2018. december 20.

Örök otthon!




Pecznyík Pál
Örök otthon!

Nem vagy idevaló, elcsábított lélek,
Isten örök otthont készít, gyermekének.
Míg vonulsz az úton, mennyei célra nézz,
ne hallgass testedre, mert az maradni kész.
A bűn mocsarában, ő jól érzi magát,
várja, hogy pátyolgasd, míg vonulsz földön át.
Mivel porból való és bűnben hentereg,
a szebb örök hazát, soha nem látja meg!
Romlott fának sarja, rossz gyümölcsöt terem,
ítéletre érett, vár rá a sírverem.

Tested - míg vándorolsz, lelkednek sátora,
ám lelked Istené, nem mehetsz bárhova?
Atyád azért adott néked, drága időt,
hogy lelked sátrában, már itt szolgáljad Őt!
Ne engedj a testnek, hogy lelkedre hasson,
kényelem, élvezet igájába hajtson.
Csak tekints előre, közel van már a cél!
Menny kapuja fölött, zászlót lenget a szél.
Nem is sejted, milyen sokan várnak téged,
futásod Jézussal, győztesen ér véget!
Isten mennyországa, győzteseknek hona,
győzelmi énekük, nem ér véget soha!

2018. december 16.

Karácsony - ÁLDOTT ÜNNEPEKET!



Oskolás  János 
Karácsony

  Karácsony szép ünnepén
     Örül - vígad a keresztény.
   Hű Jézusunk megszületett
Elhozta a szeretetet.

Átélheted e nagy áldást:
  Minden percben legyél hálás! 
 Éljél Vele embertársunk,
Ez legyen a legfőbb vágyunk.

    Az anyagi csupán vakít,
A szeretet ami segít.
   Oszd meg mással bőségedet:
  Atyánk pótolja majd neked!

2018. december 3.

Adventi ének



Kárász Izabella:
 Adventi ének

Világmegváltó Istenünk,
Hit-gyújtó, égi Tűz,
Halld meg az adventi énekünk
És minket egybe fűzz!
Veled egységben lelkesen
Járjuk az életünk,
Világmegváltó Istenünk,
Ébresztő, égi Tűz.
Igédben bízva egykoron
Hittel vártak Reád,
Míg csillag gyúlt, s a hegyorom
Zengte Igéd szavát!
Veled egységben, lelkesen
Együtt, imádkozón,
Igédben bízva egykoron
Hittel vártak Reád!

Világmegváltó Istenünk,
Hit-keltő, égi Tűz,
Halld meg adventi énekünk,
S magadtól el ne űzz!
Veled egységben, mindnyájan
Karácsonyban hiszünk,
Világmegváltó Istenünk,
Minket egységbe fűzz!

2018. december 2.

Minden advent



Ürögdi Ferenc 
Minden advent


Minden advent kegyelem:
vétkem jóvátehetem.
Minden advent vigalom:
Isten Úr a viharon!
Minden advent érkezés:
átölel egy drága kéz!
Minden advent alkalom:
gyõzhetsz saját magadon!
Minden advent ítélet:
így kellene - s így élek!
Minden advent remegés:
Isten felé epedés!
Minden advent ima is:
Uram, fogadj be ma is!

2018. november 28.

A HIT AZ ALAP




Makra Ildikó
A HIT AZ ALAP

Nem nyüzsgök folyton.
Ha rám talál egy gondolat,
azt szívembe oltom,
hogy gyümölcsöt teremjen.
Elmém házában,
e zegzugos teremben
idea fogan: jobbá tenni a világot.
Tudom, gondolkodnak ezen sokan,
és ötletük számtalan,
pedig egy bőven elég.
Figyelj hát!
Ha Jézus közelít feléd,
mondj igent.
Nem kell a hazug, kifent,
illúziókkal teli világ.
Ha hiszel, számtalan
váratlan csoda vár reád.
Nem kell csillogás,
nem kell emberi bölcselet.
A filozófus sem
háríthatja el a telet.
Bárhogy hiszi, nem mindenható,
mint ahogy senki ember fia.
Isten teremtménye mind,
akár az állat, a fű, a fa,
az ég, a tajtékos tenger.
Életed során minden jel
az Ő szeretetére hív.
Csak vedd észre,
hogy a szeretetnek nincs bére.
Nem kerül semmibe
a botor ember hite,
de cserébe kincset nyer.
Lehet ötleted százezer,
hogy szebbé tedd a világot,
Ha nincs alap,
hogyan húzod fel a falat.
A hit az, amire építeni lehet
jóságot, bölcsességet,
reményt és szeretetet.

Isten mosolya





„Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!”
 (4.Mózes 6, 25)


Akkor ragyog fel valakinek az arca, amikor rámosolyog egy másikra. Két egymást szerető ember találkozik egy nagy forgatagban, felcsillan a szemük, és azonnal, önkéntelenül egymásra mosolyognak.
Erről van itt szó. Meglátom azt, akit szeretek, és felragyog az arcom. Látszólag semmi okom nincs rá. Nem meséltek viccet, nem értem el sikert. A másiknak örülök, az ő jelenlétének örülök.
De mi indokolja azt, ha Isten ránk néz, akkor örüljön, felragyogjon az arca? Egyedül az Ő irántunk érzett szeretete.

Isten személy szerint mindannyiunkat feltétlen szeretettel szeret. Ebből azonban mit sem érzékelünk addig, amíg meg nem tapasztaltuk az Ő kegyelmét. Ezért kapcsolja össze ezt a két kifejezést: „Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!” Akin Ő könyörül, aki az Ő kegyelmét, bűnbocsátó irgalmát hittel, örömmel komolyan veszi, az Isten mosolyát viszonozni tudja. Örülni tud az Ő jelenlétének.

