Öröm

Teréz anya:
 Öröm 

Az öröm imádság, az öröm erő.

Az öröm háló, amellyel lelkeket foghatunk.

Isten szereti az örvendező imádságot.

A legjobb módja, hogy Istennek hálát adjunk: ha dolgunkat örömmel tesszük.

A szerető szív vidám szív.

Ne engedd, hogy a gondok úgy hatalmukba kerítsenek; hogy miattuk elfelejtsz örülni a feltámadt Krisztusnak. Mindnyájan Istenhez vágyódunk, a mennyországba, de hatalmunkban áll, hogy már most és itt nála legyünk a mennyben, s minden pillanatban boldogságban részesüljünk.

Ez azt jelenti: szeressünk úgy, ahogyan ő szeret, segítsünk, ahogyan ő segít, adjunk, ahogyan ő ad, szolgáljunk, ahogy ő szolgál, mentsük meg az embert, ahogyan ő megment minket, huszonnégy órán át vele legyünk, és a legnyomorúságosabb öltözékben is felismerjük.

Boldog ember vagy...

Boldog ember vagy...

Boldog ember vagy, hogyha Isten szól,

és engedelmes szívvel válaszolsz,

s a kettéhasadt kárpiton belül

az Isten szentségébe menekülsz;

mert senki onnan ki nem vettetik ,

örök életet biztosít a HIT;

ÚR JÉZUS vére ISTEN oltárán

érted is hullott ott, a Golgotán.

MA IS

Túrmezei Erzsébet 
MA IS

Ma újra rád csodálkozom.

Újra megérint toborzó szavad.

Átzeng tovatűnt évszázadokon,

ahogyan nem az erőseket,

magabiztosakat hívogatod,

csak a kicsiket, megterhelteket,

gyengéket, fáradtakat,

aki magának is teher,

aki már senkinek se kell,

az kell neked.

Volt-e valaha kívüled vezér,

aki így toborzott sereget?!

Századok tűnnek. Vén földünk forog.

Letűnnek vezérek, diktátorok,

Ember alkotta rendszerek...

De Teneked ma is van sereged.

Csak pillanat !

Pecznyík Pál

Csak pillanat!

Derült, borult nagy ég alatt,

életünk csak egy pillanat.

Lelkünk új világba lép át,

itt hagyja nyűtt földi sátrát.

Mégis, ez az egy pillanat,

olyan sok mindent tartogat.

Még ha hetven - nyolcvan év is,

hossza: csak pillanat mégis,

ha mérjük a rövid végest,

örökkévalóhoz képest.

Értelmünk azt, fel sem fogja,

hogy lelkünk, mely testünk foglya,

él örökké túl-világon,

ismeretlen ott az álom.

Ott nincsenek napok, évek,

nyoma sincsen az időnek.

Ne bánjuk a múló napot,

ezt a múló pillanatot,

Istenhez szálljon a hálánk,

nála: örök élet vár ránk!

S ha véget ér a pillanat,

testünk eltűnik föld alatt,

s a dicső feltámadásban,

megjelenünk új ruhában!

Melyet soha le nem vetünk,

abban: mennyben ünnepelünk.

Itt véget ér a pillanat,

ott élünk szebb új ég alatt!

Celldömölk,

 2011. II. 25.

HÉTKÖZNAPOK HÚSVÉTI FÉNYBEN

Túrmezei Erzsébet: 

HÉTKÖZNAPOK HÚSVÉTI FÉNYBEN

" Győzelmet vettél,ó Feltámadott!"

Minden reggel elénekelhetem,

s boldog húsvéti fény ragyogja be

új napom, útam,egész életem.

Hisz Jézus Krisztus, a Feltámadott,

jár aznap is előttem és velem.

Nyomában új szolgálat, feladat,

új erő vár, új öröm, győzelem.

"Győzelmet vettél, ó Feltámadott!"

Jöhetnek borús és nehéz napok,

zengve kísér az ének ritmusa:

a Győzelmes nyomában járhatok.

Jöjjetek, énekeljetek velem,

és énekelje egész életünk!

A Győzelmes nyomában járhatunk,

s vele győztesen célhoz érhetünk.

ÚTMUTATÁS

Dr. Kováts György
ÚTMUTATÁS 

 Józsué 1,7.
 "Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és MINDENT ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess MINDENBEN, amiben jársz!"

