Adventi ének

Kárász Izabella:

 Adventi ének

Világmegváltó Istenünk,

Hit-gyújtó, égi Tűz,

Halld meg az adventi énekünk

És minket egybe fűzz!

Veled egységben lelkesen

Járjuk az életünk,

Világmegváltó Istenünk,

Ébresztő, égi Tűz.

Igédben bízva egykoron

Hittel vártak Reád,

Míg csillag gyúlt, s a hegyorom

Zengte Igéd szavát!

Veled egységben, lelkesen

Együtt, imádkozón,

Igédben bízva egykoron

Hittel vártak Reád!

Világmegváltó Istenünk,

Hit-keltő, égi Tűz,

Halld meg adventi énekünk,

S magadtól el ne űzz!

Veled egységben, mindnyájan

Karácsonyban hiszünk,

Világmegváltó Istenünk,

Minket egységbe fűzz!

Minden advent

Ürögdi Ferenc 
Minden advent

Minden advent kegyelem:

vétkem jóvátehetem.

Minden advent vigalom:

Isten Úr a viharon!

Minden advent érkezés:

átölel egy drága kéz!

Minden advent alkalom:

gyõzhetsz saját magadon!

Minden advent ítélet:

így kellene - s így élek!

Minden advent remegés:

Isten felé epedés!

Minden advent ima is:

Uram, fogadj be ma is!

A HIT AZ ALAP

Makra Ildikó
A HIT AZ ALAP

Nem nyüzsgök folyton.
Ha rám talál egy gondolat,
azt szívembe oltom,
hogy gyümölcsöt teremjen.
Elmém házában,
e zegzugos teremben
idea fogan: jobbá tenni a világot.
Tudom, gondolkodnak ezen sokan,
és ötletük számtalan,
pedig egy bőven elég.
Figyelj hát!
Ha Jézus közelít feléd,
mondj igent.
Nem kell a hazug, kifent,
illúziókkal teli világ.
Ha hiszel, számtalan
váratlan csoda vár reád.
Nem kell csillogás,
nem kell emberi bölcselet.
A filozófus sem
háríthatja el a telet.
Bárhogy hiszi, nem mindenható,
mint ahogy senki ember fia.
Isten teremtménye mind,
akár az állat, a fű, a fa,
az ég, a tajtékos tenger.
Életed során minden jel
az Ő szeretetére hív.
Csak vedd észre,
hogy a szeretetnek nincs bére.
Nem kerül semmibe
a botor ember hite,
de cserébe kincset nyer.
Lehet ötleted százezer,
hogy szebbé tedd a világot,
Ha nincs alap,
hogyan húzod fel a falat.
A hit az, amire építeni lehet
jóságot, bölcsességet,
reményt és szeretetet.

Isten mosolya

Isten mosolya

„Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!”

 (4.Mózes 6, 25)

Akkor ragyog fel valakinek az arca, amikor rámosolyog egy másikra. Két egymást szerető ember találkozik egy nagy forgatagban, felcsillan a szemük, és azonnal, önkéntelenül egymásra mosolyognak.

Erről van itt szó. Meglátom azt, akit szeretek, és felragyog az arcom. Látszólag semmi okom nincs rá. Nem meséltek viccet, nem értem el sikert. A másiknak örülök, az ő jelenlétének örülök.

De mi indokolja azt, ha Isten ránk néz, akkor örüljön, felragyogjon az arca? Egyedül az Ő irántunk érzett szeretete.

Isten személy szerint mindannyiunkat feltétlen szeretettel szeret. Ebből azonban mit sem érzékelünk addig, amíg meg nem tapasztaltuk az Ő kegyelmét. Ezért kapcsolja össze ezt a két kifejezést: „Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!” Akin Ő könyörül, aki az Ő kegyelmét, bűnbocsátó irgalmát hittel, örömmel komolyan veszi, az Isten mosolyát viszonozni tudja. Örülni tud az Ő jelenlétének.

