Te gondolkozzál bennem, Istenem!

Mécs László

Te gondolkozzál bennem, Istenem!

Az anyag nyes és bűnös é gonosz,

s mégis, mily szépek a kristályaid,

és vizeid, amik szemünk előtt

válnak jéggé, felhővé, szivárvánnyá,

és érceid, amikből még soha

nem formálódott kard a föld alatt,

mert Te alakulsz bennü, Istenem!

A csúnya hernyó is, milyen művész,

mikor lepkévé álmodja magát

a bábban! És aprócska méheid

mily mérnökök, az államrendszerük

évezredekre szóló műremek,

s egy méh se rombolt eddig sejteket,

mert Te élsz, te alkotsz bennük, Isten!

Delejtű-szívű kis madaraid

Délafrikából hazaszállnak.

Napod, a nagy koponya, életet

sugároz ránk, nem zord elméletet.

S az üstökös is, e zord kozmikus

szegénylegény, szabályosan tekerg,

mert szent törvényed lappang mindenikben.

De mi, a mindenség legszomorúbb

fajzatja, mindent csak beszennyezünk...

A földben ércet leltünk, sok csodát,

s az aranyunkból Arany Borjú lett;

a vasból kard, nyíl, gyilkos penna, tőr;

repülőgépünk bomba-posta lett.

Az ember rossz, mert ember-agy vezérli.

A legnagyobb lett köztünk mindig az,

ki legtöbb embert ölt meg közülünk,

akár önzésből, akár a Közért...

Ó, Dzsingisz kán, te eszes sáska-ember,

Napóleon, glóriás hazafi,

a hullák hegycsúcsán trónoló, -

mondjátok meg, mi volt végcélotok??

Tudósaink végcélja: a Nihil.

Vegyészeink végcélja: a Halál.

Vezéreink végcélja: Pusztulás.

Új Napot hoznak: Napból vér csorog.

Új délibábot hoznak: vér csorog...

Az ember bús tragédiája az,

hogy az agyában önmaga lakik!

Vedd vissza vésztelt szabadságomat,

s Te gondolkozzál bennem, Istenem!

Legyek szabályos, mint kristályaid,

alkossak, gyűjtsek, mint a méheid,

legyek szivárvány, melynek harmat-lelkén

a hit kristálylik, mint jég a vízben,

s delejtűs fecskeszívvel Rád találjak!

Kegyes az ISTEN

Nagy Angéla: 

Kegyes az ISTEN

Kegyes az ISTEN,

ha TE is akarod!?

Kegyes, ha kitárod szíved,

és kinyújtod felé karod.

Hogyha beszélsz Hozzá,

ha keresed, ha szereted,

Ő figyel rád, ha követed.

Jaj azonban ha nem teszed,

ha folyton szidod,

és nevét. tetteiddel is bemocskolod.

Kérlek ezt ne tedd,

szaladj Hozzá hogy bánatodat feledd!

Hisz Ő szeret, ha szereted,

keres, ha keresed,

és figyel rád ha követed.

Tanulj az IZRAELIEK példájából,

okulj bűneikből és hálátlanságukból!

Mutasd meg, mi a helyes!

Szeresd és kövesd, keresd és vezesd!

Keresztül szíved utcácskáján,

engedd be kicsiny ajtaján!

Majd meglátod milyen jó lesz,

otthonra lelsz, és Ő boldoggá tesz

Mert tudod, ugye?

Ő szeret, ha szereted,

keres, ha keresed,

és figyel rád, ha követed.

Gyógyító aszalt gyümölcsök

Gyógyító aszalt gyümölcsök

A gyors nasinak számító aszalt gyümölcsök még az egészségünknek is jót tesznek.

Lássuk, melyeket érdemes a leginkább választani!

CSONTRITKULÁS:

 Mazsola

A mazsola rengeteg bórt tartalmaz, mely ásványi anyag a menopauzán átesett nőkben bizonyítottan lassítja a csontvesztést. A maximális csontvédő hatás érdekében szórjuk kalciumban gazdag joghurtba.

KIMERÜLTSÉG: 

Datolya

Kimerültség esetén általában nagyon megkívánjuk a cukros ételeket. A datolya azért jó választás, mert viszonylag alacsony a glikémiás indexe, vagyis lassan szabadítja fel cukortartalmát, így édessége ellenére állandó energiaszintet biztosít.

KÖSZVÉNY: 

Aszalt meggy

A meggyben előforduló antocianinok számos gyulladásos megbetegedés, köztük az ízületi gyulladás, a köszvény és az izomláz ellen is jót tesznek.

