A kőfaragó

 

A kőfaragó

Volt egyszer egy kőfaragó, aki mindig elégedetlen volt önmagával és az életével.

Egy szép napon, amint mendegélt, elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt. Benézett a nyitott kapun és látta, hogy odabent csak úgy nyüzsögnek az előkelőbbnél előkelőbb látogatók. "Milyen hatalmas is lehet egy ilyen kereskedő" - gondolta a kőfaragó. Elfogta az irigység és azt kívánta, hogy bárcsak ő is ilyen gazdag lehetne. Akkor bezzeg nem kellene ilyen szegény kőfaragó módján tengetnie az életét. Legnagyobb ámulatára egyszerre gazdag kereskedővé változott. Nagyobb pompa és hatalom vette körül, mint amit valaha álmodni mert volna. Irigyelte és gyűlölte is mindenki, aki nála szegényebb volt.

Egyszerre csak egy pompás gyaloghintót vittek el a háza előtt, benne egy magas rangú hivatalnok terpeszkedett, körülötte szolgák hada és gongot ütő katonák. A leggazdagabb ember is mély meghajlással hódolt a menet előtt. "Milyen hatalmas ez a hivatalnok" - gondolta. "Bárcsak magas rangú hivatalnok lehetnék!"Ezután magas rangú hivatalnokká változott. Mindenhová dúsan hímzett hintón cipelték és a nép gyűlölte és reszketett tőle, az emberek földig hajoltak előtte, amerre csak járt.

A nyári nap forrón tűzött és a hivatalnok iszonyú kényelmetlennek érezte a fülledt gyaloghintót. Kinézett. A nap fenségesen ragyogott az égen és tudomást sem vett a hivatalnok létezéséről. "Milyen hatalmas a nap" - gondolta. "Bárcsak nap lehetnék!" Ezután nappá változott, mindenkire pokoli erővel sütött, kiégette a mezőket, és a földművesek átkot szórtak rá.

Ám egyszer csak nagy fekete felhő kerekedett, és odafurakodott a nap és a föld közé, így a nap sokat veszetett az erejéből. "Milyen hatalmas ez a viharfelhő" - gondolta. "Bárcsak viharfelhő lehetnék!" Ezután felhővé változott, elárasztotta a mezőket és a falvakat mindenki kétségbeesésére.

Hamarosan azonban úgy érezte, hogy valami nagy erővel tolja. "Milyen hatalmas a szél!" - gondolta. "Bárcsak szél lehetnék!" Ezután széllé változott, lefújta a cserepeket a házak tetejéről, tövestől csavarta ki a fákat, és mindenki gyűlölte őt és félt tőle, amerre csak elsüvített. Hanem egyszer csak nekirohant valaminek, amit bárhogyan is igyekezett elfújni, csak állt rendületlenül. Egy hatalmas szikla volt az. "Milyen hatalmas ez a szikla" - gondolta. "Bárcsak szikla lehetnék!" Ezután kősziklává változott, hatalmasabb volt mindenkinél a világon.

Ahogyan ott állt egyszer csak kopácsolást hall, egy kalapács hangját és érezte, hogy farigcsálják az oldalát. "Ki lehet hatalmasabb nálam, a sziklánál? - kérdi. Letekintett, és mélyen maga alatt meglátott egy kőfaragót....

Embereknek:

Mindenki vágyik arra, hogy valakinek teljesen odaadhassa magát -hogy mély lelki- kapcsolata legyen valakivel teljesen, kizárólagosan szeressék.

