2021. december 21.

ARANYDOBOZ



Az aranydoboz

Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzért vásárolt arany csomagolópapírt.
Amiről az apa nem tudott:
A lány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot. Ebbe csomagolta az apja számára készített ajándékdobozt és így tette karácsonykor a fa alá.
Szenteste, mikor az apja kibontotta az ajándékot, látta, hogy a doboz belül üres. A következőket mondta a lányának:
- Tudod kislányom, az úgy szokás: ha valakinek ajándékot adunk, nem szabad üres dobozt adni.
- De apa! Hiszen ez a doboz nem üres! Tele van csókokkal, amiket én raktam el neked karácsonyra.
Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a lányt bocsánatáért esedezve.
A kislány átölelte az apját és sírva bocsátott meg neki.
Nem sokkal azután a kislány egy balesetben meghalt.
Az apa egy egész életen át az ágya alatt őrizte az aranydobozt.
Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta és egy csókot vett ki belőle,
így emlékezve az ő gyermekére, aki azt odatette .......

Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekeinktől, családunktól, barátainktól....
Tudod a család és a barátok azok, akik felemelnek minket bajainkból amikor a szárnyaink megsérülnek, hogy emlékeztessenek bennünket arra: hogyan kell repülni....

2021. november 25.

Áldott adventi készülődést kívánok Mindenkinek!



Egy család története

Egy család története szerint apa és két fia bányászok voltak. Az apa és az egyik fiú már befogadta Jézust, új életük volt. A másik fiú még ellenállt, sőt ahogy kérlelték még keményebb lett. Mind a hárman egy tárnában dolgoztak, akkor is amikor egy alkalommal a tárna beszakadt. Abban a pillanatban megértették, hogy el vannak zárva a világtól, nem lehet hozzájuk érni. Tudták, hogy a mentők sokára fognak hozzájuk jutni mert mélyen vannak. Egyre lassabban égtek a bányászlámpák, fogyott az oxigén, végül elaludt mind a három lámpa. Ott voltak a sötétben. Az apa és fiú kérték a másik fiút: Jancsi, még elfogadhatod Jézust, itt az utolsó pillanat, Jancsi, meghalunk. Ha eddig nem kellett, ezután sem kell, ha meghalok, hát meghalok, mondta a fiú, hagyjatok nekem békét.

A végén már ott feküdtek mind a hárman a földön. Isten hallotta a kettő imádságát. Egyre halkabban szólt. Készültek haza. Az apa utolsó mondatai: Úr Jézus ne hagyd elveszni a fiam, Úr Jézus könyörülj a fiamon, ne engedd elkárhozni a fiamat. Aztán néma csend. Hosszú órák teltek el, míg végre odaértek a mentők és felvitték a három holttestet. Élesztgetési kísérletek újra és újra, hátha mégis. És egyszer valaki felsikolt: egy él!

Ugye tudjátok melyik? Jancsi. Amikor magához tért a kórházban, az első gondolata ez volt: az apám imádsága! Isten meghallgatta az apámat. Aztán amikor felépült, egy szomorú ember járt istentiszteletről istentiszteletre. Nem hallott mást, csak az ítéletet. Rettenetes pokol volt. Sokan imádkoztak érte a gyülekezetben, de látták, hogy hiába. A bűneit látja csak, de nincs kegyelem. Advent van, de nincs Jézus. Aztán egyszer csak felzokogott Jancsi, mert mégis csak megértette, hogy Jézus érte is meghalt, hogy neki is megbocsátotta a bűneit. Advent után karácsony lett, nagy öröm lett.

Ez a fiatal ember lett az egész környék legáldottabb igehirdetője. Senki nem tudta úgy mondani, olyan hálásan, olyan könnyesen, olyan valóságosan, hogy értitek-e, értem, nyomorult bűnösért, akit az apja szava nem hatott meg, aki az utolsó pillanatban is keserűséget okozott apjának, - értem, értem jött Jézus.

2021. október 28.

Váltság





TÚRMEZEI ERZSÉBET
Váltság


Neki sebei voltak,
hogy nekünk ne legyenek,
hogy nekünk ne égjenek,
gyógyulva hegedjenek.

Hordott keserű átkot,
hogy mi átoktól mentek,
bűnt, egy világnak szennyét,
hogy mi tiszták és szentek,
kegyetlen kínhalált,
hogy mi élők lehessünk.

És gyűlöletből ácsolt,
kemény keresztet hordott,
hogy szeressünk, szeressünk,
harmadszor is szeressünk...

2021. október 17.

"Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hivattattál."



"Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hivattattál."
(I.Timóteus 6:12)

A hívő élet számos harccal, küzdelemmel jár. De ez a
küzdelem szép és nemes. Nem kisebb vezérünk, királyunk van ezekben a csatákban, mint az Úr Jézus. S ha mindvégig kitartunk, akkor a jutalmunk az örök élet!
(Horváth Géza,  református lelkipásztor)

2021. szeptember 16.

Ne félj, csak higgy!




Sípos Márta
Ne félj, csak higgy!
(Részlet)

Ő lehajol mindig hozzád, nyújtja a kezét,
és te nem vagy képes, hogy imával dicsérd?
Inkább elbújsz, azt várva, Ő szólítson megint,
de hát ki vagy te, ember?
Egy porszem, melyet elfúj a szél,
pedig csak annyi kellene, hogy dicsőítsd
az Ő Nevét!

