Jóság síró vágya

Ady Endre:
 Jóság síró vágya

Meleg karokban melegedni,

Falni suttogó, drága szókat,

Jutalmazókat, csókolókat:

Milyen jó volna jónak lenni.

Buzgóságban sohasem lohadni,

Semmit se kérni, el se venni,

Nagy hűséggel mindent szeretni:

Milyen jó volna mindig adni.

Még az álmokat se hazudni,

Mégis víg hitet adni másnak,

Kísérő sírást a sírásnak:

Milyen jó volna áldni tudni.

A szeretet tüze

A szeretet tüze

Zord az idő, zord a szívem is,

Belőle kiáll egy mérges tövis.

Dühös vihar gyötöri a tájat,

Erővel elnyom minden vágyat.

De ereimben lángol a vér,

Tüze az égig, s tovább felér.

Mint napsütés a zivatart,

Úgy zavarja el a vihart.

Szívemet is lángokra gyújtja,

Éltem nem más, ez a nyitja.

Láng, melyben szeretet fogantatik,

S a bút, esőt rögvest temethetik.

Szememben is kigyúl a tűz,

Mely minden felhőt elűz,

Melyet nem fa, nem szén táplál,

Melytől a szív lángokban áll.

Légy fénysugár!

Esztergályos Erzsébet: 

Légy fénysugár! 

Légy fénysugár az élet útján!

Légy fénysugár sötét helyen!

Engedd be Jézust, ha kopogtat, hadd lehessen mindig jelen!

Légy fénysugár az élet útján!

Légy békesség követe!

Vigyed a jó hírt szerteszét!

Légy a szomorú öröme!

Légy fénysugár az élet útján!

Légy tiszta fény a partokon!

Járj Mestered lábnyomában, hogy győzhessél a harcokon!

Légy fénysugár az élet útján!

Légy jótevő, amíg lehet!

Orcáját így megláthatod, jutalmat kap, aki szeret.

Légy fénysugár az élet útján!

Légy fénysugár sötét helyen!

Engedd be Jézust, ha kopogtat, hadd lehessen mindig jelen!

Van szabadulás!

Pecznyík Pál: 

Van szabadulás!

Szenvedélyek rabságában,

ó de sokan élnek,

szenvedélyük bilincseit

hordják ifjak, vének.

Sokan hosszú éveken át,

lubickolnak benne,

szenvedélyek széles útján,

kábulatban menve.

Drága fiatal életek,

ideg-ronccsá válnak,

sokan áldozataivá,

korai halálnak!

Ám szenvedély rabjának is,

üdvre, van esélye,

a Golgotán érte is hullt,

Jézus drága vére!

Ha Jézusra bízza megát,

szenvedélyek rabja,

életében felragyog majd,

a szabadság napja.

Már örömmel fordít hátat,

vonzó szenvedélynek,

Isten felé száll ajkáról,

boldog hálaének.

Szenvedélyből szabadultak,

vallják boldog hittel,

szent Fiának váltságáért,

várja őket Isten!

Celldömölk

2011. II. 8.

Péter Húsvétra vár

Túrmezei Erzsébet : 

Péter Húsvétra vár

Várlak, várlak. Mesterem, várlak.

Mikor jelensz meg énnekem?

Nem úgy, mint Magdaléna várt,

nem bolyongok temetőkerteken,

és nem keresem halott testedet.

Mint élő, örök Mesteremet várlak,

mert húsvét van, öröm zeng a világon

... és rám esteledett.

Tanítvány voltam, s megtagadtalak.

Tanítvány voltam. Láttam a csodád,

és hallgattam életadó szavad.

Szerettelek.

Kész volt a szívem, kész volt, én tudom,

mind a halálig elmenni veled.

Olyan erősnek éreztem magam.

S mindennek vége lett.

Menjünk halászni. Halász voltam én.

Legyek megint. Hiszen Simon vagyok.

Csak csupa seb az életem.

Majd csak eltengetem.

A bánatom

majd csak elaltatom.

A Genezáret gúnnyal néz felém.

Halát nem adja hálóm terhinek.

Rossz apostolnak, rossz vagyok halásznak,

jaj, nem vagyok jó semminek.

Mesterem, jöjj és jelenj meg a parton,

mondd meg, hova vessem a hálóm,

mondd, amit elvesztettem, hol találom.