MAGAS VÉRNYOMÁS: 

Aszalt kajszibarack

Az aszalt kajszi háromszor annyi káliumot tartalmaz, mint a banán, és nagyon kevés só fordul elő benne. A kálium a magas vérnyomás ellen hat azáltal, hogy ellensúlyozza a nátrium folyadék visszatartó hatását. Azért jobb aszalt formában fogyasztani a kajszibarackot, mert így többet meg tudunk enni a gyümölcsből, vagyis nagyobb mennyiségű tápanyagot tudunk bejuttatni a szervezetünkbe.

HÚGYHÓLYAG-FERTŐZÉS: 

Aszalt áfonya

Ha valaki hajlamos a hólyagfertőzésre (minden ötödik nő évente legalább egyszer tapasztal húgyúti panaszokat), érdemes aszalt áfonyát nassolnia. Egy amerikai kutatás azt mutatta, hogy kétmaréknyi (42,5 gramm) fogyasztása csökkentette az E. coli baktérium „tapadóképességét” a fertőzött nők vizeletmintáiban. Mivel a baktérium így kevésbé képes megtapadni a hólyag falán, ritkábban alakul ki húgyúti fertőzés. Ezt a jótékony hatást a gyümölcsben fellelhető proantocianidin okozza.

SZÉKREKEDÉS:

 Aszalt szilva

A nagyinak igaza volt: a legújabb kutatás szerint naponta kétszer hat darab (50 gramm) aszalt szilva hatékonyabban enyhíti a székrekedést, mint az ispaghula hashajtó hatóanyag. A lazább székletet a gyümölcs szorbitoltartalma biztosítja.

VÉRSZEGÉNYSÉG: 

Füge

Négy szárított füge a vérszegénységet megelőző napi vasszükséglet egynegyedét tartalmazza. A maximális hatás érdekében narancslével készült kompótként érdemes fogyasztani, mert a C-vitamin fokozza a növényi eredetű vas felszívódását.

Szeretet nélkül...

Szeretet nélkül...

Szeretet nélkül a kötelesség elkedvetlenít,

Szeretet nélkül a felelősség kíméletlenné tesz,

Szeretet nélkül az igazságosság keménnyé tesz,

Szeretet nélkül a kedvesség képmutatóvá tesz,

Szeretet nélkül az okosság kegyetlenné tesz,

Szeretet nélkül a rend kicsinyessé tesz,

Szeretet nélkül a becsületesség kevéllyé tesz,

Szeretet nélkül a tulajdon kapzsivá tesz,

Szeretet nélkül a hit fanatikussá tesz,

Szeretet nélkül az élet értelmetlen,

Ám szeretetben élni: boldogság és öröm!

( Ismeretlen szerző )

Naponta egyszer...

Paul Roth

Naponta egyszer...

Naponta egyszer kezedbe kellene venned az ígét,

a Szentírás egy ígéjét.

Vigyázz, mert oly hamar elnyomja más, és átírja, hogy neked tetszőbb legyen.

Ne próbáld sietve megcsapolni, erőszakkal megzsarolni, hogy kegyessé tegyen. Egyszerűen csak légy csendben!

A némaság, az odahallgatás és rácsodálkozás már imádság, és minden tudás és szeretet kezdete.

Érintsd meg az ígét minden oldalról, aztán tartsd a Napra, és tedd a füledhez, mint egy kagylót.

Egy napra dugd a zsebedbe úgy, mint egy kulcsot, tartsd ott, mint saját kulcsot. És kezdd el ma! Akkor talán megtörténik a mennyben és a földön is „a Te akaratod”.

Rád bízom magam...

Jörg Zink:

Rád bízom magam...

Uram, rád bízom magam,

és arra kérlek,

vess véget nyugtalanságomnak!

Rád bízom akaratomat.

Rád bízom gondolataimat.

Rád bízom terveimet.

A gondjaimat és az embereket

mind rád bízom, Uram!

Ha félek az ellenség túlerejétől,

rád bízom magam.

Ha rettegek saját árulásaim miatt,

rád bízom magam.

Megoldatlan kérdéseimet,

fáradozásaimat önmagamért,

kínlódó reménységemet

rád bízom, Uram!

Feladom a harcot a zárt ajtók ellen,

és várok terád.

Csak te tudod kinyitni azokat.

Őt is kell valakinek szeretni!

Szabóné Takács Éva
Őt is kell valakinek szeretni!

Őt is kell valakinek szeretni!

Akkor is, ha lázadó.

Őt is kell valakinek szeretni!

Akkor is, ha makacs, uralkodó.

Őt is kell valakinek szeretni!

 

Akkor is, ha szájából ömlik a

bántó szó.

Őt is kell valakinek szeretni!

Akkor is, ha önző, számító.

Őt is kell valakinek szeretni!

 

Akkor is, ha negatív energiát

sugárzó.

Őt is kell valakinek szeretni!

Akkor is, ha a szépségre nem

befogadó.

Őt is kell valakinek szeretni!

 

Akkor is, ha arcán sötétség

árnya látható.

Őt is kell valakinek szeretni!