Bátran, őszintén kulcsold imára a kezed!
Hiszen tudod, hogy szeret és megbocsát neked.
Isten egyetlen Fiát adta érted, Jézust,
aki a legnagyobb kincs.
De te mit tudsz adni, halljam hát?
Most is inkább hallgatsz,
még érved sincs!

Maradj a békítő csendben, fordulj Őfelé,
újból hív, és irgalmas kegyelmébe fogad.
Hadd hallja imádkozó, alázatos szavad.
Érzed már szeretetét?
Hallod onnan fentről feleletét,
Amely kristálytisztán hangzik?
„Ne félj, csak higgy!”

2021. szeptember 2.

Az odaadó szeretetről...



Pilinszky János: 
Az odaadó szeretetről... 


Egy lírikus naplójából (1.rész)


Nem csak a tudós törekszik pontos ismeretre, hanem a költő is. Ennek a megismerésnek a neve: szeretet.
Oda akarom adni magamat valaminek, vagy valakinek. Szeretni akarom, hogy megismerhessem, és meg akarom ismerni a világot, hogy szerethessem.
Fel akarom fedezni és meg akarom segíteni a dolgokat, hogy ajándékképp visszakapjam tőlük önmagamat. Hogy élni segítsenek.
Ez azonban csak akkor lehetséges, ha mezítelen valóságukban szemlélem őket, sőt: bajukban, szegénységükben, árvaságukban, azon a ponton, ahol szükségük van rám.
A szeretet a legpontosabb diagnoszta. Csak a mezítelenül őszinte ember képes a valóság egy mezítelen darabjának bizalmába férkőzni, és cserébe kiérdemelni annak viszontbizalmát.
Az írás nem beszámoló a világ megoldott tájairól, hanem cselekedet: nem konyhakertészet, hanem expedíció.
A költő szeretni kívánja a világot, igyekszik az univerzumnak legesettebb csillagai felé fordulni.
Az éhezőkért és mezítelenekért jött a világra. S dicsősége, ha minél nagyobb mezítelenséget ruházhat fel, s minél esendőbb kezekből kapja meg viszonzásul a maga ünneplőruháját..
De erről már nem beszél. Csak a megközelítés folyamatártól szólhat a költemény.
A szeretet csodáját, ha bekövetkezik, némaság kell, hogy óvja-takarja. Ami drága, azt nem koptathatjuk, azzal birtokoljuk, hogy nem érünk hozzá egy pillanatra sem.

{Forrás: Pilinszky János: Szög és olaj 134.o.}

2021. augusztus 2.

Egyek legyetek!



Füle Lajos
Egyek legyetek!

E fel-nem-ismert lehetőség ítéletünk, megméretésünk.
Családnyi vagy gyülekezetnyi, városnyi vagy országnyi létben, világnyi összetartozásban örök hiányjel.
Mint jéghegyek úszunk el egymás mellett, noha megváltatásunk óceánja szeretve ringat mióta és mindannyiunkat!
VALAKI vár, vérrel fedez be, s távolodunk széttöredezve...

2021. július 30.

IDENTITÁSOM KRISZTUSBAN



IDENTITÁSOM KRISZTUSBAN 

Krisztus megváltása miatt felbecsülhetetlen értékű új teremtés vagyok. Isten mélységesen szeret, tökéletesen megbocsátott, teljességgel gyönyörködik bennem, mindenestül elfogadott. Abszolút tökéletes vagyok Krisztusban. Amikor az életem az új krisztusi identitásomat mutatja, olyankor szilárd és egyedi vagyok. Soha sem élt olyan ember, az emberi történelemben, mint én vagyok, és nem is lesz ilyen soha többé. Isten eredetinek alkotott, egy afféle igazi valakinek!

(Robert McGee)

2021. július 25.

Életadó virág



Életadó virág

Az ember egykedvűen ballagott haza az orvostól. Kezeit zsebrevágva, nem nézett se jobbra, se balra, csak maga elé meredt szomorúan. Egyedül volt, nem tartozott senkihez, nem tartozott felelősséggel senki iránt. Ezért vette tudomásul olyan lakonikus nyugalommal a diagnózist: nem gyógyítható.

Nem fájt neki semmi, csak rótta az utcákat, a szemerkélő esőben, hideg, alattomos szélben. Épp csak a komfortérzet miatt hajtotta fel a gallérját. Vagy tán csak megszokásból. Hiszen már úgysem számított semmi. Gondolatai sem voltak... már nem.

Befordult az ismerős sarkon, gépiesen, megszokott módon. Semmi nem változott reggel óta, amikor elindult. Szürkeség, beton, pocsolyák....ahogy mindig is. Nem mindíg volt ilyen. Ó dehogy. Valamikor régen szebb volt számára minden. Voltak érzelmei, boldog napjai, nevetés...béke, nyugalom. Ez már egy ideje a múlté...megfakult, ő meg belefásult.

Nem is izgatta magát a kialakult helyzet miatt, hiszen vesztenivalója nem volt már egy ideje. Tudomásul vette az állapotát, küzdeni nem akart, nem volt ereje hozzá. Persze nem dobja el az életét, azért bolond nem volt sosem, de megbékélt valahogy. Ment, lassan, fejét lehajtva, szemben a széllel. Szürke-szürke-szürke. Lépésre-lépés.

