NAPI-PARANCSOK

TÚRMEZEI ERZSÉBET
NAPI-PARANCSOK

Napi-parancsod minden reggel várom,
s minden reggel elhangzik mind a három:
"Jöjjetek!" "Maradjatok!" MENJETEK!"
Hangodra boldogan figyelhetek.

"Jöjjetek hozzám!" Indulhatok újra.
Szíved, kincsesházad kitárt kapuja
minden nap vár, be sem zárhatja semmi.
Indulhatok áldást és erőt venni,
minden nap új erőt és új kegyelmet.
közelebb hozzád! Mind mélyebbre benned!

S a másik parancs? "Maradjatok bennem!"?
Boldogság annak is eleget tennem:
beléd rejtőzni, megmaradni nálad,
érezni, hogy Lelked lelkembe árad,
hogy már nem én, Te vagy a szóban, tettben,
titokzatosan veled eggyé lettem:
Te énbennem és én Krisztusom, benned!
Csodálni, áldani örök kegyelmed!

De a harmadik parancs: "Menjetek!"?
Hiszen ha veled eggyé lehetek,
indulni kell, menni, minden nap újra,
mint követed, szereteted tanúja!
Indulni kell, ahová küldesz engem,
a Te száddá, a Te kezeddé lennem!
Amerre seb sajog és ínség éget,
vinni szereteted és békességed!

Annyi a békétlen és beteg!
"Jöjjetek!" "Maradjatok!" "Menjetek!"
Három napi-parancsod hallhatom
minden új reggel, minden új napon.
Segítsd, Vezérem, gyenge katonádat,
teljesíteni mindig mind a hármat!
KÖVESS ENGEM!

BÍZZÁL JÉZUSBAN

Bartha István 

BÍZZÁL JÉZUSBAN 

Bízzál Jézusban,

add Neki minden hitedet! 

Ő azt akarja legyen mindig béke,

szeretet. 

Bízzál benne, 

kövesd őt és halld meg szavát, 

mert nincsen 

Nála őszintébb barát! 

Hozzá bármikor mehetsz, 

tőle bárki is lehetsz, 

Ő mindig figyel rád, 

mert nincsen Nála

őszintébb barát!

Új szívet régi helyett!

Pecznyík Pál

Új szívet régi helyett!

Minden szív bűnnel fertőzött,

harag, gyűlölet helye,

bűnt gyűlölő Isten elé,

senki nem állhat vele.

Szívünk ki nem fordíthatjuk,

miként juhász a subát,

nem is kell kifordítanunk,

mert Isten, szívünkbe lát!

Látja: mi megy végbe abban,

nem tudjuk elrejteni,

Ki szívünket megalkotta

tudja: mivel van teli.

Várja: mi is felismerjük,

szívünk romlott és beteg,

kicserélni azt új szívvel,

csak Jézus teheti meg!

Ha már szívünk kicsiny trónján,

az Úr Jézus tündököl,

akkor abból - mint forrásból -

szent éltető víz ömöl.

Jézus, ma még boldogan ad

új szívet, régi helyett,

a régiben gyűlölet van,

újban: mentő szeretet!

Égető nagy szükségünk van

egy új szívre, minekünk,

csak új szívvel állhatunk majd

színed elé, Istenünk!

Imádság

"Az én segítségem attól jön, aki nem csak az égiekre visel gondot.

Az én Uram itt a Földön is látja lépéseimet, és ha elbukom, nem taszít el,felsegít engem.

A segítségem Istentől jön, Akihez fohászkodom, Aki megvigasztal engem,és Aki az életemet óvja ma, és mindörökké."

(Hans Dieter Hüsch)

Rózsa....

A RÓZSA

A tudós biztosra vette, hogy előbb-utóbb megfejti a létezés titkát. Biztosra vette, hogy csak idő kérdése az egész. Úgy érezte, ha tüzetesen megvizsgálja a dolgokat, akkor minden kérdésére sikerül választ kapnia.

Egy nap egy piros rózsát vett észre az ösvény mellett:

- Gyönyörű - suttogta. Kíváncsi lett a rózsa titkaira, ezért leszakította, és elvitte haza, hogy megvizsgálja.

Otthon aztán apró darabokra tépte a rózsát, de hiába, mert képtelen volt megtalálni benne azt, ami széppé tette. Értetlenül állt a széttépett virág fölött.