Akkor is, hisz neki a lelke,

sivár, szomjúhozó.

 

A felhő elvonulhat, csak

szereteted, érintésed add tovább,

Hogy meglelje ő is,

a hitet, a reményt, az örök fénysugárt!

INTERJÚ A TÍZ BÉLPOKLOSSAL..

INTERJÚ A TÍZ BÉLPOKLOSSAL..

Megkérdeztem azt a kilenc férfit, akik azelőtt bélpoklosok voltak: miért nem mentek vissza Jézushoz megköszönni, hogy meggyógyított benneteket. Íme a válaszuk:

1. Nem vagyok hálátlan természetű, de először a családomnak és ismerőseimnek akartam megmutatni, hogy egészséges vagyok. Azután meg akartam köszönni Jézusnak – Ő azonban már tovább ment.

2. Természetesen hálát akartam adni Jézusnak, azonban nem egyszerre azzal a szamaritánussal. Mielőtt azonban egy követet találtam volna, Jézus tovább vándorolt.

3. Nem csupán üres szavakkal, hanem valami ajándékkal akartam hálát adni, de szegény vagyok, és nem találtam semmi megfelelőt.

4. Szándékom volt megköszönni Jézusnak. Amikor megmutattam magamat a papoknak, gyógyult voltam, de nem tudtam, hogy tartós lesz-e. Most már tudom, Jézus nincs itt többé.

5. Majdnem visszamentem a szamaritánussal, hogy hálát adjak, azonban sokan voltak körülötte, és akkor azok előtt kellett volna mondanom: bélpoklos voltam, te meggyógyítottál. Ezt szégyelltem és nem mentem vissza.

6. Tulajdonképpen meg akartam köszönni Jézusnak, azonban eszembe jutott, hogy Jézus olyan sok jót tett, és nem várt érte köszönetet, így én is elhagytam.

7. Különben nem vagyok hálátlan, de a viszontlátás örömében egyszerűen megfeledkeztem róla. Amikor eszembe jutott, Jézus már tovább vonult.

8. Sok bélpoklos van a világon. Bizonyára becsületes, erkölcsös életem indította Jézust arra, hogy éppen engem tisztítson meg.

9. Igazán meg akartam köszönni, azonban a többség nem ment vissza, és én mindig a többséggel tartok. 

Megkérdeztem a szamaritánuist is: te miért adtál hálát? Így válaszolt: Lélegzés nélkül nem tudok élni. Nem tudtam addig hazamenni, amíg hálát nem adtam Jézusnak.

A farkas és a bárány

 

A farkas és a bárány 

Egy képben szemléltetem, hogy az embert a természete mily képtelenné teszi arra, hogy Krisztushoz jusson. Egy bárányt látsz. Hogyan örvend, ha káposztához jut. Bizonyára még sohasem láttatok juhot, amelyik dögre kívánkozott volna; képtelen, hogy azon éljen, amin az oroszlán. S most képzeljünk el egy farkast.

- Vajon - kérdeztek engem - nem tudna-e füvön élni, nem tudna-e ez éppoly jámbor háziállattá lenni, mint egy bárány? - Én azt mondom: Nem, mivel teljesen ellenkezik a természetével. - Ti azt jegyzitek meg erre: - Hiszen neki is van füle és vannak tagjai, nem tudna-e ez is éppúgy hallgatni a pásztor szavára, s nem követhetné-e, ahova csak vezeti? - Én erre azt felelem: - Természetes, hogy semmi fizikai ok nincs, amelynél fogva arra nem volna képes.

- De vajon nem lehetne-e megszelídíteni, nem lehetne-e belőle kiirtani a vadságot? Talán lehetne kényszeríteni arra, hogy látszólag jámborrá legyen, de mindig világos különbség marad közötte és a bárány között, mivel kettőjük természete elüt egymástól.

- Látjátok, ez az az ok, amelynél fogva valamely ember nem futhat Krisztushoz, nem abban rejlik, mintha testénél vagy puszta erejénél fogva nem volna képes arra, hanem abban, hogy a természete annyira romlott, hogy semmi hajlama sincs Krisztushoz menni, valameddig nem vonja őt a Szent Lélek.

(C. H. Spurgeon)

Másokért

Másokért

Amikor nagyot dobban a szíved,

Amikor szülő és jó barát is kivet,

Amikor remegsz csendben, félőn,

Amikor várod a segítséget,és nem jön,

Amikor nem arathatod le a babért,

-Akkor életeddel szolgálj-másokért.

Amikor szavad felemeled ,ha kell,

Amikor önérzeted dobod magadtól el,

Amikor szíved éppen szeretni tanul,

Amikor ígéreted állod változatlanul,

Amikor azt az utat járod,mit más kimért,

-Akkor életeddel szolgálj- másokért.