Ennek a szónak: könyörülni, az Ószövetség eredeti nyelvében van még egy jelentése: lehajolni. Mosolyogjon rád Isten és hajoljon le hozzád.

Ő ránk mosolyog akkor is, amikor ott hasalunk a bukásaink után. Lehajol és felemel. „Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!” Mert újra és újra rászorulunk arra, hogy Ő felemeljen. Nem dorgálóan, hanem szeretettel.

Vajon ott van-e bennünk ez a lelkület? Rámosolyogni a másikra és lehajolni hozzá akkor, amikor a legkevésbé érdemli meg, de amikor a leginkább szüksége van rá. Nem egymás érdemei szerint viszonyulni egymáshoz, hanem a másik szüksége szerint. Ezt tanulhatjuk meg a mi mennyei Atyánktól.

(Lőrinczi Hunor)

2011.

Adventi imádság

Jürgen Moltmann nyomán:
Adventi imádság

Urunk, Jézus Krisztus,
várjuk eljöveteled, várjuk a békét,
mert annyi békétlenség van
kívül a világban és bent a szívünkben!
Várjuk eljöveteled,
mert ebben a hazug világban
egyre inkább az igazságra éhezünk.
Annyi igazságtalanság sújtja
a népeket és az embereket.
Várjuk eljöveteled,
mert szomjazzuk a szabadságot,
és mindnyájan a bajok és bűnök bilincseiben kínlódunk.
Add vissza reménységünket,
amit elvesztettünk!
Add meg újra a szeretetet azoknak,
akik idegenkedve viselkednek egymással szemben!
Nyisd meg szívünket, hogy felragyogó örömödet
megtapasztalhassuk életünkben!
Kérünk, hallgass meg minket!

Ámen.

Timmy virága

Wayne Rice -  Timmy virága

- Ma rajzolni fogunk! - jelentette be Timmy óvónénije.
De jó! - gondolta Timmy. Szeretett rajzolni. Ügyesen rajzolt oroszlánt, tigrist, vonatot és hajót. Elővette a zsírkrétáit, és nekifogott a rajzolásnak.
De az óvónő így szólt:
- Várjatok, még ne kezdjétek el! - Megvárta, amíg mindenki készen áll, és hozzátette: - Ma virágot fogunk rajzolni!
Jó, gondolta Timmy. Gyönyörű virágokat kezdett rajzolni narancssárga, rózsaszín és kék krétáival.
De az óvónő újra megszólalt:
-Várjatok! - Felrajzolt egy virágot a táblára. Piros virág volt, zöld szárral. - Tessék - mondta az óvónő. - Most már kezdhetitek!
Timmy megnézte a virágot, amit az óvónéni rajzolt. A sajátja jobban tetszett neki, de nem szólt semmit. Megfordította a lapot, és a hátuljára rajzolt egy olyan virágot, mint az óvónénié. Piros virágot zöld szárral.
Néhány nappal később az óvónéni azt mondta:
- Ma agyagozni fogunk.
Jó, gondolta Timmy. Sok mindent tudott készíteni agyagból: kígyót, hóembert, elefántot és egeret. Elkezdte nyomkodni és hengergetni az agyagdarabkáját.
De az óvónő megszólalt:
- Várjatok, megmutatom, hogy kell! - És mindenkinek megmutatta, hogyan kell tálat készíteni.
Timmy golyót gyúrt az agyagból, lelapította, és olyan tálat készített, mint az óvónéni.
Timmy megtanulta, hogy várjon, figyeljen, és pont úgy készítse a dolgokat, ahogy az óvónő. Nemsokára már nem is alkotott semmit magától.
Aztán egy nap Timmy családja másik városba költözött, és Timmy másik óvodába került.
Az első napon Timmy új óvónénije azt mondta:
- Ma rajzolni fogunk.
Jó, gondolta Timmy. Aztán várta, hogy az óvónéni megmondja, mit csináljanak. De az óvónő nem mondott semmit. Csak sétált a teremben. Amikor Timmyhez ért, megkérdezte:
- Te nem szeretnél rajzolni?
- De! - mondta Timmy. - Mit rajzolunk?
- Hát, azt nem tudom, amíg le nem rajzolod - felelt az óvónő.
- De milyenre csináljam? - kérdezte a kisfiú.
- Amilyenre szeretnéd.
- És bármilyen színű lehet?
- Igen - felelt az óvónő. - Ha mindenki ugyanazt rajzolná, és ugyanolyan színnel, akkor honnan tudnám, hogy melyiket ki rajzolta?
- Nem tudom - felelt Timmy. Aztán rajzolni kezdett egy virágot.
Pirosat zöld szárral.

