Vár a hajlék

Pecznyík Pál

Vár a hajlék

A legjobb barát Jézus Betlehemben

mikor földre jött,

égi kincset hozott,

békét, örömöt.

Lehozta hozzánk

a mennynek kincseit,

melyekhez hasonló

nem volt, s nem is lesz itt.

Mind boldog, aki Őt

befogadta már,

mikor kopogtatott

szíve ajtaján.

Jézussal új élet

költözött oda

s lelki fény, mit vihar

el nem olt soha!

Testvér: Itt a földön

nincsen jobb Barát,

tárd ki hát előtte

szíved ajtaját.

Ne félj! Nem bánod meg

soha tettedet,

hiszen ajándékul

hozza üdvödet.

REMÉNYIK SÁNDOR: KEGYELEM

REMÉNYIK SÁNDOR: KEGYELEM

Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, eget ostromló akarattal –

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótalanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,

Akkor – magától – minden elcsitul,

Akkor – magától – éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

JÉZUSTÓL SZERETETTEL!

JÉZUSTÓL SZERETETTEL!

Emlékszem

Emlékszem hogyan formáltalak. Nagy gonddal és figyelemmel választottam ki minden egyes talentumodat, ajándékodat, jellemződet, minden egyes részét a lényednek, amíg mindenből a megfelelő mennyiség került a szellemedbe. Minden feltétele megvan annak, hogy betöltsd az Én céljaimat a te életedben, és mindazokéban, akikkel találkozol az élet nagy utazása során.

Emlékszem, amikor Én életet leheltem beléd. Én vagyok maga a Szeretet, és ezt kiárasztom mindenki felé. Mert tudtam, milyen örömet fogsz szerezni, és nemcsak Nekem, hanem mindazoknak, akik keresztezik utadat az életed során.

Öröktől fogva és örökké szeretlek, és nagyon elégedett vagyok veled.

Légy boldog

„Az Úr öröme a mi erősségünk”

Az az én akaratom, hogy örömet és élvezetet találj abban, hogy szolgálsz és szeretsz engem. Örvendezek, amikor látom, hogy jól érzed magad, és amikor látom, hogy boldog vagy, és szeretsz. Szeretem nézni, ahogy szeretsz. Jó látni, amikor boldog vagy!

Szóval légy boldog, és élvezd az életet, és érezd jól magad. Élvezd az étkezéseidet, az otthonod, a munkád, a pihenésed és az együtt töltött időnket. Mert amikor ezeket élvezed, Én is boldog vagyok. Ne félj szeretni és érezni magad!

Mindig hallak

Semmi sincs rejtve előttem. Ismerem minden gondolatodat, minden vágyadat, titkos álmaidat. Minden alkalommal, amikor feltekintesz és kiáltasz hozzám, én közel vagyok. Hallom minden imádat és szívem megindul. Soha nem keményítem meg a szívem, és nem fáradok bele a hallgatásodba. Soha nem fordulok el tőled. Ajtómon sose fogod a „ne zavarjanak” táblát találni., Soha nem vagyok távol. Mindig hallak téged, és megválaszolom imádat – néha talán nem úgy, ahogy szeretnéd, és néha úgy, hogy nem is érted. De Én hallak téged és válaszolok a szívednek.

Szólj Hozzám!

Rózsakert

 

RÓZSAKERT

Volt egyszer egy rózsakert. Milliónyi rózsa ontotta nap mint nap illatát, élte mindennapos életét. A zsenge rügyekből egyszerre pattant ki két egyformán harmatos rózsabimbó. Külsőre teljesen egyformák voltak ugyan, ám mindketten mást gondoltak rövidke életükről. Egyik így gondolkozott:

- Gyönyörű ez a reggel, amint a Nap kisüt, széttárom szirmaimat, hogy aki erre jár, élvezhesse illatomat. Így is tett. Amint a Nap sugarai megsimogatták, kinyílt és bőven ontotta bódító illatát. Ám még dél sem volt, szirmai hervadni kezdtek ,és estére teljesen elhervadt. A másik harmatos rózsabimbó, így gondolkozott:

-Én bizony nem fogok akárkinek illatozni. Az én illatom különlegesebb, mint a többié. Csak annak tárom szét szirmaimat, hagyom élvezni illatomat, akit én választok ki, aki érdemes erre. Múltak az órák, de de ő senkit sem talált megfelelőnek magához. Így jött el az este, és ez a rózsabimbó is elpusztult, anélkül, hogy kinyílt volna...

A tanulságot , mindenki vonja le magának....

Mi az egység!

Mi az egység! 

Kinek mit jelenthet ez a szép szó, egység? Napjainkban, midőn nincs öröm, békesség. 

Egység az, ha ember, másokon segíthet, ehhez erőt, áldást, Krisztusból meríthet. 

Egység: ha másokért buzgón imádkozik, élete terhében, szívesen osztozik. 