Ennek a szónak: könyörülni, az Ószövetség eredeti nyelvében van még egy jelentése: lehajolni. Mosolyogjon rád Isten és hajoljon le hozzád.
Ő ránk mosolyog akkor is, amikor ott hasalunk a bukásaink után. Lehajol és felemel. „Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!” Mert újra és újra rászorulunk arra, hogy Ő felemeljen. Nem dorgálóan, hanem szeretettel.

Vajon ott van-e bennünk ez a lelkület? Rámosolyogni a másikra és lehajolni hozzá akkor, amikor a legkevésbé érdemli meg, de amikor a leginkább szüksége van rá. Nem egymás érdemei szerint viszonyulni egymáshoz, hanem a másik szüksége szerint. Ezt tanulhatjuk meg a mi mennyei Atyánktól.

(Lőrinczi Hunor)

2011.


2018. november 24.

Adventi imádság



Jürgen Moltmann nyomán:
Adventi imádság

Urunk, Jézus Krisztus,
várjuk eljöveteled, várjuk a békét,
mert annyi békétlenség van
kívül a világban és bent a szívünkben!
Várjuk eljöveteled,
mert ebben a hazug világban
egyre inkább az igazságra éhezünk.
Annyi igazságtalanság sújtja
a népeket és az embereket.
Várjuk eljöveteled,
mert szomjazzuk a szabadságot,
és mindnyájan a bajok és bűnök bilincseiben kínlódunk.
Add vissza reménységünket,
amit elvesztettünk!
Add meg újra a szeretetet azoknak,
akik idegenkedve viselkednek egymással szemben!
Nyisd meg szívünket, hogy felragyogó örömödet
megtapasztalhassuk életünkben!
Kérünk, hallgass meg minket!
Ámen.

2018. november 3.

Timmy virága



Wayne Rice Timmy virága

- Ma rajzolni fogunk! - jelentette be Timmy óvónénije.
De jó! - gondolta Timmy. Szeretett rajzolni. Ügyesen rajzolt oroszlánt, tigrist, vonatot és hajót. Elővette a zsírkrétáit, és nekifogott a rajzolásnak.
De az óvónő így szólt:
- Várjatok, még ne kezdjétek el! - Megvárta, amíg mindenki készen áll, és hozzátette: - Ma virágot fogunk rajzolni!
Jó, gondolta Timmy. Gyönyörű virágokat kezdett rajzolni narancssárga, rózsaszín és kék krétáival.
De az óvónő újra megszólalt:
-Várjatok! - Felrajzolt egy virágot a táblára. Piros virág volt, zöld szárral. - Tessék - mondta az óvónő. - Most már kezdhetitek!
Timmy megnézte a virágot, amit az óvónéni rajzolt. A sajátja jobban tetszett neki, de nem szólt semmit. Megfordította a lapot, és a hátuljára rajzolt egy olyan virágot, mint az óvónénié. Piros virágot zöld szárral.
Néhány nappal később az óvónéni azt mondta:
- Ma agyagozni fogunk.
Jó, gondolta Timmy. Sok mindent tudott készíteni agyagból: kígyót, hóembert, elefántot és egeret. Elkezdte nyomkodni és hengergetni az agyagdarabkáját.
De az óvónő megszólalt:
- Várjatok, megmutatom, hogy kell! - És mindenkinek megmutatta, hogyan kell tálat készíteni.
Timmy golyót gyúrt az agyagból, lelapította, és olyan tálat készített, mint az óvónéni.
Timmy megtanulta, hogy várjon, figyeljen, és pont úgy készítse a dolgokat, ahogy az óvónő. Nemsokára már nem is alkotott semmit magától.
Aztán egy nap Timmy családja másik városba költözött, és Timmy másik óvodába került.
Az első napon Timmy új óvónénije azt mondta:
- Ma rajzolni fogunk.
Jó, gondolta Timmy. Aztán várta, hogy az óvónéni megmondja, mit csináljanak. De az óvónő nem mondott semmit. Csak sétált a teremben. Amikor Timmyhez ért, megkérdezte:
- Te nem szeretnél rajzolni?
- De! - mondta Timmy. - Mit rajzolunk?
- Hát, azt nem tudom, amíg le nem rajzolod - felelt az óvónő.
- De milyenre csináljam? - kérdezte a kisfiú.
- Amilyenre szeretnéd.
- És bármilyen színű lehet?
- Igen - felelt az óvónő. - Ha mindenki ugyanazt rajzolná, és ugyanolyan színnel, akkor honnan tudnám, hogy melyiket ki rajzolta?
- Nem tudom - felelt Timmy. Aztán rajzolni kezdett egy virágot.
Pirosat zöld szárral.

Alkalmazás: Amikor Timmy nagyon fiatal volt, megfosztották a kreativitásától. Az óvónője azt mondta neki, hogy csak egyféleképpen lehet virágot rajzolni vagy agyagot formázni.
Lehet, hogy jobban hasonlítasz Timmyre, mint gondolod. Ott rejlik benned a tehetség, hogy különleges módon gondolkodj, kreatív legyél, használd a tehetségedet és adottságaidat figyelemreméltó és egyedi módon, de a világ azt mondta neked, hogy nem teheted.
Olyan világban élünk, amely már egészen kicsi korban belénk vési, hogy egyformán kell kinéznünk, egyformán kell viselkednünk, sőt gondolkoznunk is. Aztán amikor Jézus arra hív, hogy legyünk másmilyenek, nehéznek, vagy egyenesen lehetetlennek találjuk, hogy reagáljunk a hívására.
,,Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg ér- telmetek megújulásával" (Róma 12,2). Ha hajlandó vagy átengedni életed irányítását Jézusnak, kitörhetsz a világ által rád erőltetett öntőformából, és azzá válhatsz, akinek Isten megalkotott.

2018. november 2.

Gyermeki Hit





Dévényi Erika: 
Gyermeki Hit

Ha felnézel az égre
Gondolj Istenedre
Szívednek melegét
Küld fel az égre

Az Úr akkor megérzi
Ezt a szeretetet
Angyalszárnyat rak rá
S visszaküldi neked

Kezedbe teszi
Meg is foghatod
Áldásként másoknak
Tovább is adhatod

Ha egy kicsit is adsz
Sokat kapsz majd vissza
Szemedben csillog majd
A szeretet hálája

Így lesz gyerekhitedből
Óriási erő
Mely könnyeket eltörlő
Szeretetet sző.

