Most más madár dalol

Túrmezei Erzsébet: 

Most más madár dalol

Mióta Jézus Krisztus velem jár,

elhallgatott a fekete madár,

mely minden év után azt sírta: Kár!

Végig az úton, tűnő éveken

azóta más madár dalol nekem.

Erőm újul a csengő éneken.

Ha hervad a százvirágú tavasz,

arról dalol, hogy Jézus ugyanaz,

akár virág nyit, akár tél havaz.

Ha évek után évek tűnnek el,

és egyre sebesebben szállnak el,

– az örök ifjúságról énekel.

Arról, hogy mindig új a kegyelem,

és mindig egy, aki itt jár velem

fénylő nappalon, sötét éjjelen.

A célról, amint hívogatva int,

s minden lépéssel közelebb megint...,

melyért könny, küzdelem megérte mind.

Előttem száll, és énekel nekem.

Énekeit vele zümmöghetem,

amint megyek át tűnő éveken.

Újulva hallgatom új dalait,

amint reájuk sorra megtanít

a csodaszárnyú, szent madár: a HIT.

Adj és szeress!

Adj és szeress!

Nincs édesebb dolog az életben,

Mint másoknak örömet szerezni,

Nincs boldogabb érzés a világon,

Mint vigasztalni, adni, szeretni.

Higgyétek el, nem ér az élet

Semmit mások boldogsága nélkül,

S annyit és a lelkünk-e világon,

Ahány lélek szeretetén épül.

Mikor adunk, kétszeresen kapunk,

Vigasztalunk, erőt mi is nyerünk.

Könnyet törlő kezünk megáldatik,

Százszor több lesz elosztott kenyerünk.

S ha már mindenünk széjjel osztottuk,

Akkor vagyunk a leggazdagabbak,

Mások kertjébe ültetünk rózsát,

Mégis a mi léptünk előtt nyílnak.

S milyen boldogság rájuk találni,

Tudod, hol nyílnak – betegágyaknál.

Mosolyra vált arcon, hű szívekben,

Könnyes szemek forró hálájánál.

Nem szeretnéd ezt a boldogságot?

Élj másokért, tanulj meg szeretni,

Nincs másképp az életnek értelme:

Próbálj mindenkinek valamit adni!!

Névnapomra kaptam!

Névnapomra kaptam!

KÖSZÖNÖM!

Efézusi levél 2.fejezetének Igéit:
  4. De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, 
  5. Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) 
  6. És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: 
  7. Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. 
  8. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; 
  9. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. 
  10. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. 

A Te akaratod...

 

Reményik Sándor 

A Te akaratod...

Teljesüljön a Te akaratod:

A Miatyánkból ezt tudom már csak.

Bimbóban nem marad meg a virág,

És visszafele nem foly a patak.

Teljesüljön a Te akaratod:

Be fölösleges minden más beszéd...

Az én kezem, e vézna, gyönge kéz

Hogy tartaná fel az Isten kezét?

Minden léleknek csak egy útja van

És csak ezen az egy úton mehet.

És nem lépheti által önmagát

És öntörvénye ellen nem tehet.

Bizonnyal minden úgy van jól, ahogy van.

És ez az eszme megnyugvást is ád:

Ki sorsával vív, alája kerül

És győz, ki néki megadja magát.

Van remény

Van remény

Akinek az élet töviseket adott,

Akinek szemében gyászoló könny ragyog.

Akit bűne követ, mint homályos árnyék,

Ebben az életben vajon mire vár még?!

Súlyos az éjszaka, fénytelen a nappal,

Telve az élet gyásszal és panasszal.

Ki fényt keresett sűrű-sötét éjben,

Most még megpihenhet Jézusunk ölében.

Az Úré a szabadítás! 

Jónás 2: 10.

Gondolatok a barátságról

Gondolatok a barátságról 

Mindannyian különböző utakat választunk az életünkben. De bárhová is megyünk, mindenhová viszünk magunkkal egy kis darabot mindenkiből.

A barátság egy elme két testben.

Egy igaz barát az aki besétál, akkor amikor az egész világ kiment.

Ha az összes barátom leugrik egy hídról, én nem ugrom velük. Lent várok, hogy elkaphassam őket.

Ha 100 évig akarsz élni, akkor én 100 év mínusz egy napig akarok élni. Nem akarok nélküled meghalni.

Nem tudhatjuk pontosan mikor kovácsolódik a barátság. Ahogy mindíg az utolsó csepp víztől telik csordultig a kehely, úgy a rengeteg kedvesség közül is az utolsó lesz az, mely csordultig tölti szívünket.

A legnagyobb ajándék, amit embertársadnak adhatsz, az, hogy őszinte szívvel figyelsz rá.

