Szívvel szeretni!

Szívvel szeretni!

Egy őszi hideg szeles késődélután ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán magányos volt és hideg a szíve, senkit sem szeretett, senki sem szerette . Kigyúltak már az utcai fények, s erősebben fújtak a fagyos szelek, fejét lehajtva, kabátját összehúzta, lépteit jobban megszaporázta. Kopott vaskapujához érve, zsebében kulcsát keresgélte. Megtalálta, elővettem ám leejtette, morgolódva lehajolt hogy a kulcsát felvegye. S akkor, a kerítés tövében előbújó kis virágot észre vette.

- Mindenhol csak a gazok nőnek,mormolta félhangosan. A szomszéd kislány rászólt, szeretettel nem haragosan:

- Bácsi kérem ,azt a virágot neked én ültettem. A férfi a vállát rándítva mondta: - én ilyet nem kértem. Azzal bement a fűtetlen hideg házába, kopott kabátját hanyagul ledobva,kályhájába tűzet rakva. Kavargott benne a kislány mondata:- Minek nekem virág? - mormogta. Éjszaka lett nem jött álom a szemére. Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe: - Virágot nekem? Nekem ? Nekem ültette. Majd felkelt, konyhájából a nagy kést magához vette, kiment , s a kis virágot óvatosan a földből kivette. A házba bevitte és gondosan elültette. Másnap mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak. Odakinn , mosolytalanul bólintott a kislánynak. Kislány szelíden szólt, s rámosolygott: - Látom bácsi bevitted a virágot. Beválaszolta, majd elballagott. Este siettet haza ,mert tudta, már nincs egyedül. Várja a kis virág, mely ablakában ül . A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott. A férfi boldog lett, hisz színével a szürkeségbe napot lopott. Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette . Hanem egy nagy tábla csokit levett a polcról és kosarába tette. Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva. Órájára pillantott párszor és várt és várt , de hiába. Este nem is haza sietett, hanem egyenest a szomszédjához csengetett. Idős néni jött elébe

- Jó estét a kislányt keresem a szomszédból vagyok. - A kislány beteg lett , kórházba van .- mondta a nénike- nagymamája vagyok! A férfi elsápadt beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett.

- Hová- hová- szólt egy nővér- egy kislányt keresek ma beteg lett. - Ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett. Hazafelé, koszorút kötetet hatalmasat, színes ,tarka virágokból. Eljött a nap! Logó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából. Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból . Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta.

- Köszönöm- összekulcsolt kézzel,lehajtott fejjel de hangosan érthetően mondta. Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra- köszönöm !

- Csak ezt az egy szót mormolta. Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kis virágját magához vitte. A temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette.

- KÖSZÖNÖM! Ezt a virágot tőled kaptam. Látod ? Most ezt visszaadtam.

Már tudom, megtanultam : HOGY NÉHA MEG KELL ÁLLNI , MÁSOKKAL IS TÖRŐDNI!!!

Van szabadulás!

Pecznyík Pál: 

Van szabadulás!

Szenvedélyek rabságában,

ó de sokan élnek,

szenvedélyük bilincseit

hordják ifjak, vének.

Sokan hosszú éveken át,

lubickolnak benne,

szenvedélyek széles útján,

kábulatban menve.

Drága fiatal életek,

ideg-ronccsá válnak,

sokan áldozataivá,

korai halálnak!

Ám szenvedély rabjának is,

üdvre, van esélye,

a Golgotán érte is hullt,

Jézus drága vére!

Ha Jézusra bízza megát,

szenvedélyek rabja,

életében felragyog majd,

a szabadság napja.

Már örömmel fordít hátat,

vonzó szenvedélynek,

Isten felé száll ajkáról,

boldog hálaének.

Szenvedélyből szabadultak,

vallják boldog hittel,

szent Fiának váltságáért,

várja őket Isten!

Celldömölk

2011. II. 8.

Péter Húsvétra vár

Túrmezei Erzsébet : 

Péter Húsvétra vár

Várlak, várlak. Mesterem, várlak.

Mikor jelensz meg énnekem?

Nem úgy, mint Magdaléna várt,

nem bolyongok temetőkerteken,

és nem keresem halott testedet.

Mint élő, örök Mesteremet várlak,

mert húsvét van, öröm zeng a világon

... és rám esteledett.

Tanítvány voltam, s megtagadtalak.

