A gyertya

 Farkas Sándor
A gyertya

"Ezt mondja Jézus: Én vagyok a világ világossága."
(János 8,12)

Gyertya vagyok.

Azért világítok,

mert tanúskodok Isten világosságáról.

Bár sötétség borítja a földet,

tele van az emberek szíve gonoszsággal

és rejtett titkokkal,

nincs béke sem az emberek szívében,

sem egymás között,

a szeretet is olyannyira meghidegült,

én mégis hiszem és tudom,

hogy a világosság erősebb a sötétségnél.

Azért világítok, mert tudom,

hogy nem jó neked a sötétségben.

Mást akar önző éned és mást magányos szíved.

Világosság. Istennek ez volt első teremtő akarata.

Világosság. S ez jó.

Ezért világítok, hogy emlékeztesselek Rá,

világítok, hogy kiutat mutassak az Isten nélkül élt életedből,

világítok, hogy rájöhess arra,

a teremtés csodájából maradsz ki,

ha nem részesedsz Isten fényébôl.

Világítok, mert Isten nélkül meghalsz.

Tudod jól, hogy fény nélkül nincs élet.

Lelki élet sincs megvilágosodás nélkül.

A megvilágosodáshoz nem kell tökéletesség.

Sôt, inkább az kell, hogy belásd, Rá van szükséged.

Amikor Jézus meggyógyított egy világtalant,

agyagot kent a szemére, amellyel azt fejezte ki,

hogy földbôl vétettél. Csak akkor fogsz látni,

ha földből vett voltodat, belső piszkodat elfogadod,

ha saját életedet a kellemetlen oldalával együtt veszed tudomásul,

azaz elfogadod azt az igazságot, hogy föld vagy. Humusz.

Ezt megérteni 'humilitas', azaz alázat szükséges.

Csak az tudja szemét kinyitni,

és önmagát az igazság világosságában látni,

akiben van bátorság ahhoz, hogy leszálljon saját emberségébe.

A megvilágosodás ez.

Leszállni saját emberségedbe,

szíved mélyére.

Ez pedig nem tökéletesség,

hanem annak meglátása,

hogy Istené vagy, bár nagyon sötét vagy.

És akkor fényességébe ugyan sötéten, de megérkezel Hozzá.

Gyertya vagyok.

Világítok és égek.

Magamat adom azért, hogy égjek.

Magamat adom,

ahogy Jézus is magát adta Isten szeretetének hatalmas jeleként.

Gyújts meg otthon, a templomban,

csöndes magányodban és tekints Jézusra.

Meggyógyul a lelked, kinyílik a szíved,

és látni fogsz.

Kinek nevezzelek?

Kinek nevezzelek?

Zsoltárok 111 .: "Dicsérjétek az Urat. Dicsérem az Urat teljes szívből: az igazak környezetében és a gyülekezetben. Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban. Dicsőség és méltóság az ő cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig. Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké. Cselekedeteinek erejét tudtul adta az ő népének, nékik adván a pogányok örökségét. Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden ő végzése tökéletes. Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak. Váltságot küldött az ő népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az ő neve. A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig."

"Dicsérjétek az Urat! Hálát adok az Úrnak teljes szívből!"(1.v.)

Külön ajándéknak tekintem azokat a pillanatokat,amikor rácsodálkozom arra, hogy mi mindent tesz Isten az életemben. Meglátni és megérteni dolgok alakulását, hogy Isten mit miért cselekedett úgy ahogy, csoda. "Az életet csak hátra tekintve lehet megérteni, de élni előre nézve kell.", mondja Kierkegaard. Milyen nagy dolog, hogy hátra tekinteni nem csak úgy lehet, hogy közben az ember sóbálvánnyá változik. Emlékezz arra, hogy ki és honnan hova vezetett! Az a hátratekintő, aki csak azt látja, mit hagyott ott, erről lemarad, mert ahol van a kincs, ott van a szív is, és ha azt a hátad mögött hagytad, akkor mindig ott fogod keresni. Izráel arra emlékezett, hogy miként volt jelen az életükben folyamatosan az Egyetlen, és nem arra, hogy mi mindent hagytak maguk mögött. Sátán, mestere annak, hogy Isten cselekedeteit kicsinek érzékeltesse. Ha mégis rácsodálkozom, az ajándék. Dávid is, egy ilyen kegyelmi pillanatban írja ezt a zsoltárt, nem tudja magában tartani mindazt, amit Istenből meglátott. Azzal dicsőíti Istent, hogy megvallja, kinek is látja őt.

Forrás

 FÉNYSUGARAK - 2011.