Karácsonyra vers

Elindult a Fiú

Füle Lajos:

 Elindult a Fiú

Hogy betelt az idő,

kaput nyitott a távol,

s elindult a Fiú

az örökkévalóságból.

Múló évezreken

úgy lépett át a lába,

mint kinek az idő

cselédje, hű szolgája.

Váratlan érkezett

egykor, karácsony este,

gyermek képében egy

parányi, gyönge testbe’,

s volt, ki sejtette már:

e mustármagnyi Élet

megnő majd, s átszövi

végül a Mindenséget.

Adventben

Baja Mihály

Adventben

Körültünk néma, vak sötétség,

Gyûlölség átka a szívekben,

Fogytán a kenyerünk a kasban,

Szûkölködünk a lelkiekben.

Oh balzsamosztó jobb kezével

Ennyi fájó sebet ki köt be?

Ki gyújt nekünk fényt e homályban

Vagy benne járjunk mindörökre?

Te vagy Uram, a mi Királyunk!

Kelj fel a mi segítségünkre,

Kezünket összetéve kérünk:

Adj vidulást beteg szívünkbe.

Küldj Valakit a te nevedben,

Rá milliók im, várva várnak,

Kit prófétáltál az atyákban:

Küldj Szabadítót a világnak.

Isten járt itt!

Pecznyík Pál
Isten járt itt!

Jézus születése óta,

nem mondhatja senki sem,

soha nem láttam az Istent,

így Őt, nem is ismerem.

Pedig Isten, Betlehemben,

embertestbe öltözött,

kapcsolatot hozott létre,

a menny és a föld között!

Fiában: Ő maga járt itt,

éhezett és szomjazott,

bűn-leprások gyógyításán,

ó mily sokat fáradott!

Ő nem kényeztette magát,

ránk pazarolt éjt - napot,

éhezőket vendégelt meg,

hálát, soha nem kapott!

Ma már nem mondhatja senki,

kemény szívvel, gőgösen,

sajnálva őt, őhelyette,

ne haljon meg senki sem.

Az áldozat mindenkiért

végbe ment, a Golgotán,

ki elhiszi, mennybe juthat,

rövid földi lét után!

Celldömölk

2010. XII. 20.

ÁLDÁS

ÁLDÁS

"És vezérel téged az Úr szüntelen, 
megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, 
és olyan leszel, mint a megöntözött kert,
 és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy."
 (Ésaiás 58,11)

Olyan sokszor halljuk és mondjuk egymásnak, hogy "Az Úr áldjon meg".

Mit kívánunk ilyenkor?

A Biblia tanítása szerint az áldás minden testi és lelki jó, amit Isten az embernek adhat. Minden áldás forrása maga Isten. Az Ő végtelen szeretetéből nekünk mindenféle jót akar ajándékozni. Tehát nem mi adjuk az áldást, mi csak hirdetjük, hogy Isten áldást akar adni. Mi csak kívánhatjuk egymásnak, hogy Isten áldja meg, és kérhetjük az áldást a magunk számára, de az áldást mindig Isten adja.

A ma reggeli igénkben nincs benne az áldás szó, de amikor elolvassuk szinte látjuk, hogy Isten felemeli a kezét és megáld bennünket. Ő ezen az augusztusi napon bátorít, erősít Téged. Egy olyan képet használ, ami így nyár végén elég gyakori. Valamennyien tapasztaltuk már, hogy eső nélkül minden kiszárad, a föld kicserepesedik, a növények, még a fű is megsárgul.

Én is átélem ezt gyakran a hétköznapokban. Néha úgy érzem semmihez nincs kedvem, teljesen kiszáradtam. Úgy érzem, mintha minden ellenem fordult volna. Ilyenkor Isten az Igén keresztül szól hozzám, mint ma is. Olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint a vízfolyás, melynek vize el nem fogy. Magamat nem tudom kihúzni a gödörből.

Ekkor a figyelmem az ige első szavára irányul. „És” – mintha folytatna valamit. Vajon mit üzen az előtte lévő igében Isten?

A 10. versben ezt találjuk:

"Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És ..."

Így már teljes fényében ragyog előttem a mai ige!

Megyek keresek valakit, aki még inkább "kiszáradt", akit erősíteni, vigasztalni kell. Keresek valakit akinek bátorításra van szüksége, és tudom azt, hogy jön a frissítő zápor.

VAN MEGOLDÁS

VAN MEGOLDÁS 

Egy fiatal lelkész azt a feladatot kapta, hogy a börtönben prédikáljon. Amikor belépett a terembe, és a foglyok elutasító pillantásai mellett végighaladt a székek között, világossá lett előtte, hogy itt nincs helye kenetteljes beszédnek, vallásos szólamoknak.

Dobogó szívvel fontolgatta, hogy mit is mondjon ezeknek az embereknek. Amikor felfelé ment a szószék lépcsőin, és közben imádkozott Istenhez, hogy vezesse őt, megbotlott és elesett. A terem megtelt gúnyos nevetéssel.

