Minden nap ...

Minden nap ...

...Isten ajándéka a számodra. 

Minden nap- ez a mai is- különleges nap lehet.

Bízzad Isten kezére. 

Isten annyi örömet ad neked ma, amennyit elviselhetsz és annyi terhet, amennyire szükséged van. 

Nem szenvedsz hiányt ma semmiben, ami számodra valóban jó.

Ha Isten vezetése alatt állsz, senki és semmi nem árthat neked ma.

Minden nap- ez a mai is- feladat a számodra.

Ezért állj résen egész nap.

Valakinek egy szívességet tehetsz.

Valakinek írhatsz, vagy örömet szerezhetsz.

Valakinek egy jó könyvet kölcsönözhetsz.

Valakinek továbbadhatod a Biblia egy szavát, amely neked segített.

Ismersz valakit, aki magányos?

Keresd fel: terhei vannak?

Légy figyelmes hozzá.

Ha gondolsz valakire, imádkozz érte.

Figyelj arra, hogy kit és mit akar Isten különösen gondjaidra bízni ma.

Szólj Jézusról örömmel, hirdesd nevét életed által.

Mindent, ami veled történik, helyezd Isten kezébe. 

Maradj Isten jelenlétében egész nap. 

Akkor a sátán, aki orvul támad és mindent összezavar, nem ronthatja meg a számodra elkészített áldásokat, Istennek tervét veled ma.

Minden jól van

Reményik Sándor 
Minden jól van

Azt akarod, hogy kilépjek magamból.

Hát jól van, most kilépek.

Vallom veled, hogy nem hiába élek.

Vallom, hogy irgalom a kegyetlenség

És áldás az átok

Kell, hogy a termő magot földbe vessék,

És néha vérrel és szennyel befessék

A rejtett Cél felé futó világot.

Vallom veled, hogy minden, minden jól van,

Bár gályapadhoz láncolt rab vagyok

A végtelenbe lendülő hajóban.

Vallom veled, hogy minden, minden jól van.

Akkor is, ha én nem érzem, nem látom, -

Hogy minden egész, - minden összefügg,

És rab-voltomban van a szabadságom,

Erőm az erőtelenségben,

A betegségemben a gyógyulásom.

A rossz is, amit gonosz szándék nélkül,

A vétek is, amit itt elkövettem,

Kristállyá érik messze valahol:

Vallom, lélekben, testben megtörötten.

Vallom, vallom veled mindezeket,

Mert szépek és mert lehetetlenek, -

S szeretném lehajtani fejemet

Világfeletti gondolataid

Kőszikláira, mint puha párnákra...

Hallod, hallod? igent mormol reá

S áment dörög a tenger orgonája.  

MIÉRT ÉLEK?

Árvai Emil
MIÉRT ÉLEK?

Életünk értelme:

Istenhez visszatalálni.

Sok megoldást kínálnak ma erre,

de Jézus azt mondta: 'Én vagyok az út.'

Jézus az ajtó a mennybe,

egyetlen megoldás

arra a kérdésre:

'miért élek?'

Jézus teszi a kezemet

Isten kezébe:

'Gyere, te árva, itt a Szülőd!'

Ez a szeretet.

Ez a béke.

Húsvéti igés kép

Úgy élj

Bálint Zoltán: 

Úgy élj

Úgy élj, hogy az egész világ

Figyeli minden léptedet,

Látja, hogy õszintébb, tisztább vagy,

S kutatja békességedet.

Úgy élj, hogy az egész világ

Ítéli minden léptedet,

Látja, hogy nem egyedül vagy,

S kutatja gyengeségedet.

Úgy élj, hogy az egész világ

Benned, Jézust ítéli meg.

Szemükben Ő nem több, csak az,

Akinek te képviseled.

KRISZTUS LEVELE VAGYUNK!

Pecznyik Pál
KRISZTUS LEVELE VAGYUNK!

Reumások,

szívbetegek,

csetlő-botló

erőtlenek,

Nagyothallók,

rövidlátók,

már-már a sír

szélén járók!

Megfakult

élet-levelek,

út végéhez

ért öregek.

Sok évtized

súlya rajtunk,

terhe alatt

meg-meghajlunk.

Rég elsuhant

ifjúságunk.

Csend, békesség

a mi vágyunk.

Körülöttünk

zsong az élet,

mintha sosem

érne véget.

Sokszor árva

magányunkban

térdre hullva

imáinkban

Téged keres

Jézus, szavunk;

véreddel írt

levél vagyunk.