Jöjj, kérdezd újra, hogy szeretlek-e!

Háromszor kérded és háromszor vallom.

Más a szavam és más az életem,

más az élet és más az akarat.

Tudsz mindent. Tudod: megtagadtalak,

mégis szeretlek.

Az élet és az akarat között,

Uram, teremts igaz harmóniát!

Sebzett, beteg tanítványéletem

égi erőért Utánad kiált.

Legelesettebb és legárvább lettem.

Végső reményem, hogy irgalmas arcod

húsvéti fényben felragyog felettem!

NE FONTOLGASD

Toldalagi Pál

NE FONTOLGASD

A szomjazónak inni adj,

az éhezőnek enni,

ne fontolgasd, hogy amit adsz

mit ér, hogy súlya mennyi,

önmagadból is adj, ne hidd,

hogy valamit is vesztesz,

szorítsd bátran a szenvedőt

az elárvult szívedhez,

így teremti meg a tavasz

benned üde világát,

és a megszentelt füstölők

jó tömjénfüstje jár át,

kinyílnak a rejtett kapuk

előtted, s oda lépsz be,

ahonnan mindent látni fogsz:

a nagy felismerésbe.

Jézus ujjai

Békefi Pál

Jézus ujjai

Kedves Jézus, arra kérlek,

Légy minden nap énvelem,

Kézenfogva vezess engem,

Hogy ne bántson félelem!

Ha a Sátán két fülembe

Súgja csábító szavát,

Két ujjad tedd rá erősen,

Hogy szívem ne járja át!

Hogyha néha szemeimmel

Rossz utakra nézek én,

Két ujjaddal zárd le, s akkor

Nem csapong ég s föld terén!

És ha ajkam, fürge nyelvem

Indulatban törne ki,

Ujjaiddal, amíg nem késő,

Gyorsan csendet ints neki!

Így, ha lelkem, s gyenge testem

Szárnyad rejtekében él,

Sem magányban, sem az éjben,

Veled semmitől sem fél!

Jézus hozhat békességet!

Pecznyík Pál
Jézus hozhat békességet!

Telve van e földi világ,

dicsőségre vágyódó sok

emberrel.

Vágya: hírnév és dicsőség,

szerezni azt, szép szóval vagy

fegyverrel.

De engemet Atyám biztat,

a rám leső bűnös vágyat

megvessem,

s megváltott új életemmel

a feltámadt élő Krisztust,

hirdessem!

Csak Ő hozhat rég áhított

békességet, e bűn gyötört

világba,

ha feltűnik a kék égen,

hívő népe: Őt foglalja

imába.

ÁLDOTT ÚJÉVET KÍVÁNOK KEDVES OLVASÓIMNAK NAGY SZERETETTEL!
 

Várva várunk!

Pecznyík Pál
Várva várunk!

Jézus, téged várva várunk,
sokszor, égre nézve állunk,
hogy elrebeghessük néked,
vedd magadhoz, hívő néped!
Kéklő égnek magasába,
földi fényből, ragyogásba.
Itt bűn tombol, zord hideg van,
csendre vágyunk, zaj-viharban.
bűn-por takarja a szépet,
enyhet keres, kit bűn éget.
Jajtól hangos család, nemzet,
oázis: hol ének zenghet.
Rólad beszél, hívő néped,
hirdeti, nagy dicsőséged!
Te alkottad a világot,
terólad tesz, bizonyságot.
Bűnt kedvelő világ előtt,
mentve, kárhozatba menőt!
Jézus: nagyon várunk téged,
tudjuk el jössz, hisz ígérted!
Kéklő égnek, magasában,
megjelensz, fénylő ruhában!
S akkor: angyal - embertábor,
egyesül az ég-határon!
Onnan szárnyal fel az égbe,
dicső Atyánk közelébe!

Celldömölk
2011. XI. 25.

Hiányzik az életből valami

Móricz Eszter: 

Hiányzik az életből valami

A napok rohannak, futnak,

céltalan bolyongunk a szürkeségben.

Mindenki siet valahová.

Nincs idő, nem állunk meg egy percre sem.

Hiányzik valami az életünkből.

Nem látjuk a tarka virágok színét,

nem érezzük a napfény melegét.