Alkalmazás: Amikor Timmy nagyon fiatal volt, megfosztották a kreativitásától. Az óvónője azt mondta neki, hogy csak egyféleképpen lehet virágot rajzolni vagy agyagot formázni.
Lehet, hogy jobban hasonlítasz Timmyre, mint gondolod. Ott rejlik benned a tehetség, hogy különleges módon gondolkodj, kreatív legyél, használd a tehetségedet és adottságaidat figyelemreméltó és egyedi módon, de a világ azt mondta neked, hogy nem teheted.
Olyan világban élünk, amely már egészen kicsi korban belénk vési, hogy egyformán kell kinéznünk, egyformán kell viselkednünk, sőt gondolkoznunk is. Aztán amikor Jézus arra hív, hogy legyünk másmilyenek, nehéznek, vagy egyenesen lehetetlennek találjuk, hogy reagáljunk a hívására.
,,Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg ér- telmetek megújulásával" (Róma 12,2). Ha hajlandó vagy átengedni életed irányítását Jézusnak, kitörhetsz a világ által rád erőltetett öntőformából, és azzá válhatsz, akinek Isten megalkotott.

Gyermeki Hit

Dévényi Erika: 
Gyermeki Hit

Ha felnézel az égre

Gondolj Istenedre

Szívednek melegét

Küld fel az égre

Az Úr akkor megérzi

Ezt a szeretetet

Angyalszárnyat rak rá

S visszaküldi neked

Kezedbe teszi

Meg is foghatod

Áldásként másoknak

Tovább is adhatod

Ha egy kicsit is adsz

Sokat kapsz majd vissza

Szemedben csillog majd

A szeretet hálája

Így lesz gyerekhitedből

Óriási erő

Mely könnyeket eltörlő

Szeretetet sző.

Hol vagy?

Pecznyík Pál
Hol vagy?

Ember hol vagy? Isten keres téged,

üdvösséget akar adni néked!

Könny-fátylon át, tekints fel az égre,

ítéleted: szent Fián ment végbe!

Bűnbánattal állj meg a keresztnél,

tövist, szöget, bár te érdemeltél,

bűnöd miatt, Isten Fia vérzett,

meg mentőd Ő, hajts előtte térdet!

Szállj le, önzés, kényelem lováról,

nézd Megváltód, őt rejtette jászol.

Elsőbbségért, Ő nem ágaskodott,

és nem nézte tétlenül, a napot.

Szent élete, arra buzdít téged,

őt követve, teljen földi léted.

Ne hasson rád, világ csábítása,

ki hallgat rá, saját sírját ássa.

Elhívattál, sokkal szebb életre,

nem bűnnel telt, elmúló évekre.

Jöjj hát elő, egy szebb, új hon vár rád,

érte soha, nem lesz elég, hálád!

Celldömölk

2011. I. 6.

Igaz látás

"De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén."

( Zsoltárok 27: 13 )

Igaz látás

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az idot, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve ot azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt.

CÉL

CÉL

Ifjú földművesek versenyeztek. Egy darab ugart kellett felszántani. Az volt a mérték, hogy ki tudja a legegyenesebb barázdát szántani. A legtöbbje csak görbe barázdát szántott. Mikor a jutalom kiosztására került a sor, elhangzott a kérdés: "Hova néztél szántás közben?"

