A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rózsa. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rózsa. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. október 28.

Luther-rózsa

 

Luther-rózsa


Luther-rózsa – az Evangélikus Egyház jelképe János Frigyes választófejedelem pecsétgyűrűt szándékozott ajándékozni Luther Mártonnak. Spengler Lázár városi jegyzőt bízta meg a gyűrű elkészíttetésével. Luther Spenglerhez intézett levelében a gyűrűvel kapcsolatos elgondolásáról ezt írta: „A kereszt legyen az első, feketén, szívbe helyezve. Ezzel arra akarom magamat emlékeztetni, hogy a megfeszítettben való hit üdvözít bennünket. Ugyanis csak akkor iga­zulunk meg, ha szívből hiszünk. Jóllehet a kereszt fekete, mivel megöl, s ha kell, hogy fájjon is, mégis meghagyja a szívet saját színében. Az igaz ember hit által él, mégpe­dig a Keresztrefeszítettben való hit által. Ez a szív fehér rózsa közepén legyen, annak a kifejezéséül, hogy a hit örömmel, vigaszta­lással és békességgel ajándékoz meg, és egyenesen egy fehér üde rózsába helyez. Mivel nem olyan békesség és öröm ez, ami­lyent a világ ád, azért legyen a rózsa fehér, és ne piros. A fehér szín ugyanis a lelkek és angyalok színe. Ez a rózsa égszínkék mezőben legyen, mert az ilyen lelki és hitbeli öröm az eljövendő mennyei örömök kezdete. Ez azonban a lé­lekben és hitben már most megvan, a re­ménység által előre ízleljük, jóllehet most még nem érzékeljük. A mező körül aranygyű­rű legyen: jelezze, hogy ez a mennyei üdvös­ség örökké tart, és nincs vége soha, emellett értékesebb minden örömnél és vagyonnál, amint az arany a legnemesebb és legértéke­sebb fém.” A Luther-rózsa jelentését legrövidebben egy Luther korabeli vers foglalja össze: „Rózsákon jár Krisztus híve, ha keresztet hordoz szíve.” A Luther-rózsa jelentését magyarázó kis versikék: „Kinek szívében Krisztus keresztje, Annak tövisek közt is rózsás lesz élete, Reá kéklőn mosolyog az ég, És Krisztus szeretete aranyozza be életét.” „Rózsákon jár Krisztus híve, Ha keresztet hordoz szíve.” „Teljes az öröme a szívnek a kereszt által.”

2020. március 6.

Rózsakert


 

RÓZSAKERT


Volt egyszer egy rózsakert. Milliónyi rózsa ontotta nap mint nap illatát, élte mindennapos életét. A zsenge rügyekből egyszerre pattant ki két egyformán harmatos rózsabimbó. Külsőre teljesen egyformák voltak ugyan, ám mindketten mást gondoltak rövidke életükről. Egyik így gondolkozott:
- Gyönyörű ez a reggel, amint a Nap kisüt, széttárom szirmaimat, hogy aki erre jár, élvezhesse illatomat. Így is tett. Amint a Nap sugarai megsimogatták, kinyílt és bőven ontotta bódító illatát. Ám még dél sem volt, szirmai hervadni kezdtek ,és estére teljesen elhervadt. A másik harmatos rózsabimbó, így gondolkozott:
-Én bizony nem fogok akárkinek illatozni. Az én illatom különlegesebb, mint a többié. Csak annak tárom szét szirmaimat, hagyom élvezni illatomat, akit én választok ki, aki érdemes erre. Múltak az órák, de de ő senkit sem talált megfelelőnek magához. Így jött el az este, és ez a rózsabimbó is elpusztult, anélkül, hogy kinyílt volna...
A tanulságot , mindenki vonja le magának....

2017. szeptember 8.

Rózsa....


A RÓZSA

A tudós biztosra vette, hogy előbb-utóbb megfejti a létezés titkát. Biztosra vette, hogy csak idő kérdése az egész. Úgy érezte, ha tüzetesen megvizsgálja a dolgokat, akkor minden kérdésére sikerül választ kapnia.

Egy nap egy piros rózsát vett észre az ösvény mellett:

- Gyönyörű - suttogta. Kíváncsi lett a rózsa titkaira, ezért leszakította, és elvitte haza, hogy megvizsgálja.

Otthon aztán apró darabokra tépte a rózsát, de hiába, mert képtelen volt megtalálni benne azt, ami széppé tette. Értetlenül állt a széttépett virág fölött.

- Egy nap ez a titok is ki fog derülni, erre a kérdésre is választ fogunk kapni. Ugyanazon a napon, egy festő is végigment az ösvényen, és megpillantott egy gyönyörű rózsaszálat, letépte. Otthon vázába tette, és nekiállt, hogy lefesse. Miközben festette, a rózsa elhervadt, és elpusztult.

- Se szavakkal, sem ecsettel nem tudom visszaadni ezt a szépséget. Talán, majd egyszer megfejti valaki a titkot.

