2013. december 31.

Csak hit által!




Pecznyík Pál: 
Csak hit által!

Szomorú a szívem, mert bármerre nézek,
lelki dolgokról csak kevesen beszélnek.
Jézus Ő Lélek által Ő nem állhat középen,
életút szélére sodortuk egészen!
Lelkével törődni, kinek van ideje?
Jézusi élet ma idegen, ki vele.
Testünkkel törődni, mindennél fontosabb,
test számára mennyből, nem kapunk fontosat.
Sok ember ily módon mentegeti magát,
miközben elnyomja lelkének, jaj, szavát.
Mert önző testének, nagy ám az étvágya?
Mi, szem - száj ingere, azt kéri, azt várja.
De jaj, ha kívánság, szenvedélyé válik?
Rabszolga lesz a test gazdája, halálig!

Barátom: ne maradj tested rabszolgája,
mert azt, előbb Ő utóbb, a sírgödör várja.
Megváltód ma kérlel, törődj a lelkeddel,
napi táplálékát, igéjéből vedd el!
Múló tested, örök lelkednek edénye,
mely nem marad soká, e cserépedénybe.
Halálod percében, azt végkép itt hagyod,
gondoltál már arra, hol töltöd új napod?
Mert drága életed nem véges, végtelen!
Vajon hol töltöd el, mélyben vagy égbe fenn!
Ha csak testnek hódolsz, lelked nem jut égbe,
csak hit által juthatsz, Jézussal a fénybe!

2013. december 22.

KARÁCSONYI UTAK - KARÁCSONYI KÉRÉSEK



Barbara Cratzius: 
KARÁCSONYI UTAK - KARÁCSONYI KÉRÉSEK 
Túrmezei Erzsébet fordítása

Mutasd meg a bizalom útját,
azt a csillagfényes utat,
amelyiken a bölcsek jártak
megtalálni Királyukat!

Mutasd meg a szolgálat útját,
amelyen csendben József járt,
hogy szemünk-szívünk nyitva legyen,
ha szenved a felebarát!

A szeretet útjával áldj meg,
amint láthatom Máriában,
hogy akivel csak találkozom,
ahhoz a jószót megtaláljam!

A hála útján pásztorokkal
hadd magasztaljam tetteidet!
S adj, Uram, csodálattal teli,
előtted mindig nyitott szívet!

(Csodát virágzik a jelen, 1995. Fébé Egyesület)

2013. december 10.

Áldott Ünnepeket Mindenkinek!!!!


Mindenkinek, kedves Olvasóimnak áldott ünnepeket kívánok 
sok szeretettel az Úr kegyelméből! 


Karácsonyi sütemény

Végy egy kilogramm jó meleg szeretetet! 
Szitáld át a türelem szitáján, nehogy pletykamag kerüljön bele! 
Gyúrd össze egy tojásnyi kedvességgel és takard le tiszta jókedvvel! 
Ha megkelt, süsd meg a kitartás tüzénél! 
Szórd meg asszonyi kacagással, és tégy rá pár csepp nyugodt megfontolást! 
Vágd fel annyi darabra, hogy eggyel mindig több legyen, mint ahányan az asztalnál ültök, hiszen mindig akad valaki, aki még rászorul.

2013. december 7.

Ne menjünk egyedül!



Túrmezei Erzsébet: 
Ne menjünk egyedül!

Halk hóesésben karácsony előtt
megyek az úton egyedül.
Mind halványak, ködbeveszők
az Ipolyon túli hegyek.
Most Betlehem felé megyek.
Bent a szívemben az öröm
boldog glóriát hegedül.

Fehér utamra hirtelen
árnyék vetődik, vádló kérdés:
A pásztorok is együtt mentek,
a bölcsek is hárman hódoltak...
Mit mond a betlehemi Gyermek,
hogyha senki nem lesz velem,
ha egymagamban érkezem?!
Hát az én szívem nem dobolja
karácsony örök riadóját:
"Menjünk el m i n d Betlehemig!"?

Kinyújtom kereső kezem:
ráncos, öreg kezek,
kicsiny gyermekkezek
simuljanak belé!

Induljunk együtt Betlehem felé!
Együtt a gyászolókkal,
az egyedülvalókkal!
Hiszen a nagy örömből
mindnyájunknak telik! A jászol mellett
ma mindnyájunkra üdvösség derül!

Halk hóesésben Betlehem felé
ne menjünk egyedül!

2013. december 3.

Szeretet az élet, élet a szeretet...



Szeretet az élet, élet a szeretet...

"Élni annyi, mint szeretni.
Szeretni látni és megmutatni,
érezni és érzékeltetni,
meghallani és meghallgatni,
magasba szállni és fölröpíteni,
kinyílni és felnyitni,
megérteni és megértetni,
együtt érezni és eggyé olvadni
- és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás."

(Ismeretlen szerző)

2013. december 2.

JEREMIÁSSAL MONDOM




Sándor Ernő:
JEREMIÁSSAL MONDOM

Uram, én nem tudok beszélni,
engem ne küldj el, félni, félni
tudok csak...
Nyomorultan
rettegek én az emberektől.
Ifjú vagyok még, látva-látod,
nyelvemen görcs van, dadogások...
Nem akarok próféta lenni!
Nem akarok semmit sem tenni!
Ó hagyj magamra!
Jaj, rettenetes
ez a Te küldetésed,
ez a Te elhívásod!