Tanítvány voltam. Láttam a csodád,

és hallgattam életadó szavad.

Szerettelek.

Kész volt a szívem, kész volt, én tudom,

mind a halálig elmenni veled.

Olyan erősnek éreztem magam.

S mindennek vége lett.

Menjünk halászni. Halász voltam én.

Legyek megint. Hiszen Simon vagyok.

Csak csupa seb az életem.

Majd csak eltengetem.

A bánatom

majd csak elaltatom.

A Genezáret gúnnyal néz felém.

Halát nem adja hálóm terhinek.

Rossz apostolnak, rossz vagyok halásznak,

jaj, nem vagyok jó semminek.

Mesterem, jöjj és jelenj meg a parton,

mondd meg, hova vessem a hálóm,

mondd, amit elvesztettem, hol találom.

Jöjj, kérdezd újra, hogy szeretlek-e!

Háromszor kérded és háromszor vallom.

Más a szavam és más az életem,

más az élet és más az akarat.

Tudsz mindent. Tudod: megtagadtalak,

mégis szeretlek.

Az élet és az akarat között,

Uram, teremts igaz harmóniát!

Sebzett, beteg tanítványéletem

égi erőért Utánad kiált.

Legelesettebb és legárvább lettem.

Végső reményem, hogy irgalmas arcod

húsvéti fényben felragyog felettem!

Igazság és Szeretet

John Piper:

 Igazság és Szeretet 

Gondolkozzatok el velem egy pillanatra az oktatásról és kapcsolatokról.

Közületek sokakat erősen foglalkoztat az, hogy a oktatás ne mellőzze és ne zárja ki a szeretet kapcsolatokat. Ezek alapvetőek a valódi, maradandó, életformáló tanításban. Ámen. Ezért a Bibliához fordulok. Az "oktatás" és "kapcsolat" szavak helyett, az "igazság" és "szeretet" szavakat találom.

Mit mond hát a Biblia arról, hogyan viszonyúl az igazság és a szeretet egymáshoz? Legalább négy módon lehet erről a viszonyról beszélni.

1. Az igazság célja a szeretet. "A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet" (1.Tim. 1:5). Figyelem: nem az utasítás a cél, hanem a szeretet. Az utasítás az eszköz. Alá van rendelve. Az igazság szolgálja a szeretetet. Az oktatás szolgálja a kapcsolatokat, főleg a köztünk és Isten közötti kapcsolatot, de a keresztyén és keresztyén közti, valamint a köztünk és a hitetlenek közti kapcsolatokat is. Minden oktatásunk „célja” a szeretet. "A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk, bátorítsuk egymást "(Zsid. 10:23-25). Az egymásunkra való ügyelésnek és egymásunk bátorításának az a célja, hogy a szeretetet buzdítsuk. Vegyítjük a "reménység hitvallását" az egymásra való ügyeléssel, és eredményként egymást szeretetre buzdítjuk. A doktrinák igazsága és az igazi emberfigyelés egyesül a szeretetre való törekvésben.

2. A szeretet célja az igazság. "A szeretet nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal" (1Kor. 13:6). A szeretet örvendezik amikor az igazság hirdettetik. Ezért a szeretet célja az igazság. Fenntartja az igazságot. "Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok" (2.Kor. 2:4). Íme egy példája annak, hogyan célozza a szeretet az igazságot. Pál telve volt szeretettel, és ez kényszerítette, hogy írjon egy kemény levelet, és szomorúságot okozott neki is és a korintusiaknak is. De az igazságot ki kellett mondani. Így hát a szeretet kimondta. A szeretet személyesen és doktrinárisan szólja az igazságot.

3. A szeretet alakítja az igazság kimondását "Hanem az igazságot szólva szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Őhozzá, a ki a fej, a Krisztusban" (Ef. 4:15). Szeretetlenűl is lehet szólni az igazságot. Azt a fajta igazságszólást el kellene utasítsuk. De van mód az igazságot szeretetben is kimondani, és azt kellene keressük. Ez nem jelent mindig egy nyájas beszédstílust, különben Jézus szeretetlenséggel lenne vádolható, ahogy egyeseket kezel az Evangéliumokban. De igenis, a szeretet felteszi a kérdést, hogy mit a leghasznosabb elmondani, ha mindent figyelembe veszünk. Néha ami egy kemény szó lenne egyik csoport számára, az lehet egy szükséges szeretetteljes cselekedet a másik csoport számára, és nem árt a célzott csoportnak. De általában, a szeretet alakítja az igazságot türelmes és szelíd szavakba és módokba (2.Tim. 2:24-25).