Hiányzik egy ölelés, egy jó szó,

elmúlt nyarak igézete,

ringó kalászos, erdők illata.

Hiányzik az életből valami...

Egy csoda, egy varázs, egy csillaggyúlás.

Egész életünkben szakadatlanul,

fuldoklásig küzdünk, harcolunk.

Vágyódunk a tökéletességre,

és csak reménykedünk hiába.

Reménykedünk egy csókban, ölelésben,

egy kézfogásban, egy mosolyban.

Hiányzik az életből valami...

Hiányzik a jó, hiányzik

a napfény mosolya, az éjszaka

vaksi pislogása, a hajnalok

ébredő ölelése. Hiányzik

a nappalok hangos nevetése.

A nappalok rohannak, futnak,

mindenki siet valahová.

De egyszer, valahol meg kellene

állni egy mosolyra, egy

ölelésre, egy igaz szóra.

Valahol meg kellene állni,

segíteni azon, aki elesett.

Meg kellene tanulni újra

mosolyogni, kezet nyújtani!

Hiányzik a világunkból

a nagy világ...

Hiányzik az életünkből

az életünk, - a szeretet."

Benned bízom a viharban

Benned bízom a viharban

Lelkem Megváltója, Jézus,

Kebleden nyugossz te meg!

Mind vadabbul zúg az árvíz,

Mind dühösb a fergeteg.

Rejts el, míg e bősz vihar zúg,

Míg éltem futása tart,

S aztán, ó, vezess a révbe,

S lelkemet fogadd be majd.

Nincs számomra más menekvés,

Csak te rajtad csügg hitem,

Ó, ne hagyj, ne hagyj magamra,

Hordozz s adj erőt nekem!

Benned bízni, ó, mily édes!

Éltem néked szentelem,

Boldogan csodálni téged,

S néked élni szüntelen.

Wesley C. – Dr. Thaly Lóránt fordítása

Még van remény!

Pecznyík Pál
Még van remény!

Isten, aki mindent betölt,

Fiában egy nap, földre jött.

Ennek már kétezred éve,

ember beszélhessen véle.

Szemeivel láthassa Őt,

a bűnösökkel jótevőt.

Emberré lett, testet öltött,

harminchárom évet töltött

lenézetten, megvetetten,

tehelyetted, énhelyettem.

Önként ment fel Golgotára!

Üdvöt hozott szent halála

A bűnösnek, ki hisz benne,

el ne vesszen drága lelke!

Ilyen roppant áldozatot,

Atyánk miérettünk hozott!

Látta számtalan vétkünket,

lejött, hogy meg mentsen minket!

Lelkünket a bűnös vágytól,

végzetes örök haláltól!

Higgyünk, bízzunk, még van remény,

Megváltónk drága érdemén,

ha megbánjuk bűneinket,

Atyánk keblére vár minket.

éljünk nála örök fényben,

megváltottak seregében!

Celldömölk,
2011. V. 22.

Mi a szeretet?

Mi a szeretet?

- A szeretet az nem a nagy nyilatkozatok, hanem az egyszerű dolgok ok nélküli cselekedetei . . .

- Vagyis: - Kérsz egy kávét? ... - Fáradt vagy? . . . - Miben segíthetek? ...

- Vagy egy telefonhívás, egy váratlan levél, egy szívből szóló meghívás, egy séta kettesben . . .

- Egymásnak minden ok és számítás nélkül megtenni dolgokat . . .

- Elfogadni egymást olyannak, amilyen, hallgass a szívedre és ne siess . . .

- Nézni egymást, a szív és a lélek szemével . . . A kimondott szó hazug is lehet, de a szemeink soha nem hazudnak . . . 

- Egyszerűen együtt lenni, nem csak testileg, hanem lelkileg is: ez a szeretet . . . Miért kell várni addig, míg meghal valaki, és akkor kimondani azt, hogy "Szeretlek" ? . . .

- A szeretet nem bíráskodás, nem kritizálás, és nem ítélkezés . . .Képesek legyünk azt kimondani: " A te helyedben én sem tudtam volna jobban csinálni " - vagy irigység nélkül mondani: " Csodálatos amit tettél" . . .

- Ez ennyire egyszerű, nem bonyolult. De ha szeretet nem lakozik bennünk, mindent elmulasztunk az életben ...