Egység: ha nem megy el, mellette szótlanul, vigasztalja őt, ha szeméből könnye hull. 

Egység: ha tud vele, kézen fogva menni, élet keskeny útján, együtt énekelni. 

Egység az, ha együtt sír a gyászolóval, meg oszt bút, bánatot, a szomorkodóval. 

Emberileg ezek, csodás szép remények, 

Megváltónktól tanult, nagyszerű erények. 

Megváltó Urunknak segítsége nélkül, emberi akarás, kárhozatba szédül.

Jézusban lehetünk boldog szent egységben, már ezen a földön, és egykor az égben! 

Szabó Zoltán Szernye 

2009. X. 29.

Ha megdobnak kővel

Ha megdobnak kővel 

Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új „álomautót”. Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet ahova beparkolhat, és rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire hallotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés. 

 A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni: „Te gyerek, mit csináltál? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!” „Bácsi kérem, ne haragudjon!” – válaszolta a fiú.
 A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta: „Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább.” És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van. „Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam magát.” Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba. Az eset után a kocsin soha nem megcsinálta meg a fényezést.

Az megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk. Jézus halk szelíd hangon szól a mi szívünkhöz és lelkünkhöz. Néha nincs időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk Őrá.

Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni, stb. Ez a te döntésed: figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod míg megdobnak kővel?

Bódás János versei

Bódás János verseiből

Biblia

Egy kopott könyvem van nekem, s ha hozzám minden idegen,

kinyitom s már nem vagyok árva,

fényes mennyei seregek suhannak s visznek hozsannázva.

Fekete tó, –s napként ragyog. Mint fáradt, hunyó csillagok,

lelehullok, de itt találok megújulást.

Ebből születnek vértanúk, szentek s óriások.

Kis könyv. Sok „bölcsnek" langy mese,

s én, a senki győzök vele; benne annyi tűz s annyi hit van,

mint földet rendítő erő a hallgatag kis dinamitban.

Égi kamra. Nincs rajt lakat. Szomjamat oltja, jóllakat,

s tőle Istent hordom magamban, s tudom, hogy szavam, életem

győztes, ifjú és halhatatlan.

Végtelenség

Az Isten belefér egy röpke percbe, -

és mégis végtelen időt betölt.

Őt hordozza a testek csöppnyi sejtje ,-

mégis szavára mozdul ég s a föld.

Az Isten az, ki könnyű, csendes álmot,

s csillagokat ostromló vágyat ad, -

s még roppant változásokat igazgat,

megolvasgatja a hajszálakat.

ISTEN 

Az Isten belefér egy röpke percbe és mégis végtelen időt betölt.

Őt hordozza a testek csöppnyi sejtje - mégis szavára mozdul ég s a föld. 

Az Isten az, ki könnyű, édes álmot, s csillagokat ostromló vágyat ad, 

s míg roppant változásokat igazgat, ...megolvasgatja a hajszálakat.

Egy szív, egy lélek

Varga Béla - Egy szív, egy lélek

Egy szívvel, lélekkel imádkozának.

Vártak valami nagy csodára.

Zárt ajtók mögött , remegve, félve...

Elment a Mester. A kis csapat árva.

Mennyire más volt addig az élet,

amig a Mester mindent megoldott.

Nem kellett félni, jöhetett bármi,

levett Ő róluk minden bajt, gondot.

Ha nem volt kenyér, kenyeret kínált,

ha vihar zúgott parancsolt néki,

ha betegség volt, akkor gyógyított,

nem kellett soha, semmitől félni.

Most bezárt ajtók, titkon sírt könnyek,

a leghalkabb nesz is félelmeket kelt.

Nem mernek kilépni,kint minden rémít.

Nehéz a szívük , sok bánattal telt.

Jézus most sokszor jut az eszükbe.

Nagy harcok között imádkozott,

Atyjához fordulva, oltalmat keresve.

Fentről Ő segedelmet kapott!

Szívük és lelkük e percben egy lett.

Jézusuk szava fülükbe csengett:

Az Atya hallja a buzgó könyörgést,

s küldi az ígért, drága Szentlelket.

Egyszerre minden emberszív más lett!

A hallgatók már szólni is mertek,

érthetők már a szavak,a nyelvek.

Jeruzsálem is , a világ is más lett!

Uram ....

Uram...

Uram közel voltam hozzád,
Mégis elszakadtam.
Megvallatták hűségemet:
Neved megtagadtam.
Halálodnak harmadnapján
Vándorolnak a fények,
Halálodnak harmadnapján
Sírva hajtok térdet.

Uram, kereslek téged,
Céltalan futottam:
Csak magamig, másokig majd
Sírodig jutottam.
Halálodnak harmadnapján
Megszűnik az átok,
Halálodnak harmadnapján
Szívem megtalálod.