Az egyik így szólt: az eke szarvára; a másik így: az eke vasára; a harmadik a barázdát nézte, és mindegyik barázdája görbe volt.

Volt közöttük egy, akinek a barázdája egyenes volt. Hát te hová néztél? - kérdezték tőle.

- Én a lovak között elnéztem arra a messze, egyedül álló fára és azt tartottam mindig szemmel - felelte a kérdezett.

Csupa ide-oda futás az életed. Hol ide, hol oda pottyansz. Miért? Azért, mert nem a végső célra nézel. Ha arra az egyedülálló célra néznél, amelyik éretted is felemeltetett, és rajta a helyetted szenvedőre, akkor életed egyenesen haladna előre. így telve van kilengésekkel. Most ilyen, majd amolyan emberi vélekedés mozgat ki, most ennek, majd annak a szavára hallgatsz, ahelyett, hogy nem lenne más gondolatod, más célod, mint látni a keresztet és futni abba az irányba, amelyet ő jelölt ki számodra. 

Halld meg csak Isten Igéjét! 

Nézz a hitnek elkezdőjére, Jézusra, aki megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, és ha így nézel, akkor kitartással futod meg az előtted lévő küzdőtért.
(Zsid. 12:1-3)

Az élet értelme

Mirage
Az élet értelme

Tanulni kell,

S játszani nem

Miért van így ha nem

Boldog senki sem?

Mindenki csak dolgozik,

S senki sem pihen.

Nem törődnek érzésekkel,

S nem figyelnek magukra sem.

Fáradtak és álmosak,

S altatóval alszanak.

A gyerekek is magolnak

S miért csinálják ezt magukkal?

Erre a válasz

A jövő szabálya

Mely így szól:

Tanulj és dolgozz!

Ezt betartják örökre

S magukra sem figyelnek

Hamar elvesztik az életüket

Pedig még nem is éltek.

Elvette tőlük a munka,

S nem is szórakoztak

Pedig szórakozás az élet,

De ezt nem tudják ha élnek.

BIZALOMTELJES KÖNYÖRGÉS

BIZALOMTELJES KÖNYÖRGÉS

Atyám, benned bízom.

Nincs más reményem.

Te vagy erős váram,

Kősziklám nékem.

Egyszülött Fiadban,

Drága Megváltómban

Küldj segítséget.

Halld meg szívem szavát,

Ó, adj szabadulást,

Bűnömből tisztulást,

Mint megígérted.

Atyám, benned bízom,

Áldom szent neved.

A bűn hogyha kísért,

Én győzök veled.

Sátán hogyha támad,

Nekem mitsem árthat,

Hű karod megvéd.

Megváltott népeddel,

Szentek seregével

Ujjongó örömmel

Áldalak üdvömért.

Atyám, benned bízom,

Vezess utamon.

Ha néha fáradok

Te légy támaszom.

Melletted nem félek,

Szüntelen rád nézek,

Tudom, hogy szeretsz.

És bár a halálnak

Bús völgyében járjak,

Én ott is imádlak,

Mert mennybe vezetsz.

Cseh szöveg alapján:

Gerzsenyi Sándor

AZ ÚR JÉZUS FÁI

Túrmezei Erzsébet

 AZ ÚR JÉZUS FÁI

Ott a kedves őszi
napsugárba kint,
gyümölcstől hajol meg
a fák ága mind.

Gazdagon, bőséggel
termett meg mindenik.
Hű kertészünk szíve
úgy örül nékik.

Az Úr Jézus fái
emberéletek.
Én is az ő kedves
fája lehetek.

Kertjébe fogadta
kicsiny életem,
S csupán egy a vágyam
azóta nekem:

Hogyha majd megérint
ősz hideg szele,
állhassak előtte
gyümölccsel tele.