Adj nekem valami szebbet,
valami mást,
emberibbet,
valami csendes boldogságot.
Nem könyörült gyermekfejemnek.
Kemény volt, küldött, mennem kellett.
Imé, igémet adom szádba.
S mentem. Azóta egyre járok,
nyelvemen görcs van, dadogások,
szívemben félelmek remegnek.

Uram, ugye már Te is látod,
hogy igazam volt?
Az én szájamból
igéd sem kell az embereknek.
Keménynyakú ez a Te néped,
tudod Te is.
Valaki más tán bírna véle
jobban, mint én, fáradt cseléded.
Uram, figyelsz rám?
Bocsáss el szépen
s bocsásd meg ezt a hatvan évet.
Az Úr felel:
(s szívem reá remegve dobban)
Csak menj tovább!
Ott van a tűz a csontjaidban.

2013. december 1.

AZ AJÁNDÉK


AZ AJÁNDÉK

Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet. A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját.
Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta: „Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot.” – és erre egy szép díszdobozt vett elő. A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte: „Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni!?” – végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban. Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt. A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt. Nagyon megdöbbent! Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta.
Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja kézírásával: „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés: kifizetve.

Milyen sok alkalommal utasítjuk vissza Jézus ajándékait, csak azért, mert nem abban a csomagolásban kapjuk, mint ahogyan azt kértük!

(Szép Laura)

2013. november 22.

Adventben



Baja Mihály
Adventben

Körültünk néma, vak sötétség,
Gyûlölség átka a szívekben,
Fogytán a kenyerünk a kasban,
Szûkölködünk a lelkiekben.

Oh balzsamosztó jobb kezével
Ennyi fájó sebet ki köt be?
Ki gyújt nekünk fényt e homályban
Vagy benne járjunk mindörökre?

Te vagy Uram, a mi Királyunk!
Kelj fel a mi segítségünkre,
Kezünket összetéve kérünk:
Adj vidulást beteg szívünkbe.

Küldj Valakit a te nevedben,
Rá milliók im, várva várnak,
Kit prófétáltál az atyákban:
Küldj Szabadítót a világnak.

HOMOKBA ÍRJAD




HOMOKBA ÍRJAD

A panaszodat, a bánatodat homokba írjad!
Ha fáj valami, úgy akárkinek
Azt fel ne sírjad.
Homokba írjad, a porba írjad!
A szíved búja, ha akármilyen nagy,
Az embereknek azt el ne mondjad.
A terhedet mindig csak csendben hordjad.

Mások bűnét és gyarlóságát
Homokba írjad!
Meg nem értést és támadásokat,
Ó, fel ne rójad.
A Mester is csak úgy csinálta ezt,
Ámbár várta Őt a nehéz kereszt.
Az asszony bűnét a homokba írta,
Ő elfeledte, s a szél elfújta.

Legyen az szép, szent igazság, -
Mind eltapossák.
S ha vérzik is a szíved érte, -
Megmosolyogják.
Azért, ha égig ér a bánatod,
S ha könnyedet el se sírhatod,
Hordoznod kell, mert el kell, hogy bírjad.
Ha nem látják, - hát homokba írjad!

Emlékeid, mik idekötnek:
Homokba írjad!
Mit kölcsönadtál: pénzt, időt, bizalmat,
A porba írjad!
Így jó barátod lesz a fél világ,
Bár ínségben éhenhalni hágy.
De biztosan számíthatsz az Úrra!
Ezt márványba vésd! Ezt ne írd a porba!

Ezen vers szerzője is nevét a homokba írta...

2013. november 21.

A homokozó



A homokozó

Az egyik szombati napon egy kisfiú a kertjükben lévő homokozóban játszott. Számtalan sok játéka volt, kis traktorok, lapát és formaöntő. Nagyon élvezte a homok adta lehetőségeket és elkezdett utat építeni a játék kocsiknak.
Ahogy építgette egyszer csak elakadt, mivel az útjában volt egy nagyobb kődarab.
Annyira az útjában volt, hogy elhatározta, hogy odébb teszi.
Próbálta megemelni, de olyan nehéz volt, hogy nem bírta.
Így más módszert választva teljes erejéből nekifeszült a kődarabnak, hogy eltolja.
Próbálkozott, próbálkozott, de a kődarab csak éppen, hogy megmozdult. Eltolni viszont nem tudta.
Apja a ház ablakából követte figyelemmel az eseményeket.
Látta kisfia próbálkozásait, végül kiment hozzá és ezt kérdezte:
"Kisfiam, miért nem használod minden rendelkezésedre álló erőt?"
Fia kissé felháborodva így felelt: "Apa, de én mindent megtettem ahhoz, hogy arrébb toljam a követ! Nem is adtam fel és nem is akarom, de egyszerűen nem megy."
"Nem, fiam nem használtad minden rendelkezésedre álló erőt" - szelíden mondta az édesapja - "Nem kérdeztél meg engem, hogy segítenék-e!"
Azután az apa felemelte a követ és elvitte az útból.
Sokszor van az ember életében, hogy olyan feladatot próbál megoldani, amire igazából egyedül nem képes.

De mindig jusson eszedbe, hogy van kitől segítséget kérni, a mi drága mennyei atyánktól: 
"Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik!"
 (Zsoltárok könyve 37:5)

2013. november 4.

Istenbe bízzál!



Istenbe bízzál!

Ha reád tőr a bánat
Csak Istenbe bízzál
Ha élér a nyomor
Ha elér a betegség
Csak Istenbe bízzál!

Bízzál és imádkozzál,
Megsegít és melletted áll.
Erőt add a gyöngének
Egészséget a betegeknek
Csak Istenbe bízzál!