Amikor vihar támad a nyílt tengeren,

Amikor harag testvérszívben is megterem,

Amikor az öröm már egyre fogy,

Amikor nincs miben megkapaszkodj,

Amikor ellenfeled éhes, tőled enni kért,

-Akkor életeddel szolgálj-másokért.

Amikor a drága életednek sincs ára már,

Amikor nem érlelhet gyümölcsöt a nyár,

Amikor ember embertől is félni kezd,

Amikor égető szükség mindent elepeszt,

Amikor elfogy, mit ISTEN keze kimért,

-Akkor életeddel szolgálj-másokért.

KÜLDETÉS

J. B. Albertini

KÜLDETÉS

Krisztus munkatársi, készüljetek fel!

 

Krisztus munkatársi, készüljetek fel!

Jó hírt prédikálni induljatok el!

Buzgalommal telten szerte járjatok,

Szeretetben s hitben munkálkodjatok!

 

Munka sok vár rátok, induljatok hát!

Pusztít a bűn, átok merre a szem lát.

Béna vak és sánta gyógyulásra vár,

Lelki újulásra, ki bűn útján jár.

 

Krisztus drága vére lemos minden bűnt.

Sátán rémítése nem árthat nekünk.

Szent kegyelme művét zengje ajkatok,

Az Úr szántóföldjét járja lábatok!

 

Örömhírvivőknek útja mily kedves!

Szavuk üdvös ének, s mint a méz, édes.

Áldott égi béke csendül ajkukon.

Örvendj, Isten népe, s épülj szavukon.

                            

Egy nemesember hagyatéka

Spurgeon

Egy nemesember hagyatéka

Egy bizonyos hegyi faluban évszázadokkal ezelőtt egy nemesember azon gondolkodott, hogy milyen örökséget hagyjon a falu lakóinak. Végül eldöntötte, hogy templomot épít hagyatékként. A templomépítés tervét titokban tartotta egészen a befejezésig. Amikor az emberek összegyűltek  csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén. Sok dicsérő megjegyzés után egy jó megfigyelő megkérdezte: "De hol vannak a lámpák? Miként világítják meg a templomot?" Anélkül, hogy válaszolt volna, a nemes rámutatott a falon lévő lámpatartókra, aztán minden egyes családnak adott egy lámpát, hogy vigyék magukkal az istentiszteletre és függesszék fel a falra: " Valahányszor itt vagytok, az a hely, ahol ültök, világos lesz" - felelte a nemesember." Amikor pedig nem lesztek itt, az a hely sötét lesz. Amikor távol maradtok a templomtól, Isten házának bizonyos része sötéten marad."

Vajon a mi lámpásunk meg van gyújtva? Azon a helyen világítunk ahová Isten helyezett minket? Ha a megfelelő helyen világít életünk akkor igazi a mi Krisztus várásunk.

Elvitte a szél

Elvitte a szél

A liget területén lévő pázsit közepén kinyílott egy pár pitypang. Az egyik szép sárga virágú, erős fejlettebb volt, mint a többi. Derűs képet nyújtott, mint a májusi este. A virág hamarosan magba szökött. Hópehelyhez hasonló, könnyű kis ejtőernyők övezték a magjait.
Terveket szőttek és találgatták: - Hol tudnak majd gyökeret verni?
 - Ki tudja? - Csak a szél tudja. Egy szép napon elragadta őket a szél. A magocskák belekapaszkodtak az apró kis ejtőernyőkbe és tovarepültek.
 - Sziasztok... Sziasztok. Többségük sikeres repülés után mezőkön, kertekben kötött ki.

Csak egy volt közülük, amelyik nemsokára egy járda szegélyében lévő kis hasadékba esett. Csak egy jelentéktelen kis rögben kapaszkodott meg. - Ez mind az enyém - mondotta. Fontolgatás nélkül helyet foglalt. Csírát és gyökeret engedett a szűk kis repedésben. Pár méterre tőle egy düledező padocskán egy fiú üldögélt. Tekintete zavart és felindult volt. Nagy gondja lehetett, mert kezét ökölbe szorítva,kétségbe esve hadonászott. Észrevett két gyenge kis levelet a cement közötti repedésben. - Kár a gőzért, nem fogsz boldogulni, úgy jártál mint én - és eltaposta a fiatal hajtást. Másnap észrevette, hogy a megnyomorgatott hajtás kiegyenesedett és a két levélből négy lett. Hosszú ideig szemlélte a bátor kis hajtást. Sőt, naponta visszatért hozzá. Föltűnt neki, hogy rövid időn belül kinyíltak a sárga virágok és virítottak mintha boldogságukat hirdetnék.

