Igazság és Szeretet

John Piper:

 Igazság és Szeretet 

Gondolkozzatok el velem egy pillanatra az oktatásról és kapcsolatokról.

Közületek sokakat erősen foglalkoztat az, hogy a oktatás ne mellőzze és ne zárja ki a szeretet kapcsolatokat. Ezek alapvetőek a valódi, maradandó, életformáló tanításban. Ámen. Ezért a Bibliához fordulok. Az "oktatás" és "kapcsolat" szavak helyett, az "igazság" és "szeretet" szavakat találom.

Mit mond hát a Biblia arról, hogyan viszonyúl az igazság és a szeretet egymáshoz? Legalább négy módon lehet erről a viszonyról beszélni.

1. Az igazság célja a szeretet. "A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet" (1.Tim. 1:5). Figyelem: nem az utasítás a cél, hanem a szeretet. Az utasítás az eszköz. Alá van rendelve. Az igazság szolgálja a szeretetet. Az oktatás szolgálja a kapcsolatokat, főleg a köztünk és Isten közötti kapcsolatot, de a keresztyén és keresztyén közti, valamint a köztünk és a hitetlenek közti kapcsolatokat is. Minden oktatásunk „célja” a szeretet. "A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk, bátorítsuk egymást "(Zsid. 10:23-25). Az egymásunkra való ügyelésnek és egymásunk bátorításának az a célja, hogy a szeretetet buzdítsuk. Vegyítjük a "reménység hitvallását" az egymásra való ügyeléssel, és eredményként egymást szeretetre buzdítjuk. A doktrinák igazsága és az igazi emberfigyelés egyesül a szeretetre való törekvésben.

2. A szeretet célja az igazság. "A szeretet nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal" (1Kor. 13:6). A szeretet örvendezik amikor az igazság hirdettetik. Ezért a szeretet célja az igazság. Fenntartja az igazságot. "Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok" (2.Kor. 2:4). Íme egy példája annak, hogyan célozza a szeretet az igazságot. Pál telve volt szeretettel, és ez kényszerítette, hogy írjon egy kemény levelet, és szomorúságot okozott neki is és a korintusiaknak is. De az igazságot ki kellett mondani. Így hát a szeretet kimondta. A szeretet személyesen és doktrinárisan szólja az igazságot.

3. A szeretet alakítja az igazság kimondását "Hanem az igazságot szólva szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Őhozzá, a ki a fej, a Krisztusban" (Ef. 4:15). Szeretetlenűl is lehet szólni az igazságot. Azt a fajta igazságszólást el kellene utasítsuk. De van mód az igazságot szeretetben is kimondani, és azt kellene keressük. Ez nem jelent mindig egy nyájas beszédstílust, különben Jézus szeretetlenséggel lenne vádolható, ahogy egyeseket kezel az Evangéliumokban. De igenis, a szeretet felteszi a kérdést, hogy mit a leghasznosabb elmondani, ha mindent figyelembe veszünk. Néha ami egy kemény szó lenne egyik csoport számára, az lehet egy szükséges szeretetteljes cselekedet a másik csoport számára, és nem árt a célzott csoportnak. De általában, a szeretet alakítja az igazságot türelmes és szelíd szavakba és módokba (2.Tim. 2:24-25).

4. Az igazság alakítja a szeretet kimutatását. "Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek" (1.Ján. 5:2-3).

Nem mindig nyilvánvaló, hogy melyik cselekedetek történnek szeretetben. Tehát János azt mondja, egyes igazságok segíteni fognak megtudni, hogy szeretetben cselekszünk-e. Szeretetünk igazságmérőjének egyike az, ha megtartjuk Isten parancsolatait az emberek iránt. Másszóval, a szeretet nem választható el Isten akaratának igazságától. Az igazság formálja azt, hogy hogyan mutassunk szeretetet. Imádkozzunk, hogy Isten adja, hogy az Ő szeretete és igazsága bővölködjön és vegyüljön bennünk ily módokon, az Ő igazságteljes szeretete, és szeretetteljes igazsága dicsőségére.

Pilinszky János: A Szentírás margójára

Pilinszky János: 

A Szentírás margójára

Az ember társas lény. Bensőséges fogalmazásban: az ember szeretetre született. Mégis, szeretni is nehéz, s a szeretetet elfogadni is nehéz.

A szeretetre született ember állandó élménye, hogy egyrészt nem szeretik „eléggé”, másrészt hogy nem engedik szeretni, vagy nem engedik „igazán” szeretni. Ennek a tapasztalatnak, a felebaráti, emberi szeretet tragikumának felsorolhatjuk okait, enyhíthetjük fájdalmát, az alapvető ellentmondás akkor is megmarad: szeretetre születtünk, de tökéletes megvalósítását hiába keressük a földön.

Az igazi szeretet – ahogy azt a középkori himnuszköltők elmondották – gyűjteménye minden földi erénynek: alázatos, türelmes, szelíd, áldozatos, hűséges és igazságos. De az igazi szeretet igazi próbája mégis, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt. Hányszor hallunk terhes, idegesítő, elviselhetetlen szeretetről. S hányszor látjuk, kivált a szerelemben, két egymást „szerető” lény párbaját, üldözött és üldözője harcát, a szeretet valóságos kannibalizmusát.