Megfogja kezedet
Láthatatlanul vezet,
Csak jóra int és tanít
Lépései s téged irányít,
Csak Istenbe bízzál!

Hallgasd meg tanácsom,
Te gyönge vándor ember.
Ki e világot szenvedve járod,
Összetett kézzel fohászkodva
Csak Istenbe bízzál és fohászkodj!

Az Isten öröme



Leleszi Balázs Károly: 
 Az Isten öröme

Add tovább, mindenkinek
személyválogatás nélkül a krisztusi-szeretetet.
Így terjed az Isten öröme.


2013. november 3.

Sugarat hordok



Túrmezei Erzsébet
Sugarat hordok

Örök, dicső tekintetedből,
 és Istenem, fénylő Napom, 
sugarat hordok a szívemben sötét,
 ködös, nagy utamon. 

A Te szemed reám tekintett: 
Ím, az enyém is ég, ragyog.
 Beboríthat mindent az éjjel: 
Fényedből egy sugár vagyok.

Jézus az út!




Pecznyik Pál
Jézus az út!

Istenem, terved alapján
alkottál Te engemet,
porból való test-ruhába
helyezted el lelkemet.
Ezért halhatatlan lelkem
Téged keres egyedül,
teremtmények Teremtője
szolgálhat csak rejtekül.

Mennyország és a Föld között,
úgy jött létre kapcsolat,
hogy Fiadat küldted hozzánk
Ő képezi az utat!
Bár ez az út láthatatlan,
mégis drága minekünk,
azon át jut fel Tehozzád
hálaimánk, énekünk.

Bárcsak sokan lelhetnék meg
e szent utat mielőbb,
mielőtt életünk napja
elhagyja a delelőt.
Mert halálunk beálltával
döntenünk már nem lehet,
jól dönthessünk: ezért kaptuk
ezt a rövid életet!

2013. november 1.

Egy kicsiny napsugár


Egy kicsiny napsugár

"Ti vagytok a világ világossága." 
( Máté 5 : 14 )

Kicsi gyerekek gyakran félnek, ha sötét van. Ha le kell menni mondjuk a pincébe szenet felhozni, kis lámpát vagy gyertyát kell vinni, hogy lássunk. Milyen jó, mikor a vödör szénnel, vagy mással ismét világosságra érünk fel. Mindnyájan örülünk, ha körülöttünk világosság van. Egy gyertya csak kis fényt ad, mennyire örülünk azonban, ha sötétben nekünk világit. A jó Isten tudja,hogy szeretjük a fényt,sőt szükségünk van rá,ezért világító testeket teremtett. Egyik ilyen fényforrás a Nap. Ha az égboltról süt ránk,örülünk. Erős fényt sugároz,azonkívül melegít is. Sokkal jobban tetszik nekünk,ha napsütés van,mintha sötét,felhős az ég és esik az eső. Egy komor esős napon, betegen feküdt ágyában egy kislány. Nagy fájdalmai is voltak, ettől olyan borús, szomorú lett a szíve,mint a kinti idő. Anyu sem ért rá vele játszani, vagy valami szépet mesélni. Egyszer csak csöngettek, egyik barátnője jött el hozzá. Azonnal felderült a beteg kislány arca, amint barátnőjét meglátta. Egy szép képeskönyvet mutatott neki és elmesélte hozzá a történeteket is. Mindjárt jobban érezte magát. A látogatás ennek a beteg kislánynak olyan volt, mint egy kicsiny napsugár, a szívét megörvendeztette. Ti is lehettek ilyen kicsiny fénysugarak  , fények ebben a világban.

2013. október 30.

Isten védelmében



Isten védelmében

„De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. 
Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok.”
(Lukács evangéliuma 12. fejezet 7.vers)

A tömegtermelés korában élünk. A gyárak egymás után ontják az egyszer használatos dolgok millióit. Hiszen nem a tartósság a cél, hanem a mennyiség. Persze igaz, ezáltal olcsóbban jutunk hozzá az árucikkekhez, no de milyen áron…
Az egyedi holmiknak az értéke pontosan abban áll, hogy nincs belőlük még egy ugyanolyan a világon és nem egy élettelen mechanikus szörnyeteg ’hozza világra’, hanem emberi kéz.
Ám ma, ha elromlik ez vagy az; azt mondjuk nem baj, van másik, majd veszek egyet a boltban, vagy egy tucatot. A legnagyobb probléma azonban az egésszel az, hogy ez a gondolkodás elvezet a ’nincs pótolhatatlan ember’ frázisig.
Mindenki pótolható? Aki már vesztette el valamely családtagját, aki maradt már egyedül az életben, mert mindenki kihátrált mögüle, az valószínűleg, másképp gondolkodik.
A Biblia pedig még egyértelműben beszél arról, hogy Isten szemében mekkora értéket képviselünk.
Saját kezével formált meg és mikor elromlottunk akkor sem dobott el magától, mondva; - Hát ez nem sikerült, majd szerzek egy másikat, egy jobbat, egy szebbet…
Jézus értünk hozott áldozata mutatja be igazán mennyit ér az ember. Ahogy Péter apostol írja: „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén.” (1Pét. 1:18-19)
Igen, de nemcsak a követőiért, nemcsak a barátaiért halt meg, hanem kivétel nélkül, mindenkiért.
Milyen nagy öröm ez; Az Örökkévaló számára te is azok közé a kincsek közé tartozol, akikért nem kevesebbet, minthogy életét áldozta.
Az örömön túl azonban ez új értékszemléletet is kell, hogy feltételezzen részedről, mégpedig, hogy minden embertársadra úgy tekints, mint akiért Jézus meghalt.
Éppen ezért járj ma nyitott szemmel, hogy meglásd ezt az értéket embertársaidban, és így együtt formálódjunk az Ő képmására!