Az idő múlásával a fiú úgy érezte, hogy a harag és a megalázás fájdalma enyhülni kezd benne. Kiegyenesedett és teleszívta tüdejét friss levegővel. Érezte, hogy a gondjai tovaszállnak. Megvan! Nekem is lehetséges egy újrakezdés. Nevetni és sírni szeretett volna. Megsimogatta a virágokat. A növények is megérzik, ha szeretik őket. A pitypangnak is ez volt élete legszebb napja. Ne kérdezd a széltől, miért ragadott magával.

Küzdj, dolgozz akkor is, ha a cement rideg keze fog tartva.

Akik szeretik Istent

Akik szeretik Istent 

Jézus, boldogságom,
közeledbe vágyom,
Te vagy örömöm.
Lelkem üdvösségét,
az életet, békét
Neked köszönöm.
Megváltóm, jó pásztorom,
Nálad nagyobb, drágább
kincsem
égen, földön nincsen.

Száz vihar, ha támad,
menedék vár nálad,
biztos oltalom.
Bár megrendül minden,
mellettem állsz híven,
drága Jézusom.
Légy velem, s nincs
félelem.
Bûn, pokol hatalma ellen
karod megvéd engem.

Jézus, rád tekintek,
s múló földi kincset
nem keresek én.
Hírnevet, nagyságot,
sikert itt nem várok,
csak Te légy enyém.
Utamon, ha fájdalom
és kereszt vár, hordom
hittel:
Tõled nem szakít el.

Jézus, üdvösségem,
örömöm, napfényem
Te vagy halálig.
Kik szeretik Istent,
azoknak itt minden
javára válik.
Borúban visz bár utam,
Te vagy fénylő napvilágom,
Jézus, boldogságom!

N. N.

A soha el nem némuló hívás

Túrmezei Erzsébet

A soha el nem némuló hívás

"Kövess engem" - hangzott először

csaknem kétezer éve már.

A Genezáret kék hullámait

beragyogta fénylőn a napsugár,

és odahagyva hálót, otthont múltat,

az első tanítványok elindultak.

Azóta századok tűntek tova,

de ez a hívó, szent, jézusi szó

nem némult el soha!

S várhattak rájuk próbák, szenvedések,

mindig voltak, akik nyomába léptek,

hogy elveszetteket keressenek,

halálból új életre mentsenek,

békét hirdessenek, szeressenek!

Áldott az a felejthetetlen óra,

amikor ez a hívás felém hangzott,

s elindulhattam a Mester nyomában

a boldog, szolgálatba hívó szóra!

Élőn, győzedelmesen, feltámadottan

Jézus ma is itt áll előttetek.

Hív, hogy tanítványai legyetek,

s szívetek boldog, új életről zengjen!

Ma felétek hangzik a "Kövess engem!"

Hogy szemetek csodát csodára lásson!

Legyen áldás minden elinduláson!

Taníts meg élni igazán!

 Taníts meg élni igazán!

S élni igazán szeretnék…

Nem úgy, amiként sokan élnek,

Dolgoznak, sírnak, nevetgélnek…

 

Vagy éltek fáraók a trónon

És szirének a szigetparton

Kis eszkimók a jégtengeren,

Vagy ősatyánk az Édenkertben.

 

Kik a világgal nem törődtek,

Könyörületes szívvel jártak,

Jutalmat senkitől sem vártak.

 

Szerettek szívvel, szájjal, tettel,

Nem sújtottak senkit kereszttel,

De ők viselték mások terhét,

Testvérül fogadták a szegényt.

 

Mindenki üldözte, gúnyolta,

Otthonuk volt a katakomba.

Kiket bántott fagy, jégeső, hó,

Kikre e világ nem volt méltó.

 

Élni igazán, búban, bajban,

Imádkozni a nagy viharban.

Szenvedni Krisztusért keresztet,

Vállalni börtönt, rabbilincset.

 

Bemenni tüzes kemencébe,

Dobatni oroszlánverembe.

Ha kell szenvedni hajótörést,

Hogy így törjek az Igének rést.

 

És életemnek mártírvére,

Legyen a szeretet pecsétje.

Ilyen életnek nagy az ára,

Így élni lelkem leghőbb vágya.

 

Megváltom, hozzád száll imám,

Taníts meg élni igazán!

 

Nem minden az, aminek látszik

Nem minden az, aminek látszik

Egyszer a középkorban két angyal szállást kért egy gazdag családnál, akik bár adtak szállást, de nem voltak vendégszeretőek. Inni és enni sem adtak a vándoroknak, végül a ház legrégebbi és legromosabb helységében kellett aludniuk. Az este kifejezetten hideg volt és szeles. Az idősebbik angyal látott egy lyukat a falban. Fogta megjavította, és ezt mondta: „Nem minden az, aminek látszik!" Erre nagyon elcsodálkozott a fiatalabbik angyal. A következő este egy nagyon szegény családhoz kopogtattak be. Ők rendkívül nagy szeretettel és gondoskodással látták vendégül a két idegent. A kevéske kis ételüket és italukat is megosztották velük, sőt az ágyukat is átengedték és ők maguk a földön aludtak. Reggel amikor a két angyal felébredt, sírva találták a családot, mivel az egyetlen egy tehenük aki szolgálta neki a tejet, elpusztult.
Ahogy a két angyal továbbállt, útközben a fiatalabb kifakadt és ezt mondta: „Ezt nem értem, hogyan történhetett! Az első család szívtelen volt és te mégis megjavítottad a romos kis helységet. A másik pedig példátlan vendégszeretettel befogadtak minket és hagytad, hogy reggelre elpusztuljon az egyetlen tehenük.
Ez nem igazság!"
Az idősebb angyal pedig így felelt: „Nem minden az, aminek látszik! Ugyanis a gazdag családnál a falban régi arany ékszerek voltak és mivel betömtem a lyukat, nem fogják megtalálni. A szegény családnál pedig, amikor mindenki aludt, eljött a halál angyala a feleségért, de kértem, hogy inkább a tehenet vigye el."

Sokszor az ember értetlenül áll az életében bekövetkezett szomorú események előtt.

Viszont nem tudhatjuk mindig, hogy mi miért történik velünk.

Bíznunk kell Isten gondviselésében, mert „Vesd az Úrra terhedet, és Ő gondot visel rád!" 
(Zsoltárok 55:23).

„Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!" 
(Zsoltárok 43:5.)

OSZD SZÉT A SZERETETET!

Leleszi Balázs Károly: 
OSZD SZÉT A SZERETETET! 

 Imára hajló kezek.
A hajnali napsugár viola könnyekkel
Beharmatozza a szálló ablakát,
Nesztelen remeteként térdepelek -:
Csodálatos ez a ritka magány,
A szív rejtekén szendergő beszéd.
Ilyenkor minden elcsitul,
S a tegnapok vérző, tövises sebeit
Titokzatos jelenléted bekötözi.
Olyan ember vagyok,
Ki rögös-nehéz utakra indult,
Szélfútta mellékutcákban bolyongott
Nyugtalan, menekülve,
Bokrok ágbogain gúnyámat szárítgattam,
Míg megértettem az élet üzenetét.
Szétosztom most alázatosan magam,
Ezt a költeményt,
A szeretet melengető tüzét,
Hogy soha meg ne fogyatkozzon,
Fogadjátok a fény szétáradó békességét.
Tudom,
Csak tovább növelem a zűrzavart,
Ha nem szeretek,
Tékozlásom megbélyegez,
Idegen maradok
És nem értik meg emberi szavam.
Szeretet
A legszebb gyöngyszem
Szíved ékszerében.

HA ELHAGY A KEDV...

Gerzsenyi Sándor

HA ELHAGY A KEDV...

Ha elhagy a kedv s tovaszáll az öröm,

Ha csügged és retteg a szív,

Ha érzed a bűn kötelét magadon,

És nincs aki megszabadít,

Ó, jöjj ide, jöjj, ímé, áll a kereszt,

Itt szűnik és oszlik a kétség.

 

Betölti a szívedet égi öröm,

Megújul a régi reménység.

Elfárad a hős, megerőtelenül,

Meglankad az ifjú erő,

A kar lehanyatlik és roskad a térd,

A szíved örömtemető,

De hogyha bizalmad az Úrba veted,

Sasszárnyakon száll föl a lelked,

Megőriz az Úr, keze megszabadít,

Kitárul előtted az élet.

BOLDOG NŐNAPOT! - A belső szépség

Pamela J. De Roy:
A belső szépség 

A szeretet csodálatos dolog. Sosem kell elvennünk valakitől, hogy másnak is adjunk. Mindig jut belőle bőven mindenkinek. Hétéves lányommal, Lisával sétáltunk hazafelé az utcán egy napos délelőtt, amikor két idős hölgy megállt előttünk. 