Az életünk

lett leveled:

Rajta a Te

drága neved!

Áldott, aki előre néz

Sík Sándor :

 Áldott, aki előre néz

Agg szót beszélek, megtanuld:

Ha még oly szép is volt a múlt,

S az emlék édes, mint a méz,

Vissza ne nézz!

Ha még úgy el is kérgedett

Az eke szarván két kezed,

Ki hátrafordul, rég tudod,

Az átkozott.

Áldott, aki előre néz.

Szellő szemedbe fütyörész,

Forró a föld, piros a menny:

Előre menj!

Míg a jövendőnek birod

Szögezni márvány homlokod,

Nincs addig darvadozni mért,

Mi jön, ne kérdd.

Régi bölcsesség: ami vár,

Réges-régen megírva már

Szíved piros redőiben, -

De nem pihen.

A rejtelmes redők alatt

Izzik az Élő Gondolat,

Amely öröktől örökig

Munkálkodik.

Eredj és tárt szívvel fogadd,

Amit diktál a pillanat.

Cselekedd, ami rajtad áll.

Nincsen halál.

Én többet akarok

Békefi Pál

 Én többet akarok

Hiszem, hogy bűnöm meg van bocsátva,
Isten Báránya meghalt értem.
Hiszem, hogy megtört szívemet látva
Kezébe én is belefértem.

De holnap újból csak elesek,
Mert csetlő-botló ember vagyok,
Sőt holnapután is ilyen leszek,
Miatta megint sírhatok.

Ezért, Uram, nemcsak azt akarom,
Hogy mindennap bocsáss meg nekem,
Keresztednél van rá alkalom:
Haljon meg végleg óemberem!

MERT SZERETLEK...

Agnus Dei

MERT SZERETLEK...

Mert lábamat sziklára állítod,

Mert ígéreteid mindig betartod,

Mert szereteted soha el nem múló,

Mert szeretni Téged oly jó.

Mert bármit kérek, megadod,

Mert szeretve fenyít jobbod,

Mert Nélküled semmit sem ér

Az élet, mely egyszer véget ér.

Szeretlek, ISTEN, és ezt Te jól tudod,

Szolgállak Téged, mert szolgálni jó dolog,

Kegyelmedet kérem bûneim terhére,

Megváltásod add meg Jézusod nevére.

SZÍV

 

SZÍV

 

Efézus: 3:17

"Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben"

 

A sebész és a kisfiú

        

Egy nap a szívsebész, azt mondta a kisfiúnak:- Holnap reggel ki fogom nyitni a szívedet.

- Ott fogod találni Jézust - vágott közbe a fiú! 

A sebész bosszankodva felnézett.

- Fel fogom vágni a szívedet - folytatta -, hogy lássam, mennyi károsodás történt.

- De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni - mondta a fiú.

A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.

- Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezzük, mi lesz a következő lépés.

- De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő ott él! Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én szívemben!

A sebésznek kezdett elege lenni...

- Majd megmondom én neked, mit fogok találni a szívedben, sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat fogok találni! És az kell elterveznünk, hogy tudlak meggyógyítani.

- Jézust is ott fogod találni, Ő ott él!

A sebész műtét után az irodájában magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait: sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás. Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre.

Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban fekvés.

Prognózis: - itt kis szünetet tartott - egy éven belül halál.

Megállította a magnót, de még volt mit mondania.

- Miért? - kérdezte hangosan. Miért tetted ezt? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet, és Te kárhoztattad őt korai halálra! Miért?

És akkor az Úr válaszolt neki:

- A fiú az Én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a földi nyájahoz tartozzon, mert, ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké. Itt, az én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én nyájam gyarapodni fog.

A sebész forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége meg ennél is hevesebb volt.

- Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet! Meg fog halni hónapokon belül. Miért?

Az Úr válaszolt:

- A fiú az Én bárányom, vissza fog térni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését. Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.

A sebésznek potyogtak a könnyei...

A sebész odaült a fiú ágya szélére. A szülők vele szemben ültek.

A fiú felébredt és suttogva kérdezte:

- Kinyitottad a szívemet?

- Igen - mondta a sebész.

- És...? Mit találtál? - kérdezte a fiú.

- Megtaláltam,... megtaláltam Jézust.

Péld. 3,5: 
"Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; 
a magad értelmére pedig ne támaszkodjál."

A hit ereje

Sebők János: 
A hit ereje

Sose engedd, hogy becsapódjon ajtód Isten előtt! 