- Akiben szeretet van, és őt is viszont szeretik, az egy kiváltság és annak az élete rendkívüli , annak ragyognak a szemei és a lelke meleget sugároz . . .

ISTEN SZERET!!!!!

TÖBBET ÉR!

Guti Tünde

TÖBBET ÉR!

Nincsen nekem gazdagságom,

hírnevem, sem pompa,

Úr Jézus az én királyom,

Övé szívem gondja!

Nem nyomaszt a vagyon, siker,

nem erről álmodom,

békességem maga Krisztus,

csak Néki áldozom!

Többet ér az Úr öröme

minden földi vágynál,

ha keresnél, igaz kincset

te is itt találnál!

Imádságban mennybe szállok,

a felhőkön túlra,

mindennap az Úrral járok,

így döntöttem újra!

2010. május 12.

HA ÉLNI AKARSZ

Venyercsán László 
HA ÉLNI AKARSZ

Ha élni akarsz,

de nemcsak itt

a múló időben,

hanem azon is túl

örökkön – örökké:

kell, hogy mindent

a kereszt szemszögéből láss –

és megbocsáss, és megbocsáss…

mert amit földnek is gondolsz,

itt az is csupa mocsár,

és gazként terem a sás.

Ha élni akarsz,

nem elég, ha csak

nem ütsz vissza már,

szívedben sóhaj sem lehet…

át kell, hogy törjön rajtad

sugárzó égi fénysugár.

Ha élni akarsz,

két karod legyen a híd,

és szavad olyan, ami épít –

de kell, hogy példa is légy

hordozva mások terhét.

Ha élni akarsz,

kell, hogy szeress

mindenkit

mindenütt

igazán –

mindezért

az Isten vérzett

a Golgotán!

TÖRŐDJ A LELKEDDEL!

PECNYÍK PÁL 
TÖRŐDJ A LELKEDDEL!

Ember törődj a lelkeddel,

mert az, örök drága kincs,

tested: csak lelked ruhája,

s annak sehol párja nincs.

Lelki ruhád csupán néhány

évtizedig, hordhatod,

megtépázza életvihar,

nemsokára itt hagyod.

Lelki ruhád időleges,

ezért az, porból való,

lelked örök, láthatatlan,

csak általa látható.

Minden lélek láthatatlan,

és csak egyszer vált ruhát,

leveti a múló régit,

s kap mennyeit, odaát!

Halálunkban váltunk ruhát,

mely csupán egy pillanat,

feltámadásban Istenünk,

helyette szebb, újat ad!

Nyűhetetlen lesz új ruhánk,

lelkünk majd azt ölti fel,

az örökkévalóságot,

fényben: abban töltjük el!

Ember törődj a lelkeddel,

érte: Jézus vére folyt,

vére árán támadhattál

új életre, te a holt!

Sátán rabszolgája voltál,

lehetsz, Isten gyermeke,

újjászületett lelkekkel

lesz egykor, a menny tele!

Celldömölk

2009. VI. 8.

Éltünk tengerén

Éltünk tengerén

Ha komor felhők lengnek éltünk tengerén,

Ha jön a kétség, félelem felénk;

Akkor, nagy Megmentőnk, szabadítsd meg népedet,

Tombol bár a vihar, lássunk Tégedet!

Jézus, Te nagy Megmentőnk, vezess át erős kézzel!

Krisztus, isteni Mester, vígy a partra fel!

Ha viharfelhők tornyosulnak felettünk,

Hithajónk süllyed, már-már elveszünk…

Akkor, tenger Ura, nyújtsd ki megmentő kezed,

Emelj fel, hogy mi is mentsünk lelkeket!

Jézus, irgalmas Mester, mentő érzületet adj,

Ezzel szolgáljunk Néked, kérünk, el ne hagyj!

Ha este későn felragyog a csillagfény,

Hív haza minket égi zengemény…

Akkor, nagy Megmentőnk, Égi honban adj helyet,

Halál árján túl is hadd legyünk Veled!

Jézus, hatalmas Győző, kinek szél, vihar enged,

Néked, isteni Felség, Örök dicséret!

Ford. Csopják Attila

(A hit hangjai, 246)

Te gondolkozzál bennem, Istenem!

Mécs László

Te gondolkozzál bennem, Istenem!