Ugyanazon a napon, egy szerzetes ment végig az ösvényen, s ő is megpillantott egy gyönyörű rózsaszálat. Leült mellé, beszívta illatát, elgyönyörködött benne, és úgy belemerült a szépségében, hogy el is felejtette hol van. Végül mosolyogva felállt és elsétált.

Később elmesélte barátainak.

- És mire sikerült rájönnöd?

Arra, hogy a létet át kell élni, meg kell tapasztalni, el kell fogadni, és ünnepelni kell.

Nézz csak - mutatott körbe a kertben - NÉZZ és LÁSS, és FOGADJ el mindent olyannak, amilyen!


A RÓZSAKERT

Volt egyszer egy rózsakert. Milliónyi rózsa ontotta nap mint nap illatát, élte mindennapos életét. A zsenge rügyekből egyszerre pattant ki két egyformán harmatos rózsabimbó. Külsőre teljesen egyformák voltak ugyan, ám mindketten mást gondoltak rövidke életükről.

Egyik így gondolkozott:

- Gyönyörű ez a reggel, amint a Nap kisüt, széttárom szirmaimat, hogy aki erre jár, élvezhesse illatomat.

Így is tett. Amint a Nap sugarai megsimogatták, kinyílt és bőven ontotta bódító illatát. Ám még dél sem volt, szirmai hervadni kezdtek ,és estére teljesen elhervadt.

A másik harmatos rózsabimbó, így gondolkozott:

-Én bizony nem fogok akárkinek illatozni. Az én illatom különlegesebb, mint a többié. Csak annak tárom szét szirmaimat, hagyom élvezni illatomat, akit én választok ki, aki érdemes erre.

Múltak az órák, de de ő senkit sem talált megfelelőnek magához.

Így jött el az este, és ez a rózsabimbó is elpusztult, anélkül, hogy kinyílt volna...

A tanulságot , mindenki vonja le magának....
 
Rózsaliget...

Rózsaliget előtt ment el egy meghasonlott ember. Mikor meglátta a szebbnél szebb harmatos rózsákat, így szólt társához: Milyen szép virág a rózsa és milyen kár, hogy tövise van.Barátja elmosolyodott, milyen szúrós a tövis és milyen jó, hogy rózsája van. Mindennek van jó és rossz oldala. Tőlünk függ, melyiket tekintjük inkább. Eső után ha lefelé tekintesz, a sarat látod, de ha felnézel, a szép szivárványt!

2009. május 20.

Mindennapi rózsáinkat...




Reményik Sándor
Mindennapi rózsáinkat...

Te így imádkozol:
A mi mindennapi rózsáinkat
Add me minekünk ma.
Add, hogy a kenyerünk mellett rózsa is legyen,
S add Istenem hogy békében megéljünk
Több rózsán és kevesebb kenyeren.
Te így imádkozol,
Megtoldva csendesen a Miatyánkot.
É Jézus, a Miatyánk Poétája
Szelíden néz e rózsaszín imára -
És helyben hagyja a Te betoldásod.



2009. május 2.

RÓZSA


RÓZSA

A tudós biztosra vette, hogy előbb-utóbb megfejti a létezés titkát. Biztosra vette, hogy csak idő kérdése az egész. Úgy érezte, ha tüzetesen megvizsgálja a dolgokat, akkor minden kérdésére sikerül választ kapnia. Egy nap egy piros rózsát vett észre az ösvény mellett:
- Gyönyörű - suttogta. Kíváncsi lett a rózsa titkaira, ezért leszakította, és elvitte haza, hogy megvizsgálja. Otthon aztán apró darabokra tépte a rózsát, de hiába, mert képtelen volt megtalálni benne azt, ami széppé tette. Értetlenül állt a széttépett virág fölött. - Egy nap ez a titok is ki fog derülni, erre a kérdésre is választ fogunk kapni. Ugyanazon a napon, egy festő is végigment az ösvényen, és megpillantott egy gyönyörű rózsaszálat, letépte. Otthon vázába tette, és nekiállt, hogy lefesse. Miközben festette, a rózsa elhervadt, és elpusztult.
- Se szavakkal, sem ecsettel nem tudom visszaadni ezt a szépséget. Talán, majd egyszer megfejti valaki a titkot. Ugyanazon a napon, egy szerzetes ment végig az ösvényen, s ő is megpillantott egy gyönyörű rózsaszálat. Leült mellé, beszívta illatát, elgyönyörködött benne, és úgy belemerült a szépségében, hogy el is felejtette hol van. Végül mosolyogva felállt és elsétált. Később elmesélte barátainak.
- És mire sikerült rájönnöd? Arra, hogy a létet át kell élni, meg kell tapasztalni, el kell fogadni, és ünnepelni kell.
Nézz csak - mutatott körbe a kertben 
- NÉZZ és LÁSS, és FOGADJ el mindent olyannak, amilyen!