2018. november 1.

Hol vagy?




Pecznyík Pál
Hol vagy?

Ember hol vagy? Isten keres téged,
üdvösséget akar adni néked!
Könny-fátylon át, tekints fel az égre,
ítéleted: szent Fián ment végbe!
Bűnbánattal állj meg a keresztnél,
tövist, szöget, bár te érdemeltél,
bűnöd miatt, Isten Fia vérzett,
meg mentőd Ő, hajts előtte térdet!
Szállj le, önzés, kényelem lováról,
nézd Megváltód, őt rejtette jászol.
Elsőbbségért, Ő nem ágaskodott,
és nem nézte tétlenül, a napot.
Szent élete, arra buzdít téged,
őt követve, teljen földi léted.
Ne hasson rád, világ csábítása,
ki hallgat rá, saját sírját ássa.
Elhívattál, sokkal szebb életre,
nem bűnnel telt, elmúló évekre.
Jöjj hát elő, egy szebb, új hon vár rád,
érte soha, nem lesz elég, hálád!


Celldömölk
2011. I. 6.

2018. október 20.

Igaz látás



"De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén."
( Zsoltárok 27: 13 )

Igaz látás

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az idot, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve ot azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt.

2018. október 10.

CÉL



CÉL

Ifjú földművesek versenyeztek. Egy darab ugart kellett felszántani. Az volt a mérték, hogy ki tudja a legegyenesebb barázdát szántani. A legtöbbje csak görbe barázdát szántott. Mikor a jutalom kiosztására került a sor, elhangzott a kérdés: "Hova néztél szántás közben?"
Az egyik így szólt: az eke szarvára; a másik így: az eke vasára; a harmadik a barázdát nézte, és mindegyik barázdája görbe volt.
Volt közöttük egy, akinek a barázdája egyenes volt. Hát te hová néztél? - kérdezték tőle.
- Én a lovak között elnéztem arra a messze, egyedül álló fára és azt tartottam mindig szemmel - felelte a kérdezett.
Csupa ide-oda futás az életed. Hol ide, hol oda pottyansz. Miért? Azért, mert nem a végső célra nézel. Ha arra az egyedülálló célra néznél, amelyik éretted is felemeltetett, és rajta a helyetted szenvedőre, akkor életed egyenesen haladna előre. így telve van kilengésekkel. Most ilyen, majd amolyan emberi vélekedés mozgat ki, most ennek, majd annak a szavára hallgatsz, ahelyett, hogy nem lenne más gondolatod, más célod, mint látni a keresztet és futni abba az irányba, amelyet ő jelölt ki számodra. 

Halld meg csak Isten Igéjét! 

Nézz a hitnek elkezdőjére, Jézusra, aki megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, és ha így nézel, akkor kitartással futod meg az előtted lévő küzdőtért.
(Zsid. 12:1-3)

2018. szeptember 23.

Az élet értelme


Tanulni kell,
S játszani nem
Miért van így ha nem
Boldog senki sem?

Mindenki csak dolgozik,
S senki sem pihen.
Nem törődnek érzésekkel,
S nem figyelnek magukra sem.

Fáradtak és álmosak,
S altatóval alszanak.
A gyerekek is magolnak
S miért csinálják ezt magukkal?

Erre a válasz
A jövő szabálya
Mely így szól:
Tanulj és dolgozz!

Ezt betartják örökre
S magukra sem figyelnek
Hamar elvesztik az életüket
Pedig még nem is éltek.

Elvette tőlük a munka,
S nem is szórakoztak
Pedig szórakozás az élet,
De ezt nem tudják ha élnek.

2018. szeptember 2.

BIZALOMTELJES KÖNYÖRGÉS




BIZALOMTELJES KÖNYÖRGÉS

Atyám, benned bízom.
Nincs más reményem.
Te vagy erős váram,
Kősziklám nékem.
Egyszülött Fiadban,
Drága Megváltómban
Küldj segítséget.
Halld meg szívem szavát,
Ó, adj szabadulást,
Bűnömből tisztulást,
Mint megígérted.

Atyám, benned bízom,
Áldom szent neved.
A bűn hogyha kísért,
Én győzök veled.
Sátán hogyha támad,
Nekem mitsem árthat,
Hű karod megvéd.
Megváltott népeddel,
Szentek seregével
Ujjongó örömmel
Áldalak üdvömért.

Atyám, benned bízom,
Vezess utamon.
Ha néha fáradok
Te légy támaszom.
Melletted nem félek,
Szüntelen rád nézek,
Tudom, hogy szeretsz.
És bár a halálnak
Bús völgyében járjak,
Én ott is imádlak,
Mert mennybe vezetsz.

Cseh szöveg alapján:
Gerzsenyi Sándor

2018. szeptember 1.

AZ ÚR JÉZUS FÁI




Túrmezei Erzsébet
 AZ ÚR JÉZUS FÁI

Ott a kedves őszi
napsugárba kint,
gyümölcstől hajol meg
a fák ága mind.

Gazdagon, bőséggel
termett meg mindenik.
Hű kertészünk szíve
úgy örül nékik.

Az Úr Jézus fái
emberéletek.
Én is az ő kedves
fája lehetek.

Kertjébe fogadta
kicsiny életem,
S csupán egy a vágyam
azóta nekem:

Hogyha majd megérint
ősz hideg szele,
állhassak előtte
gyümölccsel tele.

2018. augusztus 21.