Hirtelen megállt...valami megbontotta a sötét egyhangúságot. Mivel eddig is a földet bámulta a lába előtt, észre kellett hogy vegye. A virágot..... Azt a virágot. Ami még reggel nem volt sehol. Hogy is lett volna, hiszen csupa beton minden. Kicsi volt, és napsárga. Hihetetlen módon vakított a szürkeség közepén. Meglepődött...nagyon régen nem látott ilyen szépet. Pedig semmi különös, csak egy napsárga kis foltocska... egy betonrepedésben. Hogyan? Mióta? Miért? Kérdések sorjáztak a fejében, miközben szinte megbabonázva nézte az árva kis életet. Közben pillanatonként meghökkent saját magán is. Régóta nem érdekelte szinte semmi, és most egyszerre itt áll, és nézi ezt a pici csodát...És kérdések fogalmazódnak meg benne. Furcsa érzés volt...megint érezni. Érdeklődni valami iránt, szépnek látni valamit. Már el is felejtette szinte hogy milyen az. Nem tudott szabadulni. A virág tisztasága, léte, kisugárzása fogva tartotta. Lehajtotta a gallérját, leguggolt a növényke elé...észre sem vette hogy az eső már elállt. Úgy általában semmit nem érzékelt most maga körül. De talán mégis: melegedett. Amit még nem tudott az az, hogy nem az idő, hanem ott bent valami. Kinyújtotta az ujjait, óvatosan megérintette a virág szirmait, nem tudta miért teszi, csak érezte hogy meg kell tennie. Puha volt és meleg. Meglepően szokatlan ez egy virágtól. És ez a melegség lassan felkúszott a férfi kezén. Nem értette mi történik. Egy virág csak, nem is valami ritkaság vagy bódító illatú csoda...és mégis más. Megállította, mozdulatra, gondolatokra kényszerítette...és nem eresztette tovább. Úgy érezte tennie kell valamit, mert a növényke itt menthetetlenül elpusztul, lehet hogy még ma. Nem tudta volna megmagyarázni hogy miért teszi, hogy mit akar, csak vitte valami sosem volt érzés...a virág élni akarása teljesen letaglózta, magával ragadta. Pár lépésre volt csak otthonról, mégis rohant. Szerszámok, kapkodás...aggódás, türelmetlenség...már arra sem volt ideje hogy meglepődjön önmagán. Kimelegedett, megcsillant a szeme, arcába új szín költözött. Félt hogy elkésik, pedig a virágnak szüksége van rá! Honnan ez a bolondság? Mit csinálok? Ötlött fel benne egy pillanatra. De már futtában csak. Vitték a lábai, a szíve...azok az érzések amiket már rég eltemetett magában.

Lélekszakadva ért vissza az utcára...a virág várta. Kinyílva, ragyogóbban mint valaha. Mintha mosolyogna...gondolta a férfi. És visszamosolygott. Fogta a szerszámait, és óvatosan nagy figyelemmel kiszabadította a növényt a beton fogságából. Az arca elé emelte, és a virág hálásan hozzá hajolt. Felvitte a lakásba, és helyet, meg fészket csinált neki egy régi cserépben, amiben eddíg a tollait, ceruzáit tartotta. Holnap veszek egy szebbet, gondolta, de valahogy érezte hogy a virágnak ez egy csöppet sem fontos. Elrendezte a földet, óvatosan beletette a növénykét és helyet csinált az ablakban egy védett helyen. Érje a nap, de a szél ne bántsa...gondosan, óvatosan. Ha már itt volt, rendet csinált. Pedig ki tudja már mikor utoljára. De most kellett, mégsem láthatod ezt nap mint nap....motyogta magában. Széthúzta a függönyt teljesen...beáramlott a fény. A virág felragyogott...ahogy még soha egyetlen virág sem amit eddig a férfi életében látott. Odaszögezte a férfi tekintetét...és ő végtelen nyugalommal és szeretettel nézte a kis növényt. Órákon át. Beszélgettek, szavak, hangok nélkül, csak az érzékek nyelvén. Estére a virág nevet is kapott....Évának nevezte a férfi, mint az első nőt a földön, hiszen legalább akkora jelentőséggel bírt már az életében...mint Éva az emberiség történetében. És valahogy illett is Hozzá. És úgy is érezte hogy Ő az első... Az ember hosszú-hosszú évek óta nyugodtan és pihentetően aludt. Elkerülték a rémei, a fájdalmai. Reggel kipattant a szeme és a virágot kereste a tekintetével...ami nem volt nehéz, hiszen még elalvás előtt abba az irányba fordította az ágyát. Igen!! Ott volt...várta hogya férfi felkeljen, és addig a reggeli napfényben illegette a szirmait...szerette a napot. A férfi megnyugodott...elmosolyodott és a székhez lépett ahová este a ruháit hajtogatta. Végigkutatta a zsebeit és megtalálta a gyűrött papírt amit még tegnap adtak neki az orvosnál...Kisimítgatta, elolvasta újra.. egy név és egy telefonszám...egy új lehetőség, egy komolyabb esély....

Felemelte a telefont...tárcsázott.....

Most már élni akart....volt kiért...

2021. július 13.