2013. október 29.

Tanulságosak!



Tétlen néző

Egy horgász a tóparton ült, tartotta a horgászbotot és várta, hogy hal kerüljön a horogra. Egy férfi állt a háta mögött és nézte. Hosszú hallgatás után megszólalt: - Nem tudok unalmasabb dolgot elképzelni a horgászásnál. - Pedig van – felelte a horgász – csak nézni a horgászást. Sok ember van, akik a Szentháromság egy igaz Istenben való hittel tesznek úgy, mint ez az ember: Ott állnak mellette, kissé nézegetnek és azután kritikát gyakorolnak. Nem csodálkozhatunk, ha aztán így ítélkeznek: „Ez nem nekem való, nem tudok unalmasabbat elképzelni!" Aki néző marad, az mindig rejtélyek és képtelenségek előtt fog állni, mert Isten igéje nem elméleti igazság.
Isten igéjét csak úgy lehet megérteni, ha az ember azt a gyakorlatban cselekszi is.


Vékey Tamás: Jézus nálad is zörget

Egy festőművész befejezte azt a festményt, amelyen dolgozott. János Jelenéseinek könyvéből azt a jelenetet ábrázolta, amikor Krisztus így szól: ,,Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek" (3,20). A festő kisfia megszólalt: Egy dolgot nem jól festettél. Kívül az ajtón nincs kilincs. Hiszen így az Úr Jézus nem is tud bemenni! Csak akkor mehet be - magyarázta az apja -, ha belülről kinyitják az ajtót, és ha Őt behívják. Ezért hagytam el a külső kilincset.
Hiszen olvashatjuk: ,,Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek."


2013. október 27.