Vigyázz – és légy bátor, légy erős, hogy az Igéhez szabd magad.
Vigyázz – és ne fordulj el Tőle, kicsit se.
Vigyázz – és ne fordulj el Tőle, egyik irányba sem, mert az a te életed, boldogulásod záloga (akkor leszel jó szerencsés útjaidon, akkor boldogulsz)…

Ha újjászülettél, ott lakik benned az új élet. A menny szava ott szól benned. Napról-napra. A te Istened beszél hozzád. Az Isten Igéje is, amit olvasol, ezt erősíti meg. Ha hallgatsz a szavára, jó úton tud tartani. A testvérek biztatása, a külső bátorítás ezt fogja csak megerősíteni.
A kulcskérdés: hallgatsz-e rá. Hozzá szabod-e szavaidat, döntéseidet. Ha igen, meg fogod látni az áldását. Meg fogod látni, még, ha nehézségeken kell is keresztül menned. Előbb, vagy utóbb, meg fogod látni, saját életedben, hogy Ő ott van veled, és jó szerencséssé teszi útjaidat, áldással vesz körül téged.

Légy áldott, légy bátor, légy engedelmes, légy figyelő, légy készséges. Legyen az Úr beszéde áldott, benned, és szóljon hozzád, mindenkor, és legyen az új élet erősödő benned, legyen a növekedés folyamatos a te életedben. Legyen az Úr öröme ott veled, ma is, amint Neki engedsz mindenben. Ámen.

Józsué 1,7.
 "Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és MINDENT ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess MINDENBEN, amiben jársz!"

Forrás
Facebook - Dr. Kováts György

Önzetlenekhez

Önzetlenekhez

Van, kinek tenyere ég felé néz,
de két szemét felvetni nem meri,
mert arcára konok szégyent idéz,
ha csak másnak kenyerét eheti.

S van, ki lehajol, tenyere meleg,
összezár a riadt kezek fölött,
úgy ad, hogy abba a föld is remeg,
és felpillant minden sorsüldözött.

Mert szemében nincs se vád, se kétség,
s a céda nyomort nem kéri számon,
csak ad, tisztán, mint a tavaszi ég,
majd megy - s nem marad utána lábnyom.

Mosolyogj! :-)

Mosolyogj! :-)

Van, amit nagyon szeretnék,

Sokszor ezért is harcolok,

Hogy a kedved derűs legyen

Mosolyogj!

Munkában, ha megfáradtál,

S vár még rád számtalan dolog,

Ne gondolj most kicsit rájuk,

Mosolyogj!

Mikor életed útjain,

Elveszíted a jó nyomot,

Térképet rajzolok neked.

Mosolyogj!

Hűs kezemmel megenyhítem,

Láztól oly forró homlokod.

Mesélek, míg el nem alszol.

Mosolyogj!

Néha, mikor szomorú vagy,

Szemedben kristály könny ragyog,

Nézz rám, s könnyed fátylán át

Mosolyogj!

Egyszer vége minden télnek,

Jönnek a szép, tavasz napok.

Többé már nem kell mondani,

Mosolyogj!

VAN EGY REMÉNY SUGÁR

Pecznyik Pál
VAN EGY REMÉNY SUGÁR

Köd lepi az őszi tájat, évi termés begyűjtve már,

lassan kopárrá változik körülöttünk az zöld határ.

Vetkőznek a lombos erdők, téli nyugovóra térnek,

gyorsan tűnő évszakokkal tűnnek el a napok évek.

Ám de van egy csodálatos, mennyből való reménysugár,

mely bennünket haza kísér oda, ahol örök a nyár.

Ott már nem lesznek évszakok, szél sem kerget,lombot, havat.

Nap nem vonul át az égen, nem lesz hajnal sem alkonyat.

Dicsőséges korszak vár ott Isten minden gyermekét,

ám nem ingyen: a váltságdíj Jézus Krisztus drága vére!

LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Fülöp Zoltán

LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Legyen meg a Te akaratod!

Én csendben maradok,

Úgy legyen minden ahogy akarod!

A szó bennem,az ige a számban,

A szándék a tettben,

Az álmom,a vágyam,

A tiéd legyen,

A Te akaratod,

Úgy legyen minden,ahogy akarod!