De Isten azt mondja:

"Addig, amíg teljesen elégedett nem leszel, telített és nyugodt az Én szeretetemben, amíg elégedettségedet meg nem találod Bennem, addig nem leszel alkalmas a tökéletes emberi kapcsolatra, amelyet Én terveztem számodra. Soha nem leszel egységben Velem, kizár bárkit vagy bármi más vágyat és kívánságot. Azt szeretném, ha abba hagynád a tervezgetést:

Ne kívánj, engedd, hogy neked adjam a legizgalmasabb tervet, ami létezik, egy olyat, amelyet el sem tudsz képzelni, mert azt akarom, hogy a LEGJOBBAT kapd! Kérlek, engedd meg, hogy idehozzam hozzád, te csak figyelj Engem, várd a leghatalmasabb dolgokat!

Folytasd a megismerését létezésem elégedettségének, folytasd a tanulást, a megfigyelését azoknak a dolgoknak, amelyeket mondok neked…

Várnod kell! Ne nyugtalankodj! Ne aggódj!
Ne nézelődj, hogy másoknak mijük van vagy

Én mit adtam nekik! Ne nézz azokra a dolgokra, amikről úgy gondolod, hogy szeretnéd.

Te csak nézz el messzire, fel Rám, különben elszalasztod azt, amit mutatni szeretnék neked.

És akkor, amikor kész leszel, megleplek azzal a szeretettel, amely csodálatosabb, mint amilyet álmodni lehet.

Tudod, amíg készülsz, és amíg azt, akit Én szántam neked készül… Most ebben a pillanatban is munkálkodom hogy mind a ketten egyszerre legyetek készen... Addig mindkettőtöknek meg kell tanulnotok elégedettnek lenni, különben nem fogjátok tudni megtapasztalni azt a szeretetet, amely példázza a kapcsolatot Velem.. és ez a tökéletes szeretet.

És kedvesem azt szeretném, hogy megkapd ezt a csodálatos szeretetet. Szeretném, ha látnád hús testben azt a képet, amely a Velem való kapcsolatodat jelképezi, és hogy nagymértékben, ténylegesen élvezd az örökké tartó egység gyönyörét, tökéletességét és szeretetét, amelyet Én ajánlok neked Magammal.

Tudd, hogy hogyan szeretlek!
Én vagyok Mindenható Isten! Higgy és légy elégedett! "

A KERTÉSZ

 

A KERTÉSZ

A reggeli órákban a kertész kiment, hogy gondozza kertjét. Az egyik ribizlibokornak túlságosan nagyra nőttek az ágai és félt, hogy nem fog termést hozni, ezért visszametszette őket. Ahogy visszavágta ágait, a végénél nedves lett, olyan, mintha sírna a bokor. 
A kertész úgy érezte, mintha beszélne hozzá, és ezt mondaná: Ó, kertészem hogy tehetsz ilyet velem? Azt gondoltam, hogy a barátom vagy, aki szeretettel gondot visel rólam, mióta csak elültettél. Nem látod, milyen szépen fejlődök? Már majdnem fele akkorára nőttem, mint a kerítés melletti fák, és nemsokára olyan nagy lehetek, mint ők. De te most levágtad ágaim és szépséges leveleim odalettek. Csalódott és keserű vagyok, hogy így bánsz velem... 
 Erre a kertész szelíd, szeretetteljes hangon így felelt: Kérlek, ne sírj! Szükséges volt megmetszeni téged. Nem azért ültettelek, hogy nagyra nőj és árnyékot adjál, hanem, hogy termést hozzál. A fák a kerítés mellett hiába nagyok, de nem képesek termést hozni, szemben veled. Ha nem vágom vissza ágaidat, akkor minden erőd elmegy arra, hogy nagyobbra nőj, de akkor nem lennél képes termést hozni. Ne aggódj, egy napon hálás leszel azért, amit tettem. Lehet, hogy most még nem érted, de bízz bennem és javadra lesz. Nagyon hálás leszel, amikor meglátod a termésedet. 
 Az évek során a kertésznek egyre több kertre kellett ügyelnie. Arról álmodozott, hogy egy napon rábízzák az egyik arborétum gondozását. Úgy tűnt, hogy álma megvalósul, de végül - nem tudni, milyen okból - egy másik kertész kapta meg az állást, akinek fele annyi tapasztalata sem volt, mint neki. A kertész nagyon elszomorodott és Istenhez kiáltott: Istenem, hogyan tehetted ezt velem? Hosszú évek munkája és fáradozása, erre egy ilyen ember kapja meg ezt az állást. Azt hittem, hogy segítségemre leszel és támogatsz, hogy előrébb jussak, és pont a cél előtt teszed ezt? Miért vagy ilyen kegyetlen, mivel érdemeltem ki?? 
 Isten gyöngéd hangon így felelt: A te életedben Én vagyok a kertész. Ekkor a kertésznek eszébe jutott, hogy évekkel ezelőtt ő mit mondott a bokornak... Sokszor van az, hogy az ember úgy érzi, megrekedt az élete.

De Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ő még a legrosszabb dolgot is a javunkra tudja fordítani. Ismer minket, és a javunkat akarja, nekünk végeznünk kell a ránk bízott feladatot és bízni Istenben, hogy Ő vezérli életünket és soha nem hagy cserben, még ha valamikor úgy is érezzük. Jézus azt mondja: Ne aggódjatok életetekért!

Legnagyobb kincs!

Pecznyík Pál
Legnagyobb kincs!

Az emberiségnek egyik nagy hibája,

nem elégíti meg, élelme, ruhája.

Nincs meg elégedve, szebbre, többre vágyik,

földi jólétéhez, még sok kincs hiányzik.

Ezért legtöbb ember, kincsgyűjtő lázban ég,

ha bár sokat gyűjtött, még mindig nem elég.

Reggeltől estéig, kuporgat, gyűjtöget,

szemnek bár tetszetős, ám múló kincseket.

Földünkön drága kincs, színezüst, színarany,

boldog az, akinek ebből, sok kincse van.

De még mindig van egy dédelgetett álma,

rá találni, csodás, ragyogó gyémántra.

De ez a drága kincs, csak kevesek része,

többször hadakozás, vér is folyik érte.

Ember, ki hozzá jut, féltve vigyázz arra,

mit ér vele, ha majd, rá borul sírhalma?

Mennyivel különbek a mennyei kincsek,

boldog aki már itt, gyűjthet égi kincset.

Mennyben drágakövek, már nem is értékek,

Jeruzsálem fala, azokból épült meg.

Járda fénylik, mivel átlátszó színarany,

Menny polgára azon, járhat majd boldogan.

Égi kincsünknél szebb, nincsen földön, égen,

nevünk, ott ragyog majd, az élet könyvében!

Mienk a legszebb kincs, Atyánk meg ígérte,

drága vért, életet, Fia adott érte!

Menjünk együtt!

Pecznyík Pál
Menjünk együtt!

Istentől ered az élet,

Őt illeti a dicséret.

Világunkat Ő tartja fenn,

övé a föld, övé a menny.

Ég s föld között, van útpálya,

vonulásunk, azon várja,

keskeny úton vigyáz reánk,

nála kész már, üdv-koronánk.

Menjünk együtt, kéz a kézben,

viharban és napsütésben.

Vár a fényes örök haza,

oda nem ér világ zaja.

Jézus mondta: kész már a hely,

örömével vár ránk a menny.

Ne sajnáljuk, mi itt marad,

Atyánk szebb örök kincset ad.

Ott más törvény uralkodik,

ott senki sem szomorkodik.

Nem számolunk napot, évet,

életünk ott, nem ér véget!

Celldömölk

2010. VIII. 5.

SZERETNI KÜLDÖTT

Balássy László 
SZERETNI KÜLDÖTT

Szeretni küldött, Aki megteremtett,

Hogy világoskodj a világ előtt,

S méltón a hivatáshoz, melyre rendelt,

Lelked tükörként sugározza Őt.

Szeress, ahogy a szív szeretni képes!