A séta



A séta

Összegezni próbálom egy csendes hét tanulságait. Rengeteg gonddal, kérdéssel, rosszkedvvel, és fáradtan jöttem ide. Mit is viszek haza, mennyivel jutottam előbbre? 
Egy szó kezd derengeni: El-en-ged-ni. Elengedni a problémákat a kórussal, a lakással, a gyülekezettel, az állásommal és a számtalan restanciámmal kapcsolatban! 
– Mit jelent, Uram, elengedni a problémáimat?– kérdezem. 
– Ne akard te megoldani őket – feleli az Úr. 
– És akkor mi lesz velük? 
– Hagyd, hogy én alakítsam a dolgokat, te úgysem tudod jelentősen befolyásolni őket. 
– Hogyne tudnám. Valakinek vezetni kell a kórust, meg kell csinálni a lakást, rendet kell tenni végre az elmaradt dolgok között! 
– Állj meg, csendesedj egy kicsit! Én vagyok az Isten. Sok fontos dolog van, még több sürgős, de csak nagyon kevés a szükséges. 
– No, és akkor mi az, ami annyira szükséges? 
– Tedd félre, engedd el a dolgaidat, és megmutatom, mi az, ami igazán fontos. 
– Oké, de holnap máris rohannom kell egy nagyon fontos megbeszélésre. 
– Az a holnapé, most engedd el a gondokat. Szeretnék veled beszélgetni! 
– Uram, én tele vagyok konkrét problémával, kérdéssel, amikre válasz kellene, de te mindig másról szeretnél velem beszélni. Elmondod, hogy mennyire szeretsz, hogy milyen fontos vagyok a számodra, hogy terveid 
vannak velem, de mi legyen a feladataimmal? 
Apropó, egyszer nem lennél olyan szíves közölni velem, hogy mi is a terved, mit akarsz velem, hogy tegyek?! 
– Engedd már el magad, és kapcsold le a gőzgépet, engedd le a fölös nyomást, és menjünk egyet sétálni. 
– Na ne, Uram! Valami tévedésben vagy. 
Igazán nem akarok szemtelen lenni, de nem tévesztesz össze valakivel… valakivel, akinek most éppen sétálásra van szüksége? 
– Olyan régen voltunk kettesben, csak úgy, tudod, ahogy régen. Mély levegőket veszel, gyönyörködsz a fákban, én megrezegtetem az ágakat, körbekergetem a faleveleket. 
– Nem, Uram! Nem akarlak megbántani, de tényleg összetévesztesz valakivel. Mindjárt vége a hétnek, és semmivel sem vagyok okosabb, mint öt nappal ezelőtt… na jó, egy kicsit pihentebb vagyok, de halvány fogalmam sincs, mit csináljak másképp. Egyszerűen a sok tennivalóm, a tanácstalanságom, a konfliktusaim, mi legyen…? 
– Most mondtam épp, hogy mi legyen, csak nem figyeltél. 
– Csak nem a sétára gondolsz? 
– De igen. Meg a gőz leengedésére, és a csendesedésre. 
– Na jó, menjünk, megadom magam. De csak fél óra, mert kezdődik a morzsaszedegetés. 
– Örülök egy fél órának is. Máskor is örülnék, ha csak fél órát is tudnánk kettesben lenni. Szeretnék neked megmutatni egy csomó dolgot. Tudod, annyi szépet teremtettem neked. Igen, neked, és azokat csak te láthatod meg. És ha meglátod, akkor felismersz benne, és nagyon fogsz örülni neki. 
– Igen, kellene már egy kis öröm az életemben, mert a sok gond, a mókuskerék, a hajtás … 
– Látod, már megint kezded a magadét mondani. Tedd félre, engedd el! Nézz inkább 
körül! Na, mit látsz? 
– Kopasz fákat, házacskákat, villanyoszlopokat, füstölgő kéményt … 
– Na, még? 
– Hát, felhőket. 
– Milyen felhőket? 
– Bárányfelhőket, vagy hogy nevezik az ilyeneket. 
– Igen, pontosan. Hát nem aranyosak? Mindegyik más. Nézd azt a bodrosat, mintha szaladna a többi után. 
– Igen. Valóban. Mind különbözik egymástól…és változtatják formáikat is. De Uram, mit akarsz ezzel? 
– Nézz körül még egyszer, mit látsz még? 
– Egy fenyőt. Láttam már eleget. Mi abban az érdekes? Marha magasra képesek megnőni, aztán kivágják őket. 
– Menj csak oda alá! Na, milyen érzés egy ilyen nagy fa közelében lenni? 
– Picinek érzem magam, olyan, mintha be akarna takarni az ágaival. 
– Nézz csak le a földre! Mit látsz? 
– Tobozokat. 
– Vegyél kézbe egyet, és nézd meg jól! 
– Rendben. Érdekes, hogy miként ágaskodnak a kicsi pikkelyek olyan katonás rendben. Hopp! Kipottyant belőle valami. 
– Mi az? 
– Szerintem egy pici magvacska lehet, a fenyő magja. 
– Igen, jól gondolod. Ebből lesz egy új fenyő. 
– Ebből a kicsi vacakból? Tényleg, honnan tudja ez a mag, hogy mit kell csinálnia, hogyan kell nőnie, gyökeret eresztenie? Én egy intelligens lény vagyok – állítólag –, és mégsem tudom sokszor, hogy mit kell tennem. Honnan tudja ez a kicsi mag? 
– Amikor teremtettem, beletettem egy programot. Egy végtelenített programot, amely segítségével pontosan tudja, hogyan kell nőnie, milyen gyökeret kell eresztenie, hogy ne döntse ki a szél, és ilyen hatalmasra tudjon nőni. Benne van ebben a programban az is, hogyan nőjenek az oldalágai, a pici tűlevelei, és hogyan növeljen tobozt és benne magvakat. Méghozzá olyan magvakat, amelyekbe beleteszi újból az egész programot, hogy majd egy új fenyő növekedhessen belőle. 
– Tényleg, hihetetlen, hogy benne van. Azt hiszem, ezt a programot nevezik a tudósok génállománynak. 
– Igen, már rájöttek, hogy ebben van a titka az életnek, de még nem tudják, hogy mitől is működik. 
– Apropó! Ha a fenyőbe beletettél – Uram – egy ilyen programot, akkor nem lennél szíves valami hasonlót belém is tenni, hogy tudjam végre, hogy mit is kell tennem? 
– Jaj, már megint elővetted! 
– Mit? 
– Hát, a problémáidat. 
– Igen, mert sokkal egyszerűbb lenne az életem, ha be lennék programozva. Nem kellene törni a fejemet állandóan, hogy mit csináljak, meg várni, hogy mikor vagy végre hajlandó kinyilatkoztatni az akaratodat. 
– Szóval robot szeretnél lenni? 
– Hát azt nem mondtam. 
– Én pont azt szeretném, hogy ne legyél robot. Érző, gondolkozó és akarattal rendelkező lénynek teremtettem minden embert, téged is. Az volt a tervem, hogy belehelyezlek ebbe a csodálatos világba – amit szintén neked teremtettem –, hogy gyönyörködj és örömöd 
legyen benne. És az is tervem volt, hogy kapcsolatban legyünk és beszélgessünk, hogy megismerd teljes szeretetemet, de te szinte mindég csak a tennivalóiddal vagy elfoglalva. 
Azt hiszed, hogy az a legfontosabb, amit csinálsz. Pedig a legfontosabb a kapcsolat, a beszélgetés, a velem való séta, mert csak így ismerhetsz meg igazán. És ha megismersz, akkor azt is meg fogod érteni, mit kell tenned. A Biblia is rólam szól. Akik ismertek engem, 
azok írták le neked, hogy te könnyebben kapcsolatba kerülhess velem. A Biblia nem arról szól, mit kell csinálnod, hanem hogy milyen vagyok én. Ha jobban megismersz engem, teremtő Atyádat, akkor meg fogod tudni azt is, hogy hogyan érdemes élned. 
– Ó, Uram! Kezdem érteni, hogy miért mutattad nekem ezt a fenyőmagot, a fenyőt, a felhőket, hogy miért akartál annyira sétálni velem. Én annyit buzgólkodtam érted, szinte ez töltötte be az életemet. Neked akartam áldozni az életemet. 
– Jöjj, és lásd a tetteim. Gyönyörködj a teremtményeimben, lásd hatalmam, olvasd cselekedeteimet és bízz bennem. Emlékezz vissza arra, miket éltél már át velem, hogyan vezettelek, hogyan viseltem gondot rád. Azért fáradtál el, mert a magad erejéből próbáltál élni. Állj meg, csendesedj el, és ismerd fel újból, hogy én vagyok az Isten. Nem a te áldozatos életedre van szükségem, hanem arra vágyom, hogy kapcsolatban lehessek veled, és megismertethessem titkaimat, adhassam erőmet. 
– Ó, uram! Mért is gondoltam azt, hogy cselekedeteimmel kivívhatom tetszésedet? 
– Örülök, hogyha szívedből jövő szándékból cselekszel, de lásd be, inkább az emberek dicséretét, elismerését kerested. 
– Uram! Bocsásd meg balgaságomat. 
Bocsásd meg, hogy nem adtam neked hálát, pedig tudom, hogy te előtted az a kedves áldozat, ha hálát adok. Bocsáss meg, hogy a magam dicsőségét, elismerését kerestem, pedig a szájam mondta, hogy Soli Deo Gloria. Bocsáss meg, hogy fontosabbá váltak az érted végzett feladatok, mint Te magad. 
Köszönöm, Úr Jézus, hogy nem mondtál le rólam és elhoztál ide, és hogy elhívtál sétálni. 
– Kedvesek előttem e szavak. Pislogó életedet meg akarom eleveníteni, bűnbánatodat nem vetem meg. Szeretném, ha minden nap beszélgethetnénk. És ne feledd, hogy a kapcsolat fontosabb a teljesítményeknél. 
Mert jó kapcsolatból lesznek a gyümölcsöző cselekedetek, de cselekedetekből nem következik az élő kapcsolat, csak gőg és kiégés.Letelt a fél óra. Kezdődik a morzsaszedés. 
Menj! És köszönöm, hogy sétáltál velem.