ISTEN VEZETÉSE



"Ha helyet adunk Istennek, bármi megtörténhet. Legyél nyitott! Legyél állhatatos! Isten csodálatosan ért hozzá, hogy szép dallamokat csaljon ki a szakadt húrokból is.´"
 (Charles R. Swindoll)


ISTEN VEZETÉSE

„…mert Ő már tudta, mit fog tenni.”
 (János 6,6)


Ebben rejlik a hitnek és a békességnek a titka a keresztyén ember számára. Bármilyenek legyenek is a körülmények, az Úr már előre tudja, mit akar tenni azokért, akik Őrá, Szabadítójukra bízzák magukat, és neki engedelmeskednek.

A nehézségek és a szenvedések szükségesek a lelki növekedésünkhöz. A tanítványok élete nem lehet más, mint a Mesterüké. Minden éjszakára következik egy reggel. Ha sötétségen vezet át, az a bizonyosság erősít bennünket, hogy az Úr Jézus tudja, hogyan fogja engedni, hogy áttörjön a világosság. Ha nem látjuk az alagút végét, jól tesszük, ha megőrizzük a hit nyugalmát, és meggondoljuk, hogy Ő tudja, hogyan fog beavatkozni. Ő tervet készített számunkra, s ha megengedi, hogy bizonyos körülmények kialakuljanak, hogy próbára tegyen minket, Ő szab határt a nehézségeknek, és a maga idején győzedelmesen vezet át rajta bennünket.

Egy keserves, súlyos kísértés érthetetlennek és nagyon fájdalmasnak tűnhet számunkra, úgyhogy majdnem vereséget szenvedünk. Ilyenkor azonban meg kellene próbálnunk úgy tekinteni ezekre, ahogyan egy idő múlva tennénk. Ha pedig Isten egy hit vagy engedelmességbeli lépést vár el tőlünk anélkül, hogy látható támogatást nyújtana közben, akkor bátran előre kell haladnunk és engedelmeskednünk, ahogyan Ábrahám tette, aki úgy indult útnak, hogy nem tudta, hová fog jutni. Később azután látni fogjuk, hogy az Úr az alagút végén már megtett minden gondoskodást, és az Ő gyermekét egy már előre elkészített helyzetbe vezeti be, amelyben egyszerűen járni és élni tud.

Amikor Ő elhívott bennünket – minden gyengeségünkben és tudatlanságunkban –,
 már akkor tudta, mit akar tenni. 

„Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”

 (János 8,12).


L. M. Grant

Forrás:
Vetés és aratás című újság
 48.évfolyam 2.szám.

2018. augusztus 12.

AZ ÉLET HIMNUSZA





AZ ÉLET HIMNUSZA

Az élet egyetlen esély vedd komolyan,
Az élet szépség csodáld meg,
Az élet boldogság ízleld meg,
Az élet álom tedd valósággá,
Az élet kíhívás fogadd el,
Az élet kötelesség teljesítsd,
Az élet játék játszd,
Az élet érték vigyázz rá,
Az élet vagyon használd fel,
Az élet szeretet add át magad,
Az élet titok fejtsd meg,
Az élet ígéret teljesítsd,
Az élet szomorúság győzd le,
Az élet dal énekeld,
Az élet küzdelem harcold meg,
Az élet kaland vállald,
Az élet jutalom érdemeld ki,
AZ ÉLET ÉLET, ÉLJED!

(Teréz anya)

2018. augusztus 7.

Új életben!




Pecznyík Pál
Új életben!

Már kezdettől, lelki halál
uralja a világot,
próbán, elbukott az ember,
kit Sátán bűnbe rántott.

Vétett: többé nem láthatta
alkotóját, az Atyát,
elkellett hagynia édent,
a föld legszebb otthonát.

Isten és az ember között,
megszakadt a kapcsolat,
Isten nélkül nem bírt élni,
készített bálványokat.

De Isten nem hagyta veszni,
szent Fiában érte jött,
most kereszt áll új híd gyanánt,
a menny és a föld között!

Ám e hídra, csak az léphet,
ki már újjászületett,
halálba adta a régit,
s kapott szebb új életet!

Csak újjászületés által
juthatunk a mennybe fel,
aki nem születik újjá,
mennybe soha nem jut el!

Drága lélek, ha halálba
adod bűnös énedet,
úgy Jézussal, mennyhonában
telhet, örök életed.

Celldömölk
2010. VII. 16.

2018. július 11.

Add tudnom...!




Füle Lajos
Add tudnom...!

Add tudnom, amit értem tettél,
add értenem, mit elvégeztél,
nyisd meg szemem fénylő csodádra:
a Golgotára!

Véredben szívem megmosódjon,
elcsöndesüljön égi szódon,
éltem legyen megváltott élet,
szolgáljon Néked!

2018. június 28.

Az önismeret



Füle Lajos:
 Az önismeret

Lobogó fáklya az önismeret:
behatol lelkünk minden zugába,
hogy fényében az ember látva lássa,
kicsoda is... hogy Isten kit szeret.

2018. június 27.

KÖNYÖRGÉS



Füle Lajos: 
KÖNYÖRGÉS

Ha néha eltakar is
előlem ördög-árnyék,
segíts sietve menni
Eléd egy fénysugárért!

Hogyha szemembe esnék
porszemnek a hiúság,
láttasd, hogy talmi kincsnél
többet ér a fiúság!

Mikor konok magamban
hang nélkül sír a LÉLEK,
vedd el gonosz varázsát
a kárnak és szemétnek!

Pislogó gyertyabél kér,
megtöredezett nádszál:
Ne olts, ne törj el, JÉZUS,
a magadénak lássál!

2018. június 13.

ISTEN KIOLTHATATLAN SZERETETE




Kohl Kata
ISTEN KIOLTHATATLAN SZERETETE

Annyi gondolat kering bennem,
Amit mondani tudnék neked,
De csak annyit kérdek: miért szeretsz ennyire?

Meghaltál értem a Golgotán,
Elvetted bűnös életem,
De én mégis hűtlen vagyok veled!

Miért szeretsz Uram ennyire,
Mikor én nem érdemlem meg,
Hogy a gyermeked legyek.