Kötél és talicska



 
Kötél és talicska

Ez a történet Charles Blondin nevű híres francia cirkuszi mutatványosról szól a 19-dik században, aki egy hosszú acélkábelt feszített ki a Niagara vízesés fölött. Erős szélben is biztonsági védőháló nélkül járkált, futott, sőt táncolt a kötélen az őt figyelő óriási tömeg ámulatára és gyönyörűségére.
Egyszer fogott egy téglával megrakott talicskát, és azzal ejtette ámulatba a tömeget, hogy könnyedén áttolta a kötélen a vízesés egyik szélétől a másikig. Ekkor Blondin odafordult a tömeghez, és azt kérdezte tőlük: - Hányan hiszik el, hogy ebben a talicskában egy embert is át tudok tolni a kötélen?
A vélemény egyöntetű volt. Mindenki éljenezett, és magasra emelte a kezét. Mindenki elhitte, hogy meg tudja tenni!
- Akkor - kérdezte Blondin, - egyikük vállalkozna rá, hogy ő legyen az az ember?
Amilyen gyorsan a magasba emelkedtek a kezek, ugyanolyan gyorsan ereszkedtek le. Egyetlen néző sem akadt, aki vállalkozott volna a hajmeresztő mutatványra, és az életét Blondinra bízta volna.
Sokan mondják Jézusnak: "Igen, hiszek." Ha te is azok közé tartozol, akik ezt mondják, kész vagy-e hited bizonyítékát adni azáltal, hogy teljesen őrá bízod az életed? Kész vagy-e "beülni a talicskába", és kockára tenni mindent a hitedért? Ezt jelenti hinni. A hit nem csupán értelmi tevékenység. Teljes elkötelezettséget kíván.

2021. június 6.

MINDENÜTT JELENVALÓ




Schvalm Rózsa
MINDENÜTT JELENVALÓ


Látom Uram fénylő dicsőséged,
akár égre, vagy földre tekintek.
Megérintesz hulló hópehelyben,
áztató zápor esőcseppjében.

Kezed munkáját dicséri minden,
ami körülvesz a természetben.
Az ég kékje, felkelő nap fénye,
nyíló virág, s a mezők termése.

Téged látlak velem szembejövő
ember, barátságos mosolyában,
Te hangodat hallom, felcsendülő,
szép zenében, orgona hangjában.

Érzem szerető gondviselésed,
mindennapok apró csodáiban,
nem hagysz magamra a betegségben,
felém nyújtod kezed gondjaimban.

Nem változol, mindig ugyanaz Vagy,
ki elesett, gyenge, Rád számíthat.
Mindig, mindenütt jelenvaló Vagy,
nem hagyod magára világodat.

2021. június 5.

Ne reménykedj barátom...dönts!



Michael Hargrove
Ne reménykedj barátom...dönts!

Egy barátomra vártam az Oregon állambeli portlandi repülőtéren,amikor olyan életre szóló élményben volt részem, amilyet általában csak mások elmeséléséből ismer az ember - váratlanul ért egy óvatlan pillanatban. Mindössze fél méterre tőlem zajlott...
A nyakamat nyújtogatva kerestem a barátomat a kifelé áramló utasok között,amikor észrevettem egy felém tartó férfit két könnyű kézitáskával. Éppen mellettem állt meg, hogy köszöntse a családját.
Először a kisebbik fiához fordult (talán hat éves lehetett), amint letette táskáit. Hosszan megölelték egymást. Miután szétváltak, és egymás szemébe néztek, az apa
 Így szólt:
- Örülök,hogy újra látlak, fiam. Nagyon hiányoztál.
A gyerek félénken mosolygott, elfordította a tekintetét.
- Te is nekem, apa - felelte halkan.
A férfi felegyenesedett, a nagyobbik fia szemébe nézett(aki úgy kilenc-tíz éves lehetett), két keze közé fogta a fiú arcát, és a következő szavakkal üdvözölte:
- Már egészen felnőtt vagy. Nagyon szeretlek, Zach.
Újabb hosszú, gyengéd ölelés következett.
Közben egy egészen pici lány (talán egy vagy másfél éves) izgatottan fészkelődött az anyja karján, és egy pillanatra sem vette le tekintetét érkező apjáról.
Az apa most őt is üdvözölte:
- Szervusz, kicsi lány!
Majd szeretettel átvette őt az anya karjaiból. Gyorsan végig csókolta az arcát, azután a mellére vonta, és ringatni kezdte őt. A kislány azonnal megnyugodott, és boldog megelégedéssel fektette arcát az apja vállára.
Hosszú pillanatokig maradtak Így,majd az apa a nagyobbik fiúnak adta át a kislányt, és így szólt:
 - A legjobbat hagytam utoljára!
A feleségéhez lépett, és leírhatatlan szenvedéllyel, hosszan csókolta. Másodpercekig csodálattal nézett az asszony szemébe, majd suttogva azt mondta:
 - Annyira szeretlek!
Alig tudtak betelni egymással, sugárzó tekintettel itták magukba egymás látványát, és közben fogták egymás kezét. Egy pillanatig úgy tűnt, ifjú házasok, de a gyerekek korából ítélve tudtam, hogy ez lehetetlen. Pár másodpercig eltöprengtem a dolgon,azután eszembe villant, mennyire magával ragadott a feltétel nélküli szeretet eme röpke drámája, mely mindössze egy karnyújtásnyira tőlem játszódott le. Hirtelen zavarba estem tőle, mintha avatatlanul léptem volna be egy szentélybe, ugyanakkor döbbenten hallottam a saját hangomat, amint izgatottan azt mondja: - Ez aztán valami! Mióta házasok?
- Összesen tizennégy éve vagyunk együtt, de csak tizenkét éve élünk házasságban - felelte a férfi, miközben egy percre sem vette le a szemét szeretett felesége arcáról.
- És mennyi ideig volt távol? - kérdeztem.
A férfi végre felém fordult és rám nézett. A szeméből még mindig sugárzott a boldogság.
- Két teljes napig.
- Két napig? Meg voltam döbbenve. Az üdvözlés hevességéből arra következtettem, hogy legalábbis hetekről van szó, ha nem hónapokról. Tudtam,hogy az arckifejezésem elárul. Szinte foghegyről vetettem oda, remélve, hogy némi eleganciával szállhatok ki a kellemetlen helyzetből (és tovább kereshetem a barátomat a tömegben): - Remélem, az én házasságom is ilyen szenvedélyes lesz tizenkét év múltán.
A férfi arcáról hirtelen eltűnt a mosoly. Mélyen a szemembe nézett, és hangjának határozottsága mindörökre beleégett a lelkembe,amikor válaszolt:
- Ne reménykedj barátom...dönts!
Azután újra rám villantotta fényes mosolyát, kezet rázott velem, majd családja kíséretében elment.
Amikor a barátom megjött, még mindig megigézetten bámultam ezután a kivételes férfiú és családja után.
- Mit nézel? - kérdezte a barátom. Habozás nélkül, különös biztonsággal feleltem:
 - A jövőmet!