Ó, az a nyugalom, az a kimondhatatlan nyugalom, hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában; hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat, de kiönthetjük őket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot, jól tudva, hogy megbízható kéz válogatja szét őket, megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújva a többit.

A barát olyan, aki ismeri a szívedben rejlő dallamot, visszatudja azt neked énekelni, akkor ha te elfelejtetted.

A barátok az Isten ajándékai, hogy vigyázzanak ránk.

Az igaz barátság olyan mint az egészség. Akkor tudod meg mennyit ér, amikor már elveszett.

Ne menj előttem, mert lehet, hogy nem tudlak követni. Ne gyere mögöttem, mert lehet, hogy nem tudlak vezetni. Gyere mellettem és légy a barátom.

Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben.

TANULJ MEG ÉLNI!

TANULJ MEG ÉLNI!

1. Adj többet, mint amennyit elvárnak tőled, és ezt örömmel tedd.

2. Akármihez fogsz, szenvedéllyel csináld végig.

3. Harapd el szavaid, ha kritizálni akarsz, de a dicséreteket a tetőről is kiáltsd.

4. Mikor azt mondod Szeretlek, érezd komolyan.

5. Mikor bocsánatot kérsz, nézz az illető szemébe.

6. Bízzál az emberekben, de láss keresztül a hímezett hazugságokon.

7.Te egyedüli lélek vagy, aki valamiben a legjobb a világon, ezért bízzál magadban és találd meg azt a valamit, ami lekötelezve az emberiség javát szolgálja.

8. Sose nevesd ki senki álmait. Akinek nincs álma, annak nincs is sok mindene. Ha te az emberekben magadat is megismered, az a te lelki biztonságodat fejleszti.

9. Szeress mélyen és szenvedélyesen. Akkor is, ha fájdalmas lehet a szakítás, ez az egyetlen módja annak, hogy teljessé tedd az életed.

10. Nézeteltérésben küzdj becsületesen - gúnyolódás nélkül.

11. Ne ítélj el senkit a rokonain keresztül vagy az első benyomásból.

12. Tanulj mások hibájából.

13. Ha valaki kérdez tőled valamit, amire nem akarsz válaszolni, mosolyogva kérdezz vissza: miért akarod ezt tudni?

14. Jusson eszedbe, hogy a nagy szerelem és a nagy siker nagy rizikóval jár.

15.Az igazságot és a kegyelmedet soha ne hagyd el, akaszd e kettőt nyakadba, hogy mindig és mindenhol a szíved közelében legyen.

16. Ha vesztettél, ne veszítsd el a tanulságot is.

17.Jusson eszedbe a TTF. Tisztelet magad iránt, Tisztelet mások iránt, és Felelősség a saját tettedért.

18. Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés tönkretegyen egy nagy barátságot.

19. Amint rájöttél, hogy hibáztál, igyekezz azt kijavítani.

20. Mosolyogj, miközben felveszed a telefont. A hívó érezni fogja a hangodból, hogy jó szándékkal gondolsz rá.

Füle Lajos verseiből

Füle Lajos verseiből

KI A BOLDOG?

Az emberek közt az a boldog,

kit nem kötöznek földi dolgok.

Noha két lábbal áll a földön,

nem lesz munkája, terve börtön,

szabad pusztító "nagyravágytól",

mivel túllát a láthatáron.

TITKOS FEGYVEREK

Mikrogyilkosságok:

gyűlölet, harag,

irigység, bosszúvágy,

mérgezett szavak,

titkos fegyverek, mind

a szívből tüzel,

s halálos sebet üt

sok-sok más szíven.

URAM ISTEN, kérlek:

irgalmazz nekünk,

tehessük le végre

minden fegyverünk!

AHOGY VAN

Akkor is, hogyha

beleroppansz,

szeresd az embert,

úgy, ahogy van!

CSAK EGY KIS HÁLÁT

TE annyit adtál s adsz nekem,

AJÁNDÉKOZÓ ISTENEM!

S én mindazért, míg itt vagyok,

csak egy kis hálát adhatok.

A BOLDOG EMBER IMÁDSÁGA

A boldog ember imádsága

így hangzik: "Hála, hála, hála!"

Repesve száll az ÚRHOZ innen,

és benne minden, szinte minden.

Nem mondott fel nekem

Túrmezezi Erzsébet 
Nem mondott fel nekem

Szolgálatára angyalok sietnek,

Parancsol viharoknak és szeleknek.

Megérteni, felfogni nem lehet,

Hogy meglátott, parányi porszemet,

És szolgálatába vett.

Szívemben ujjongva dalol a hála.

Kerek világon nincs jobb gazda Nála!

Mikor szolgálatába fogadott,

Nem csak munkát, drága feladatot,

Erőt is Ő adott.

