A halász és a piackutató története

A halász és a piackutató története

 

A halász hazatér fatörzsből kivájt csónakjában, és találkozik az éppen arra járó piackutató szakemberrel. A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról. - Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember. - Hát, halászgatok, a gyermekeimmel foglalkozom, amikor nagy a forróság lepihenünk, és este pedig együtt vacsorázunk. Aztán összejövünk a barátainkkal és beszélgetünk. A piackutató itt közbe vág: - Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia, és akkor több pénzt keresne. Ebből a mostaninál nagyobb csónakot tudna venni. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem sokára szerezhetne egy több csónakból álló vonóhálós flottát. - És azután? - kérdezi a halász. - Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halat, közvetlenül a gyárnak tudná eladni a kifogott halat, vagy beindíthatná saját halfeldolgozó üzemét. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányítaná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne. - Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász. - Úgy 15-20 év alatt - kapja a választ a szakembertől. - És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász. - Á, ekkor kezd kellemessé válni az élet, a munkája gyümölcse beérik: nyugdíjba vonulhat. Ott hagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne. - És azután mi lenne? - kérdezi a halász. - Akkor volna ideje halászgatni, törődni a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával, és összejönni a barátaival...