Tégy bizonyságot: minden erőddel áldod, szereted Őt! 

Hidd el hittel, szívdobbanással: 

Ő az égi Király! 

Ő véd, őriz, vihar, ha tombol, 

Nap süt, eső szitál. 

Lelked szárnya hozzá repüljön, dallal zengve nevét! 

Megérzed majd, hogy az Ő szerelme áradva árad feléd. 

És ha – szíved csordultig telve – tenned kell valamit. 

Mondd el, hirdesd, kiáltsd világgá: éltet! jóság a hit!

ARANYDOBOZ

Az aranydoboz

Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzért vásárolt arany csomagolópapírt.
Amiről az apa nem tudott:

A lány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot. Ebbe csomagolta az apja számára készített ajándékdobozt és így tette karácsonykor a fa alá.

Szenteste, mikor az apja kibontotta az ajándékot, látta, hogy a doboz belül üres. A következőket mondta a lányának:

- Tudod kislányom, az úgy szokás: ha valakinek ajándékot adunk, nem szabad üres dobozt adni.

- De apa! Hiszen ez a doboz nem üres! Tele van csókokkal, amiket én raktam el neked karácsonyra.
Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a lányt bocsánatáért esedezve.

A kislány átölelte az apját és sírva bocsátott meg neki.
Nem sokkal azután a kislány egy balesetben meghalt.

Az apa egy egész életen át az ágya alatt őrizte az aranydobozt.

Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta és egy csókot vett ki belőle,

így emlékezve az ő gyermekére, aki azt odatette .......

Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekeinktől, családunktól, barátainktól....
Tudod a család és a barátok azok, akik felemelnek minket bajainkból amikor a szárnyaink megsérülnek, hogy emlékeztessenek bennünket arra: hogyan kell repülni....

Áldott adventi készülődést kívánok Mindenkinek!

Egy család története

Egy család története szerint apa és két fia bányászok voltak. Az apa és az egyik fiú már befogadta Jézust, új életük volt. A másik fiú még ellenállt, sőt ahogy kérlelték még keményebb lett. Mind a hárman egy tárnában dolgoztak, akkor is amikor egy alkalommal a tárna beszakadt. Abban a pillanatban megértették, hogy el vannak zárva a világtól, nem lehet hozzájuk érni. Tudták, hogy a mentők sokára fognak hozzájuk jutni mert mélyen vannak. Egyre lassabban égtek a bányászlámpák, fogyott az oxigén, végül elaludt mind a három lámpa. Ott voltak a sötétben. Az apa és fiú kérték a másik fiút: Jancsi, még elfogadhatod Jézust, itt az utolsó pillanat, Jancsi, meghalunk. Ha eddig nem kellett, ezután sem kell, ha meghalok, hát meghalok, mondta a fiú, hagyjatok nekem békét.

A végén már ott feküdtek mind a hárman a földön. Isten hallotta a kettő imádságát. Egyre halkabban szólt. Készültek haza. Az apa utolsó mondatai: Úr Jézus ne hagyd elveszni a fiam, Úr Jézus könyörülj a fiamon, ne engedd elkárhozni a fiamat. Aztán néma csend. Hosszú órák teltek el, míg végre odaértek a mentők és felvitték a három holttestet. Élesztgetési kísérletek újra és újra, hátha mégis. És egyszer valaki felsikolt: egy él!

Ugye tudjátok melyik? Jancsi. Amikor magához tért a kórházban, az első gondolata ez volt: az apám imádsága! Isten meghallgatta az apámat. Aztán amikor felépült, egy szomorú ember járt istentiszteletről istentiszteletre. Nem hallott mást, csak az ítéletet. Rettenetes pokol volt. Sokan imádkoztak érte a gyülekezetben, de látták, hogy hiába. A bűneit látja csak, de nincs kegyelem. Advent van, de nincs Jézus. Aztán egyszer csak felzokogott Jancsi, mert mégis csak megértette, hogy Jézus érte is meghalt, hogy neki is megbocsátotta a bűneit. Advent után karácsony lett, nagy öröm lett.

Ez a fiatal ember lett az egész környék legáldottabb igehirdetője. Senki nem tudta úgy mondani, olyan hálásan, olyan könnyesen, olyan valóságosan, hogy értitek-e, értem, nyomorult bűnösért, akit az apja szava nem hatott meg, aki az utolsó pillanatban is keserűséget okozott apjának, - értem, értem jött Jézus.