Gondolkozz, hogy boldog lehess!

Gondolkozz, hogy boldog lehess!

A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában... Hát tanulj meg örülni! De ne hidd, hogy a reményeket, vagy a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom, s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott terem, tebenned lakik. Más vigasságok nem töltik el a szívet valódi örömmel, csak homlokod ráncát simítják ki futó pillanatokra... Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog. Vagy azt képzeled, bárki képes derűs arccal megvetni a halált, ajtót nyitni a szegénységnek, elszenvedni a fájdalmakat és elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen gondolkozik, boldog, de nem igazán. Neked másmilyen boldogságot kívánok: olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer megtaláltad a forrását. Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül. Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekintetedet! Örülj a magadénak. Hogy mit jelent ez? Téged és éned legszebb részét. Még ez alkalmi testet, a köntöst - bár nélküle semmi nem történhetne meg - csupán szükségesnek, mint fontosnak tartsd. Hiú gyönyöröket táplál, illanó örömöket, melyek könnyen átcsapnak szomorúságba, emésztő bánatba. A gyönyör, a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt! Ám megfékezni nehéz azt, mit korábban jónak hittél. Az igazi jóra, kockázat nélkül vágyódhatsz. Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik, és megtagadod a véletlen ajándékait (nem a szerencsében bízol és várod), - akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, azon az úton, amit életnek nevezünk... Kevesen járják az utat az út természete szerint. Inkább a saját természetüknek hódolnak, s mint a folyó árjával tovaúszó holmik sodródnak egyik partról a másikra... "Rosszul él, aki mindig csak élni kezd" - mondja Epikurosz. "Miért" - kérded joggal. Azért, mert senki sem gondolkodik akkor, amikor éppen csak belefog az életbe. Tarts ezt szem előtt, gondolkozz és élj!

(Forrás: Seneca - Erkölcsi levelek)

Boldog vagyok...

Losonczi Léna

Boldog vagyok...

(Máté 5,2-12)

Boldog vagyok, mert szememet

fel, a hegyekre emelem,

lábadnál hallva tanításod,

édes Megváltóm, Mesterem.

-------------------

Boldog vagyok, mert szegény lelkem

Általad gazdag lehetett,

boldog, ha bűnöm miatt sírok,

mert vigasztalást nyerhetek.

Boldog vagyok, ha a szívemben

alázat, csend és béke van,

boldog, ha embertársaimhoz

mindig szelíden szól szavam.

Boldog vagyok, mert szent Igédre

lelkem naponta éhezik,

s az igazságra szomjazó mind

- tudom - megelégíttetik.

Boldog vagyok, ha megbocsátok,

mert én is irgalmat nyerek,

boldog, mert megtisztított szívvel

meglátom majd Istenemet.

Boldog vagyok, mert megváltottként

békességre igyekezem,

és Jézus Krisztus érdeméért

gyermekének neveztetem.

Boldog vagyok, ha Őérette

háborúságot szenvedek,

ha kicsúfolnak és megvetnek

a hitemért az emberek.

Boldog vagyok, ha szidalmaznak,

ha gonoszt szólnak ellenem,

mert tudom - Jézus megígérte -,

a mennyországban lesz helyem.

----------------------

Boldog vagyok, ujjong a lelkem,

mert a jutalmam végtelen,

bőséges lesz ott fenn a mennyben,

hol dicsérhetem Istenem!

Forrás:

 Vetés és aratás című magazinból
48/3.számából

A boldogságról...

 

5 vitathatatlan tény a boldogságról

1. Ne úgy neveld a gyerekeid, hogy gazdagok legyenek, tanítsd őket, 

hogy boldogok legyenek, hogy lássák a dolgok értékét, és nem az árát.

 

2. Amikor eszel, egyél úgy, mintha az gyógyszer lenne, 

különben úgy kell gyógyszert szedned, mintha az étel lenne

3. Az a személy, aki szeret téged, soha nem hagy el téged. 

Még ha 100 ok is van arra, hogy elhagyjon, akkor is talál egy okot, hogy maradjon.

4. Nagy különbség van az embernek lenni és az emberségesnek lenni között.

 Nagyon kevesen értik ezt meg...

5. Téged is szerettek, amikor megszülettél, és szeretve leszel, amikor meghalsz.

 A kettő közötti idő csak rajtad múlik...

A legnagyobb ajándék, amit adni tudsz valakinek, az a te időd, 

és mindig a családodnak vagy egy jó barátnak kell adnod.