Uram, taníts hinni benned,
Várni új csodára;
Tedd életem hűségessé,
S legyen szavam hála:
Halálodnak harmadnapján
Zendülnek a fények,
Halálodnak harmadnapján
Én is áldlak téged!

Jézus a híd

Pecznyik Pál: 
Jézus a híd 

Itt a földön mi emberek,

gyermekek, ifjak, öregek,

élet-versenypályán futunk,

s egy nap szakadékhoz jutunk.

Szédülünk a mélység felett,

hát nincs egy híd, mely átvezet?

Úgy szeretnénk által menni,

túlsó parton megpihenni!

+ +

Van híd, csak az láthatatlan,

az láthatja meg, ki hisz abban.

Aki úgy hisz, mint kisgyerek,

az jut át a mélység felett.

Túlsó parton csodás fényben élhet örök dicsőségben.

+ +

Jézus a híd két part között,

eget- földet mely összeköt!

még ma lépj rá bátran, hittel,

s túlsó parton vár az Isten!

1988.

A gödör

A gödör

Egyszer egy ember igencsak mély gödörbe pottyant és sehogyan sem bírt onnan kimászni.

Történesen arra járt egy SZUBJEKTíVEN gondolkodó és így szólt hozzá:

„Nagyon együttérzek veled, annyira mélyre pottyantál... te szegény.”

Majd arra járt az OBJEKTíVEN gondolkodó és megállapította:

„Ez teljesen logikus, hogy valaki oda lepottyant... már várható volt”

Jött a FARIZEUS és lekiabált a gödör mélyére:

„Kizárólag rossz ember pottyanhat csak bele egy ilyen gödörbe...”

A MATEMATIKUS is arra járt

És alaposan kiszámolta, vajon milyen mély lehet ez a bizonyos gödör.

A RIPORTER

Meg akart írni egy exkluzív interjút a gödör-sztoriról...

A FUNDAMENTALISTA megállapította:

„Bizony, bizony, te nagyon is megérdemled a gödrödet...”

Az APEH dolgozó kérdőre vonta, hogy

Befizetett-e minden adót és járulékot az általa használt gödör után.

A ÖNSAJNÁLAT BAJNOKA megjegyezte:

„Á..., te semmit sem tudsz „A Gödör”-ről, amíg az enyémet nem láttad!”

A KARIZMATIKUS felszólította:

„Egyszerűen valld meg, hogy nem is vagy lent a gödörben...”

Az OPTIMISTA felsóhajtott:

„A dolgok állhatnának sokkal rosszabbul is!...”

A PESSZIMISTA mormolt magában:

„Ne aggódj, lesz ez még rosszabb is!”

JÉZUS látva az embert, megfogta a kezét

És KIEMELTE a gödörből...

Ismeretlen forrásból fordította Tóth Júlia

Boldog Újévet Kívánok Mindenkinek!

Kiss Virág

Jókívánság

Kívánok sok boldog évet
Örömöt és békességet
Legyen csodás boldogságod
Óvjad ezt a szép világot

Maradjon a jólét veled
Kamrád mindig legyen tele
Hűség lakjon a szívedben
Boldogság nyíljon a lelkedben

Türelemmel viseld sorsod
Más orra alá ne törj borsot
Legyen munkád, jó sok pénzed
Ne legyen rest a szívverésed

Orvost csak távolról lássál
Ennél többet most ne várjál
Én is már csak annyit írok
Boldog Újévet Kívánok!

Bezörget mindenütt

Túrmezei Erzsébet:
Bezörget mindenütt

Most készítsd, Isten népe,

a szívedet elő!

A bűnösöknek üdve,

az Isten hőse jő.

Kit irgalomból küld,

mind megígérte régen,

hogy vigaszunk Ő légyen.

Bezörget mindenütt.

Hogy elkészüljön útja

jer, építsd örömest!

Ha vársz az égi Úrra,

mit gyűlöl, messze vesd!

Mi egyenetlen itt,

a bércorom ledőljön!

A völgy, amerre Ő jön,

felemelkedjék mind!

Ó, engem szegényt, Jézus,

Te nagy kegyelmeddel,

E szent napokban, kérlek,

Jer, magad készíts el!

Végy lakozást itt benn!

A szívem legyen jászlad!

És mindörökké áldlak

víg hálaénekben.

Túrmezei Erzsébet:
Tölts meg, Uram!

Tölts meg, Uram, hogy adhassak,

hiszen nekem semmim sincsen.

A Te ajándékod minden.

Tölts meg engem, hogy adhassak!

Hisz ha nem adhatok, az élet

csak elszegényedés lehet.

Neked van melegítő meleged,

továbbadásra tiszta fényed.

Hogy adni tudjak, töltsd meg engem!

Tudom, nem a magamét adom,

a tiedet tisztán, szabadon.

Tölts meg, Uram, hogy az életem

élet legyen!