A fiatalember azonban sugárzó arccal felegyenesedett, felment a szószékre, és így szólt: „Emberek, éppen ezért jöttem ide. Azért jöttem, hogy megmondjam nektek: ha egy ember elesik, ismét felkelhet! Van valaki, aki segít neki felállni. Őróla szeretnék most szólni.”

„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja” (Zsolt 37,23-24). 

D. W

"A mi levelünk ti vagytok ... "

"A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, 
amelyet ismer és olvas minden ember."

 (2. Korinthus 3,2)

Mindig szívdobogtató egy levél, hogy mi minden lehet benne, mennyi jó és mennyi nehéz dolog. A Biblia itt az embert nevezi levélnek. “Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok.” Kinek a levele vagy? Mindenki levél, csak az a kérdés, ki írt a szívedbe, az életedbe? Veszélyes dolog, ha bárkit engedünk beleírni. A levélen nem látszik át, hogy mit írnak benne, de a testünkön átragyog a tartalom. Vigyázz, mert ismer és olvas minden ember. Az ember azzal levelezik, akitől messzire került. Amikor az Isten már nem szólhatott az emberhez, akkor küldte a mennyei levelet. Jézus Krisztus Isten levele. A borítékon át- meg átárad Isten szeretete, tisztasága. Tömegek mentek Jézushoz, az egész lénye, szentsége vonzott. A levél akkor olvasható igazán, ha feltépik a borítékot. Nem tudom, téged, mint levelet, téptek-e már fel? Tökéletesen mindegy, durván tépik-e fel vagy szépen. Bár látnád most, az egyetlen levelet hogyan tépték a Gecsemánétól a Golgotáig, és hogy a kereszten mi jött ki ebből a levélből. “Atyám, bocsáss meg nekik!” Szeretett, akárhogyan is tépték. Még a vak százados is látta: “Bizony, Isten Fia volt!” Még a lator is látta és kérte: “Uram, emlékezzél meg rólam!” Láttad-e Őt úgy, mint Isten szerelmes levelét?! “Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Vajon elér-e hozzád ma Isten szeretete? Bár a környezetedben is olvashatna, és ismerhetne minden ember. Istennek az a célja életeddel, hogy mások számára Jézushoz vonzó levéllé lehess!

(Trausch Liza néni nyomán)

A TE FELADATOD!

A TE FELADATOD!

Egyszer nagy szárazság köszöntött be a pusztán. Először a fű barnult el és sült ki. Aztán a bokrok és a kisebb fák is kihaltak. Nem esett az eső, a frissülést hozó reggeli harmat is elmaradt. Sok állat szomjan halt, mert csak kevésnek volt ereje kimenekülni a sivatagból. A szárazság tovább fokozódott. Még a legerősebb és legidősebb fák is, melyeknek gyökerei mélyen a földbe hatoltak, elvesztették leveleiket. Minden kút és folyó, forrás és tó kiszáradt. Egyetlenegy virág maradt életben, mert egy egészen kicsi forrás pár csepp vizet adott neki. De a forrás kétségbeesett: "Minden kiszárad, szomjan hal és elpusztul, és én mindezen semmit nem tudok változtatni. Mi értelme van még annak, hogy pár csepp vizet hozzak fel a mélyből a felszínre?"Egy vastag, öreg fa állt a közelben. Hallotta a forrás panaszát, és mielőtt meghalt, ezt mondta neki: "Senki nem várja tőled, hogy az egész pusztaságot felvirágoztasd. Neked csak az a feladatod, hogy egyetlen egy virágnak életet adj. Semmi több."

Csak a szeretet....

Csak a szeretet....

Ott maradni a harcban, mikor fárad a kéz,

Az az egyetlen tarthat, ami több mint az ész.

Csak a szeretet képes, amire semmi más,

Hogy elveszhetett az érdek, de élni fog a világ.

Az, hogy életét adja ellenségeiért,

Vérét omlani hagyja, ilyet ki hallott még?

Mindig súgod, hogy küzdjél, látod érdemes volt,

Többet adott a hűség, mint a pillanatot

Tűzben izzani végig, mint a legelején,

Csak a SZERETET visz, hogy odaérj…

Csak a SZERETET visz, hogy odaérj…

Közeledik az óra, már csak alig elég,

Hazarepül a gólya, tudja az idejét.

Vár egy terített asztal, körben millió szék,

És ott van, akit magasztal a győztes emberiség.

Mindig súgod, hogy küzdjél, látod, érdemes volt

Többet adott a hűség, mint a pillanatot.

Tűzben izzani végig, mint a legelején,

Csak a SZERETET visz, hogy odaérj…

Csak a SZERETET visz, hogy odaérj…

Gondolkozz, hogy boldog lehess!

Gondolkozz, hogy boldog lehess!