De te hűséges vagy hozzám,
És nagyon türelmes velem,
De nem érdemlem meg kegyelmed.

Segíts Uram kérlek,
Hogy hűséges tudjak lenni,
Mert én nagyon szeretlek.

Bár jönnek próbák, kísértések,
Melyek megnehezítik az életem,
Kérlek segíts, hogy viszont szerethessek!

2018. június 9.

Semmiért se aggódjatok...




Yvonne Schwengeler
Semmiért se aggódjatok...

Tulajdonképpen mindannyian tisztában vagyunk vele - az aggodalmaskodás a legcsekélyebb mértékben sem változtatja meg a dolgokat, azt viszont, aki aggodalmaskodik, annál inkább. Az álmatlan, gondterhelt éjszakák és félelemmel teli nappalok éreztetik hatásukat, és letaglóznak bennünket. Gyengítik az immunrendszert, megbetegítik szívünket-lelkünket. Valaki egyszer azt mondta, hogy az aggodalmak voltaképpen azoknak a nehézségeknek az előre megfizetett kamatai, amelyek többnyire sosem következnek be. Értelmetlen dolog aggodalmaskodnunk, hisz nem tartjuk ellenőrzésünk alatt az eseményeket. Aggódásunkkal nem tudjuk megakadályozni, hogy rákban betegedjünk meg, elveszítsük a munkahelyünket, vagy a kamasz gyermekünk rossz útra tévedjen.

Úgy vélem, a tulajdonképpeni nehézséget az okozza, hogy nem akarjuk bevallani magunknak, mi is valójában az aggodalmaskodás: nem más, mint hitetlenség. Jézus több helyütt felszólít bennünket, hogy hagyjunk fel az aggodalmaskodással. Miért? Mert mennyei Atyánknak gondja van ránk. Ha aggódunk, ezzel ezt juttatjuk kifejezésre: “Nem hiszem, hogy Isten képes megoldani a nehézségeimet. Nem bízom abban, hogy törődik a házastársammal, az egészségemmel vagy a nem éppen rózsás anyagi helyzetemmel.” Aggodalmaskodásunkkal meghazudtoljuk Istent, aki pedig megígérte, hogy betölti a szükségeinket.

De hogyan szabadulhatunk ki a félelem, a borús gondolatok szorításából, amelyek fogva tartanak minket?

Valamennyien ismerjük ezt a bátorító igét: “Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1. Péter 5,7). De vajon azt is tudjuk, hogy ez a vers szorosan összefügg az ezt megelőzővel, melyben arról van szó, hogy alázkodjunk meg “Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején”? Mit jelent ez közelebbről? Nem mást, mint hogy ismerjük el Isten uralmát az életünk felett, mindent engedjünk el, adjunk át Neki, és teljesen bízzunk Benne, mert Ő azt ígérte, hogy mindaz, amit megenged, a javunkat szolgálja.

Mindig módunkban áll választani: ha úgy döntünk, hogy Istenre bízzuk a dolgot, akkor megtapasztaljuk az Ő békességét, ellenkező esetben viszont a félelem foglyai maradunk.

Mármost megvan az a rossz szokásunk, hogy az egyszer már letett terheket újra felvegyük, ahogyan a falhoz dobott labda is visszapattan hozzánk. Olyan ez, mintha gondolataink lemeze elakadt volna az aggodalmak barázdájában. Vagyis nem a körülmények, hanem a gondolataink határozzák meg, hogyan érezzük magunkat. Isten Igéje arra int minket, hogy minden gondolatunkat ejtsünk foglyul “a Krisztus iránti engedelmességre” (2. Korinthus 10,5). Ellenőriznünk kell tehát a gondolatainkat. Ez pedig oly módon történik, hogy a jóra irányítjuk őket, és gyakoroljuk magunkat a hálaadásban. Így nyugalomra lel a szívünk.

Akkor pedig Pállal együtt mondhatjuk: “Megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek” (Filippi 4,11).

Az élet olyan, mint egy utazás, amely olykor a gondok alagútján vezet keresztül. A sötétség nyomasztó teherként nehezedik a lelkünkre. Nem látjuk többé a napot. Ilyenkor jó kinyújtani a kezünket szerető Atyánk felé, és megbizonyosodni arról, hogy Ő ott van. Nem fog nekünk csalódást okozni, hanem újra kivisz bennünket a világosságra, hogy ismét örömteli módon szolgálhassunk Neki.


(A cikk megjelent a ETHOS MAGAZIN 2007/3 számban a 3. oldalon)

2018. június 2.

VÍZEN ÉS TŰZÖN ÁT!




Pecznyík Pál
VÍZEN ÉS TŰZÖN ÁT!

Földi zarándokként, ó hányszor éltem át,
kilenc évtizednek derűjét, viharát.
Jézus jóvoltából, ki értem áldozott,
vízen és tűzön át, karjain hordozott!
Pedig sok bánatot okoztam szívének,
ajkamról panasz szállt, s nem a hálaének.
Ő mégis szeretve formálta életem,
bizonyára drága célja volt énvelem.
Tudom: nem ok nélkül próbált és vezetett,
védő szent kezébe tehettem kezemet.
Nem hagyta elveszni, viharvert sátramat,
nem sodorhatta el, szennyes bűn – áradat.
Évtizedek óta, Ő szolgálhat bennem,
hogy szavára a holt, új életre keljen!
Földi létem napja, már nyugati égen,
ám csak egy a vágyam: Jézus bennem éljen!
Míg majd fáradt szívem, egy nap végsőt dobban,
létem gyertyafénye, immár végsőt lobban,
felszállhassak oda, hol nincs halál többé,
Atyám országában, élhessek örökké!

2018. május 20.

Áldott Pünkösdi Ünnepeket !



Add nékünk is Istenünk,
A te áldott Lelkedet,
Szent tűz adja érzenünk,
Éltető kegyelmedet,
Adj hitet szeretetet,
Lelki boldog életet.  

