A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szív. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. május 6.

Szívvel szeretni!

Szívvel szeretni!

Egy őszi hideg szeles késődélután ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán magányos volt és hideg a szíve, senkit sem szeretett, senki sem szerette . Kigyúltak már az utcai fények, s erősebben fújtak a fagyos szelek, fejét lehajtva, kabátját összehúzta, lépteit jobban megszaporázta. Kopott vaskapujához érve, zsebében kulcsát keresgélte. Megtalálta, elővettem ám leejtette, morgolódva lehajolt hogy a kulcsát felvegye. S akkor, a kerítés tövében előbújó kis virágot észre vette.

- Mindenhol csak a gazok nőnek,mormolta félhangosan. A szomszéd kislány rászólt, szeretettel nem haragosan:

- Bácsi kérem ,azt a virágot neked én ültettem. A férfi a vállát rándítva mondta: - én ilyet nem kértem. Azzal bement a fűtetlen hideg házába, kopott kabátját hanyagul ledobva,kályhájába tűzet rakva. Kavargott benne a kislány mondata:- Minek nekem virág? - mormogta. Éjszaka lett nem jött álom a szemére. Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe: - Virágot nekem? Nekem ? Nekem ültette. Majd felkelt, konyhájából a nagy kést magához vette, kiment , s a kis virágot óvatosan a földből kivette. A házba bevitte és gondosan elültette. Másnap mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak. Odakinn , mosolytalanul bólintott a kislánynak. Kislány szelíden szólt, s rámosolygott: - Látom bácsi bevitted a virágot. Beválaszolta, majd elballagott. Este siettet haza ,mert tudta, már nincs egyedül. Várja a kis virág, mely ablakában ül . A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott. A férfi boldog lett, hisz színével a szürkeségbe napot lopott. Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette . Hanem egy nagy tábla csokit levett a polcról és kosarába tette. Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva. Órájára pillantott párszor és várt és várt , de hiába. Este nem is haza sietett, hanem egyenest a szomszédjához csengetett. Idős néni jött elébe

- Jó estét a kislányt keresem a szomszédból vagyok. - A kislány beteg lett , kórházba van .- mondta a nénike- nagymamája vagyok! A férfi elsápadt beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett.

- Hová- hová- szólt egy nővér- egy kislányt keresek ma beteg lett. - Ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett. Hazafelé, koszorút kötetet hatalmasat, színes ,tarka virágokból. Eljött a nap! Logó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából. Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból . Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta.

- Köszönöm- összekulcsolt kézzel,lehajtott fejjel de hangosan érthetően mondta. Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra- köszönöm !

- Csak ezt az egy szót mormolta. Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kis virágját magához vitte. A temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette.

- KÖSZÖNÖM! Ezt a virágot tőled kaptam. Látod ? Most ezt visszaadtam.

Már tudom, megtanultam : HOGY NÉHA MEG KELL ÁLLNI , MÁSOKKAL IS TÖRŐDNI!!!

2024. december 5.

Az emberi szív

Az emberi szív

Amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog,

bocsáss meg az embereknek.

Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak,

kiknek önző és komisz szívét megismerted:
elég, hogy megbocsáss az emberek összességének.
Nem kell sok, hogy a reménytelenség közepette megengeszteljenek.
Egy ember is elég. S nem igaz, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel.
Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább mentél.
Mert ember vagy, s mert ilyen az emberi szív...

2023. március 14.

OSZD SZÉT A SZERETETET!

Leleszi Balázs Károly:
OSZD SZÉT A SZERETETET!

Imára hajló kezek.
A hajnali napsugár viola könnyekkel
Beharmatozza a szálló ablakát,
Nesztelen remeteként térdepelek -:
Csodálatos ez a ritka magány,
A szív rejtekén szendergő beszéd.
Ilyenkor minden elcsitul,
S a tegnapok vérző, tövises sebeit
Titokzatos jelenléted bekötözi.
Olyan ember vagyok,
Ki rögös-nehéz utakra indult,
Szélfútta mellékutcákban bolyongott
Nyugtalan, menekülve,
Bokrok ágbogain gúnyámat szárítgattam,
Míg megértettem az élet üzenetét.
Szétosztom most alázatosan magam,
Ezt a költeményt,
A szeretet melengető tüzét,
Hogy soha meg ne fogyatkozzon,
Fogadjátok a fény szétáradó békességét.
Tudom,
Csak tovább növelem a zűrzavart,
Ha nem szeretek,
Tékozlásom megbélyegez,
Idegen maradok
És nem értik meg emberi szavam.
Szeretet
A legszebb gyöngyszem
Szíved ékszerében.