A színlelő szeretet mit sem ér!

Meddő marad, aki haszonra éhes:

Kufárként talmi kincseket ígér!

Léted örökzöld fája nem fakulhat,

Ha fészkén a szeretet ver tanyát:

Telt lombjai a tág magasba nyúlnak,

S felisszák az Örök Fény sugarát…

Nem fogyatkozik, aki mindig ad,

Magát-kifosztva egyre gazdagabb!

A szeretet hívott mostanáig

Kasaróczki Emese

A szeretet hívott mostanáig

Szeretet,

Szelídség,

Bizalom,

Őszinteség,

Határozottság,

Kitartás,

vagy ki tudja hány meg hány szó volna még a jóra,

Ki tudja, mi változik még holnapra...

Múltad, s jelened a jövődért

Feláldozni vagy kénytelen.

Szeretet - önző, vak emberek

Ti nem tudjátok - hogy ez mit is jelenthet,

Csak a saját érdekeitek után mentek

Fejetlenség, hitetlenség, reményt vesztett

Menekülés az életetek...

Nem láttok kiutat a rosszból,

De még tovább marcangoljátok sorsotok.

Hiú ábrándok után futtok - ti azt hiszitek,

Hogy durvasággal megoldhatjátok bajotok.

De nem, nem oldódnak meg a problémák,

Hisz nem is hisztek benne...

Nem, nincs boldogulása a tétova lelkeknek a Földön,

Nincs, nincs tovább...

Tudom, fájdalmas szavak e sorok,

de Mentséget mégsem találtok.

Mert elfogyott a türelem az Égi Szívekben,

A tűz, mi eddig égett -

minden szeretetben -

Mostanra az hamuvá lett, azok testében

Kik nem akarják felismerni életük Értelmét,

s nem küzdenek a helyes út megtalálásáért.

Pedig az út a szeretet - de aki vak,

Az nem láthatja az én Kezemet...

Kinek nevezzelek?

Kinek nevezzelek?

Zsoltárok 111 .: "Dicsérjétek az Urat. Dicsérem az Urat teljes szívből: az igazak környezetében és a gyülekezetben. Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban. Dicsőség és méltóság az ő cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig. Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké. Cselekedeteinek erejét tudtul adta az ő népének, nékik adván a pogányok örökségét. Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden ő végzése tökéletes. Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak. Váltságot küldött az ő népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az ő neve. A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig."

"Dicsérjétek az Urat! Hálát adok az Úrnak teljes szívből!"(1.v.)

Külön ajándéknak tekintem azokat a pillanatokat,amikor rácsodálkozom arra, hogy mi mindent tesz Isten az életemben. Meglátni és megérteni dolgok alakulását, hogy Isten mit miért cselekedett úgy ahogy, csoda. "Az életet csak hátra tekintve lehet megérteni, de élni előre nézve kell.", mondja Kierkegaard. Milyen nagy dolog, hogy hátra tekinteni nem csak úgy lehet, hogy közben az ember sóbálvánnyá változik. Emlékezz arra, hogy ki és honnan hova vezetett! Az a hátratekintő, aki csak azt látja, mit hagyott ott, erről lemarad, mert ahol van a kincs, ott van a szív is, és ha azt a hátad mögött hagytad, akkor mindig ott fogod keresni. Izráel arra emlékezett, hogy miként volt jelen az életükben folyamatosan az Egyetlen, és nem arra, hogy mi mindent hagytak maguk mögött. Sátán, mestere annak, hogy Isten cselekedeteit kicsinek érzékeltesse. Ha mégis rácsodálkozom, az ajándék. Dávid is, egy ilyen kegyelmi pillanatban írja ezt a zsoltárt, nem tudja magában tartani mindazt, amit Istenből meglátott. Azzal dicsőíti Istent, hogy megvallja, kinek is látja őt.

Forrás

 FÉNYSUGARAK - 2011.