Csinálj időt magadnak elküldeni ezt az üzenetet legalább a családod egyik tagjának, 

vagy egy jó barátodnak!

 

( Ferenc pápa )

 

Csak egy út

Csobolya József: 

Csak egy út

Lehet, hogy fáradt vagy, terhed is nehéz,

Hosszúnak látod most, míg oda nem érsz.

Nehogy meghátráljál itt a félúton,

Csak tartsál ki végig kedves barátom.

Öröm és boldogság lesz ennek a vége,

Csak ez az út megy fel a csillagos égbe.

Öröm lesz ott mindig, soha nem fáradunk,

Jézus Krisztus adja, Őrá számíthatunk.

Kettőezer évvel ezelőtt régen

Megtörte az utat néked és nékem.

Kereszt halálával bebizonyította,

Hogy mennyire szeret, - éltét értünk adta.

Nincs már mitől félni, nincsen akadály,

Csak hinni kell Benne, elfogadtad már?

Kövessük Őt önként, mindent félre téve,

Csak így juthatunk az örök üdvösségre!

Boldog ember vagy...

Boldog ember vagy...

Boldog ember vagy, hogyha Isten szól,

és engedelmes szívvel válaszolsz,

s a kettéhasadt kárpiton belül

az Isten szentségébe menekülsz;

mert senki onnan ki nem vettetik ,

örök életet biztosít a HIT;

ÚR JÉZUS vére ISTEN oltárán

érted is hullott ott, a Golgotán.

NAGYOBB BOLDOGSÁG

NAGYOBB BOLDOGSÁG

„Nagyobb boldogság adni, mint kapni” 
(Ap.Csel. 20,35).

Az Úr Jézus ezen szavai, amelyek kivételesen nem az evangéliumban kerültek megörökítésre, közmondásszerűvé váltak.

Meghonosodott a gyülekezetben, és a tanítványok gondolkodásával megegyezett. Pál apostol ezt a mondást sajátosan megtapasztalta. Legtöbbször kétkezi munkával dolgozott, és ezzel nemcsak saját eltartásáról gondoskodott, hanem a rászorulókon is tudott segíteni.

Nagy áldás rejlik ebben az igazságban, de sokan soha nem ismerik meg, mert önző életet élnek.

Moody, a sokak által ismert evangélista, a keresztyénnek a pénzhez való viszonyáról a következő három tanácsot adta:

– keressél, amennyit lehet,

– takarékoskodj, amennyire képes vagy,

– és adakozzál, amennyit csak tudsz!

Amikor ezt a szolgálatánál felhasználta, az alkalom végén odajött hozzá az egyik hallgatója, és ezt mondta: „Jó volt a szolgálata, de azzal a bizonyos három tanáccsal mindent elrontott.”

Elgondolkoztató, hogy milyen nehéz lemondani arról, amihez nagyon ragaszkodunk! Jézus Krisztus életének egyik jellemzője az volt, hogy mindent odaadott.

Tanítványait is erre akarta elvezetni, amikor ezt mondta:

„Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” És mit tanácsolt az Úr a gazdag ifjúnak, hogy kincse legyen a mennyben? (Lk 18,22) 

Mennyi Bibliát kell még szétosztanunk, milyen sok bajt enyhítenünk, hány szomorkodót megvigasztalnunk, hogy mindazok, akik az Úrhoz tartoznak, beláthassák: Nagyobb boldogság adni, mint kapni”!

(B. J.)

 "Nagyobb boldogság adni, mint kapni."
 ( ApCsel 20,35)

Valóban vannak, akik inkább adnak, mint kapnak: szívük túlcsordul, és örömöt szeretnének varázsolni maguk körül. Az ő számukra tényleg jobb adni, mint kapni - hiszen épp azáltal válik teljessé az ő megelégedettségük, hogy adhatnak. Aztán vannak olyanok is, akik jobban tudnak adni, mint kapni. Nem véletlenül mondom, hogy tudnak, nem pedig, hogy szeretnek. Inkább képesek adni, mint kapni. Még pontosabban: képtelenek kapni, azaz elfogadni.

Mert vannak olyanok is, akik jobban szeretnek kapni, mint adni. Első pillantásra önző, pöffeszkedő embereknek gondolnánk őket. Biztosan van közöttük ilyen is. A másik csoportjuk azonban nem csupán szeret kapni, hanem képes is megajándékozott lenni. Ez utóbbiak azok, akik felismerik a másik, az adni jobban tudó ember szükségét, élik és tudják Simon András gyönyörű mondatát: "Valakitől szeretetet elfogadni annyit jelent, mint megerősíteni őt élete értelmében."

