CSENDRE VÁGYÓ LÉLEK

Pecznyík Pál: 

CSENDRE VÁGYÓ LÉLEK 

Csendre vágyó lélek

Akárhová mész ma,

zajos a nagy világ

zajos Európa.

Bábeli hangzavar

tölti be a léget,

éjjel-nappal lármát

produkál az élet.

Turisták törik meg

templomok mély csendjét,

de tárja-e egy is

Isten elé lelkét?

Templomba nem illő

viselkedésünkkel,

elárulják: mit sem

törődnek lelkükkel.

Lármától megfáradt

csendre vágyó lélek,

ha nem találsz csendet,

szeretettel kérlek.

Jöjj a Golgotára!

A csend szigetére,

oda vár megváltód,

a hívők testvére!

BÍZOM CSENDESEN

BÍZOM CSENDESEN

Uram, mert erősen tart hű kezed,

Bízom csendesen.

Mert szereteted hordoz és vezet,

Bízom csendesen.

A bátorságot, erőt Te adod.

Dícsérlek ! Szent a Te akaratod.

Uram, mert megváltottad életem,

Bízom csendesen.

Mert vérző bárány lettél érettem,

Bízom csendesen.

Veled győzök le poklot és halált.

Formálj engem bárányarcodra át!

Mert Atyádnál közbenjársz érettem,

Bízom csendesen.

Mert győzelmesen Te jársz énvelem,

Bízom csendesen.

Rád nézek, ha ellenség ostromol.

Jobb menedéket nem lelnék sehol.

Bár a jövendő újra ködlepett,

Bízom csendesen.

Tudom, Te véghez viszed tervedet,

Bízom csendesen.

Ha nem látok, csak egy lépésre még.

Te magad jársz velem, és az elég.


Szerző: Ismeretlen,
németből fordította Túrmezei Erzsébet