A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában... Hát tanulj meg örülni! De ne hidd, hogy a reményeket, vagy a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom, s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott terem, tebenned lakik. Más vigasságok nem töltik el a szívet valódi örömmel, csak homlokod ráncát simítják ki futó pillanatokra... Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog. Vagy azt képzeled, bárki képes derűs arccal megvetni a halált, ajtót nyitni a szegénységnek, elszenvedni a fájdalmakat és elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen gondolkozik, boldog, de nem igazán. Neked másmilyen boldogságot kívánok: olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer megtaláltad a forrását. Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül. Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekintetedet! Örülj a magadénak. Hogy mit jelent ez? Téged és éned legszebb részét. Még ez alkalmi testet, a köntöst - bár nélküle semmi nem történhetne meg - csupán szükségesnek, mint fontosnak tartsd. Hiú gyönyöröket táplál, illanó örömöket, melyek könnyen átcsapnak szomorúságba, emésztő bánatba. A gyönyör, a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt! Ám megfékezni nehéz azt, mit korábban jónak hittél. Az igazi jóra, kockázat nélkül vágyódhatsz. Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik, és megtagadod a véletlen ajándékait (nem a szerencsében bízol és várod), - akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, azon az úton, amit életnek nevezünk... Kevesen járják az utat az út természete szerint. Inkább a saját természetüknek hódolnak, s mint a folyó árjával tovaúszó holmik sodródnak egyik partról a másikra... "Rosszul él, aki mindig csak élni kezd" - mondja Epikurosz. "Miért" - kérded joggal. Azért, mert senki sem gondolkodik akkor, amikor éppen csak belefog az életbe. Tarts ezt szem előtt, gondolkozz és élj!

(Forrás: Seneca - Erkölcsi levelek)

Tanácsok

1) Soha ne engedjünk a csábításnak, hogy az együttlétek idejét egyedül saját ügyeinkkel töltsük ki, még akkor sem, ha társunk gyöngéd figyelme és önzetlen érdeklődése erre ösztönöz bennünket!

2) A létrejött viszonylatot ne tekintsük csereüzletnek, amelyben mi áldozatokat hozunk ugyan, figyelmet, gyöngédséget adunk, de ennek ellenértékét a legmagasabb árfolyamon megköveteljük. (Jegyezzük meg, hogy minden követelés ellenkezést szül. Minden birtoklás, kisajátítás a diktatúra egy formája, amelynek forradalom vet véget.)

3) Ne terheljük túl barátságunkat egyoldalú szívességekkel!

4) Mindenfajta versengés és közös anyagi érdek veszélyes tűzpróbái a barátságnak. (Azt tedd a másiknak, amit magadnak kívánsz.)

5) Tempírozzuk fizikai együttlétünket! (A túl gyakori és túl hosszas együttlétek dogmatizálják, egészségtelenül összefüllesztik, végül felőrlik a barátságot. Minden véglet ellentétébe lendül át.)

6) Ne éljünk vissza a barátság adta jogunkkal egy úgynevezett "őszinte kritikát" illetően!

7) Barátunk magatartását illetően ne állítsunk fel olyan erkölcsi szabályokat, amelyeket az karakteréből folyóan nem tud teljesíteni!

8) Barátságunkat ne tegyük összeesküvéssé az egész világ ellen! (A barátság örök elixírjét egyedül olyan szövetség termeli ki, amely mások szolgálatára, pozitív célok érdekében kötődik.)

9) A barátság tartalma határozza meg tartalmát. (Vigyázzunk, miféle témák és inspirációk töltik ki barátainkkal való együttlétünk idejét.)

10) A barátság célja az adás öröme. Az áldozat önfeladás, önfeláldozás. Ugyanúgy, ahogy a transzcendens fejlődés célja egyedül a Mű, nem pedig a gyümölcse, az én előtt a Te.

Jóság síró vágya

Ady Endre:
 Jóság síró vágya

Meleg karokban melegedni,

Falni suttogó, drága szókat,

Jutalmazókat, csókolókat:

Milyen jó volna jónak lenni.

Buzgóságban sohasem lohadni,

Semmit se kérni, el se venni,

Nagy hűséggel mindent szeretni:

Milyen jó volna mindig adni.

Még az álmokat se hazudni,

Mégis víg hitet adni másnak,

Kísérő sírást a sírásnak:

Milyen jó volna áldni tudni.

A szeretet tüze

A szeretet tüze

Zord az idő, zord a szívem is,

Belőle kiáll egy mérges tövis.

Dühös vihar gyötöri a tájat,

Erővel elnyom minden vágyat.

De ereimben lángol a vér,

Tüze az égig, s tovább felér.

Mint napsütés a zivatart,

Úgy zavarja el a vihart.

Szívemet is lángokra gyújtja,

Éltem nem más, ez a nyitja.

Láng, melyben szeretet fogantatik,

S a bút, esőt rögvest temethetik.

Szememben is kigyúl a tűz,

Mely minden felhőt elűz,

Melyet nem fa, nem szén táplál,

Melytől a szív lángokban áll.