Ezért, az emberi szeretet tragikuma felől nézve is nagy könyv a „könyvek könyve”, az Evangélium. Igéiben az az Isten él, aki engedi szeretni magát! Ez a szeretet legnagyszerűbb ismérve. S aki egyszer is eljutott oda, hogy az Evangélium szavait egészen magához eressze, annak a számára örökre a legmélyebb istenérv marad az Evangélium szeretetérve. Isten az, akit szeretni lehet. Nincs az a szomjúság, ami elriassza. François Mauriac jellemzi így egyik hősét, ki papnak megy: „Ha valakit szeretett, mindig ő volt az, aki jobban szeret, s az ilyen szívek könnyű prédái Istennek”. Merész fogalmazás, mely lényegében épp a fordítottját jelenti: az ilyen szíveknek egyedül Isten tudja odaadni magát. Sőt, őket hívja csak igazán keblére. Kiknek szeretete elől mindenki megfutott, azokra várakozik legodaadóbban Isten – rejtezkedve, mégis közelien, láthatatlanul, mégis csodálatos intimitással. Ezért oly vigasztaló egy hosszú nap zaja, zűrzavara után az éjszaka csendjében bele-belelapozni az Evangéliumba. S ez a fölülmúlhatatlan is benne: a szeretet, az isteni szeretet zsenialitása. Sokszor jut eszembe, vajon milyen megrendülést jelenthetett egy görög, vagy egy latin olvasó számára a Jézussal való első ismerkedés? Hiszen ismerjük a mitológiák kegyetlen istentörvényét, melyben az új isten detronizálta a régit, Zeusz ledöntötte Kronoszt, ahogy az új lomb kitolja a tavalyit, ahogy a barbár törzsekben a fiú megölte az apát. A fejlődés áldozatot követelt, s e nyers természeti törvényt tükrözte még az istenek születése és halála is. E görög és latin mitológián nevelkedett olvasót bizonyára megdöbbentette, amit az Atya és Fiú kapcsolatáról az Evangéliumban olvasott, mit csodálkozó szívvel és elmével valahogy így fogalmazhatott meg magában: „Íme, egy új Isten, aki tiszta áldozatként önmagát mutatja be Atyjának. A Szentháromság a szeretet győzelme, mely megállította a hosszú sort, a gyilkos evolúció rettenetes folyamatát. A Szentháromságban valóban az örök Isten jött el végre hozzánk.”

„Ne féljetek, én meggyőztem a világot” – mondja Jézus, s mikor ezt mondja, tudjuk, véghetetlen szeretetére gondol. Szeretete az, amit nem lehet fölülmúlni, amit nem lehet megkerülni és elfelejteni többé. A szeretet a valóságról alkotott legmélyebb fogalmunk. Jézus szava ettől oly halk, győzelme ettől oly szelíd és türelmes. S ahogy szeretet nélkül nincs öröklét, a szeretet is egyedül az örökben és a tökéletesben nyugodhat meg. Az Evangélium egyetlen hatalmas szeretetérv Isten léte mellett, ahogy a Szentháromság titka is legjobban a szeretet logikájával közelíthető meg. Innét az Evangélium örök modernsége.

Új Ember, 1962. június 3.

"Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek." 

(Róma 12:18)

Minden emberi kapcsolat mindkét félen múlik. A másik ember helyett nem dönthetünk, érzéseit, tetteit, gondolatait, hozzánk való viszonyulását nem kéri rajtunk számon Isten sem. Felelősségünk csak a mi részünkre terjed. Ezért, ugyan meg kell tennünk minden lehetséges lépést a békés együttélés érdekében, ezután azonban tiszta lelkiismerettel várhatjuk a másik fél válaszát.

Nő és Férfi dícsérete!

Nő és Férfi dícsérete!

A NŐ DÍCSÉRETE

Ragyogj!

Ragyogj, mert szeretetre születtél,

mert az élet hordozója lettél,

Ragyogj, mert érzelmek élnek benned,

értelmet adva az életednek.

Ragyogj, hogy erőt sugárzó lényed

szülője lehessen a reménynek.

Ragyogj, mert a közöny sivársága

nem vethet árnyat a napsugárra.

Ragyogj, mert szép vagy és ragyognod kell!

Mert lelkedben rejtett csillag tüzel,

Ragyogj, mert Isten üzenete vagy!

Szebb lesz tőled a világ, s boldogabb!

A FÉRFI DÍCSÉRETE

Szeretünk!

Mert nélküled nincs igazi nő!

És nincs életre keltő erő,

nincsenek rózsák és illatok,

szépség és szerelem nem ragyog!

Mert nélküled nincs gondoskodó

békés otthon és vigasztaló

szívderítő, meleg szeretet.

Nincs haza! Nincsenek gyerekek!

Mert nélküled céltalan az út,

minden vágy és ölelés hazug,

hontalan vándor a boldogság,

nélküled a lét, csak pusztaság .