Ref.ének. 375,7


2018. május 16.

NE NYUGTALANKODJÉK A TI SZIVETEK!



NAPI ÁHÍTAT

NE NYUGTALANKODJÉK A TI SZIVETEK!


"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem." 
( János 14,1)

Sok embert nyugtalanság vesz körül a jövőt illetőleg. Mi lesz velem holnap? Miből fogok megélni? Meggyógyulok a betegségemből? Le tudok majd vizsgázni? Házasság előtt: milyen párt válasszak magamnak? Vagy maradjak szingli? Mi lesz gyermekeimmel és/vagy unokáimmal, ha én beteg leszek vagy meghalok? Miből tudnak majd megélni? Mi lesz a halál után? Fogok üdvözülni, vagy nincs is élet a halál után? Ki mondja meg ezekre a választ? Jézus válasza: "Ne nyugtalankodjatok!" Ha Jézusra bízzuk életünk minden kérdését, ő megóv a stresszes életviteltől. Hallunk arról, hogy a nyugtalanság ellen jó a relaxáció, a gyógynövények, keleti gyógymódok stb. Ezek csak ideiglenes megoldások. Az igazi megoldást Jézus adja, ha rábízzuk életünket és benne jövőnket. Bátorítson most erre Urunk! "Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja." (Mt 6,34) Ezért lehet most imádkozni, hogy ezt mindig el tudjuk hinni. Szívünk nyugtalan állapotára nem igaz a következő mondat: Probléma esetén kérdezze meg gyógyszerészét vagy kezelőorvosát! Jézus Krisztus a mi gyógyítónk lelkünk békétlenségére. Bízzuk rá minden gondunkat!

(Majnár Zsolt)

2011.

2018. május 6.

MEGNYUGVÁS




Sántha Károly
MEGNYUGVÁS

Nem hágy el a jóságos Isten,
Bízzál Őbenne holtodig!
Ha senki sincs, aki segítsen,
Ő áld, vigasztal, boldogit.
Elhagyhat az egész világ -
Ő nem hágy el, gondja van rád.

Az Ő szent akarata nélkül,
Hidd, semmi sem történhetik.
Madárka a ház fedeléről
Tudta nélkül le nem esik.
Tudja fejünk hajszálait,
Óh, kössön Őhozzá a hit!

Ha napod beborulni látod,
És könnyel sózod kenyered,
Ha oda van már szép világod,
Az Isten akkor is szeret.
Földet eső termékenyít, -
Szívet, ha hullnak könnyeid.

És kiderül, a lég megenyhül,
Színes szivárvány felragyog,
És lejönnek hozzád a mennyből
A vigasztaló angyalok:
A béke, megnyugvás, remény,
S virág nyílt a tövis helyén.

Szívedben is a hit virága:
Hálaimádság fakadoz,
S míg belekezdesz az imába,
S érzed, hogy ajkad akadoz:
Az Isten lát és hall tégedet,
S megáldja rebegésedet!

2018. május 3.

Bíztató vers


 

Áprily Lajos
Biztató vers

Tudom, hogy hull a Nap
örömök szállanak
kedves fők hullanak
sírdombok mállanak.
Egy-egy kéz, drága kéz
mindegyre elereszt
mindennap vereség
mindennap új kereszt.
Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis: ne remegj
nem maradsz egyedül.

Ködödben csillag ég
gondodból fény terem
vers-lelkek lengenek
nyomodban ezeren.
Zászlós és halk csapat
elszánt és bús-szelid
vers-lelkek, viharos
vadkorban tetteid.

S szűkülő kör mögött
halkuló ház körül
mélyülő bú felett
hűség áll őrödül.
Jó lelkek, annyian
árvák és elesők
szépséget szomjazók
kútfődet keresők.
Szédülni nem szabad
zuhannod nem lehet:
szirten is rózsaág
vigyázza lelkedet.

Tudom, hogy két kezem
nem part és nem erő:
maholnap aszú ág
szélvert és remegő.
Mentésre ingatag
tartásnak nem elég
síkon át, hegyen át
kinyujtom tefeléd.

Örömök szállanak
kedves fők hullanak
vén sírok mállanak
estébe hull a Nap.
Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis - ne remegj:
lélek van teveled
nem maradsz egyedül.


2018. május 2.

Formálj minket ...



Pecznyík Pál: 
Formálj minket…

Életadó Atyánk,
Reád tekint szemünk,
hálából: lélekben,
Te eléd térdelünk.
Bár tudjuk: oly sokszor
szomorítunk Téged,
hálátlan és önző
régtől, a Te néped.
Méltatlanok vagyunk,
minden szépre, jóra,
mégis szeretsz minket,
lelkünk pártfogója.
Előtted szégyenben,
pírban ég az arcunk,
mivel bűnbánatot,
alig-alig tartunk.
Pedig jóvoltodból,
mindent megadsz nekünk,
hogy mi gondnélküli
gyermekeid legyünk.
Atyánk formálj minket
drága Lelked által,
arccal álljunk eléd,
és soha ne háttal.
El ne hagyjunk Téged,
inkább Hozzád fussunk,
elvehessük Tőled,
elkészített jussunk.
Azt az el nem múlót,
csodálatos szépet,
amelyben életünk,
soha nem ér véget!

2018. május 1.

Május




Füle Lajos
Május

NEM KELL
Nem kell a hit, nem kell ISTEN FIA!
A nép, a nép szabadosságban él,
és az erkölcsi dekadencia
lejtőjén fut a kárhozat felé...

BŰNBÁNAT NÉLKÜL
"Pimasz bűnösöket"
ISTEN meg nem áldhat,
mert bűnbánat nélkül
nincsen bűnbocsánat.

BOLDOG LEHET
Akit ISTEN LELKE vezérel,
boldog lehet mindig hitében,
az is, akit gyakran baj ér el,
ott van - vele - ISTEN kezében.