Az anyag nyes és bűnös é gonosz,

s mégis, mily szépek a kristályaid,

és vizeid, amik szemünk előtt

válnak jéggé, felhővé, szivárvánnyá,

és érceid, amikből még soha

nem formálódott kard a föld alatt,

mert Te alakulsz bennü, Istenem!

A csúnya hernyó is, milyen művész,

mikor lepkévé álmodja magát

a bábban! És aprócska méheid

mily mérnökök, az államrendszerük

évezredekre szóló műremek,

s egy méh se rombolt eddig sejteket,

mert Te élsz, te alkotsz bennük, Isten!

Delejtű-szívű kis madaraid

Délafrikából hazaszállnak.

Napod, a nagy koponya, életet

sugároz ránk, nem zord elméletet.

S az üstökös is, e zord kozmikus

szegénylegény, szabályosan tekerg,

mert szent törvényed lappang mindenikben.

De mi, a mindenség legszomorúbb

fajzatja, mindent csak beszennyezünk...

A földben ércet leltünk, sok csodát,

s az aranyunkból Arany Borjú lett;

a vasból kard, nyíl, gyilkos penna, tőr;

repülőgépünk bomba-posta lett.

Az ember rossz, mert ember-agy vezérli.

A legnagyobb lett köztünk mindig az,

ki legtöbb embert ölt meg közülünk,

akár önzésből, akár a Közért...

Ó, Dzsingisz kán, te eszes sáska-ember,

Napóleon, glóriás hazafi,

a hullák hegycsúcsán trónoló, -

mondjátok meg, mi volt végcélotok??

Tudósaink végcélja: a Nihil.

Vegyészeink végcélja: a Halál.

Vezéreink végcélja: Pusztulás.

Új Napot hoznak: Napból vér csorog.

Új délibábot hoznak: vér csorog...

Az ember bús tragédiája az,

hogy az agyában önmaga lakik!

Vedd vissza vésztelt szabadságomat,

s Te gondolkozzál bennem, Istenem!

Legyek szabályos, mint kristályaid,

alkossak, gyűjtsek, mint a méheid,

legyek szivárvány, melynek harmat-lelkén

a hit kristálylik, mint jég a vízben,

s delejtűs fecskeszívvel Rád találjak!

Kegyes az ISTEN

Nagy Angéla: 

Kegyes az ISTEN

Kegyes az ISTEN,

ha TE is akarod!?

Kegyes, ha kitárod szíved,

és kinyújtod felé karod.

Hogyha beszélsz Hozzá,

ha keresed, ha szereted,

Ő figyel rád, ha követed.

Jaj azonban ha nem teszed,

ha folyton szidod,

és nevét. tetteiddel is bemocskolod.

Kérlek ezt ne tedd,

szaladj Hozzá hogy bánatodat feledd!

Hisz Ő szeret, ha szereted,

keres, ha keresed,

és figyel rád ha követed.

Tanulj az IZRAELIEK példájából,

okulj bűneikből és hálátlanságukból!

Mutasd meg, mi a helyes!

Szeresd és kövesd, keresd és vezesd!

Keresztül szíved utcácskáján,

engedd be kicsiny ajtaján!

Majd meglátod milyen jó lesz,

otthonra lelsz, és Ő boldoggá tesz

Mert tudod, ugye?

Ő szeret, ha szereted,

keres, ha keresed,

és figyel rád, ha követed.

Naponta egyszer...

Paul Roth

Naponta egyszer...

Naponta egyszer kezedbe kellene venned az ígét,

a Szentírás egy ígéjét.

Vigyázz, mert oly hamar elnyomja más, és átírja, hogy neked tetszőbb legyen.

Ne próbáld sietve megcsapolni, erőszakkal megzsarolni, hogy kegyessé tegyen. Egyszerűen csak légy csendben!

A némaság, az odahallgatás és rácsodálkozás már imádság, és minden tudás és szeretet kezdete.

Érintsd meg az ígét minden oldalról, aztán tartsd a Napra, és tedd a füledhez, mint egy kagylót.

Egy napra dugd a zsebedbe úgy, mint egy kulcsot, tartsd ott, mint saját kulcsot. És kezdd el ma! Akkor talán megtörténik a mennyben és a földön is „a Te akaratod”.