2013. október 14.

Elfogadó szív



Dévényi Erika
Elfogadó szív


Az elfogadás benned él, ne félj
Csak szíved teljességével élj
Hiszen a te szívedben minden ott lakozik
Amire sok ember csak vágyakozik

Ha vágyik valaki egy igaz mosolyra
Hozzád fut, tudja ott megtalálja
Az az őszinteség, mely belőled árad
Mindenkiben egy örök csodálat

Vak, ki nem látja szemed tiszta fényét
Süket, ki nem hallja szavad szelídségét
Kőszívű, ki nem érzi lényed melegségét
Ki nem kívánja magának mindezek meglétét

Ha benned még mindig kétségek tolongnak
Kérdezd meg életét veled megosztó társadat
Neki ez nem kérdés, válaszként a szemedbe néz
S belőled tovaszáll akkor minden kétség

Nem hiheted, hogy a világ el nem fogad
Ki vagy az egyik legalkalmasabb
Ha nem fogadna el Isten teremtménye
Megkérdőjeleződne az elfogadás léte.


2013. október 11.

ÖRÖMHÍR



Pecznyik Pál
ÖRÖMHÍR


Urunk, sokan nem hallhatják
anyanyelvükön szavad,
pedig a kegyelmi idő
már a vég felé halad!

A rádió hullámhosszán
nyúl feléjük szent kezed,
hirdetett örömhír által
találkozhatnak veled.

Kérjük, hívj el szolgálatba
drága hívő lelkeket,
akik örömmel tanulnak
különböző nyelveket.

Ők, hirdessék az örömhírt,
- világ négy tája felé,-
amely által vársz mindenkit
dicső trónusod elé!

2013. október 8.

Isten szeret téged!



Isten szeret téged!

1. Isten szeret téged, és csodálatos terve van az életeddel!
"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
/János 3,16/

2. Az ember bűnössé lett, mert elfordult Istentől, és nem hallgatott rá.
Ezért elszakadt Tőle, és nem tapasztalta meg szeretetét, és életére vonatkozó tervét.
"Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének."
/Róma 3,23/

3. Jézus Krisztus, Isten egyetlen megoldása az ember bűnére.
Általa megismerheted és megtapasztalhatod Isten szeretetét, és életedre vonatkozó tervét.
"Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk."
 /Róma 5,8/

4. Bűnbánatot kell tartanunk, és személyesen el kell fogadnunk Jézus Krisztust életünk Urának.
Csak így ismerhetjük meg Isten szeretetét, és életünkre vonatkozó tervét.
"Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az Ő nevében."
/János 1,12/

2013. október 7.

Isten szereti a bűnöst!



Pecznyík Pál 
Isten szereti a bűnöst!

Isten személyt nem válogat,
Ő minden embert szeret,
mindenkinek biztosított
hazát, otthont, kenyeret.
De az ember bűnre csábult,
odahagyta hű Urát,
földi élete menetét,
önkezébe vette át.
Önhatalmú lett az ember,
így vonul a földön át,
nem fogadja el, hogy Isten,
érte küldte szent Fiát!
Jézus győzni jött a földre,
Sátán, halál s bűn felett,
Atyjával kibékíteni,
sok bűnbánó életet!

Isten szent és bűnt gyűlölő,
ám a bűnöst szereti,
s ha az, megbánja bűneit,
őt keblére öleli.
Megsirat minden lázadót,
aki ellene szegül,
mivel az a kárhozatnak
tengerében elmerül.
Abból pedig kijönni már,
soha többé nem lehet,
bűnösnek ott nincs védője,
s így örökre elveszett!

Celldömölk,
2011. I. 31.

2013. október 5.

A 6 tilalom



Ablonczy Ágnes
A 6 tilalom


1. Ne siettesd a dolgokat, eseményeket, mindennek eljön az ideje, ne foszd meg magadat a várakozás örömétől, legyen időd megtudni, ki vagy!

2. Ne kívánd azt, amit más kapott, vedd észre mid van, mid nincs, így kaphatod pontosan azt, amire szükséged van, amit használhatsz, amit tovább adhatsz!

3. Ne csapj be másokat se cselekedettel, se hallgatással! A hamisság nem csak másokat vezet félre, hanem téged is!

4. Ne itélj elhamarkodottan, ne véleményeddel siess mások segítségére, ne elégedj meg a látszattal, nézz mögé, mert megölheti azt, aki ellen szól!