2022. augusztus 15.

SZÍVÜNK KÖZEL

Dévényi Erika
SZÍVÜNK KÖZEL

A nyomorúság a világban mérhetetlen

Földönfutó emberek tömege a létben

Nincs házuk, munkájuk nincs semmijük

Csak a túlélés pillanatnyi létük

Nincs ház, melyben kályha tüze ég

Nincs tető, mely az esőtől véd

Nincs ágy, melynek melege ringat

Nincs asztal, mely ételt adhat

Csak az üres világ van, melyben nem kap helyet

Csak csillagos ég van, mely nem gyönyörködtet

Csak nedves föld van, mely testet remegtet

Csak üres kéz van, mely nem adhat étket

Erő a kezükben tennék a dolgukat

De munkát az előítélet nem adhat

Nincs olyan pénz amit megkereshetnének

Hiába lenne, mire költhetnének

S mégis, nem a hideg az, amely igazi fagyot hoz

A magány, a szeretetéhség ami kőszobrot alkot

Olyan kemény burokba zárja a szívüket

Amelyet egyedül fel nem törhetnek

Kell, hogy az emberek, kiknek nyitott a szívük

Lehajoljanak hozzájuk, adják melegségük

Kell, hogy szeretetük, jóságuk mutassák

Különben elhervad minden szál virág

De hogy ezt megtegyük, több kell mint szeretet

Nemcsak lehajolnod kell, le kell térdelned

Kell, hogy úgy lásd, mint embertársadat

Akkor segíted majd úgy, mint önmagadat

S ha megmutattad neki milyen a szeretet

Mielőtt elmész, hagyj neki emléket

Készíts neki útjára tarisznyát

Amelybe Isten tett elemózsiát .

2022. február 1.

SZÍV

Efézus: 3:17

"Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben"

A sebész és a kisfiú

Egy nap a szívsebész, azt mondta a kisfiúnak:- Holnap reggel ki fogom nyitni a szívedet.

- Ott fogod találni Jézust - vágott közbe a fiú!

A sebész bosszankodva felnézett.

- Fel fogom vágni a szívedet - folytatta -, hogy lássam, mennyi károsodás történt.

- De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni - mondta a fiú.

A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.

- Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezzük, mi lesz a következő lépés.

- De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő ott él! Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én szívemben!

A sebésznek kezdett elege lenni...

- Majd megmondom én neked, mit fogok találni a szívedben, sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat fogok találni! És az kell elterveznünk, hogy tudlak meggyógyítani.

- Jézust is ott fogod találni, Ő ott él!

A sebész műtét után az irodájában magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait: sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás. Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre.

Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban fekvés.

Prognózis: - itt kis szünetet tartott - egy éven belül halál.

Megállította a magnót, de még volt mit mondania.

- Miért? - kérdezte hangosan. Miért tetted ezt? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet, és Te kárhoztattad őt korai halálra! Miért?

És akkor az Úr válaszolt neki:

- A fiú az Én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a földi nyájahoz tartozzon, mert, ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké. Itt, az én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én nyájam gyarapodni fog.

A sebész forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége meg ennél is hevesebb volt.

- Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet! Meg fog halni hónapokon belül. Miért?

Az Úr válaszolt:

- A fiú az Én bárányom, vissza fog térni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését. Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.

A sebésznek potyogtak a könnyei...

A sebész odaült a fiú ágya szélére. A szülők vele szemben ültek.

A fiú felébredt és suttogva kérdezte:

- Kinyitottad a szívemet?

- Igen - mondta a sebész.

- És...? Mit találtál? - kérdezte a fiú.

- Megtaláltam,... megtaláltam Jézust.

Péld. 3,5:
"Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből;
a magad értelmére pedig ne támaszkodjál."

2021. március 14.

MEGFAGY A SZÍV, HA NEM SZERET...

Petőfi Sándor

Megfagy a szív, ha nem szeret ...

Megfagy a szív, ha nem szeret;

És ha szeret, megég.

Ez és az baj. E két baj közt

Melyik jobb?... tudj' az ég!

Pest, 1846. június-augusztus

2020. február 14.

Egy szív, egy lélek

Varga Béla - Egy szív, egy lélek

Egy szívvel, lélekkel imádkozának.

Vártak valami nagy csodára.

Zárt ajtók mögött , remegve, félve...

Elment a Mester. A kis csapat árva.