- Egy nap ez a titok is ki fog derülni, erre a kérdésre is választ fogunk kapni. Ugyanazon a napon, egy festő is végigment az ösvényen, és megpillantott egy gyönyörű rózsaszálat, letépte. Otthon vázába tette, és nekiállt, hogy lefesse. Miközben festette, a rózsa elhervadt, és elpusztult.

- Se szavakkal, sem ecsettel nem tudom visszaadni ezt a szépséget. Talán, majd egyszer megfejti valaki a titkot.

Ugyanazon a napon, egy szerzetes ment végig az ösvényen, s ő is megpillantott egy gyönyörű rózsaszálat. Leült mellé, beszívta illatát, elgyönyörködött benne, és úgy belemerült a szépségében, hogy el is felejtette hol van. Végül mosolyogva felállt és elsétált.

Később elmesélte barátainak.

- És mire sikerült rájönnöd?

Arra, hogy a létet át kell élni, meg kell tapasztalni, el kell fogadni, és ünnepelni kell.

Nézz csak - mutatott körbe a kertben - NÉZZ és LÁSS, és FOGADJ el mindent olyannak, amilyen!

A RÓZSAKERT

Volt egyszer egy rózsakert. Milliónyi rózsa ontotta nap mint nap illatát, élte mindennapos életét. A zsenge rügyekből egyszerre pattant ki két egyformán harmatos rózsabimbó. Külsőre teljesen egyformák voltak ugyan, ám mindketten mást gondoltak rövidke életükről.

Egyik így gondolkozott:

- Gyönyörű ez a reggel, amint a Nap kisüt, széttárom szirmaimat, hogy aki erre jár, élvezhesse illatomat.

Így is tett. Amint a Nap sugarai megsimogatták, kinyílt és bőven ontotta bódító illatát. Ám még dél sem volt, szirmai hervadni kezdtek ,és estére teljesen elhervadt.

A másik harmatos rózsabimbó, így gondolkozott:

-Én bizony nem fogok akárkinek illatozni. Az én illatom különlegesebb, mint a többié. Csak annak tárom szét szirmaimat, hagyom élvezni illatomat, akit én választok ki, aki érdemes erre.

Múltak az órák, de de ő senkit sem talált megfelelőnek magához.

Így jött el az este, és ez a rózsabimbó is elpusztult, anélkül, hogy kinyílt volna...

A tanulságot , mindenki vonja le magának....

 

Rózsaliget...

Rózsaliget előtt ment el egy meghasonlott ember. Mikor meglátta a szebbnél szebb harmatos rózsákat, így szólt társához: Milyen szép virág a rózsa és milyen kár, hogy tövise van.Barátja elmosolyodott, milyen szúrós a tövis és milyen jó, hogy rózsája van. Mindennek van jó és rossz oldala. Tőlünk függ, melyiket tekintjük inkább. Eső után ha lefelé tekintesz, a sarat látod, de ha felnézel, a szép szivárványt!

ISMÉT KERES

Füle Lajos

ISMÉT KERES

Ismét keres,
mikor ajkunk körül
eltévednek a nevetések,
szánkban a szó,
bensőnkben az öröm.
Mikor magunknak is
idegenül lengünk az űrben,
mint fán levél
hullás előtti pillanatban...
Ott ránk talál
ismét és végérvényesen.

PÓTVIZSGA SZERETETBŐL

Túrmezei Erzsébet

PÓTVIZSGA SZERETETBŐL

A Mester nagy iskolájában

Ma szeretetből pótvizsgáztam.

Tanítóm előtt remegve álltam...

Az első vizsgán én megbuktam.

A tételt bár kívülről tudtam,

De a gyakorlatban előre alig jutottam.

Szeretem én, ki engem szeret,

Minden jó embert, akit csak lehet,

De az ellenségem?

Aki megrágalmaz, kinevet,

Ad mindenféle csúfnevet,

Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni! Nem!

És ezt húztam ki a tételen,

,,Hogy az ellenségemet is szeressem!"

Szereted-e? - Kérdezte tanárom,

Az én Mesterem és Megváltóm.

Nem tudom, hiába próbálom!