5. Ne félj a szenvedéstől, jobbá tesz, ne sajnáld magadat, mert az önsajnálat iszonyú rabság, nem enged örülni, lépni, helyedet keresni!

6. Ne feledkezz meg arról, honnan jöttél hová mész, ki vezet át minden.

(Legyen veled az, amit kaptál, amit megértettél, ez lesz iránytűd a későbbi lépéseknél!)

2013. szeptember 26.

Szól-e még Isten az emberekhez ???



Kaptam és továbbítom sok szeretettel Mindenkinek!!!!

Szól-e még Isten az emberekhez ???

Egyszer egy fiatalember, aki komoly lelki életet élt, elment egy bibliaórára egy baráti családhoz. Csütörtök este volt.
A találkozót vezető házaspár az imaórát két részre osztotta: hallgassuk Istent, és engedelmesen kövessük, amit kér tőlünk.
A fiúnak szünet nélkül az járt az eszében, vajon Isten ma is beszél még az emberekkel?
A bibliaóra után barátaival még betértek egy kávézóba.
A találkozón elhangzottakról beszélgettek. Mindannyian elmesélték, hogyan vezette őket Isten különböző utakon.
Este tíz óra körül járt, amikor a fiatalember elbúcsúzott a barátaitól. Beült az autójába, és imádkozni kezdett:
- Istenem, ha még beszélsz az emberekkel, szólj hozzám.
Hallgatni fogok a szavadra, és mindent megteszek, hogy engedelmesen kövessem, amit kívánsz;
Ahogy a város főutcáján hajtott, egyszerre különös gondolata támadt, mintha valaki azt mondta volna neki:
- Állj meg, és vegyél egy liter tejet!
Megrázta a fejét, és hangosan megkérdezte:
- Isten, Te vagy az?
De mivel nem kapott választ, továbbhajtott. De a hang újra megszólalt:
- Vegyél egy liter tejet!
A fiatalembernek eszébe jutott a bibliai idézet, amikor a kis Sámuelhez szólt Isten, és ő nem ismerte fel a hangot.
- Rendben van, Istenem, ha valóban Te vagy az, akkor megveszem a tejet. Nem gondolom, hogy ez túl nagy próbatétel volna.
Megállt, megvette a tejet, és folytatta az útját hazafelé. A következő kereszteződésnél újra egy különös belső ösztönzést érzett:
- Fordulj be ebbe az utcába!
Ez valami őrület, gondolta magában, és ment tovább.
De újból érezte, hogy be kellett volna fordulnia. Visszafordult hát, és követte a hangot.
Félig tréfásan, félig komolyan azt mondta magában:
- Rendben, Istenem, megteszem!
Ment tovább az úton, elhagyott több kis utcát, míg egyszerre azt érezte, meg kell állnia
. Megállt hát, és körülnézett.
Tipikus városi környék volt, lakóházakkal és boltokkal. Nem a legjobb, de nem is a legelhanyagoltabb negyed. Az üzletek már bezártak, és a legtöbb ház ablaka sötét volt. Csak egy házban égett a lámpa az utca másik oldalán.
A fiú újra hallotta a hangot:
- Menj, és add oda a tejet azoknak az embereknek, akik abban a házban laknak, a túloldalon.
A házra nézett. Kinyitotta a kocsiajtót, és kiszállt. De azután kétségei támadtak, és vissza akart szállni.
- Uram, ez őrültség! Hogy csengethetnék be egy idegen házba éjfélkor?
A gondolat azonban, hogy oda kell adnia a tejet, nem hagyta nyugodni. Elindult hát, miközben azt mondta magában:
- Rendben van, Uram, ha Te mondod, megyek, és odaadom a tejet ezeknek az embereknek. Ha az Úr azt kívánja, hogy őrültként viselkedjem, hát jó. Én engedelmeskedni akarok Neki. Valami célja biztosan lehet; Ha pedig ki sem nyitják az ajtót, azonnal visszafordulok.
Átment az úton, megállt az ajtó előtt, és megnyomta a csengőt. Bentről mintha egy gyerek sírása hallatszott volna.
Egyszerre egy érdes férfihang szólalt meg:
Ki az? Mit akar?
Az ajtó kinyílt, mielőtt a fiú elfuthatott volna.
- Egy férfi állt előtte farmerben és ingben. Elég kellemetlen szag áradt róla, és nem látszott különösebben boldognak sem a fiatalember láttán.
- Mi történt?
A fiatalember gondolkodás nélkül átnyújtotta az üveg tejet, és azt mondta:
- Ezt önöknek vettem.
A férfi megragadta az üveget, és beszaladt a házba.
Azután egy nő szaladt át a folyosón kezében a tejjel, valószínűleg a konyha felé sietve.
Mögötte a férfi, karján a síró csöppséggel.
Amikor a férfi visszajött, a fiú látta, hogy a szemében hatalmas könnycseppek csillognak, majd zokogva azt mondta:
- Imádkoztunk. Nagyon sok tartozást kell kifizetnünk ebben a hónapban, és épp elfogyott minden pénzünk. Nincs több tejünk a kicsinek
- Kértem az Urat, mutassa meg, hogy tudnék tejet szerezni a kicsinek.
A felesége is kikiáltott a konyhából:
- Én arra kértem Isten, küldjön egy angyalt. Ön egy Angyal?
A fiatalember kivette a zsebéből a pénztárcáját, és minden pénzét odaadta a férfinek.
Azután megfordult, és szemében könnyekkel visszament az autójához.
Megtapasztalta, hogy Isten ma is meghallgatja az igazak imáit.