Rámosolyogtak Lisára, és azt mondták: - Tudod, hogy nagyon szép kislány vagy? Lisa csípőre tette a kezét, és unott hangon válaszolt egy sóhaj kíséretében: - Igen, tudom. Lányom látványos beképzeltségétől zavartan kértem bocsánatot a két hölgytől, majd folytattuk utunkat hazafelé. Útközben mindegyre azon gondolkoztam, vajon hogyan beszéljem meg a helyzetet Lisával. Hazaérve leültem, és magam elé állítottam Lisát. Gyengéden így szóltam hozzá: - Lisa, amikor az a két néni megszólított, megdicsérték a küllemedet. Szépnek teremtett az Isten. De az embernek belülről is szépnek kell ám lennie. - Értetlenül nézett rám, így hát folytattam. - Tudod, mitől szép valaki belülről? Lisa komolyan megrázta a fejét. - Nos, a belső szépség a te választásod, drágám, hogy jó gyereke vagy a szüleidnek, jó testvére vagy a nővérednek és a bátyádnak és jó barátja vagy a játszótársaidnak. Törődnöd kell a többi emberrel, drágám. Meg kell osztanod a pajtásaiddal a játékaidat. Gondoskodással és szeretettel kell bánni mindenkivel, aki bajban van, vagy fáj valamije, és barátra van szüksége. Ha így teszel, belülről is szép vagy. Érted, miről beszélek? - Igen, mami. Sajnálom, de ezt nem tudtam-felelte. Megöleltem, megmondtam neki, hogy szeretem, és hogy örülnék, ha nem felejtené el, amit mondtam neki. Többet nem beszéltünk a témáról. Csaknem két évvel később vidékre költöztünk. Egy osztályba jártak egy Jeanna nevű kislánnyal, akinek az édesanyja meghalt. A gyerek apja nemrégiben feleségül vett egy rendkívül életvidám, melegszívű, közvetlen teremetést. Első látásra nyilvánvaló volt, hogy ő és Jeanna remekül megértik egymást. Egy nap megkért, hogy hadd jöjjön át hozzánk Jeanna egy délutánra játszani. A kislány mostohaanyjával úgy beszéltem meg, hogy másnap, a délelőtti foglalkozás után hazaviszem magammal Jeannát. Amikor kihajtottunk a parkolóból, Jeanna megkérdezte: - Meglátogathatnánk a mamát? Tudtam, hogy a mostohaanyja munkában van, így vidáman csak annyit mondtam: - Hát persze. Tudod az utat? Jeanna igennel felelt, és útmutatásai alapján csakhamar a temetőbe vezető, kavicsos úton találtam magam. Először megijedtem, mert elképzeltem, milyen kellemetlenül érinti majd Jeanna szüleit, ha elmondom nekik, mi történt. Ugyanakkor nyilvánvaló volt számomra,hogy a kislánynak nagyon fontos, hogy meglátogassa az anyja sírját, szüksége van rá; és bízik bennem, hogy odaviszem. Ha nemet mondok, abból esetleg azt szűrhetné le, hogy rossz dolog, amit akar. Igyekeztem nyugodnak látszani, mintha elejétől fogva tudtam volna, hová megyünk. Megkérdeztem Jeannát: - Tudod,hol van édesanyád sírja? - Nagyjából tudom - válaszolta. Leparkoltam, ahol mondta, majd kiszálltunk, és körbejártuk a környéket, amíg rá nem találtunk a sírra, melyen a mamája neve állt. 

A két kislány a sírkő egyik felére ült, én a másikra, és Jeanna elkezdett mesélni róla, milyen volt az életük odahaza az anyja halálát megelőző hónapokban. Elmondta, mi történt azon a napon, amikor az anyja meghalt. Elég hosszan beszélt. Közben Lisa szeméből patakzott a könny, mindvégig átölelve tartotta Jeannát, és gyengéden simogatta a hátát. - Jaj, Jeanna, annyira sajnálom, hogy anyukád meghalt. Végül Jeanna rám nézett, és azt mondta: - Tudod, én még mindig szeretem az anyukámat, de az új anyukámat is szeretem. A szívem mélyén tudtam, hogy ezért akart idejönni. Rámosolyogtam, és megpróbáltam megnyugtatni. - Tudod, Jeanna, ez a csodálatos a szeretetben. Sosem kell elvennünk valakitől, hogy másnak is adhassunk: Mindig jut belőle bőven mindenkinek. Olyan, mint egy nagyon hosszú gumiszalag, ami megnyúlik, és körülöleli mindazokat, akik fontosak nekünk. Nagyon szép és jó dolog, hogy mindkét anyukádat szereted. Biztos vagyok benne, hogy édesanyád nagyon örül neki, hogy van egy új anyukád, aki szeret és gondoskodik rólad meg a testvéreidről. Visszamosolygott rám, és úgy tűnt, elégedett a válaszommal. Néhány pillanatig csendben ültünk, azután felkerekedtünk. A lányok vígan játszottak ebéd után, amíg Jeanna mostohaanyja meg nem érkezett. Röviden elmeséltem neki, mi történt délután, és miért döntöttem úgy, ahogy, de a részletekre nem tértem ki. Hatalmas megkönnyebbüléssel állapítottam meg, hogy Jeanna mostohaanyja nagyon megértő, és helyesli a döntésemet. 

Miután elmentek, felültettem Lisát a konyhaszékre, megcsókoltam az arcát, magamhoz öleltem és a következőket mondtam neki: - Nagyon büszke vagyok rád, Lisa. Nagyszerű barátnője voltál Jeannának ma délután. Biztosan sokat jelentett neki, hogy olyan megértően viselkedtél, odafigyeltél rá, és átérezted a szomorúságát. A lányom kedves, barna szemével komolyan nézett rám, és azt kérdezte: - Mondd, mama, most szép voltam belülről?

