2016. szeptember 30.

Csordultig



Füle Lajos
Csordultig


Mennek, egyre mennek,
éveim letelnek,
végük bár nem ismerem.
Csendes vizek mellett
Szelíden terelget
Hazafelé ISTENEM.

Hajszálaim hullnak,
csontjaim avulnak,
erőm lassan odavan,
de lelkem vidáman
fürdik a csodákban,
csordultig a poharam.

2016. szeptember 2.

Miért rohansz?




Miért rohansz?

Szeretnél megállni, de már nem megy.
Kell a több, kell a MINDEN!
Szép a házad, de még szebb kell.
Szép a kerted, de még jobb kell.
Jó az autód, de másé még jobb.
Reggeltől estig ezért dolgozol?

Aztán észreveszed, mindened elveszett.
Pedig egyfolytában ezt gyüjtögetted.
A család széthullot, nem is emlékszel hogy valaha egy volt!
Felnőttek a gyermekek, elhagyták a fészküket.
Úgy érzed nem is ismered őket..
Testedből való test és véredből való vér,
Mégsem tudod mit szeret, miért él.

Az asszony, kicsit meggyűrődött
A férj teljesen elhidegült...
Nem így tervezted, nem ezt akartad
Mégis valahol valami elakadt.
Mit rontottál el? Miért veszítetted el,
Az álmaid, az életed?

Isten terve nem ez volt.
Jézus vére nem ezért folyt.
Ő szabadnak teremtett,
Saját magad mentél börtönbe.
A vágyaid börtönébe,
Érzelmeid kelepcéjébe.

Fordulj Istenhez, őszinte szívvel...
Ő helyre állíthat mindent.
Az igéje megtisztít,
Szent lelke megszabadít.
Nézd a teremtett világot,
Amit teremtő keze alkotott!

Ez a teremtő kéz,ha szíved kész,
Markában tart és megvéd.
Meggyógyítja összetört lelkedet,
Megújjítja régi szívedet.
Megtanít szeretni,
hogy újra tudj ÉLNI!

Életre kelti, szíved
Életre kelti, lelked
Élni fog a tested
Mert Ő maga az igazi ÉLET!
Ő szeret, szeret, SZERET!

2016. szeptember 1.

Remény



Czeslaw Milosz 
Remény 

Reménye annak van, aki hisz benne: 
Nem álom a föld, hanem eleven test, 
S nem csal a hallás, a tapintás, látás. 
És minden dolog, mit a földön ismersz, 
Olyan, mint egy kert, ha kapunál állsz. 
Belépni tilos. De hogy van ilyen kert, 
Biztos. 
Ha jobban s okosabban néznénk, 
Új virágot és csillagot, nem egyet 
Megláthatnánk a világ kertjében még. 
Ámít a szemünk, egyesek azt mondják, 
Hogy nincsen semmi, csupán mi képzeljük, 
De épp annak, ki így szól, nincs reménye. 
Ha elfordul az ember, azt gondolják,
Háta mögött a világ máris megszűnt. 
Mintha tolvajok hordták volna széjjel.