Szelíden monda, de erélyesen:

- - Pótvizsgára mész, és ha mégsem

Tanulod, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel,

A legtöbben ebben buknak el,

Mert, aki bánt is, szeretnünk kell!

De Mesterem tovább tanított,

Különórára magához hívott,

Szeretetével sokat kivívott!

Mutatta kezén, lábán a sebet,

Hogy mennyit terem a szeretet,

Eltűri a kereszt-szegeket.

Eltűri a gúnyt, a gyalázatot,

Töviskoszorút, s nehéz bánatot.

A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Így tanított, szívem felrázta.

Látta, hogy hajlok a tanításra.

Szeretetét a szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle.

Ott volt az ellenségem is.

Gúnyos megjegyzést kaptam tőle,

De szeretettel feleltem,

S e szeretettel őt megnyertem...

És a pótvizsgán átmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek,

Vannak "szeretet-egyetemek",

Magasak, s mégsem elérhetetlenek!

Mert más tudományt sokat tanulhatok,

Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok.

Ha szeretet nincs bennem:

semmi vagyok.

MIÉRT PONT ENGEM?

 Friebert Tibor

MIÉRT PONT ENGEM?

Most imádkozom, … most.

Mondhatnék fennkölt szókat,

De nem jut eszembe semmi,

Csak a kétség nevet rám kajánul.

Merjek-e arról beszélni Veled,

Hogy miért olyan keserű,

Olyan nehéz bizakodni állandó

Kudarcok sora után?

Miért rám bíztad őket?

Más biztos sokkal jobban tette volna!

Én csak halmozom a hibákat,

Nem volt jó döntésem talán soha.

Mondd a jóra miért nem válasz a jó?

Az engedésre az engedelmesség?

Az adó szívre a köszönöm,

A szeretetre a viszont szeretés?

Értelmes örök szenvedésben élni?

Ha az eredmény, hogy rád talál,

Akkor rendben, éljek hát így!

Még az öröm se kell közben.

Azért jó lenne egy piciny sugár,

Sugara a reménynek fájdalmaim fölött.

Csak egy kis biztatás, egy aprócska

Fénynyaláb, mely nyugtatja kínjaim!

Kiskunhalas, 2011. február 2.

FORRÁS LEGYÉL!

SZABOLCSI ERZSÉBET: 

FORRÁS LEGYÉL!

Forrás legyél.
Tiszta, átlátszó, kristályszépségű cseppekből fakadó
hideg és jóízű éltető víz.
Csörgedezz alá magas hegyek sziklái közül,
kelj át méteres köveken, konok útvesztőkön,
friss levegőjű hegyi réteken.
Patak legyél.
Lágyan aláomló, hűvös érintésű;
hideg selymes vizedtől kapjanak erőre
a szomjas vadak. Kanyarogj kövek között,
fodrozódó bárányfelhők kék ege alatt,
zöld pázsit és őszi avar keretezzen,
míg tovagördülsz kavicsokat mosva,
s lomha folyóvá terebélyesedsz.
Folyó legyél.
Hatalmas hullámfodrokkal tovahömpölygő áradat,
mely mindent megragad,
magával sodor, míg meg nem érkezik
az őt is elnyelő végtelen tenger sírjába.
Tenger legyél.
Nyugodtan hullámzó beláthatatlan síkság.
Kiszámíthatatlanul változó,
tajtékokat dobáló, vihartól felkorbácsolt
szilaj erő, hullámsír,
vagy elcsendesült sima víztükör.
Óceán legyél.
Széles és határtalan.
Kincseket rejtő, ringató mély bölcső.
Vég nélküli korlátlan lehetőség.
Pusztító, tomboló őserő, roncsokat temető
kiismerhetetlen végtelenség.
Legyél víz, életet adó őselem,
legyél tűz, vízzel is legyőzhetetlen,
legyél levegő, mindent beborító láthatatlan,
legyél szikla, szilárd, megingathatatlan,
legyél forrás, patak vagy tenger,
legyél te magad, legyél EMBER!

"ÉN"

KISS NOÉMI: 

"Én"

Én tudom, Isten újjászületett gyermeke vagyok,

Bár csodálkozom, hogy Ő el még nem hagyott.

Hallom, szól hozzám, mindennap, szüntelen,

S látom, igéje munkálja gyarló életem.

Akarom, formáljon, de csak akkor tud, ha hagyom.