LELKEDDEL TÖLTS BE
LELKEDDEL töltsd be ATYÁNK a lelkünk',
szenteltessék meg a Neved bennünk!
Segíts úgy élni, ahogy kívánod,
jöjjön el bennünk a TE országod!

A SZENTEK
A szentek nem a festményeken vannak.
A szentséghez a LÉLEK ad hatalmat.
A szentek köztünk járnak, köztünk élnek,
KRISZTUS tanúi... Ő bennük az élet.

2018. április 20.

Az élet egy vonattal való utazás…





Az élet egy vonattal való utazás…

Az élet olyan, mint egy utazás a vonattal: Felülünk és leszállunk gyakran, léteznek balesetek, kellemes meglepetések egyes megállókban és nagyon szomorúak másokban.
Mikor megszületünk és felülünk a vonatra, találkozunk emberekkel, akikről azt hisszük, hogy elkísérnek az egész kirándulásunkra: a szüleink.
Sajnos az igazság más. Ők leszállnak egy megállóban és otthagynak minket a szeretetük és a ragaszkodásuk nélkül, a barátságuk és a társaságuk nélkül.
Igaz, hogy a vonatba felülnek más személyek, akik egy fontos szerepet foglalnak majd el a utazásunkban. Ők a testvéreink, barátaink és azok a csodálatos emberek, akiket szeretünk.
Ezek közül egyes személyek, akik felülnek a vonatra, úgy nézik az utazást, mint egy rövid sétát.
Mások csak szomorúságot találnak az utazás alatt.
És vannak olyanok is a vonatban, akik mindig jelen vannak és készek segítséget nyújtani azoknak, akiknek szükségük van rájuk.
Egyesek leszállás után hagynak egy örök vágyat...
Egyesek felülnek, leszállnak, és mi alig vesszük észre őket.
Csodálkozunk azon, ha egyes utasok, akiket mi a legjobban szerettünk, átülnek egy más kocsiba és egyedül hagynak minket az utazásunk ezen szakaszán.
Természetesen mi nem hagyjuk magunkat és törekedünk, hogy megtaláljuk őket, és furakodunk abba a kocsiba ahol ők vannak.
Sajnos néha nem tudunk leülni melléjük, mert a mellettük lévő hely már foglalt.
Nem tehetünk semmit, ilyen az utazás: tele kihívásokkal, álmokkal, fantáziával, reménnyel és szakítással... de visszafordulás nélkül.
Tehát, az utazást a lehető legjobb módon kell megtegyük.
Törekednünk kell, hogy megértsük egymást azokkal, akikkel utazunk, és hogy keressük azt, ami a legjobb mindenkiben...
Hogy jusson eszünkbe, hogy az utazásunk bármely szakaszán létezhet egy útitárs, aki habozik, és akinek több mint valószínű szüksége van a mi megértésünkre.
És mi sokszor inogni fogunk, és lesz valaki, aki megért minket.
Az utazás titka az, hogy nem tudjuk, hogy mikor szállunk ki véglegesen a vonatból, és azt sem tudjuk, hogy mikor szállnak ki azok, akik mellettünk utaznak, még azt sem tudjuk, aki mellettünk ül.
Remélem, hogy körül leszek fogva kedvességgel, mikor véglegesen kiszállok a vonatból.....
De, csak remélem ezt.
Az elvállás egyes személyektől, akikkel találkoztam fájdalmas lesz.
Szomorúan hagyom ott azokat, akik kedvesek voltak előttem.
De remélem, hogy egyszer, fog jönni a végállomás, és úgy érzem, hogy fogom látni őket jönni, olyan csomagokkal, amelyek még nem voltak akkor, mikor felültek a vonatra.
Ami boldoggá tesz, az az a tudat, hogy én is aktívan részt vettem az ők csomagjaik szaporításában és ezek értékének növelésében.
Kedves barátaim, törekedjünk azon, hogy egy jó utazásunk legyen és hogy a végén tudjuk azt mondani, hogy megérte a fáradozást.
Próbáljuk meg, hogy kiszállásunk után, egy olyan üres helyet hagyjunk, mely vágyat, és szép emlékeket jelent azoknak, akik tovább utaznak
Azoknak, akik részesei az én utazásomnak, kívánok kellemes utazást!
"Sohase mond hogy vége, csak annyit, hogy ennyi megérte!"

2018. április 5.

Útjelző




Leleszi Balázs Károly. 
Útjelző

Mikor már az észőrjítő kérdésekre
úgy tűnik, sehonnan sem érkezik válasz
és a mélysötétben csak sodródnak tova
a megtört szívek - egyetlen fény maradt,
amely útjelzővé válhat, egyetlenegy fénysugár,
amely még mindig ragyog -: az Ige.

2018. április 3.

ÁLDÁST KÉRVE



Dévényi Erika
ÁLDÁST KÉRVE 


Azon a napon, amelyen megismertelek
Megismertem veled a Te mélységes hited,
Mennyi időt vesztegettem el azóta
Már akkor ráléphettem volna erre az útra.

Te mindig hívtál : Gyere és élj vele
De akkor még szívemet nem érintette,
Láttam, hogy ez jó, hogy valami más
De nem ért el hozzám az igaz hívás.

Nagy gondoknak kellett jönniük ahhoz
Hogy akarjak lépni közelebb az Úrhoz,
Így találtam meg magamban a választ
Több kell nekem, mint emberi támasz.

Vízesésként hullott akkor ezernyi könnycsepp
Éreztem, hogy bennem valami más lett,
Az én időm eljött, szívem ki kell nyitnom
Most lépnem kell, ez belső parancsom .

Segítő kezed akkor magával húzott
Minden mit tettél, békét árasztott,
Tekinteted reménnyel marasztalt
Jóságod szívembe fénysugarat csalt.

Azóta a teher csak édes teher nekem
Nehéz még néha, de boldogan viszem,
Mondtad, ha nem bírom és a földre esem
Isten szeretete mindig felemel.