4. Az igazság alakítja a szeretet kimutatását. "Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek" (1.Ján. 5:2-3).

Nem mindig nyilvánvaló, hogy melyik cselekedetek történnek szeretetben. Tehát János azt mondja, egyes igazságok segíteni fognak megtudni, hogy szeretetben cselekszünk-e. Szeretetünk igazságmérőjének egyike az, ha megtartjuk Isten parancsolatait az emberek iránt. Másszóval, a szeretet nem választható el Isten akaratának igazságától. Az igazság formálja azt, hogy hogyan mutassunk szeretetet. Imádkozzunk, hogy Isten adja, hogy az Ő szeretete és igazsága bővölködjön és vegyüljön bennünk ily módokon, az Ő igazságteljes szeretete, és szeretetteljes igazsága dicsőségére.

Boldog vagyok...

Losonczi Léna

Boldog vagyok...

(Máté 5,2-12)

Boldog vagyok, mert szememet

fel, a hegyekre emelem,

lábadnál hallva tanításod,

édes Megváltóm, Mesterem.

-------------------

Boldog vagyok, mert szegény lelkem

Általad gazdag lehetett,

boldog, ha bűnöm miatt sírok,

mert vigasztalást nyerhetek.

Boldog vagyok, ha a szívemben

alázat, csend és béke van,

boldog, ha embertársaimhoz

mindig szelíden szól szavam.

Boldog vagyok, mert szent Igédre

lelkem naponta éhezik,

s az igazságra szomjazó mind

- tudom - megelégíttetik.

Boldog vagyok, ha megbocsátok,

mert én is irgalmat nyerek,

boldog, mert megtisztított szívvel

meglátom majd Istenemet.

Boldog vagyok, mert megváltottként

békességre igyekezem,

és Jézus Krisztus érdeméért

gyermekének neveztetem.

Boldog vagyok, ha Őérette

háborúságot szenvedek,

ha kicsúfolnak és megvetnek

a hitemért az emberek.

Boldog vagyok, ha szidalmaznak,

ha gonoszt szólnak ellenem,

mert tudom - Jézus megígérte -,

a mennyországban lesz helyem.

----------------------

Boldog vagyok, ujjong a lelkem,

mert a jutalmam végtelen,

bőséges lesz ott fenn a mennyben,

hol dicsérhetem Istenem!

Forrás:

 Vetés és aratás című magazinból
48/3.számából

NE FONTOLGASD

Toldalagi Pál

NE FONTOLGASD

A szomjazónak inni adj,

az éhezőnek enni,

ne fontolgasd, hogy amit adsz

mit ér, hogy súlya mennyi,

önmagadból is adj, ne hidd,

hogy valamit is vesztesz,

szorítsd bátran a szenvedőt

az elárvult szívedhez,

így teremti meg a tavasz

benned üde világát,

és a megszentelt füstölők

jó tömjénfüstje jár át,

kinyílnak a rejtett kapuk

előtted, s oda lépsz be,

ahonnan mindent látni fogsz:

a nagy felismerésbe.

Isten tudta...

Pecznyík Pál 
Isten tudta...

Érthetetlen, mért fordítunk

időt, Bolygó kutatásra,

miért költünk milliókat,

bolygóközi utazásra. 

 

Isten ezt a földet adta

átmeneti szép lakásul,

arra a pár évtizedre,

míg előttünk, menny kitárul. 

 

Ha bár rövid földi létünk,

szemünk láthat földet, eget,

köröttünk a szép természet,

gyönyörködtet szívet, szemet. 

 

Földünk és az összes Bolygó,

nem örök, csak időleges,

a Bolygókon nincsen élet,

így kutatni nem érdemes. 

 

Még földünket sem ismerjük,

bár folyik a kutatása,

tudósokat foglalkoztat,

titkainak feltárása. 

 

Ám a mohó kíváncsiság,

Bolygó kutatásra serkent,

mi van a csillagkörön túl,

ez érdekel ma, sok embert. 

 

Isten tudta már előre,

mi majd kutakodni fogunk,

de nem soká, mivel hamar

lehanyatlik, élet-napunk. 

 

Jobb volna, ha foglalkoznánk,

lelkünk örök helyzetével,

Isten mennybe vár bennünket,

hová a bűn, már nem ér el.