Én -bár sokszor nem látszik- Isten gyermeke vagyok.

Úgy teszek, mintha nem hallanám féltő, óvó hangját,

De úgy érzem, mindig tudja szívem gondját, baját.

Ilyenkor megérinti fájó, megtört szívem,

S aggódok, mert nem lehetek mindig engedetlen.

Sírok, mikor megkönnyebbülök bűnöm terhe alól,

Én Isten kegyelemből élő gyermeke vagyok.

Meg nem értem hogy' szerethet így is engemet,

Mondom is Néki sokszor: "Nem érdemlek kegyelmet!"

A napról álmodom, mikor mellette leszek,

És próbálom gyűjteni a mennyei kincseket.

S remélem, hogy a mennyben Atyám viszontláthatom,

Mert én tudom, Isten újjászületett gyermeke vagyok.

Az eltérő dolgok megkülönböztetése

Spugeon: 

Az eltérő dolgok megkülönböztetése

Nagyon fontos, hogy meg tudjuk különböztetni az eltérő dolgokat, mert a külső megjelenés megtévesztő. Dolgok, amelyek hasonlónak látszanak, akár egymás ellentétei is lehetnek.

Egy skorpió olyan lehet, mint egy tojás, és egy kő olyan, mint egy darab kenyér, de messze nem azonosak. Hasonló dolgok nagyon különbözőek lehetnek. Különösképpen igaz ez a lelki-szellemi dolgokra, ezért kötelességünk résen lenni.

Lehetséges, hogy valaki messzire jut a vallásban, mégis bűnben hal meg; lehet, hogy a menny örökösének látszik, mégis a harag gyermeke.

Sok meg nem tért embernek van valamilyen meggyőződése, ami hasonló a hithez, de mégsem valódi hit.

Bizonyos emberek jámborságot mutatnak, amiben megvan a szeretet melegsége, de nélkülözik a kegyes élet jegyeit.

Minden kegyelem utánozható, ahogy az ékszerek is hamisíthatók. Ahogy a gyémántutánzatok bámulatosan hasonlítanak a valódi kövekre, ugyanúgy a hamis kegyelem is bámulatosan hasonlít az evangélium művére.

Lelki dolgokban az embernek minden eszességére szüksége van, különben hamar becsapja saját szívét. Attól tartok, hogy már sokan tévesztették meg magukat, és sohasem jönnek rá önámításukra, amíg ki nem nyitják szemüket a szomorúság világában, ahol szörnyű lesz a csalódásuk.

A természeti halott gyermeket az anyja gondosan megmosdatja, de ez nem teszi a kegyelem élő gyermekévé.

A lelken belüli isteni élet határozottan megkülönbözteti azt az embert, akiben megvan, attól, akiben nincs meg; fontos meggyőződnünk róla, hogy bennünk megvan ez az élet.

TE biztos vagy benne, hogy benned megvan?

Szívtől-szívig

Reeve Pearce:

 Szívtől-szívig

Van-e valaki vajon,

Ki osztozna velem azon,

Mit anyaként megéltem,

Mit feleségként átéltem ?

Szívtől-szívig...

Aki imádkozna velem,

Kivel megoszthatnám hitem,

S mindazt a derüt, bút,

Mi mára s holnapra jut?

Szívtől-szívig...

Kölcsönadnád-e szemed,

Hogy lássam vele tetteimet ?

Odaszánod-e füled,

Hogy meghalld,mit mondok neked ?

Szívtől-szívig...

Ó, mennyire szeretnék Jézusért élni,

Drága szabadításáról beszélni.

Kérlek , segíts az ő útján járni,

Hozzá egyre jobban hasonlítani

Szívtől-szívig...

Boldog Anyák napját!

 

Szeretet

Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban, kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:

- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft

- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft

- mert elmentem tejért: 100 Ft

- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft

- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft

- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft

Összesen: 4800 Ft.

Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne.

Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:

- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft

- az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft

- a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0 Ft

- könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft

- mindenért, amit nap, mint nap tanítottam neked: 0 Ft

- minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem neked: 0 Ft

- az életemért, amit minden nap neked adok: 0 Ft.

Összesen: 0 Ft

Amikor befejezte, anya mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE.

BOLDOG ANYÁK NAPJÁT!!!!