Szent lelkét adta, segítsen, vezessen,

Sürgessen: soha ne időzzek resten.

Tekintete rajtam volt szüntelen,

Mindenre elég volt a kegyelem.

Ő maga járt velem!

Talált volna annyi hűségesebbet,

Parancsainak engedelmesebbet...

Csoda irgalmát áldja énekem,

Hogy szolgálhattam hosszú éveken,

És nem mondott fel nekem.

Pedig annyiszor megtehette volna!

S én szegény, gyenge, engedetlen szolga

Türelmét, irgalmát dicsérhetem...

Mert ezután sem mond fel... sohasem!

Övé az életem!

Add össze!

Túrmezei Erzsébet
Add össze!

 
Félve megyek az iskola felé,
Félve a Mester hû szeme elé.
Szabódva nyújtom át a füzetet,
A sok kusza, egymás alá vetett

Tétova számot: „Valaki beteg…
Szenved, gyötrõdik, akit szeretek…
Ellenség tör reám. S magam vagyok,
Önmagamnak ellensége – legnagyobb.”

A Mester nézi… hosszan, komolyan.
„Bizony, a feladatban hiba van!
Sorakozik a sok sötét adat,
S nem adtad hozzá a hatalmamat!”

Pirulva nézem. Ó, mennyire más,
Ahogy Õ vezet, az összeadás.
Olyan megnyugtató a vége is,
Oly biztató az eredménye is!

Hozzáadva hatalmát, erejét,
Szeretetét, mely melengetve véd,
Mindenhez, ami nyomja a szívem.
Az eredmény: „Hiszek, Uram! Igen!”

Kérdez a gyermek

Túrmezei Erzsébet:

Kérdez a gyermek

„Ott fenn lakott a csillagok felett,

de amikor karácsony este lett,

Lejött a földre, mint kicsiny gyerek.

És ó, a hidegszívű emberek!

Kis istállóban kellett hálnia.

Szalmán feküdt Ő, az Isten Fia.

Elhagyta érettünk az egeket.

Ugye-e, apukám, nagyon szereted?”

Az apa nem szól. Olyan hallgatag.

De a kis kedvenc nem vár szavakat,

Odaszorítja vállára meleg,

kipirult arcát, s tovább csicsereg.

„Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,

és ott aludt az állatok helyén,

szűk istállóban. Nem is érthetem.

Milyen meleg ágyacskám van nekem,

pedig csak a te kis lányod vagyok.

S Ő, Isten Fia, Ő, a legnagyobb,

szalmán feküdt, amikor született.

Ugye, apukám, nagyon szereted?”

Kint csillagfényes hideg este… tél…

Bent apja ölén kis leány beszél.

„Ott se nyughatott szalma-fekhelyén.

Futniuk kellett éjnek-éjjelén.

Halálra keresték a katonák.

Menekültek a pusztaságon át.

Milyen keserves útjuk lehetett.

Ugye, apukám, nagyon szereted?”

Az apa leteszi a gyermeket.

„Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?”

Nem bírja már, el kell rohannia.

A jászolban fekvő Isten Fia

karácsonyesti képe kergeti.

Feledte és most nem feledheti.

Most a szeméből könnyre-könny fakad.

Most vádakat hall, kínzó vádakat.

Elmenekülne még, de nem lehet.

Most utolérte az a szeretet.

S míg a szívébe égi béke tér,

mintha körül a hólepett, fehér

tetők, utak felett távol zene,

angyalok tiszta hangja zengene

szívet szólongató, szép éneke:

„Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?”

AJÁNDÉKOK

Füle Lajos
AJÁNDÉKOK

Uram, karácsony jön megint...

TE mindig jót teszel velem:

betölti most is lelkemet

ajándékod, a kegyelem.

Mi mindent kaptam már! De most

hadd adjak én is valamit!

Szerény ajándék ez, tudom,

mégis... legyen e hála itt

Tiéd, hadd áldjam tetteid!

CSENDRE VÁGYÓ LÉLEK

Pecznyík Pál: 

CSENDRE VÁGYÓ LÉLEK 

Csendre vágyó lélek

Akárhová mész ma,

zajos a nagy világ

zajos Európa.

Bábeli hangzavar

tölti be a léget,

éjjel-nappal lármát

produkál az élet.

Turisták törik meg

templomok mély csendjét,

de tárja-e egy is

Isten elé lelkét?

Templomba nem illő

viselkedésünkkel,

elárulják: mit sem

törődnek lelkükkel.

Lármától megfáradt

csendre vágyó lélek,

ha nem találsz csendet,

szeretettel kérlek.

Jöjj a Golgotára!

A csend szigetére,

oda vár megváltód,

a hívők testvére!