Celldömölk,
2011. VI. 3.

Jézus ujjai

Békefi Pál

Jézus ujjai

Kedves Jézus, arra kérlek,

Légy minden nap énvelem,

Kézenfogva vezess engem,

Hogy ne bántson félelem!

Ha a Sátán két fülembe

Súgja csábító szavát,

Két ujjad tedd rá erősen,

Hogy szívem ne járja át!

Hogyha néha szemeimmel

Rossz utakra nézek én,

Két ujjaddal zárd le, s akkor

Nem csapong ég s föld terén!

És ha ajkam, fürge nyelvem

Indulatban törne ki,

Ujjaiddal, amíg nem késő,

Gyorsan csendet ints neki!

Így, ha lelkem, s gyenge testem

Szárnyad rejtekében él,

Sem magányban, sem az éjben,

Veled semmitől sem fél!

Egy kicsi az nem sok ?

EGY KICSI AZ NEM SOK ?

Egy kicsi , egy kevés , az biztosan nem sok, sokszor észre sem veszi az ember .

De éppen a kicsiny dolgokra kell nagyon ügyelni .

Egy kevés figyelmetlenség, az utca fogatagában súlyos balesetet okozhat.

Egy picike késés,- és a vonat az orrunk előtt ment el.

Csak egy kicsit ért a légy a légyfogó enyvéhez, és máris odaragadt.

Csak egy kis túlzás,- és máris nem mondtál igazat.

Csak egy kis hazugság,- „ szükséghazugság „ vélekednek az emberek ,-és máris egész hálóba gabalyodik bele az ember .

Egy kicsit hívőnek lenni nem elég !

Két fél – hívő együtt még nem jelent egy egész hívőt.

Egy kicsi bátorság még nem győzi le az akadályokat.

Egy kevés türelem hamar elszalad.

Egy kis hit által még nem leszel új ember.

Isten nem egy „keveset „ akar belőled , hanem téged egészen akar !

Ő az egész embert akarja .

Nem egy kis engedelmességet vár tőled, hanem teljes engedelmességet akar

És ehhez nem egy „ kicsi „ erőt ad és nem egy kevés örömet.

Önmagát adja egészen !

Hála, hogy kihívtál!

Pecznyík Pál 
Hála, hogy kihívtál!

Világ Teremtője, dicsőséges Isten,

Te vagy egyedül, ki minden szívet ismer.

Hála, hogy kihívtál, családomból engem,

hogy örök életre tarthasd meg, a lelkem!

Nem volt könnyű nékem, családtól megválnom,

a széles út helyett, keskeny úton járnom.

Család felől jött sok kísértés és próba,

ne járjak templomba, csak úgy hébe - hóba.

Egyre gyorsabb tempót, diktál ma az élet,

töltsek el hasznosan, mindennapot, évet.

Mert életem rövid, közel a földi cél,

egy nap majd rám borul, koporsó-szemfödél.

Lám, vér-rokonságom, így csábított engem,

de nem számolt azzal, elkárhozhat lelkem!

Jó, hogy nem hallgattam, véreim szavára,

és átléptem hittel, az üdv talajára.

Amióta üdvnek keskeny útján járok,

lelki szemeimmel, síron túlra látok.

Látom azt dicső új földet, új hazát,

Jézussal juthatok abba, a légen át.

Múlandóból abba, nem kell semmit vinnem,

lelkem így boldogan távozhat el, innen.

Istenem köszönöm, drága hívásodat,

nem vontad meg tőlem, lelki áldásodat.

E látható földhöz, nem vonzódom többé,

dicsőséges arcod láthatom, örökké!

Celldömölk

2011. VII. 24.

Jézus hozhat békességet!

Pecznyík Pál
Jézus hozhat békességet!

Telve van e földi világ,

dicsőségre vágyódó sok

emberrel.

Vágya: hírnév és dicsőség,

szerezni azt, szép szóval vagy

fegyverrel.

De engemet Atyám biztat,

a rám leső bűnös vágyat

megvessem,

s megváltott új életemmel

a feltámadt élő Krisztust,

hirdessem!

Csak Ő hozhat rég áhított

békességet, e bűn gyötört

világba,

ha feltűnik a kék égen,

hívő népe: Őt foglalja

imába.

ÁLDOTT ÚJÉVET KÍVÁNOK KEDVES OLVASÓIMNAK NAGY SZERETETTEL!