2021. május 24.

Pünkösd fényében



Füle Lajos: 
Pünkösd fényében

Pünkösd… Fényedben élek,
teremtő égi Lélek,
erőd gerjeszti lelkem,
Felfogni szent csodádat
nem tudhatom, de áldlak
megújult életemmel.

Az Ige, mint zsarátnok,
hűlő szívemben lángot
lobbantott, hála érte!
Követségében járok,
ahogy a tanítványok,
rajtam a Krisztus vére!

Dicsőítsd Őt ma bennem,
Ki nem vetett el engem,
illesse hála, hála,
Ki, érte mit se várván
megváltott vére árán
Istennek és Atyának.

ÁLDOTT PÜNKÖSDI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK KEDVES OLVASÓIM!

2021. május 9.

Csodás esemény!




Pecznyík Pál
Csodás esemény!


A mi véges elménk, felfogni képtelen,
mi történt a földön, egy sötét éjjelen!

Ily csodás esemény, csak egyszer volt itt lenn,
láthatóan - testben - megjelent az Isten!

Mint minden csecsemő, köztünk úgy jelent meg,
Teremtő: teremtmény karján, mint kis gyermek!

Ő, akit a világ be sem fogadhatott,
zsidó gyermekek közt nőtt fel, játszadozott.

Amit a próféták, rég írtak felőle,
mentő nagy szeretet, sugárzott Belőle!

E mentő szeretet, vitte Golgotára!
Sátán, s halál felett győzött, szent halála!

Így jött közénk egykor, Fiában az Isten!
Hogy megváltottait, haza vigye innen!

Hívó szent szavára, mi mindent itt hagyunk,
hiszen új Ég s új Föld, polgárai vagyunk!

Itt hagyjuk e múló, véráztatta földet,
imádjuk Őt, aki országába fölvett!

Celldömölk
2011. IV. 2.

2021. május 5.

Okkal vagy ...



Russel Kelfer
OKKAL VAGY... 

Okkal vagy, aki vagy, 
Gondos terv része vagy. 
Egy kincs, egy külön alkotás, 
Egyedi teremtmény, semmi más.

Okkal vagy, amilyen vagy, 
Kezében hibátlan anyag. 
Keze véghezvitte tervét, 
Ő látta az anyaméh mélyét. 

Két szülő, kiket ő szánt neked, 
Szereted, vagy nem szereted, 
ŐK is egyedi terve részei, 
Rajtuk a Mester kézjegyei. 

Tudja, fájdalmad súlya nagy, 
Ő sír veled, mikor rád szakad. 
De szíved alakul terhe alatt, 
S az isteni jellem felé halad. 

Okkal vagy, aki vagy, 
Mestered alkotása vagy. 
Szeretett, kedves teremtménye, 
Hisz ő sem emberi elme szüleménye. 

2021. május 1.