És akinek a szíve tele van szeretettel, az......




2013. szeptember 19.

Mennyország boltja



Kaptam ... Továbbítom Mindenkinek nagy szeretettel !!!!


Néhány napja az élet útján sétálgattam, amikor megláttam egy feliratot, melyen ez állt:
"MENNYORSZÁG BOLTJA"
Amikor odaértem, az ajtó kinyílt és mire felocsúdtam, már be is léptem. Angyalok csoportjait láttam 
mindenütt.
Egyikük adott nekem egy kosarat és azt mondta: "Fiam, végy meg mindent, amit csak akarsz, a boltban van minden, amire egy kereszténynek szüksége lehet, s amit nem tudsz elvinni ma,  visszajöhetsz holnap és gond nélkül elviheted." 
Az első, amit megragadtam, a TÜRELEM volt és azután a SZERETET, mivel ugyanazon polcon voltak.
Kicsit odébb volt a MEGÉRTÉS, hát azt is vettem. Bárhol szükségem lehet rá. Ezen kívül vettem még
két doboz BÖLCSESSÉGET és két csomag HITET. Nem tudtam ott hagyni a SZENTLELKET sem, mivel ott volt mindenütt. 
Egy kicsit megálltam, hogy ERŐT és BÁTORSÁGOT vegyek, mivel sokat segítenének nekem az élet útján. 
Amikor már majdnem tele volt a kosaram, rájöttem, hogy hiányzik még egy kis KEGYELEM és ÁLDÁS,
és hogy nem szabad megfeledkeznem az ÜDVÖZÜLÉSRŐL.
Ezt ingyen kínálták.
Így hát jó nagy adagot vettem mindegyikből, eleget ahhoz, hogy üdvözüljek s, 
hogy megváltsalak Téged is!
A pénztáros felé ballagtam, hogy kifizessem a számlát, már mindenem meg volt ahhoz, hogy a MESTER akaratát teljesíthessem. Amint a pénztárhoz közeledtem, megláttam az IMÁT, s betettem azt is a már 
teli kosaramba. Tudtam, hogy mint kimegyek, használni fogom.
A BÉKE és a BOLDOGSÁG kicsi polcokon hevertek, kihasználtam az alkalmat, hogy azokból is vegyek. Az ÖRÖM a plafonról lógott alá, vettem egy csomagot abból is.
Odaértem a pénztároshoz és megkérdeztem tőle: "Mennyivel tartozom?"
Ő mosolyogva válaszolt: "Vidd csak kosaradat, amerre utad visz."
Elmosolyogtam és újra megkérdeztem " de valóban mennyivel tartozom?"
Ő újra elmosolyodott és azt mondta:
"Fiam ne aggódj, Jézus már kifizette a számlát sok-sok idővel ezelőtt."

'Minden, amit imádságban és hittel kérsz, megkapod."
( Máté 21:22 )

2013. szeptember 12.

KRISZTUS KÖVETÉSE



Kempis Tamás: 
KRISZTUS KÖVETÉSE 

Hogyan viselkedjünk kívánságainkkal kapcsolatban? 

Uram, amint neked tetszik, úgy legyen.
Uram, ha neked becsületedre válik, legyen ez a te nevedben.
Uram, ha úgy látod, hogy előmenetelemre szolgálna, hasznomra volna, akkor add, hogy élhessek vele a te dicsőségedre. De ha tudod, hogy ártana nekem, nem válnék lelkem üdvösségére, vedd el tőlem ezt a kívánságot. Mert nem minden kívánság van a Szentlélektől, még ha az ember tisztának és jónak látja is. Nehéz igazán eldönteni, vajon a jó lélek, vagy az ellenség kelti-e benned ezt vagy azt a vágyat, avagy benned magadban van a forrása.
Sokan csalódtak a végkibontakozáson, akik kezdetben a jó lélek vezetése alatt érezhették magukat. Azért mindig istenfélelemben és szívbéli alázatosságban kell kívánni és kérni, bármi kívánni való ötlik is eszedbe, és teljes önmegadással a legmesszebbmenően Istenre kell bíznod mindent. Azt mondd: Uram, te tudod, hogy jobb, legyen ez vagy az, amint akarod. Add azt, amit akarsz, amennyit akarsz, amikor akarod. Ahogy tudsz, intézkedj velem jótetszésed szerint, amint neked leginkább becsületedre válhatik. Tégy oda engem, ahová akarsz, bánj velem szabadon mindenben, kezedben vagyok, forgass és hányj-vess keresztül-kasul. Íme, szolgád vagyok én, mindenre kész, mert nem magamnak akarok élni, hanem csak neked. Bárcsak illendő tökéletességgel tehetném!

2013. szeptember 9.

NE MENJEN LE A NAP!




Rolla Margit:
NE MENJEN LE A NAP!


Vigyázz! A szó s a perc tűnik,
de mélyre ás! Nyomába
nem érsz többé, el nem fogod,
ha fájna is, hiába.

Ha egyszer... egyszer bántanál
és sujtanál szavaddal:
vigyázz! Ne menjen le a nap
a tőled jött haraggal!

Mert fáj a szó és fáj a perc
s a szó s a perc is árva!
Pusztít: haraggal hűlt szivünk
hűvös mélyére zárva.

Oltod az égi fényeket...
S későn lesz hogyha látod,
mint nő körül a vad bozót:
sűrű és vak magányod.