Ha lángol a lelkem,

Te légy a tűz,

Te ébressz bennem vágyat,mi űz

Mi hajt a szép,nagy tettek elé.

Vagy álljak a csendben,

Mint arcodnak mása,

Mint tiszta víz tükre,

Mint felszálló pára,

Mint felhő az égen,

Úgy úsznak benned,

Mint eső a földben

Úgy legyünk egyek!

Add meg,ha kéred szívemből e szókat,

adjál meg mindent:szépeket és jókat!

Adjál meg mindent,ami kell nekem.

De ne én tudjam,hogy az mi legyen!

És vegyél el mindent:

mi ócska lánc és börtön,

Vedd el hát tőlem,

Ha ragaszkodva őrzöm,

Ha nem tudom,nem látom,

Ha tiéd minden kincsem,

Hogy ajándékod minden,

Mert Tőled van ó Isten.

És végy el tőlem mindent,

Önzésem és vágyam,

És mindent,mit nem Véled egyesülve vágytam!

Minden itt bennem és körülöttem állva

Akaratod szerint úgy legyen megáldva,

Ahogy Te akaratod

Én azt kérem csak Tőled,

Hogy legyen meg a Te akaratod!

Legyen meg a Te akaratod,

Én benned maradok,

Úgy legyen minden,ahogy akarod!

A legjobbat add

A legjobbat add

Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd őket.

Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeted, mégis tégy jót.

Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz, mégis érj célt.

Ha jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót.

A becsületesség, az őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt.

Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs.

Az embereknek szükségük van a segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts.

A legjobbat add a világnak, amid csak van és ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van.

Mosolyogj!

Mosolyogj!

Ha fúj, ha csíp, ha vág a szél

Ha körbevesz számtalan veszély

Ha már egy Csillag sem ragyog

Te őrizd meg vidám mosolyod

Amikor néped szomorú

Amikor örök a ború

Amikor sűrű és nyom az Éj

Mosolyod egyedül a Fény

Azért, mert vágyja a Világ

Azért, mert ez Igaz Virág

Azért, mert kell, hogy sose félj

Úgy jó, hogy mosolyogva élj

Ha vélt barátod cserbenhagy

S magadban gyenge vagy, úgy tűnik

Amikor vár nagy feladat

Csak húzd fel szájadnak sarkait

Ha nem érted még az Életet

Ha nem találsz tiszta Szíveket

Pazarlás ráncolni homlokod

Egyszerűn, szabadon... Mosolyogj!

Ha nehéz küzdés a léted itt

Ha társad nem szívből, csak érdekből segít

Ha egyedül érzed magad

Mosollyal derítsd fel arcodat

Ha nincs jobb semmi, mire várj

Ha száz fal kényszerít, hogy állj!

Ha nem tudod, honnan jöhet remény

Csak mosolyogj, bízz, dolgozz, táncolj és zenélj!

Mert kiviláglik majd Csillagod

Mert bizton eljön a Te napod

Mosolyogj mindig, ez nem hiba

A mosolyod számít,... hát add szeretettel oda!

NAGYOBB BOLDOGSÁG

NAGYOBB BOLDOGSÁG

„Nagyobb boldogság adni, mint kapni” 
(Ap.Csel. 20,35).

Az Úr Jézus ezen szavai, amelyek kivételesen nem az evangéliumban kerültek megörökítésre, közmondásszerűvé váltak.

Meghonosodott a gyülekezetben, és a tanítványok gondolkodásával megegyezett. Pál apostol ezt a mondást sajátosan megtapasztalta. Legtöbbször kétkezi munkával dolgozott, és ezzel nemcsak saját eltartásáról gondoskodott, hanem a rászorulókon is tudott segíteni.

Nagy áldás rejlik ebben az igazságban, de sokan soha nem ismerik meg, mert önző életet élnek.

Moody, a sokak által ismert evangélista, a keresztyénnek a pénzhez való viszonyáról a következő három tanácsot adta:

– keressél, amennyit lehet,

– takarékoskodj, amennyire képes vagy,

– és adakozzál, amennyit csak tudsz!

Amikor ezt a szolgálatánál felhasználta, az alkalom végén odajött hozzá az egyik hallgatója, és ezt mondta: „Jó volt a szolgálata, de azzal a bizonyos három tanáccsal mindent elrontott.”