Mennyire más volt addig az élet,

amig a Mester mindent megoldott.

Nem kellett félni, jöhetett bármi,

levett Ő róluk minden bajt, gondot.

Ha nem volt kenyér, kenyeret kínált,

ha vihar zúgott parancsolt néki,

ha betegség volt, akkor gyógyított,

nem kellett soha, semmitől félni.

Most bezárt ajtók, titkon sírt könnyek,

a leghalkabb nesz is félelmeket kelt.

Nem mernek kilépni,kint minden rémít.

Nehéz a szívük , sok bánattal telt.

Jézus most sokszor jut az eszükbe.

Nagy harcok között imádkozott,

Atyjához fordulva, oltalmat keresve.

Fentről Ő segedelmet kapott!

Szívük és lelkük e percben egy lett.

Jézusuk szava fülükbe csengett:

Az Atya hallja a buzgó könyörgést,

s küldi az ígért, drága Szentlelket.

Egyszerre minden emberszív más lett!

A hallgatók már szólni is mertek,

érthetők már a szavak,a nyelvek.

Jeruzsálem is , a világ is más lett!

2019. december 17.

Bezörget mindenütt

Túrmezei Erzsébet:
Bezörget mindenütt

Most készítsd, Isten népe,

a szívedet elő!

A bűnösöknek üdve,

az Isten hőse jő.

Kit irgalomból küld,

mind megígérte régen,

hogy vigaszunk Ő légyen.

Bezörget mindenütt.

Hogy elkészüljön útja

jer, építsd örömest!

Ha vársz az égi Úrra,

mit gyűlöl, messze vesd!

Mi egyenetlen itt,

a bércorom ledőljön!

A völgy, amerre Ő jön,

felemelkedjék mind!

Ó, engem szegényt, Jézus,

Te nagy kegyelmeddel,

E szent napokban, kérlek,

Jer, magad készíts el!

Végy lakozást itt benn!

A szívem legyen jászlad!

És mindörökké áldlak

víg hálaénekben.

Túrmezei Erzsébet:
Tölts meg, Uram!

Tölts meg, Uram, hogy adhassak,

hiszen nekem semmim sincsen.

A Te ajándékod minden.

Tölts meg engem, hogy adhassak!

Hisz ha nem adhatok, az élet

csak elszegényedés lehet.

Neked van melegítő meleged,

továbbadásra tiszta fényed.

Hogy adni tudjak, töltsd meg engem!

Tudom, nem a magamét adom,

a tiedet tisztán, szabadon.

Tölts meg, Uram, hogy az életem

élet legyen!

2019. augusztus 5.

Mindenki szívén hordja a saját világát

Volt egyszer egy öregember, aki egy oázis szélén üldögélt a Közel Keleten, egy város kapujában. Egy napon, odament hozzá egy fiatalember és megkérdezte tőle:

- Soha nem jártam még itt. Milyenek e város lakói?

- Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki: - Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?

- Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy eljöttem onnan.

- Pontosan ilyenek e városnak a lakói is - válaszolt az öreg.

Nem sokkal később, egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz és ugyanazt a kérdést tette fel neki:

- Most érkeztem erre a vidékre. Milyenek e városnak a lakói? Emberünk, ugyanazzal a kérdéssel válaszolt neki: - Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?

- Jók voltak és együtt érzőek, vendégfogadók és becsületesek. Nagyon sok barátom volt köztük és nehezemre esett elhagyni őket.

- Ilyenek ennek a városnak is a lakói, - válaszolt neki az öreg. Egy kereskedő, aki épp inni vitte a tevéit, meghallotta ezt a párbeszédet és miközben a második fiatalember távolodott, odafordulva az öreghez, vádló hangon így szólt hozzá:

- Hogy adhatsz két teljesen különböző választ, két személynek a hozzád intézett ugyanolyan kérdésére?

- Fiam, mindenki a szívében hordja a saját világát. Az, aki semmi jót nem talált a múltban, itt sem fog semmi jót találni. Ellenben, az, akinek egy másik városban barátai voltak, itt is hűséges és bizalmas barátokat fog találni. Mivelhogy tudod, az emberek nem mások, mint amit mi képesek vagyunk bennük megtalálni.

2019. március 20.

Tiszta szívből

Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott...

Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát. Egyszer csak a sokadalom közül egy öreg közeledett.

Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne: - És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...

Az össze gyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet. Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott.

- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az elképedt emberek. A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:

- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.

- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel. Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással. Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis. azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével. Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.

A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta, és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.

A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt, mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.

Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség.

2018. február 19.