Bódás János verseiből
Biblia
Egy kopott könyvem van nekem, s ha hozzám minden idegen,
kinyitom s már nem vagyok árva,
fényes mennyei seregek suhannak s visznek hozsannázva.
Fekete tó, –s napként ragyog. Mint fáradt, hunyó csillagok,
lelehullok, de itt találok megújulást.
Ebből születnek vértanúk, szentek s óriások.
Kis könyv. Sok „bölcsnek" langy mese,
s én, a senki győzök vele; benne annyi tűz s annyi hit van,
mint földet rendítő erő a hallgatag kis dinamitban.
Égi kamra. Nincs rajt lakat. Szomjamat oltja, jóllakat,
s tőle Istent hordom magamban, s tudom, hogy szavam, életem
győztes, ifjú és halhatatlan.
Végtelenség
Az Isten belefér egy röpke percbe, -
és mégis végtelen időt betölt.
Őt hordozza a testek csöppnyi sejtje ,-
mégis szavára mozdul ég s a föld.
Az Isten az, ki könnyű, csendes álmot,
s csillagokat ostromló vágyat ad, -
s még roppant változásokat igazgat,
megolvasgatja a hajszálakat.
ISTEN
Az Isten belefér egy röpke percbe és mégis végtelen időt betölt.
Őt hordozza a testek csöppnyi sejtje - mégis szavára mozdul ég s a föld.
Az Isten az, ki könnyű, édes álmot, s csillagokat ostromló vágyat ad,
s míg roppant változásokat igazgat, ...megolvasgatja a hajszálakat.