Túrmezei Erzsébet

MAGAMNAK, MÁSNAK 

Mikor Atyám házába vett:
tépett, tékozló gyermeket,
s kegyelme fénnyel rámborult,
feledve lett a régi múlt.
Béke, öröm, hit és remény:
Őbenne gazdag lettem én.
Már tudtam adni másnak is
és nőtt a kincs és nem fogyott…
Sugarasan szálltak felém
simogató, szép mosolyok.
Én meg csak adtam szüntelen,
soha nem kérdve, mi marad…

De volt, de jött egy pillanat.
Megszólított egy régi hang:
oly ismerős! – oly idegen!
Bízó szívemre árny borult
komoran, szürkén, hidegen:
„Ó, te szegény! Nap, nap után,
Nézd, elsiet! Te meg csupán
másnak adod kincseidet?!
Valamit, mondd, miért nem veszel,
valami el miért nem teszel,
magadnak, magadnak, magadnak?!”

Szégyen! Visszhangra lelt a hang.
Mint félrevert, ijedt harang,
kongott-bongott balga szívem:
Igen, igen! Ez kell! Igen!
Magamnak, magamnak, magamnak!

Ma egy mosolyt, holnap megint!
Letépni mind, virág, ha int!
Szépségeket! Szeretetet!
Simogatást! Napsugarat!
– Másnak ha tán nem is marad –
Magamnak! Magamnak! Magamnak!

Miért lettem ilyen szegény?
Hát megint eltévedtem én?
Megint a régi rongyokon
akad meg könnyes bús szemem,
úgy botorkálok betegen?
Felém nyúlnak aszott kezek,
s a lelkem kínban megremeg:
én – én már nem segíthetek.
Magamnak sincsen… nem lehet!
Vagy adjam, ami megmaradt:
pár morzsalék… pár rongydarab…?
Fakó mosoly, tépett remény,
fogyó hit száraz kenyerén
ki lakik jól? Keserű étek!
Mindegy! – Vegyétek és egyétek!

Hogy áradok! Hogy éledek!
Fény futja át szívemet!
Fakó mosoly színnel telik,
remény ragyog, fényesedik,
hit zeng győzelmi éneket,
sugarat hint a szeretet!
Milyen gazdag vagyok megint!
A lelkem mindent szertehint,
mégis marad, el mégse fogy!
Nem kérdve, mint, nem kérdve, hogy’,
hittel harangoz a szívem:
Igen, igen! Igen, igen!
Másoknak! Másoknak! Másoknak!

A boldogulás receptje

A boldogulás receptje

"Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. 
Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, 
az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz."

 (Józsué 1: 9  - Új fordítás)

LEHETSZ BOLDOG

PECZNYÍK PÁL:
LEHETSZ BOLDOG

Ember, előtted az élet,

vigyázz, hogyan bánsz vele.

Mert elsuhan, mint a szélvész,

s nem marad csak hűlt helye.

Temetőben egy sírhalom,

azon fejfán a neved,

és a néhány kegyelmi év,

mit Isten adott neked.

Tudod-e, hogy Isten azért

cselekedett így veled,

hogy szívednek kicsi trónján,

Szent Fiának adj helyet?

Hiszen Ő váltott ki téged,

Sátán hatalma alól,

és ha újból támad téged,

Jézus, - védőn - átkarol.

Boldog ember, aki Jézust,

szív-trónjára engedi,

gonosz támadása elől,

Szent vérével elfedi!

Te is lehetsz ilyen boldog,

ha Jézushoz menekülsz,

ha Vele jársz itt a földön,

mennyben is majd Vele ülsz.

Ne fordulj el, hű Uradtól,

ha gúnyol is a világ,

fehér ruhát kapsz a mennyben,

s jutalmul: üdv-koronát!

Ember, előtted az élet,

azért úgy szolgálj vele,

mint Krisztusnak megváltottja,

mint Isten hű gyermeke.

Celldömölk,
 2009. II. 14.

Ki adni tud

Füle Lajos: 
Ki adni tud

Boldog, ki adni tud,

ám érte mit se várván.

Boldog, kit hála tölt

és hála tart a vártán.

Boldog, ki úgy szeret,

mint akit úgy szeretnek,

ahogy van, a KRISZTUSÉRT

vállal és hord keresztet.