli,
előtted mindig nyitott szívet!

(Csodát virágzik a jelen, 1995. Fébé Egyesület)

2013. december 10.

Áldott Ünnepeket Mindenkinek!!!!


Mindenkinek, kedves Olvasóimnak áldott ünnepeket kívánok 
sok szeretettel az Úr kegyelméből! 


Karácsonyi sütemény

Végy egy kilogramm jó meleg szeretetet! 
Szitáld át a türelem szitáján, nehogy pletykamag kerüljön bele! 
Gyúrd össze egy tojásnyi kedvességgel és takard le tiszta jókedvvel! 
Ha megkelt, süsd meg a kitartás tüzénél! 
Szórd meg asszonyi kacagással, és tégy rá pár csepp nyugodt megfontolást! 
Vágd fel annyi darabra, hogy eggyel mindig több legyen, mint ahányan az asztalnál ültök, hiszen mindig akad valaki, aki még rászorul.

2013. december 7.

Ne menjünk egyedül!



Túrmezei Erzsébet: 
Ne menjünk egyedül!

Halk hóesésben karácsony előtt
megyek az úton egyedül.
Mind halványak, ködbeveszők
az Ipolyon túli hegyek.
Most Betlehem felé megyek.
Bent a szívemben az öröm
boldog glóriát hegedül.

Fehér utamra hirtelen
árnyék vetődik, vádló kérdés:
A pásztorok is együtt mentek,
a bölcsek is hárman hódoltak...
Mit mond a betlehemi Gyermek,
hogyha senki nem lesz velem,
ha egymagamban érkezem?!
Hát az én szívem nem dobolja
karácsony örök riadóját:
"Menjünk el m i n d Betlehemig!"?

Kinyújtom kereső kezem:
ráncos, öreg kezek,
kicsiny gyermekkezek
simuljanak belé!

Induljunk együtt Betlehem felé!
Együtt a gyászolókkal,
az egyedülvalókkal!
Hiszen a nagy örömből
mindnyájunknak telik! A jászol mellett
ma mindnyájunkra üdvösség derül!

Halk hóesésben Betlehem felé
ne menjünk egyedül!

2013. december 3.

Szeretet az élet, élet a szeretet...



Szeretet az élet, élet a szeretet...

"Élni annyi, mint szeretni.
Szeretni látni és megmutatni,
érezni és érzékeltetni,
meghallani és meghallgatni,
magasba szállni és fölröpíteni,
kinyílni és felnyitni,
megérteni és megértetni,
együtt érezni és eggyé olvadni
- és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás."

(Ismeretlen szerző)

2013. december 2.

JEREMIÁSSAL MONDOM




Sándor Ernő:
JEREMIÁSSAL MONDOM

Uram, én nem tudok beszélni,
engem ne küldj el, félni, félni
tudok csak...
Nyomorultan
rettegek én az emberektől.
Ifjú vagyok még, látva-látod,
nyelvemen görcs van, dadogások...
Nem akarok próféta lenni!
Nem akarok semmit sem tenni!
Ó hagyj magamra!
Jaj, rettenetes
ez a Te küldetésed,
ez a Te elhívásod!

Adj nekem valami szebbet,
valami mást,
emberibbet,
valami csendes boldogságot.
Nem könyörült gyermekfejemnek.
Kemény volt, küldött, mennem kellett.
Imé, igémet adom szádba.
S mentem. Azóta egyre járok,
nyelvemen görcs van, dadogások,
szívemben félelmek remegnek.

Uram, ugye már Te is látod,
hogy igazam volt?
Az én szájamból
igéd sem kell az embereknek.
Keménynyakú ez a Te néped,
tudod Te is.
Valaki más tán bírna véle
jobban, mint én, fáradt cseléded.
Uram, figyelsz rám?
Bocsáss el szépen
s bocsásd meg ezt a hatvan évet.
Az Úr felel:
(s szívem reá remegve dobban)
Csak menj tovább!
Ott van a tűz a csontjaidban.

2013. december 1.

AZ AJÁNDÉK


AZ AJÁNDÉK

Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet. A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját.
Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta: „Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot.” – és erre egy szép díszdobozt vett elő. A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte: „Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni!?” – végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban. Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt. A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt. Nagyon megdöbbent! Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta.
Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja kézírásával: „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés: kifizetve.

Milyen sok alkalommal utasítjuk vissza Jézus ajándékait, csak azért, mert nem abban a csomagolásban kapjuk, mint ahogyan azt kértük!

(Szép Laura)