A mai napig futok, minden gonddal hozzád
És Te mindig ott vagy, ha szükségem van Rád,
Szűkre szabott idődből is szakítasz nekem
Visszaadod Istent, ha kicsit elengedem.

Tudom, Istentől való az a nagy szeretet
Amivel Te engem mindig segítesz,
Nem is tudom eléggé megköszönni neked
Átadom hát Istennek, hogy áldjon meg Téged.

2018. április 2.

Feltámadott!



Fejes Ádám
Feltámadott!


Feltámadott! – ezt zengje ajkatok.
Értelmet ad, ha nemcsak angyalok
jó híre jő. Csodálkozó szívek,
kiknek e jel több volt, mint bárkinek
az üres sírt ámulva érik el –
Péter kiált, a szíve énekel.
Feltámadott! – Ezt zengje ajkatok!
Ezt vallom én, nemcsak az angyalok.
Feltámadott! Én hitetlen hitem!
Nehéz öröm elhinni ezt híven.
Ellene mond tudás, tapasztalat,
Nem volt ilyen soha az ég alatt.
De szemtanuk szent bizonysága szól.
Ők sem értik, Tamás felém hajol:
„Figyelj reám, hogy roskadoztam ott!
De Jézus él, sebeket hordozott.”
Feltámadott! Dobogj riadt szívem!
Feltámadott! Én Uram Istenem!
Feltámadott! – Kiáltják századok,
Értelmet ad, hogy nemcsak angyalok
Zengik e hírt: kétkedő emberek,
Csodálkozó de meggyőzött szívek!
Pál is beszél, ötszázat hoz, tanút.
Csodát jelez a damaszkuszi út.
Új életét le nem tagadhatod.
Élő Úr volt, kivel találkozott.
Nem semmi ez, de megnyílt nagy titok,
Hogy Jézus él! Jézus feltámadott!
Feltámadott! Élete győzelem!
Bűn és halál, nincs dolgotok velem!
Az elmúlás az utolsó adó,
Mert ez a test bűnös és rothadó,
De épp mint Ő, majd új életre kel,
Velünk az Úr egyszer még remekel,
Kilépünk majd, s a széttört istenarc
Ragyog… ragyog… Mert győztes volt a harc,
Melyet Urunk érettünk megvívott!
Élsz én Uram! Krisztus feltámadott!

2018. március 29.

Áldott Húsvéti Ünnepeket !


ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK KEDVES OLVASÓIMNAK!



Forrás: Igefórumból

2018. március 25.

Virágvasárnap



Túrmezei Erzsébet
Virágvasárnap

A nagy Király jön, hozsánna, hozsánna!
Zeng a kiáltás előtte, utána;
Zöld ágakat szeldelnek útjára,
Békességet hoz népe javára.
Áldott, aki jött az Úrnak nevébe',
Általa léptünk az Isten kedvébe;
Békesség ott fenn a mennyországban,
Áldott az Isten a magasságban!

Ó, lelki ország, Istennek országa,
Mily édes ebben Jézus királysága!
Szelíd, szegény ez és alázatos,
De nagyhatalmú és csodálatos.
Igaz ez és a bűntől szabadító,
Poklot és halált egyaránt hódító.
Vasvesszővel bírja ellenségét,
De szelíden őrzi örökségét.

Ó, áldott Jézus, ki bírsz a világgal,
Jöjj mihozzánk is alázatossággal,
Tégy tulajdon népeddé bennünket,
Vezéreld jóra egész életünket!
Áldott Királyunk, lelkünk nagy Királya,
Jöttödet néped ma is várva várja.
Jöjj hát hozzánk is nagy hatalommal,
Terjeszd országod diadalommal!

A nagy Király jön, hozsánna, hozsánna!
Zengjük, kiáltsuk előtte, utána;
Hintsük be útját mi is zöld ággal,
És ünnepeljünk szent buzgósággal!
Dicsőség legyen az Isten Fiának,
Áldás, békesség az égi királynak,
Hogy vele mi is, kiket megváltott,
Bírhassuk egykor a mennyországot.

2018. március 10.

Felhők alatt, felhők felett




Pecznyík Pál
Felhők alatt, felhők felett

Napjaink suhannak sötét felhők alatt,
napfényből nem látunk egyetlen sugarat.
Mintha még Isten is, lemondana rólunk,
elűznénk a felhőt, ha volna rá módunk.
Ködbe, fellegekbe borult a téli táj,
úgy vágyunk a fényre, hogy az már szinte fáj.
Sötét felhők alatt zajlik az életünk,
kerül a vidámság, elhalkul énekünk.
Minden felnőtt, gyermek, napfény után eped,
komor sötét felhők takarják az eget.
Istenünk tekints ránk, mi napfényre vágyunk,
felhők alatt búsan, szomorúan járunk.
Fényed: derítse ki bűn-felhős egünket,
ragyogja be, fényre vágyó életünket.
Ne kelljen sokáig, felhők alatt élnünk,
ám tetszésed szerint, cselekedjél vélünk.

Felhők felett csodás, ragyogó napfényben
fürödhet a lelkünk, a lég-tengerében,
Lelki látásunkat nem zavarja felhő,
arcunk simogatja, szent mennyei szellő.
Bűn-felhőnket, Jézus vére eltörölte,
égi napsugarat hozott le a földre!
Isten népe már itt, égi fényben járhat,
éneke, imája, színe elé szállhat!
Nem lesz már bűn-felhő, csodás új föld felett,
mert ahol Isten él, bűn-felhő nem lehet!

Celldömölk
2011. I. 28.

2018. február 19.

A SZÍV



Móra Ferenc: 
A SZÍV

A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
De mindig kész van útra kélni,
Ha nyílik rája alkalom.

A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy neki.

A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépése új talány:
Onnan szalad, hol rája várnak
S hívatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.

A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.

A szív a legfurcsább csavargó,
Dölyfös kacajjal elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Visszalopódzék a küszöbre,
Hol csupa dacból megszakad.