Szeretlek



Szeretlek

Emlékszel-e még... mikor voltál utoljára itt velem? Itt csöndben, rám figyelve?... Mikor szakítottál időt arra, hogy velem legyél, csak velem?! Gondolsz néha arra, hogy szeretlek?
Szeretlek, mert enyém vagy, szeretlek, mert én teremtettelek. Azért teremtettelek, mert szeretlek és mindig is szerettelek. Szeretetem teremtménye vagy! Benne voltál terveimben, hogy része legyél a világnak. Öröktől fogva benne voltál szeretetemben, hogy a világnak része lehessen benned. Akartam, hogy legyél és akarom, hogy az legyél akinek akartalak.
Nem kérdem, ki vagy, milyen vagy. Ismerlek téged. Ismerlek és elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Ha sántítasz nem kívánom tőled, hogy táncolj. A mankóiddal együtt is bejöhetsz hozzám. Ha táplálékra van szükséged, adok neked. Ha vigaszra vágyakozol, nálam megtalálod. Nem darabollak szét részeidre, hogy megismerjelek. Nem szavaid és tetteid alapján ítéllek meg. Én, a szívek, vesék vizsgálója ismerem legtitkosabb gondolataidat is. Ismerem vágyaidat, szándékaidat. Én nem a külső alapján ítélek. Én magadhoz mérlek, nem másokhoz. Én nem utállak téged a bűneid miatt. Én a bűneidet utálom, és bűneidtől csak általam szabadulhatsz meg. Csak szólj, és én megbocsátok neked, csak kérd, és újra tiszta lappal indulhatsz előttem.
Én azt akarom, hogy örülj, hogy boldog légy! Mert én örülök neked és meg akarom osztani veled az örömömet! Én azt akarom, hogy tudj nevetni, hogy mindig vidám legyél. Én azt akarom, hogy észrevedd: az élet szép és élni jó! Azt akarom, hogy színt vigyél mások életébe is, hogy az emberek megtanuljanak kacagni tőled, hogy felszabadult lehess. Azt akarom, hogy az enyém legyél, hogy kifoszthassalak. Nem azért, hogy semmid se legyen, hanem hogy én legyek mindened, hogy egészen betölthesselek, hogy átjárjalak, s hogy szeretetem a tied legyen.
Jól tudom, életed tele van gondokkal, nehézségekkel. NE FÉLJ, nem kell félned én veled vagyok. Én a tied vagyok, egészen neked adtam magam. Aki fél, az nem talál meg engem. A félelem elfordít tőlem. A félelem meggátol abban, hogy szeretni tudj. Aki fél, az nem tud igazán szeretni. A félelemtől kell félned. Én a tied vagyok, és ez elég neked. Az én kegyelmem elég neked, és én betöltelek. Hogyan magyarázzam meg neked: én mindig veled vagyok. Akkor is, ha úgy érzed mindenki elhagyott, akkor is, ha azt mondod, nincs szükséged rám. Én melletted állok és várom, hogy figyelj, figyelj rám. Nem kényszerítelek, csendben szólongatlak, s ha rám figyelsz, meghallod hangomat. A neveden szólítalak, az igazin, amelyet én adtam neked. Csak akkor hallod meg a hangomat, ha ismered a nevedet, ha tudod, hogy fontos vagy nekem.
Fontos vagy nekem, mert szeretlek. Nélkülem semmi vagy, nincs életed, nincsenek lehetőségeid. Nélkülem nincs meg az újrakezdés lehetősége. Ha egyedül akarod járni az utadat, megteheted. Elfordulhatsz tőlem. Ha nem akarsz látni, becsukhatod szemeidet, ha nem akarsz hallani, befoghatod füleidet. Ha nem akarsz emlékezni rám, megfeledkezhetsz rólam. De nélkülem az életed olyan, mint a fáról lehullott levél: a legelső szél elsodorja. Mint az olaj nélküli mécses: hiába akar lobogni, csak a kanóc ég el füstölögve. De én nem oltom ki a pislákoló mécsest sem, a megtört nádszálat sem töröm össze: és semmire sem kényszerítelek, mert szeretlek.És ha néha vádolsz, gyűlölsz, én akkor is szeretlek! A kudarcaidban is ott vagyok veled, mert önmagadban semmi vagy de én a kudarcaidban is szeretlek!
Olyan könnyen megfeledkezel rólam: a barátok, a munka, a szórakozás vagy a mindennapi robot leköti figyelmedet. Csak ha nagy a baj, ha szorít az idő, akkor jutok eszedbe. Akkor jössz: de én mindig várlak. Szüntelenül, mert egészen neked adtam magamat. Minden beteljesedett, mert Atyám, az örök Atya így akarta. Jöjj velem, ne szégyelld, hogy veled vagyok! Talán nem érted, hogy miért tettem mindezt; miért volt szükség a Betlehemre, a Golgotára, miért a szalma, a jászol, az ostor és a kereszt Nem baj, ne törd a fejed rajta túlságosan: ne akarj mindent egyszerre megérteni! Ha tudsz szeretni láthatod: a szeretet áldozatot követel, önfeláldozást - én téged végtelenül szeretlek!

Jézus Krisztus   

2021. április 23.

A SZERETET CSÚCSA!




Pecznyík Pál : 
A SZERETET CSÚCSA!

Isten áldott, drága Fia,ki mindenkit pártfogolt;
népe között - mint hontalan -,három évig vándorolt.

Amerre járt; falun, pusztán, népe vette Őt körül;
szánva népét; fájt a szíve, sírt a lelke ott belül.

Imádkozva élt közöttünk, tanított és vígasztalt;
puszta helyen, éhezőknek, terített meg Ő asztalt.

A kevésből: ötezernek, adott halat, kenyeret;
szavaival, kezeivel, gyógyított sok beteget.

Bár szegényen élt a földön, király módján csak adott;
viszonzásul: övéitől, hálát, alighogy kapott.

Ám annál több koholt vádat, gúnyt, szidalmat, megvetést;
pedig értünk és helyettünk, viselte a szenvedést!

Keresztfáról hulló vére, mutatta be, mint szeret.
Bűnös embert ennél jobban, szeretni már, nem lehet!

2021. április 15.

Sugározz!




Füle Lajos: 
Sugározz!

Míg benned öröm ég,
s lánggal lobog az ünnep,
tekintsd meg azokat,
kik rég hamuban ülnek!
Sugározz meleget elszürkült életükre,
hát hogyha lángra kap hitük egy árva üszke!

2021. április 8.

Élj a feltámadás erejében



Élj a feltámadás erejében

"Eltemettettünk azért Ővele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. "
( Róma 6:4)

Hívőként ugyanaz az új élet van benned, amit Isten Jézusnak adott, amikor feltámasztotta Őt a halálból. A régi bűnös, aki egykor voltál, meghalt. Új teremtés lettél a bensődben.

Isten feltámadás-életével vagy teljes!

Azonban a bűn, az engedetlenség és az önző, testi élet megakadályozza, hogy ez a feltámadás-élet kiáradjon. Bár újjászülettél, a bűn elválaszt Isten erejétől. A feltámadás-élet csak szunnyad a bensődben, ha bűnben élsz.

A bűnt azonban nem tudod legyőzni azzal, hogy megpróbálod abbahagyni. Úgy tudod legyőzni, ha azt az új életet követed, amit Isten a bensődbe helyezett, ha időt töltesz az Igében és imádságban. Ahogy ezt teszed, Isten Lelke megerősít, és képessé tesz arra, hogy azt a bűnt a lábad alá vesd.

Ne felejtsd el azonban, hogy a Szentlélek nem egymaga fogja alávetni a régi testi szokásaidat. Rád vár, hogy megtedd a kezdőlépést. Aztán megerősít, hogy ki tudj tartani a döntésed mellett mindvégig. Megtanít téged, hogyan járj abban az új életben, ami benned van.

Tedd meg ma az első lépést azzal, hogy az Ő segítségét kéred. Mondd ezt: "Uram, arra vágyom, hogy megtapasztaljam az erőt, ami által ezt az új életet élhetem minden nap. Eltökéltem a szívemben, nem hagyom, hogy a bűn irányítson. Kijelentem, hogy meghaltam a bűnnek. Jézus nevében ma időt töltök imádságban és az Igében. Ahogy ezt teszem, hiszem, hogy a Szentlélek felfrissülést ad az életemben. Hiszem, hogy elkezdek a feltámadás erejében élni, amit Te helyeztél a bensőmbe."

Igei olvasmány:
 Róma 7:1-6.

2021. március 16.

Szeretet



Szeretet

Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára.
Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti.
A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a törés miatt. Mikor a gyermek megkérdezte az apját, szemében fájó tekintettel :... Apa mikorfognak visszanőni az ujjaim?
Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott.
Visszament az autójához és többször belerúgott.
Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte.
A gyermek azt írta:..."SZERETLEK APA!"
A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE!
Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot:...
A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!
Légy ura érzelmeidnek:
- vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,
- vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,
- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,
- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,
- vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!
A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!
Ezért tart ott az emberiség ahol most. Köszönöm azoknak,akik kitették ezt!
TEDD KI TE IS,HOGY TÖBBEN ELOLVASSÁK EZT A TÖRTÉNETET,ÉS GONDOLKODJUNK EL AZON MILYENEK IS VAGYUNK.

2021. március 14.

MEGFAGY A SZÍV, HA NEM SZERET...



Petőfi Sándor
Megfagy a szív, ha nem szeret ...

Megfagy a szív, ha nem szeret;
És ha szeret, megég.
Ez és az baj. E két baj közt
Melyik jobb?... tudj' az ég!

Pest, 1846. június-augusztus


2021. március 6.

Bizalom




Garai Gábor:
Bizalom

S ha százszor is becsapnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
s ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hízlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom,hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen magányban, mert irgalmatlan az
élet.-

De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárt kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-bejár rajta bárki szabadon.

Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mammut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

Megjelent:
Új Írás 1965. 7.sz. 85.p.

Alakíts, Formálj engem ,Uram !




 Johnson Gnanabaranam
Alakíts, Formálj engem ,Uram !

A szobrász a márványtömböt nézi és szeme
már a kiformált szobrot látja a kőben,
melyben majd sokan gyönyörködnek.
A gazda a vetőmagot nézi
s az érett kalászt látja már szeme,
amiből sok embernek lesz kenyere.
Az asztalos a deszkákat szemléli
és szeme már látja a kész bútorokat,
melyeket sokan használnak majd.
S míg a mérnök a sebes folyót nézi a hegyekben,
szeme már az óriási gátat látja,
amely vizet juttat a kiszáradt földekre.

A Megváltó a bűnösre nézett
és szeme már megtérését látta,
átadott életét,mely csak őt szolgálja.
Ó Uram,bennem,bűnös emberben olyan akarat van,
amely a te szent akaratod ellen lázadozik.

A márvány enged a szobrász ügyes kezének.
A vetőmag kikel és kalászba szökken.
A deszka sem berzenkedik az asztalos ellen.
A folyóvíz más mederbe folyik majd,
hogyha felépítik az óriási gátat.

Ó Uram,végy kezedbe és Szent Lelked által
teremts újjá engem !
Légy türelmes hozzám, ne mondj le rólam,
míg olyan nem leszek, amint te akarod. Ámen. 
Ámen.

2021. február 24.

Krisztus barátai




ifj. Bartha Sándor
Krisztus barátai


Krisztusnak ma is vannak jóbarátai,
akik Vele járnak, érte élnek,
szívüket Néki adják és nem félnek.
Krisztusnak ma is vannak hű követői,
akik, bár gyerekek, de mégis bátrak,
és hűséges társai a Bibliának.
Ilyen gyerekek vagytok ti is,
bár ifjú még a szívetek és megremeg,
ha ismeretlen út áll előttetek.
De bátrak lesztek Krisztus oldalán,
mert a krisztusi úton nincs magány.
Veletek megyünk ifjú társaink.
Közösek lesznek ezután a céljaink.
Közös lesz a hangunk és az énekünk,
együtt sírunk, vagy épp nevetünk.
Kezünket nyújtjuk, fogózzatok belé,
szemeinket emeljük az ég felé.
Ott van a Mester, kire bátran nézhetünk,
nézzétek Őt, Ő a mi nagyobb testvérünk.
Ajkunkról egyként szálljon fel a hála
s induljunk bátran Krisztusunk szavára.
Gyertek velünk, szívünk az Ő szívével dobban,
nem tétovázhatunk, az Ő kezeit fogjuk,
mert Benne bátran bízhatunk.
S legyen Krisztus a mi legjobb barátunk.