Hittel, őszintén

 Palercsik László 

Hittel, őszintén

Íme hát véget ért,

Mi eddig bennem élt,

Egy vélt igazság 

Tudatában épült a valóság. 

Szárnyakon jött a felismerés, 

Hogy nem lesz ezért itt elismerés. 

Mily nagy kár, hogy bűnöm csak annyi, 

Hogy nem tudok hazudni, s megalkudni, 

És nem vétek többet, 

Mint amennyit lehet- 

Mert ma a bűnért elismerés jár, 

S a becsületre itt börtön vár. 

Így hát halni készül a becsület, 

Új formát ölt a bűnbe esett, 

Hisz törvény oldja fel bűneit, 

Majd jutalmazzák tetteit. 

Szeretett aki szerethetett, ha szeretett, 

S majd eltemet aki már rég elfeledett! 

Többen gyűlöltek, mint amennyit szerettem, 

Pedig ellenük soha nem is vétettem. 

Így szaporodik el a butaság, 

S a végtelenből lesz egy zárt világ. 

Szép az élet, mondják oly sokan, 

Kiknek otthonuk a hegy tetején van, 

S a völgyben még nem jártak soha, 

Hisz a fény is tovább él a magasban, 

Mert csak az árnyék vetődik a mélybe, 

És nincs ösvény, ami fölfele vezetne. 

Kértek volna sokan, hogy legyek velük fent, 

De maradtam inkább egyedül idelent- 

Mert a völgyben virágok közt, béke honol, 

Míg a vad hegytetőn, a madár sem dalol. 

Nem várom, hogy nevemet bárhol jegyezzék, 

Életem szürkeség, nem kell, hogy szeressék! 

De talán nem éltem hiába hazámban, 

S ki érti lelkemet majd hordozza magában! 

Istent elfogadom, de más szolgája nem leszek, 

Inkább meghalok, mintsem áruló legyek! 

Hittel élek őszintén, 

Meghalni is így szeretnék! 

Remény

FRIEDRICH SCHILLER 
Remény

Álmodnak egy szebb, jobb hazáról,

Ez álom minden emberé:

Lihegve tör a földi tábor

Egy felragyogó cél felé!

A föld tavaszra, télre válik -

Az ember remél mindhalálig.

Remény az út, a cél, a pálya.

A gyermek hűen él vele,

Remény az ifjú délibábja,

Remény az aggnak élete:

Ha fáradt teste sírba űzi,

Reménységét a sírra tűzi.

S ez nem valami lázas eszme

Bomlott agyvelők éjjelén;

A lélek harsog messze, messze:

Nagyobbért, szebbért élek én! -

S amit a lélek hangja hirdet,

Az nem csalhat meg soha minket!

Ha arra kérlek ...

Ha arra kérlek ...

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,

és te tanácsot adsz - nem teljesíted a kérésemet.

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg az érzéseim,

és te elmagyarázod, hogy miért rossz,

hogy úgy érzek, ahogy érzek, akkor rám tiportál.

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,

és te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,

hogy a problémám megoldódjon,

bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy te süket vagy.

Nem kértem mást, csak hogy figyelj és hallgass meg.

Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél,

nem kértem mást, csak hogy figyelj és hallgass meg.

Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.

Amikor teszel valamit helyettem,

amit nekem kellene megtennem,

csak megerősíted a gyöngeségemet és félelmemet.

De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek,

még ha ez az érzés számodra érthetetlen is,

lehetővé teszed számomra, hogy megvizsgáljam,

és értelmet adjak az életemnek.

S ha ez megtörtént, a válasz világossá válik,

tanácsra nincs szükség.

Talán ezért használ sok embernek az imádság.

Mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást.

Csak figyel és hallgat. A többit ránk bízza.

Tehát te is, kérlek, csak figyelj rám, és hallgass meg.

És ha szólni akarsz, várj egy kicsit.

Akkor majd és is tudok rád figyelni.

Újévi recept - 2023.

 

Újévi recept 

Vegyünk 12 teljes hónapot. 

Tisztítsunk le róla gondosan minden keserűséget, gyűlöletet, irigységet. 

A hónapokat vágjuk 28, 30, 31 szeletbe, de ne egyszerre főzzük készre. 

Vegyünk sorra minden egyes napot, adjuk hozzá a következőket: egy csipet hit, egy csipet türelem, egy csipet bátorság, egy csipet munka. 

Minden naphoz azonos rész remény, hűség, jóság kell. Jól dolgozzuk össze egy rész imával, egy rész szorgalommal. 

Fűszerezzük bőségesen jó kedéllyel, keverjünk el benne alaposan egy csipet boldogságot, kevés rumlit, és nagykanálnyi humort. 

Tálaljuk szeretetben. 

Körítsük mosollyal.

Bízd Újra Életed Krisztusra!