Elgondolkoztató, hogy milyen nehéz lemondani arról, amihez nagyon ragaszkodunk! Jézus Krisztus életének egyik jellemzője az volt, hogy mindent odaadott.

Tanítványait is erre akarta elvezetni, amikor ezt mondta:

„Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” És mit tanácsolt az Úr a gazdag ifjúnak, hogy kincse legyen a mennyben? (Lk 18,22) 

Mennyi Bibliát kell még szétosztanunk, milyen sok bajt enyhítenünk, hány szomorkodót megvigasztalnunk, hogy mindazok, akik az Úrhoz tartoznak, beláthassák: Nagyobb boldogság adni, mint kapni”!

(B. J.)

 "Nagyobb boldogság adni, mint kapni."
 ( ApCsel 20,35)

Valóban vannak, akik inkább adnak, mint kapnak: szívük túlcsordul, és örömöt szeretnének varázsolni maguk körül. Az ő számukra tényleg jobb adni, mint kapni - hiszen épp azáltal válik teljessé az ő megelégedettségük, hogy adhatnak. Aztán vannak olyanok is, akik jobban tudnak adni, mint kapni. Nem véletlenül mondom, hogy tudnak, nem pedig, hogy szeretnek. Inkább képesek adni, mint kapni. Még pontosabban: képtelenek kapni, azaz elfogadni.

Mert vannak olyanok is, akik jobban szeretnek kapni, mint adni. Első pillantásra önző, pöffeszkedő embereknek gondolnánk őket. Biztosan van közöttük ilyen is. A másik csoportjuk azonban nem csupán szeret kapni, hanem képes is megajándékozott lenni. Ez utóbbiak azok, akik felismerik a másik, az adni jobban tudó ember szükségét, élik és tudják Simon András gyönyörű mondatát: "Valakitől szeretetet elfogadni annyit jelent, mint megerősíteni őt élete értelmében."

Túrmezei Erzsébet

MAGAMNAK, MÁSNAK 

Mikor Atyám házába vett:
tépett, tékozló gyermeket,
s kegyelme fénnyel rámborult,
feledve lett a régi múlt.
Béke, öröm, hit és remény:
Őbenne gazdag lettem én.
Már tudtam adni másnak is
és nőtt a kincs és nem fogyott…
Sugarasan szálltak felém
simogató, szép mosolyok.
Én meg csak adtam szüntelen,
soha nem kérdve, mi marad…

De volt, de jött egy pillanat.
Megszólított egy régi hang:
oly ismerős! – oly idegen!
Bízó szívemre árny borult
komoran, szürkén, hidegen:
„Ó, te szegény! Nap, nap után,
Nézd, elsiet! Te meg csupán
másnak adod kincseidet?!
Valamit, mondd, miért nem veszel,
valami el miért nem teszel,
magadnak, magadnak, magadnak?!”

Szégyen! Visszhangra lelt a hang.
Mint félrevert, ijedt harang,
kongott-bongott balga szívem:
Igen, igen! Ez kell! Igen!
Magamnak, magamnak, magamnak!

Ma egy mosolyt, holnap megint!
Letépni mind, virág, ha int!
Szépségeket! Szeretetet!
Simogatást! Napsugarat!
– Másnak ha tán nem is marad –
Magamnak! Magamnak! Magamnak!

Miért lettem ilyen szegény?
Hát megint eltévedtem én?
Megint a régi rongyokon
akad meg könnyes bús szemem,
úgy botorkálok betegen?
Felém nyúlnak aszott kezek,
s a lelkem kínban megremeg:
én – én már nem segíthetek.
Magamnak sincsen… nem lehet!
Vagy adjam, ami megmaradt:
pár morzsalék… pár rongydarab…?
Fakó mosoly, tépett remény,
fogyó hit száraz kenyerén
ki lakik jól? Keserű étek!
Mindegy! – Vegyétek és egyétek!

Hogy áradok! Hogy éledek!
Fény futja át szívemet!
Fakó mosoly színnel telik,
remény ragyog, fényesedik,
hit zeng győzelmi éneket,
sugarat hint a szeretet!
Milyen gazdag vagyok megint!
A lelkem mindent szertehint,
mégis marad, el mégse fogy!
Nem kérdve, mint, nem kérdve, hogy’,
hittel harangoz a szívem:
Igen, igen! Igen, igen!
Másoknak! Másoknak! Másoknak!