2021. február 9.

Vívódás



Fazekas Imre
Vívódás

Úgy érzed, hogy hiába, hiába fáradozol,
minden reményed tovatűnt, hasztalan álmodozol.
Isten akaratát nem keresed s így meg nem érted,
hogy Ő milyen célt készített itt e Földön néked.

Naponta csak háborogsz és zúgolódol szüntelen,
pedig ha akarnál csendesedni, oldódna a gyötrelem.
Atyád mégis nagy türelemmel s szeretettel közeleg,
készen van már segítsége, de te ezt késlelteted.

Isten mindig jót akar, bűnös ember neked,
de kísértések, terhek közt nehéz ezt elhinned.
Velünk van az ÚR itt és most, akarjunk Rá figyelni,
szelíd hívó Szavának ma engedelmeskedni.

2021. január 29.

Az idő is ajándék!





Pecznyík Pál
Az idő is ajándék!


Idő útján - mint vándorok -
születéskor indulunk,
futásunk tart éjjel - nappal
még alváskor is futunk.
Életidőnk behatárolt,
azt, jó Atyánk mérte ki,
mikor ér véget futásunk?
Majd sírjelünk hirdeti.
Az idő is - mint minden más -
drága ajándék nekünk,
miként gazdálkodunk vele,
számon kéri Istenünk!
Mert nem mindegy, milyen célra
fordítottuk az időt,
ha mulasztás terhel minket,
mit mondunk az Úr előtt!
Azért adott bölcs értelmet,
úgy gazdálkodjunk vele,
lélekmentő szeretettel
legyen a szívünk tele!
Tévelygőket irányítsunk
szent mennyei cél felé,
ne egyedül, sokan fussunk
Atyánk trónusa elé!
Érjük el a mennyei célt,
ha futásunk véget ér,
úgy hazánk lesz az égi hon,
gyolcsruhánk meg hófehér.

2021. január 23.

Élet



Márton Gábor: 
Élet

Néha oly értelmesnek tűnik,
oly tökéletes s rendezett,
néha vicsorgó arcok a sötétben,
vak káosz és őrület

Néha látom a rendezettséget
az atomtól a kozmoszig,
de én nem férek a képbe,
a rendszer kilök s eltaszít

Néha egész a peremig jutok,
a megváltás egy karcsapás,
de a part eltűnik előlem,
s feltűnik egy új óceán

Néha a gépek élőnek tűnnek,
s az élők gépeknek,
néha elmosódnak a körvonalak,
csak halvány foltok lebegnek

Néha az egész egy gyönyörű szimfónia,
virágok nyílnak a szívekben,
néha csak torz zörejek halmaza,
görcsös félelem a testekben

Tudom, csupán egy porszem vagyok,
egy kis fuvallat elfújhat,
de ha hangom szabadon engedem,
az istenek is elbújnak

A világ egy hatalmas tükör,
látod benne minden mozdulatod,
az okokat, következményeket,
az életed s halálod

Ha mosolyogsz rá, visszamosolyog,
ha gyűlölöd, gonosz lesz hozzád,
ha közömbös vagy ő sem törődik veled,
de ha szereted, ő is szeret és vigyáz rád

Nyisd ki lelked és megtehetsz dolgokat,
amiket talán senki más,
minden olyan, amilyennek teremted,
Az élet: kölcsönhatás.


2021. január 7.

Azt kívánom...



Azt kívánom...

Azt kívánom, hogy bátran nézz szembe életed feladataival és a próbákkal, amelyeknek kitesz.
Amikor pedig súlyosnak érzed keresztedet és a csúcsot meredeknek, ahova az út vezet, pontosan akkor növekedjen meg benned a remény és a bizalom.
Ilyenkor jussanak eszedbe azok az évek, amikor melletted volt Isten kegyelme és öröme, és volt igaz barát, aki reményt adott. 
A múlt erőt ad arra, hogy kivárjad a vihar elmúltát és a felhők elvonulását.
Így lesz elég erő és idő, hogy a magad hegycsúcsára feljuthass.
Barátodban az Isten Fia mosolyog rád!
Maradjon meg benned ez a biztos tudás mindörökre, s akkor megtalálsz mindent, amire vágyódsz, és ami boldoggá tesz.

/ír áldás/

2021. január 2.

2021.

 


2021. évben is az Úr áldása vezesse kedves Olvasóimat!

Garai László
Újévi köszöntő

Adjon Isten egészséget,
kenyeret, bort, tehetséget,
tiszta szívet, éles elmét,
hitet adjon, jószerencsét!

Adjon Isten boldogságot,
szeretetet, bátorságot,
s elviselni a jövőt
mosolyt adjon, nagy erőt!

Adjon Isten hű családot,
ne túl sok, de jó barátot,
önzetlen és szép szerelmet
s adjon hozzá békességet!