Pecznyík Pál
Legnagyobb kincs!
Az emberiségnek egyik nagy hibája,
nem elégíti meg, élelme, ruhája.
Nincs meg elégedve, szebbre, többre vágyik,
földi jólétéhez, még sok kincs hiányzik.
Ezért legtöbb ember, kincsgyűjtő lázban ég,
ha bár sokat gyűjtött, még mindig nem elég.
Reggeltől estéig, kuporgat, gyűjtöget,
szemnek bár tetszetős, ám múló kincseket.
Földünkön drága kincs, színezüst, színarany,
boldog az, akinek ebből, sok kincse van.
De még mindig van egy dédelgetett álma,
rá találni, csodás, ragyogó gyémántra.
De ez a drága kincs, csak kevesek része,
többször hadakozás, vér is folyik érte.
Ember, ki hozzá jut, féltve vigyázz arra,
mit ér vele, ha majd, rá borul sírhalma?
Mennyivel különbek a mennyei kincsek,
boldog aki már itt, gyűjthet égi kincset.
Mennyben drágakövek, már nem is értékek,
Jeruzsálem fala, azokból épült meg.
Járda fénylik, mivel átlátszó színarany,
Menny polgára azon, járhat majd boldogan.
Égi kincsünknél szebb, nincsen földön, égen,
nevünk, ott ragyog majd, az élet könyvében!
Mienk a legszebb kincs, Atyánk meg ígérte,
drága vért, életet, Fia adott érte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése