A LAVINA
Magasan fenn a Svájci Alpokban pásztorfiú ül ás furulyázik. Körülötte nyája ropogtatja a dús füvet. Milyen pompás a természet. . . távolban a gleccser az "örök" hóval borítva,
Vándor közeleg a keskeny ösvényen, egy kiránduló.
- Na Fiam, hogy hívnak?
- Henriknek.
- Hány éves vagy?
- Tíz.
- Jól Van, Henrik, szólíts engem nyugodtan János bácsinak. Mondd csak, mit csinálsz itt tulajdonképpen?
Vakációnk van, és apám juhait Őrzöm.
Szép, tehát fiatal pásztor vagy. De hallottál-e már valaha a Jó Pásztorról?
- Nem, - ki az?
- Ő az Űr Jézus. Ő Isten, de lejött a mennyből a földre,hogy mint ember, meghaljon a kereszten. De most újra él, és Ő a Jó Pásztor. Juhait Ő hazavezeti az atyai
házba, azaz a mennyországba. Nincs szebb annál, mint Őt megismerni. Még jobban gondoskodik rólad, mint te a juhaidról!
- Engem is be tud vezetni az Atya házába?
- Igen, de előbb valami kell, hogy történjen. Tettél már valaha valami rosszat, Henrik?
- Igen, ezen a héten elég neveletlenül viselkedtem.
Akkor előbb meg kell kérned Őt, hogy ezt is, és a többi rosszat is, amit tettél valaha, bocsássa meg. Ha imádkozol ás mindent elmondasz becsületesen, akkor megbocsát neked, hiszen azért halt meg, hogy bűneid elvegye. Azért szenvedett a kereszten, hogy fizessen bűneinkért.
Henrik megkérdezte, imádkozhat-e ott mindjárt. Megható volt, hogy mindent azonnal megértett. Teljes szívéből meg akarta ismerni az Úr Jézust. Ott a hegyen letérdelt a fűbe ás gyermeki egyszerűséggel röviden imádkozott. Az ima szívből jött, és az ilyen imádságnak örül az Úr Jézus.
János bácsi is boldog volt, mert érezte, hogy ez a gyerek, noha kicsi volt, teljesen rábízta magát a Megváltóra. - És most megtanítalak egy mondásra a Bibliából. Rövid, mindössze ennyi az egész: Az Úr az én Pász torom. Jól meg lehet jegyezni, mert csak öt szóból áll, minden ujjadra egy szó jut. Tedd csak fel a kezedet! Öt ujjad van, ugye?
Most fogd hüvelykujjadat a másik kezedbe; AZ
most a mutatóujjadat: ÚR
most a középső ujjadat: AZ
azután a gyűrűsujjadat: ÉN
végül a kisujjadat: PÁSZTOROM.
Látod Henrik, öt szó. És mindenki, aki azt teszi, amit te most tettél, tehát megvallja bűneit, és hisz az Úrban, az elmondhatja: AZ ÚR AZ ÉN PÁSZTOROM.
A pásztor /nem egy pásztor /, mert egyedül csak Ő a Jó Pásztor.
Úr és Mester, és Mindenható.
Az Ő, és az is marad mindörökké.
ÉN is a juhai közé tartozom.
PÁSZTOROM, aki gondoskodik rólam és szeret engem.
Különösképpen azonban arra figyelj, hogy az ÉN Pásztorom, hiszen a tiéd Ő, és ezért mondhatod azt.
- Nézd csak, János bácsi, ha elmondom ezt a mondást, és közben sorban megfogom az ujjaimat, akkor a negyedik ujjamat különösen erősen szorítom meg, - hiszen Ó az ÉN Pásztorom, és én oly boldog vagyok!
János bácsi még néhányszor eljött a hegyi rétre, hogy Henriket meglátogassa. Néhány hét múlva azonban szabadsága lejárt, és Henriknek is iskolába kellett mennie.
Megjött a tél, és az olykor veszedelmet hoz a Svájci falvakra, különösen a lavinák miatt. A lavina nagy tömeg hó, amely a hegyek magaslatáról elindul ás lezúdul a völgybe. Olykor egész házakat szétrombol, és embereket is elpusztít.
Mikor egy napon Henrik hazajött az iskolából, az apja türelmetlenül várt rá és szomorú arccal mondta: "Henrik, anya beteg. Az orvos receptet írt fel, és az orvosságot azonnal el kell hozni. Tudsz azonnal indulni? Egy óra múlva itt lehetsz akkor. Én anya mellett maradok."
Henrik engedelmesen futott a szomszéd faluba a patikába. Mihelyt megkapta a gyógyszert, azonnal hazaindult. Már sötétedni kezdett, amikor a baj megtörtént. Hirtelen zúgást hallott mint valami zivatar zúgását: lavina volt. Gyorsan menekülni! De már késő volt.
A lavina utolérte, átzúdult rajta, és nagy hóheggyel takarta be.
Az apa közben egyre nyugtalanabb lett. A faluban is hallatszott a zúgás. Talán embereket is eltemetett? És hol van Henrik? Telefonáltak a gyógyszertárba, ott azonban azt mondták, hogy Henrik már járt ott és hazafelé indult. Mit tegyenek? A falubeliek elindultak, hogy megkeressék. Órák hosszat ásták a havat, a bizonytalanságtól gyötörten. Megtalálják? Él még? Végül rábukkantak - hideg volt, halott. Borzalmas fájdalom a szülőknek. De nézd csak a kezét. Az egyik ujját szorosan markolja a másik kezével, mégpedig a negyedik ujját.
Az apa rögtön megértette, mit jelent, hiszen Henrik elmesélte szüleinek, hogy megtért, és az Úr Jézus az ö Megváltója és Pásztora. Azt is elmondta, mire tanította János bácsi. Az apa lelki szemeivel szinte látta, amint jön a lavina, Henrik érzi, hogy nem tud menekülni, meg kell halnia, és akkor Barátjához, az Úr Jézushoz fordult, abban a bizonyosságban, hogy most sem hagyja el. Az ÉN Pásztorom - gondolta Henrik, és erősen megragadta negyedik ujját. Így találták meg.
De a szülei is tudták: "Henrik meghalt ugyan, de ha el is temették, - ő ott van a mennyben az Úr Jézusnál." Nagyon Fájt, hogy elvesztették kedves fiúkat; de vigasztalódtak abban a tudatban: ha majd az Üdvözítő Újra eljön, feltámad a teste is.
Gondoljatok a negyedik ujjatokra, és mondjátok: az Úr az ÉN Pásztorom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése