2016. november 26.

Adventi himnusz




Adventi himnusz

Jött el Jézus, jöjj sebesen,
Téged áhít az én lelkem,
Téged vár a földnek ágya,
Jött ó napfény, siess már.

Jézus te vagy mennynek éke,
Jöjj el drága földnek fénye,
Fényes lánggal, lobogással,
Jöjj sietve példaadással.

Nálad nélkül nincs nyugalmunk,
Szomorúan vakoskodunk,
sóhajtozunk, várva-várunk,
Jöjj, ó napfény, világunk.

Életünknek te vagy fénye,
Mindeneknek nagy reménye,
Megpihenni, lelkendezni
Veled akar a lelkünk.

Ismeretlen szerző

2016. november 12.

A szeretet az a furcsa jószág ...



A szeretet az a furcsa jószág ...

"A szeretet az a furcsa jószág, ha megosztjuk, nem kevesebb lesz, hanem több.

A szeretet éltető erő, s ez így is van. De a szeretet nagyon törékeny is. Szeretetünkért sokszor nagy árat kérünk, s ha a másik megbotlik, szeretetünk elvesztésével fizet(het) érte. A szeretet megvonása nem csak a csecsemőknek nagy veszély - veszély minden életkorban.

A személyhez fűződő szeretet mellett létezik egy másik, sokkal kevésbé személyes, inkább általános szeretet is, az emberszeretet.

,,Szeretem az embereket" - mondja az a valaki, akiben ez az érzés él. Ez egy személyes szeretetre való készenléti állapotot, odafordulást jelent, nyitottságot, elfogadást, segítőkészséget. Az ilyen ember szinte alig várja, hogy legyen valaki valóságos személy, akit szeretetébe fogadhat. Őszintén és önzetlenül. ,,Ez a szeretet nem kíván kitüntetést, elismerést, ellenszolgáltatást. Ez a szeretet halkan lép, és áthatja az egész életet"-. Nagy adomány ez, annak is, aki kapja- és annak is, aki adja.

A szeretetet ápolni kell. Ápolni kell a szürkének mondott hétköznapokon és az ünnepeken egyaránt. Az élet zöme hétköznapokból áll, ezeknek sorában alakul, mélyül, fejlődik"

2016. november 10.

A MAG



A MAG

Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.

Ezt mondta nekik: "Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következő vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit." A fiatal alkalmazottak megdöbbentek. A főnök így folytatta: "Mindegyikőtöknek adok egy MAGOT - egy nagyon különleges MAGOT.
Szeretném, ha elültetnétek ezt a magot, öntöznétek és jöjjetek vissza mához egy évre azzal, amit neveltetek a magból. Akkor majd megnézem a növényeiteket és kiválasztom, ki lesz a következő vezérigazgató."

Volt a fiatalok közt egy Jim nevezetű is aznap, aki a többiekhez hasonlóan, szintén kapott egy magot. Nagyon izgatottan tért haza, s elmondta a feleségének is a történteket. A felesége segített cserepet, földet és komposztot keríteni és Jim elültette a magot. Minden nap meglocsolta és figyelte, nőtt-e a növénye. Körülbelül három hét elteltével a többi alkalmazott már a kikelt növényekről beszélgetett.

Jim mindig megvizsgálta az ő magját, de semmi nem kelt ki belőle. Eltelt három, négy, végül öt hét, még mindig semmi. Addigra már mindenki a növényéről mesélt, de Jimnek nem volt növénye, úgy érezte, kudarcot vallott.

Már eltelt hat hónap és még mindig nem volt semmi Jim cserepében. Tudta, hogy biztosan elpusztította a magját. Mindenkinek fái és magas növényei voltak, de neki semmije sem. Jim mégsem szólt egy szót sem a kollégáinak. Tovább locsolta és trágyázta a földet. Annyira akarta, hogy kikeljen a mag.

Amikor végre letelt az egy év a cég minden fiatal alkalmazottja elhozta a növényét, hogy a vezérigazgatónak megmutassa. Jim azt mondta a feleségének, hogy ő nem fog bevinni egy üres cserepet. De ő azt válaszolta, hogy őszintén el kell mondania, ami történt. Jimnek kavargott a gyomra, úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb pillanata, de tudta, hogy a feleségének igaza van. Elvitte az üres cserepét a tanácsterembe.
Amikor Jim megérkezett, csodálattal nézte a sokféle növényt, amit a többi alkalmazott nevelt. Gyönyörűek voltak, mindenféle alakú és méretű növények. Jim letette a földre az üres cserepét, sok kollégája kinevette, páran sajnálták őt.

Amikor a vezérigazgató belépett, körülnézett és köszöntötte fiatal kollégáit.

Jim próbált meghúzódni valahol a sarokban. "Istenem, milyen gyönyörű növényeket, fákat és virágokat neveltetek" - mondta a vezérigazgató. "Ma az egyikőtöket kinevezem vezérigazgatónak."

Hirtelen a vezérigazgató megpillantotta Jimet az üres cseréppel a terem végében. A pénzügyi igazgatót arra kérte, hogy hívja Jimet előre. Jim megrémült. Azt gondolta: "A vezérigazgató tudja, hogy kudarcot vallottam! Talán kirúg!"

Amikor Jim előrement, a vezérigazgató megkérdezte, hogy mi történt a magjával. Jim elmondta a történetét.

A vezérigazgató mindenkit arra kért, hogy üljön le, kivéve Jimet. Ránézett Jimre és mindenki előtt bejelentette: "Íme az új vezérigazgatótok!"

"Jimnek hívják." Jim nem hitt a fülének. Hisz még ki sem kelt a magja.

"Hogyan lehetne ő az új vezérigazgató?" - mormogták a többiek.

A vezérigazgató akkor azt mondta: "Egy évvel ezelőtt az itt lévők közül mindenkinek adtam egy magot. Arra kértelek titeket, hogy ültessétek el, öntözzétek és hozzátok vissza nekem e napon. Én mindenkinek főtt magot adtam; halottak voltak - lehetetlen volt, hogy kibújjanak a földből.

Mindegyikőtök, Jimet kivéve, fákat, növényeket és virágokat hozott nekem.
Amikor észrevettétek, hogy a magok nem kelnek ki, kicseréltétek a tőlem kapott magot egy másikra. Jim volt az egyetlen, akiben megvolt a kellő bátorság és őszinteség, hogy egy olyan edényt hozzon ide, amiben az én magom van. Ezért ő lesz a következő vezérigazgató!"

Ha őszinteséget vettek el, bizalmat arattok.
Ha jóságot vettek el, barátokat arattok.
Ha alázatot vettek el, nagyszerűséget arattok.
Ha kitartást vettek el, elégedettséget arattok.
Ha megfontoltságot vettek el, reményteli kilátást arattok.
Ha kemény munkát vettek el, sikert arattok.
Ha megbocsátást vettek el, megbékélést arattok.

Tehát, vigyázzatok, mit vettek el ma, mert ez határozza meg, mit fogtok később learatni.

"Bármit adtok az életnek, az élet visszaadja azt nektek."

2016. november 8.

"KÉT VEREBET EGY FILLÉRÉRT"



Oliphantné Schoch Celesztina
"KÉT VEREBET EGY FILLÉRÉRT"

Két kis veréb repült, repült,
míg egy virágos ágra ült.
Ringatta lágyan ott magát
s hallatta víg "csip-csip" szavát.
Oly gondtalan csevegtek ott, -
engem meg súlyos gond nyomott.

"Mondd csak, te kedves kis madár,
feléd csak vidám tréfa jár?
A verébsors nem mostoha?"
"Csip-csip csirip; nem, nem soha!
Vidáman kelünk szárnyra, mi,
Isten kicsiny madarai.

Ha így szólnánk: gond terhe nyom,
hálátlanok lennénk nagyon.
Atyánk olyan nagy és olyan
jó, hogy még ránk is gondja van.
Halálba egy veréb se hull,
hogy ne tudna róla az Úr!

Ha jön a tél, édes Atyánk
jó meleg subát ad reánk,
pehelysubát, selyempuhát,
szegények hogy volnánk mi hát?!
Megélünk télbe-nyárba' mi,
Isten kicsiny madarai."

"Nem vagytok-e, ti kis bohók,
túlságosan bizakodók?
Kellene mégis félnetek:
lesz-e miből megélnetek,
ha mindent hólepel borít?
Hisz' éhenvesztek akkor itt"

"Igaz, csűrünk nincs is nekünk,
Atyánk kezében ételünk.
De nincs is annál semmi szebb,
mint Benne, Benne bízni meg;
terített asztal várja itt
Isten kicsiny madarait."

Csak ámultak, bámultak rám.
"Csip-csip, te nem tudod talán:
ki követheti Mesterét,
drágább az, mint sok kis veréb?
Ne restellj hát ezért te sem
az Úrban bízni csendesen!"

És ezzel elröpültek, el...
"Engem mért nyomna még teher?
Mit most tanultam, mondom azt:
rávetem minden gondomat,
hisz' Ő Atyám; Atyám pedig
rólam el nem feledkezik!"

Ford.: Podmaniczky Pálné

2016. november 4.

Az ötödik kutyakölyök



Az ötödik kutyakölyök 

Egy gazda szeretett volna eladni néhány kiskutyát. Festett egy táblát, amelyen a négy kölyköt reklámozta. Azután elindult, hogy a birtoka szélén levő oszlopra tűzze. Amikor az utolsó szöget ütötte be, valaki meghúzogatta a ruháját. Ahogy lenézett, tekintete egy kisfiúéval találkozott.
– Uram – szólt a gyermek –, szeretnék venni egy kölyköt. – Nos – mondta a gazda, miközben letörölte tarkójáról az izzadságot–, ezek a kölykök jó vérvonalúak, és elég sokba kerülnek. A fiú lehajtotta egy pillanatra a fejét, azután mélyen a zsebébe túrt, elővett egy maroknyi aprópénzt, és a gazda felé nyújtotta.
– Ennyi pénzem van. Elég arra, hogy megnézhessem őket?
– Persze – válaszolta a gazda, és füttyentett egyet. – Ide, Foltoska! A kutyaház felől odafutott az anyakutya, akit négy kicsi szőrgombóc követett. A kisfiú a drótkerítéshez nyomta az arcát. Szeme ragyogott a boldogságtól. Ahogy a kutyák elérték a kerítést, a kisfiú valami mozgolódásra lett figyelmes a kutyaház felől. Lassan, lassan még egy kis szőrlabda jelent meg, sokkal kisebb, mint a többiek. Azután, valahogy furcsán bicegve, minden erejével megpróbálta utolérni a többieket.
– Azt a legkisebbet szeretném! – mondta a kisfiú, a csenevészre mutatva. A gazda leguggolt a kisfiú mellé, és így szólt:
– Fiam, te nem akarhatod azt a kölyköt. Sosem tud majd úgy futni és játszani veled, ahogy más kutyák. Erre a kisfiú elhátrált a kerítéstől, lehajolt, és elkezdte feltűrni az egyik nadrágszárát, felfedve az acélrudat, amely végigfutott a lába két oldalán, és egy speciális cipőhöz csatlakozott.
Visszanézve a gazdára ezt mondta: – Látja, uram, én magam sem tudok valami jól futni, és ennek a kiskutyának olyasvalakire van szüksége, aki megérti. A gazda a könnyeivel küszködve lehajolt, és felemelte az apró kölyköt. Óvatosan tartva a kisfiú kezébe adta.
– Mennyibe kerül? – kérdezte a kisfiú. – Semmibe – válaszolta a gazda –, a szeretet és a gondoskodás nem kerül semmibe. 

Tanulság: 
A világ tele van olyan emberekkel, akik megértésre és szeretetre várnak.

2016. október 10.

Figyelj és hallgass meg!




Agnes Begnin:  
Figyelj és hallgass meg!

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és te tanácsot adsz
nem teljesíted a kérésemet.

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg
érzéseimet és te elmagyarázod
miért rossz, hogy így érzek
akkor rám tiportál.

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és te úgy érzed, hogy valamit
tenned kell, hogy a probléma megoldódjon
bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy
te süket vagy,
nem kértem mást,csak, hogy figyelj rám
és hallgass meg,
nem kértem, hogy tanácsolj,
sem hogy tegyél, nem kértem mást, csak, hogy
hallgass meg.

Nem vagyok tehetetlen
csak gyönge és elesett,
amikor teszel valamit helyettem
amit nekem kell megtennem
csak megerősíted félelmemet és gyöngeségemet.

De ha elfogadod, hogy úgy érzek ahogy érzek
meg ha ez az érzés számodra érthetetlen is
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam
és értelmet adjak az értelmetlennek

Ha ez megtörténik a válasz világossá válik
és tanácsra sincs szükség.

Talán azért használ sok embernek az imádság
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.

Tehát, te is kérlek figyelj rám és hallgass meg
ha szólni akarsz, várj egy ideig
és akkor már én is tudok rád figyelni.

2016. október 7.

Öröm és szeretet




Pecznyík Pál
Öröm és szeretet

Barátot keresni, elindult az öröm,
úton megbotlott egy nagy - irigység - kövön.
Megütötte magát, a teste fájt nagyon,
de nem volt senkiben, egy csöppnyi szánalom.
Aki látta, inkább messze kerülte őt,
hiába várt szegény, szívet felemelőt.
Meglátta, megszánta, öket a szeretet,
talpra állította, s így tovább mehetett.

De már nem egyedül, hanem mint két barát,
kart karöltve, együtt mehettek már tovább.
Öröm és szeretet, mint ikertestvérek,
hova hívták őket, örömmel betértek.
Ott megszűnt a harag, az ég is kiderült,
bántó és bántott fél, immár együtt örült.
Öröm és szeretet, ez a szép ikerpár,
békítő szándékkal, még ma is szertejár.
Mert még sok családban nincs öröm, szeretet,
harag és gyűlölet tölt be ma, sok szívet.

Ezt a szép ikerpárt, Isten adta nékünk,
boldoggá tehessen, míg e földön élünk.
Öröm és szeretet, térjetek be hozzánk,
viduljon fel szívünk, derüljön fel orcánk.
Térjetek be minden magyar szívbe, házba,
tűnjön el szívünkből a harag, a lárma.
Hol öröm, szeretet, tölt be szívet - házat,
onnan - imaszárnyon - hála mennybe szállhat.

Celldömölk 2010. V. 16.

2016. október 2.

A MINDEN AZ MINDEN




Túrmezei Erzsébet versei

A MINDEN AZ MINDEN


Minden gondotokat őreá vessétek.- 1. Pét. 5,7.
Minden lehetséges a hívőnek- Mk. 9,23
Mindenre van erőm a Krisztusban- Fil. 3,20
Mindenért hálát adjatok- Ef. 5,20

Minden gondomat rád vethetem.
Nem csak az apró-cseprő gondokat,
a nagyobbakat is.
Nem csak a nagyokat, nehezeket,
a legkisebbeket is!
Mert a minden, az minden!

És minden lehetséges, ha hiszek.
Lehetetlen, megoldhatatlan,
Elérhetetlen nincsen!
Mert a minden, az minden!

És Tebenned mindenre van erőm.
Mindenre, sokra, kevésre,
szűkölködésre és bővölködésre...
Testvérek terhét vállamra vennem,
Teeléd vinnem!
Mert a minden, az minden!

S mindenért hálát adhatok.
Derűs napok, borús napok,
Örömök, szenvedések...
Mindet azért adod,
Hogy cél felé segítsen.
Mindenért hálaéneket mondhatok.
Mert a minden, az minden!


Már meghallgatott!

"Ők még beszélnek, Én már meghallgattam!"
csodálatos ígéret!
Teljesedése felsorolhatatlan!

Mint amikor Élim kicsiny lakói
Tüzelőért könyörögtek térden,
Mert fogytán volt, és kemény volt a tél...

S még imádkoztak, amikor begördült
A fával megrakott szekér,
Mert egy gazdát arra indított Isten,
Hogy kicsinyein így segítsen.
Így lett a könyörgésből hálaének!

Felsóhajtunk: Bár mindig így lehetne!
De ha évekig várunk feleletre,
S megfáradunk... halványul a reményünk...
Nem teljesül, amit könnyesen kérünk.

Hol az ígéret? - kérdezzük lankadtan.
"Ők még beszélnek, Én már meghallgattam!"

Aztán titkokat tár a Szentlélek,
Atyánk szívébe látó ablakot -
Rejtelmek nyílnak, csoda-messzeségek...

Lehet, várni kell, szállhat évre évünk,
Mégis szent valóság: Mi még beszélünk,
Ő meghallgatott! Már meghallgatott!


2016. szeptember 30.

Csordultig



Füle Lajos
Csordultig


Mennek, egyre mennek,
éveim letelnek,
végük bár nem ismerem.
Csendes vizek mellett
Szelíden terelget
Hazafelé ISTENEM.

Hajszálaim hullnak,
csontjaim avulnak,
erőm lassan odavan,
de lelkem vidáman
fürdik a csodákban,
csordultig a poharam.

2016. szeptember 5.

Egy csokor virág...




Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.

Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem múlandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.

Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.
Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,
S vihar ne zúgjon el családod felett,
Így gazdagabb lesz benned a szeretet.

Csokrod harmadik virága a hűség,
Amit megkíván tőled a föld s az ég.
Hű légy Istenhez és szent elveihez,
Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,
Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,
S szívetek legyen mindig összekötve.

A negyedik virágszál a kedvesség,
Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,
Ha bosszúság fellege el nem fedi,
S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,
Meghódítja még az ellenségedet is,
Otthonodban nem lesz ború és tövis.

Az ötödik virágszál a szorgalom.
Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom
A házban és minden csak terád várjon,
Míg az idegek összetörnek fájón.
A szorgalom az, ha végzed a munkád,
Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.

Virágcsokromat átnyújtom neked,
S kívánom, a jó Isten legyen veled!
Illatozz otthon, vagy a zord idegenben
Mindig derülten, mindig kedvesebben,
Míg eljön Urunk, s bú válik örömre
S virágcsokrába beköt majd örökre...

2016. szeptember 2.

Miért rohansz?




Miért rohansz?

Szeretnél megállni, de már nem megy.
Kell a több, kell a MINDEN!
Szép a házad, de még szebb kell.
Szép a kerted, de még jobb kell.
Jó az autód, de másé még jobb.
Reggeltől estig ezért dolgozol?

Aztán észreveszed, mindened elveszett.
Pedig egyfolytában ezt gyüjtögetted.
A család széthullot, nem is emlékszel hogy valaha egy volt!
Felnőttek a gyermekek, elhagyták a fészküket.
Úgy érzed nem is ismered őket..
Testedből való test és véredből való vér,
Mégsem tudod mit szeret, miért él.

Az asszony, kicsit meggyűrődött
A férj teljesen elhidegült...
Nem így tervezted, nem ezt akartad
Mégis valahol valami elakadt.
Mit rontottál el? Miért veszítetted el,
Az álmaid, az életed?

Isten terve nem ez volt.
Jézus vére nem ezért folyt.
Ő szabadnak teremtett,
Saját magad mentél börtönbe.
A vágyaid börtönébe,
Érzelmeid kelepcéjébe.

Fordulj Istenhez, őszinte szívvel...
Ő helyre állíthat mindent.
Az igéje megtisztít,
Szent lelke megszabadít.
Nézd a teremtett világot,
Amit teremtő keze alkotott!

Ez a teremtő kéz,ha szíved kész,
Markában tart és megvéd.
Meggyógyítja összetört lelkedet,
Megújjítja régi szívedet.
Megtanít szeretni,
hogy újra tudj ÉLNI!

Életre kelti, szíved
Életre kelti, lelked
Élni fog a tested
Mert Ő maga az igazi ÉLET!
Ő szeret, szeret, SZERET!

2016. szeptember 1.

Remény



Czeslaw Milosz 
Remény 

Reménye annak van, aki hisz benne: 
Nem álom a föld, hanem eleven test, 
S nem csal a hallás, a tapintás, látás. 
És minden dolog, mit a földön ismersz, 
Olyan, mint egy kert, ha kapunál állsz. 
Belépni tilos. De hogy van ilyen kert, 
Biztos. 
Ha jobban s okosabban néznénk, 
Új virágot és csillagot, nem egyet 
Megláthatnánk a világ kertjében még. 
Ámít a szemünk, egyesek azt mondják, 
Hogy nincsen semmi, csupán mi képzeljük, 
De épp annak, ki így szól, nincs reménye. 
Ha elfordul az ember, azt gondolják,
Háta mögött a világ máris megszűnt. 
Mintha tolvajok hordták volna széjjel.

2016. augusztus 29.

Gyermeki bölcsesség

 

 

Gyermeki bölcsesség


Csak egy kicsit

Egy anyuka a kislányával kézenfogva mentek hazafelé az imaházból.
Egyszer csak a kislány az anyjához fordult és megkérdezte: - Anyu, van valami amit nem nagyon értek abból amit a lelkész bácsi mondott ma reggel...
- És mi az, ami megzavart, kicsim? - kérdezte az édesanyja mosolyogva.
- Hááát, a lelkész bácsi azt mondta, hogy Isten nagyobb mint mi. Ez igaz, anyu? - Igen, ez igaz. - És azt is mondta, hogy Isten bennünk lakik. Ez is igaz? - Igen, Isten bennünk lakozik.
- De hát anyu, ha Isten nagyobb, mint mi és ha Ő bennünk lakozik, akkor nem kéne látszódjon legalább egy kicsit? (Mt.5:16)


2016. augusztus 8.

Csak egy út




Csobolya József: 
Csak egy út

Lehet, hogy fáradt vagy, terhed is nehéz,
Hosszúnak látod most, míg oda nem érsz.
Nehogy meghátráljál itt a félúton,
Csak tartsál ki végig kedves barátom.

Öröm és boldogság lesz ennek a vége,
Csak ez az út megy fel a csillagos égbe.
Öröm lesz ott mindig, soha nem fáradunk,
Jézus Krisztus adja, Őrá számíthatunk.

Kettőezer évvel ezelőtt régen
Megtörte az utat néked és nékem.
Kereszt halálával bebizonyította,
Hogy mennyire szeret, - éltét értünk adta.

Nincs már mitől félni, nincsen akadály,
Csak hinni kell Benne, elfogadtad már?
Kövessük Őt önként, mindent félre téve,
Csak így juthatunk az örök üdvösségre!

2016. augusztus 1.

Szeress úgy, mint a Nap!




Ismeretlen szerző
Szeress úgy, mint a Nap!


A Napsugár nem kérdezi, 
Hogy mennyit ér a fénye 
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mit kap majd cserébe
A Napsugár nem mérlegel,
Csak tündökölve árad.
Simogat és átölel,
de nem kér érte árat. 

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve. 

Minden ember fénysugár,
a mindenségnek része
Azt hiszi, hogy porszem,
pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár,
egy a végtelennel.
Minden ember fénysugár,
de ebben hinni nem mer. 

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.
Szeress áldást teremtve! 

2016. július 23.

Újrakezdés



"Ha  értékes kincset szeretnél találni, akkor keresd a Bibliában, Isten szavában"


"Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is. "
(Lukács 12 : 34)  

Újrakezdés 

A liget területén lévő pázsit közepén kinyílott egy pár pitypang.
Az egyik szép sárga virágú,  fejlettebb volt, mint a többi.
Derűs képet nyújtott, mint a májusi este. A virág hamarosan magba szökött.
Hópehelyhez hasonló, könnyű kis ejtőernyők övezték a magjait.
Terveket szőttek és találgatták:
- Hol tudnak majd gyökeret verni?
- Ki tudja?
- Csak a szél tudja.
Egy szép napon elragadta őket a szél. A magocskák belekapaszkodtak az apró kis ejtőernyőkbe és tovarepültek.
- Sziasztok... Sziasztok.
Többségük sikeres repülés után mezőkön, kertekben kötött ki. Csak egy volt közülük, amelyik nemsokára egy járda szegélyében lévő kis hasadékba esett. Csak egy jelentéktelen kis rögben kapaszkodott meg.
- Ez mind az enyém - mondotta.
Fontolgatás nélkül helyet foglalt. Csírát és gyökeret engedett a szűk kis repedésben. Pár méterre tőle egy düledezõ padocskán egy fiú üldögélt. Tekintete zavart és felindult volt. Nagy gondja lehetett, mert kezét ökölbe szorítva, kétségbe esve hadonászott. Észrevett két gyenge kis levelet a cement közötti repedésben.
- Kár a gőzért, nem fogsz boldogulni, úgy jártál mint én - és eltaposta a fiatal hajtást.
Másnap észrevette, hogy a megnyomorgatott hajtás kiegyenesedett és a két levélből négy lett. Hosszú ideig szemlélte a bátor kis hajtást. Sőt, naponta visszatért hozzá. Föltűnt neki, hogy rövid időn belül kinyíltak a sárga virágok és virítottak mintha boldogságukat hirdetnék. Az idő múlásával a fiú úgy érezte, hogy a harag és a megalázás fájdalma enyhülni kezd benne. Kiegyenesedett és teleszívta tüdejét friss levegővel. Érezte, hogy a gondjai tovaszállnak. Megvan! Nekem is lehetséges egy újrakezdés.

Nevetni és sírni szeretett volna. Megsimogatta a virágokat. A növények is megérzik, ha szeretik őket. A pitypangnak is ez volt élete legszebb napja. 

Ne kérdezd a széltől, miért ragadott magával. 
Küzdj, dolgozz akkor is, ha a cement rideg keze fog tartva.

2016. július 14.

A kudarc




A kudarc

A kudarc nem azt jelenti, hogy selejt vagyok,
Hanem azt, hogy nem arattam sikert. 

A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értem el semmit,
Hanem azt, hogy tanultam valamit. 

A kudarc nem azt jelenti, hogy bolond voltam,
Hanem azt, hogy volt bennem hit a kísérletezéshez. 

A kudarc nem azt jelenti, hogy dicstelenné váltam,
Hanem azt, hogy volt merszem próbálkozni. 

A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értettem a lényeget,
Hanem azt, hogy valamit másképp kell csinálnom. 

A kudarc nem azt jelenti, hogy alábbvaló vagyok,
Hanem azt, hogy nem vagyok tökéletes. 

A kudarc nem azt jelenti, hogy elvesztegettem az időt,
Hanem azt, hogy van ürügyem az újrakezdéshez. 

A kudarc nem azt jelenti, hogy fel kell adnom,
Hanem azt, hogy még jobban kell igyekeznem. 

A kudarc nem azt jelenti, hogy sohasem fog sikerülni,
Hanem azt, hogy türelmesebbnek kell lennem. 

A kudarc nem azt jelenti, hogy Istenem elhagytál engem,
Hanem azt, hogy Neked bizonyosan van egy jobb ötleted.

2016. június 18.

NE FÉLJ....




 NE FÉLJ....

"Ne félj, hisz nincsen rá okod, a jövőt úgy sem tudhatod.
Ne sírj, töröld meg szép szemed, hisz jár a boldogság neked!
Álmodj, egy jobb, egy új jövőt, most állsz a szép napok előtt.
Ne félj, a jóban hinni kell, ez már így magában siker!
Szeresd az életet nagyon, nem baj, ha nem vár nagy vagyon.
Legyél te szerény, kis virág, melynek viszi a szél az illatát!
Hited te el nem hagyhatod, égből segítenek angyalok.
Minden öledbe hullik majd, tudd meg, a vágy magja kihajt!
Kihajt, mint zsenge, kis növény, övé a langy eső, s a fény...
Fa lesz, s a lombja égig ér,
ne félj, te mindig higgy, remélj!"

2016. június 4.

VIRÁG LEGYEK



VIRÁG LEGYEK

Uram – Te azt mondtad: gyümölcseiről ismerni meg az embert.
Ó, add, Uram, hogy ne gyümölcs, hanem virág legyek,
mert akkor dől el:
bot-e az, vagy fűzfavessző, vagy gyöngyvirág, vagy aranyeső,
mert ekkor dől el.
az élet ütemére mivé éled, lassan, észrevétlen – ha megnő.
Ha aranyeső volnék – leszállnának kelyhem méhébe
a színes pillangók, a szorgos méhek
s vinnék belőlem szét az ujjongás porát, dalaimat, az enyhülés
harmatját, vinnék széjjel az élet-réten
és én mindenkit beengednék szirmaim fogadótermébe:
a hívőt, a szenvedőt, a magányost, a megfáradtat, a hitetlent.
Ha gyöngyvirág volnék – ott illatoznék az Isten asztalán,
míg tündöklő fényességben megtörik a kenyeret -
zsoltárok harsannak, igék égnek, hatalmas erejű vigasztalás
s ekkor akarva, nem akarva
imádkozó gyöngyfürtjeim a teremben széjjel peregnének.

2016. június 3.

Ne szégyeld kimondani



Vass János:
 Ne szégyeld kimondani

Ember, ne szégyeld kimondani: SZERETLEK,
Ne csak dajkádnak, kedvesednek mondd, szeretlek. . .
De mondd a Holdnak, a Napnak is, hogy szeretlek,
És mondd a szélnek, a fellegeknek, szeretlek, szeretlek!

Mondd a forrásnak, a csermelynek, szeretlek,
A tavaknak és a tengereknek, szeretlek. . .
Mondd a hegyeknek, a fenyveseknek, szeretlek,
És a virágoknak, a mezőknek, szeretlek, szeretlek!

Mondd a delfinnek, a kismadárnak, szeretlek,
A pillangóknak, az őzikéknek, szeretlek. . .
Mondd a Földnek, Égnek, csillagoknak, hogy szeretlek,
Minden népnek, összes gyermekének, szeretlek, szeretlek!

Ám, ha szégyellnéd kimondani, hogy szeretlek,
Hát kiáltsák világgá tetteid, szeretlek. . .
E szócskától megszépül a világ, szeretlek,
És akkor meglátod, visszakiált, szeretlek, szeretlek!

2016. június 1.

Ne félj, csak higgy!



Sípos Márta
Ne félj, csak higgy!
(Részlet)


Ő lehajol mindig hozzád, nyújtja a kezét,
és te nem vagy képes, hogy imával dicsérd?
Inkább elbújsz, azt várva, Ő szólítson megint,
de hát ki vagy te, ember?
Egy porszem, melyet elfúj a szél,
pedig csak annyi kellene, hogy dicsőítsd
az Ő Nevét!

Bátran, őszintén kulcsold imára a kezed!
Hiszen tudod, hogy szeret és megbocsát neked.
Isten egyetlen Fiát adta érted, Jézust,
aki a legnagyobb kincs.
De te mit tudsz adni, halljam hát?
Most is inkább hallgatsz,
még érved sincs!

Maradj a békítő csendben, fordulj Őfelé,
újból hív, és irgalmas kegyelmébe fogad.
Hadd hallja imádkozó, alázatos szavad.
Érzed már szeretetét?
Hallod onnan fentről feleletét,
Amely kristálytisztán hangzik?
„Ne félj, csak higgy!”

2016. május 30.

Kívánok neked....




Kívánok neked.... 

Mosolyokat - amikor bánatos vagy, 
Szivárványt - hogy a felhőkben járhass, 
Nevetést - ami ajkaid simogatja, 
Gyengéd ölelést - amikor lelked elhagyatott, 
Barátokat - akik felvidítanak. Szépséget szemeidnek - hogy sokat lássanak, 
Önbizalmat - ha kétségek gyötörnek, 
Hitet - melyben teljes az élet, 
Barátságot - hogy megismerd magad, 
Türelmet - hogy a világot elfogadd."

2016. május 18.

Add meg nekem, amit adsz....




Vesna Krmpotic: 
Add meg nekem, amit adsz.... 

Add meg nekem, amit adsz. 
És azt add, amit adni fogsz. 
És nem hallgass meg, ha valaha is egy harmadikat kérnék.
De ne felejts el erőt adni, hogy elfogadjam, amit adsz; 
hogy ne vessem el, amit adni fogsz, 
ne kérjem, mit adni nem fogsz.

2016. május 12.

HA KÜLD AZ ÚR



HA KÜLD AZ ÚR

Munkával akart megbízni az Úr,
Hogy végezzem dicsőségére.
De én nagyon el voltam foglalva,
S szava nálam nem talált helyre.
Így feleltem: „Nekem sok a dolgom,
Nincs időm, hogy kérésed tegyem,
Hívj valaki mást e feladatra,
Vagy várj, amíg munkám elvégzem."

Én nem tudom, hogy mi történhetett,
Ki végezhette el a munkát,
De tudom, hogy az Úr nálam nélkül
Sem szenvedett tervében hiányt.
Engem azonban vádolt a Lélek,
Szívemben nagy volt a gyötrelem.
Mit tegyek? – mondtam – megsértettem Őt:
Hívó szavának nem engedtem.

Később nekem kellett jönnöm az Úrhoz,
Mert nekem volt nagy szükségem Rá.
De vágyam nem elégítette ki…
S fájó lelkem ezeket hallá:
„Ifjú, nekem sok tennivalóm van,
Nincs időm, hogy kérésed tegyem.
Hívj valaki mást e feladatra,
Vagy várj, amíg munkám elvégzem."

E szavakból mindent megértettem,
Minden dolgomat abbahagytam,
Bűnbánattal hulltam lábaihoz,
S munkájára ajánltam magam.
Most, ha az Úr valamivel megbíz,
Félreteszem a földi dolgot,
Senkinek sem hagyom végezni azt,
AMIVEL Ő ENGEM MEGBÍZOTT.

2016. május 2.

"Ti vagytok a földnek sói"




A SÓ

"Ti vagytok a földnek sói" 

(Máté 5: 13)

A só nátrium-klorid, forgalomba kerülve kristályos vagy fehéres por. Mint ásványi anyag a táplálékunk részét képezi, szervezetünk számára nélkülözhetetlen létszükséglet. Vérünknek megközelítőleg egy százalékát képezi só. Az egész szervezetünk élettani egyensúlya csak a só megfelelő tömegű jelenlétével biztosítható.
A só nélkülözhetetlen ízesítő anyag a táplálkozásunkban. Jézus tanítványairól úgy beszél mit sókról.
Eredendően romlandó anyagból való emberek vagyunk. Belső lényünkben viszont sóvá lehetünk , ha befogadjuk magunkba az isteni sót, azaz Jézus Krisztust, aki a bennünk lakozó Lelke által átalakítja belső lényünket.
Azok válnak a föld sóivá, akik fékezik és visszatartják a gonoszságot az emberek között, ahogyan a só is megóvja az ételeket a megromlástól. Ha már nélkülözhetetlenné válik valaki abban a közegben, ahol él, ha már hiányzik a jelenléte és az aktív tevékenysége, - mint a só íze az ételből -az már jó úton van.
Az ember életének ízét a benne és általa megnyilatkozó szeretet adja. Mivel Isten a szeretet, ezért a mi életünk is csak akkor válik kellemesen ízessé mások számára, ha Isten Lelke lakozik bennünk. Amilyen mértékben áthatja életünket Isten szeretete, olyan mértékben tudunk mi magunk is sók lenni mások számára. A bennünk és általunk megnyilatkozó szeretet ad ízt az emberi kapcsolatainkban. Mással érintkezve nekünk is “sózóvá" kell válnunk, ott kell hagyni magunkból egy kis részt abban a környezetben, ahol élünk. Életünk íze kellemessé teheti a környezetünkben élő emberek életét. Pozitív élet példál serkentő hatást gyakorolhat másokra, hogy a jócselekedetekben találják meg az örömüket.
Ahogy az ételben a kevés só is érezhető és az étellel összevegyülve fejtse ki hatását, akként kell a keresztényeknek is jelen lenni a világban, az emberek között élni és nem elkülönülni. "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól" (János. 17:15). Ez azt jelenti, hogy személyes kapcsolatok nélkül nem lehet a szeretetet megélni és tovább adni. De ez nem azt jelenti, hogy vegyük át a világ szokásait hanem, hogy tudjuk elfogadni egymást úgy, ahogy vannak, és ezt az elfogadást úgy gyakorolni, hogy az emberek is befogadjanak maguk közé. Ahogy a só láthatatlanná válik miközben kifejti hatását úgy kell a keresztyén embernek is hatni, hogy eközben ne akarjuk magunkra irányítani a figyelmüket.
Az ízét vesztett só is úgy néz ki, úgy néz kim mint a jó só, csak éppen ízt nem tud már adni. Jézus ettől óvja tanítványait is. Ha csupán valljuk az istenfélelmet, Krisztus szeretete nélkül, akkor nincs bennünk szeretet, erő a jóra. Ilyen élet nem gyakorolhat megmentő hatást a világra.
A Jézussal való közösség által tudjuk biztosítani az életünk ízét.

2016. május 1.

Hálaadás




Dsida Jenő 
Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!

2016. április 26.

Életmentő lepkeszárnyak




Életmentő lepkeszárnyak

Észak-Amerika hatalmas síkságán nagy sebességgel rohan a Pacific expressz. Mit sem sejtve, nyugodtan alszanak az utasok. A mozdonyvezető gyakran kinéz a mozdonyból, hogy nem leselkedik-e valami ismeretlen veszedelem a vonatra. Hirtelen azonban elsápad, mert valami olyasmit lát a síneken, amire szinte megfagy a vér az ereiben.
Egy hatalmas alak, széttárt karokkal táncol a fényszórók által megvilágított síneken, mintha integetne: - Állj meg, állj meg!
 A mozdonyvezető már a fékhez kap, amikor eltűnik a kísérteties alak. Talán csak képzelődtem, gondolja magában. Homlokához nyúl és érzi, hogy mily gyorsan lüktet a vére. Azután újra kinéz a sínekre, és ekkor ismét megpillantja az előbbi kísértetet: - Állj meg! – integet feléje!
 A vezető idegei most már végképp fölmondják a szolgálatot. Csikorognak a kerekek, nagy a riadalom, és az utasok kíváncsian tekintenek ki a vonat ablakából.
Álmosan kérdezgetik egymástól: - Vajon mi történhetett? Miért álltunk meg éjnek idején a nyílt pályán? Mindenki a mozdonyvezetőnél érdeklődik.
 Ő elmondja, hogy miként látott egy táncoló alakot a vonat előtt ugrálni. Ez késztette arra, hogy lefékezze a vonatot.
 Persze az utasok közül sokan kinevették, és hihetetlennek tartották a vezető elbeszélését. Véleményüket azonban hamarosan megváltoztatták. Nem is olyan messziről különös zúgás hallatszott. A hang irányába elindult néhány férfi, és holtsápadtan beszélték el, mit láttak. A folyó, amelyen a vonatnak néhány másodperc múlva át kellett volna haladnia, annyira megáradt, hogy elsodorta a hidat. Néhány másodpercnyi késlekedés, és a vonat utasaival együtt a mélységbe zuhan. Miközben az emberek visszamentek a vonathoz, ismét észrevették a síneken táncoló alakot. Most azonban egy pillantás elegendő volt ahhoz, hogy megfejtsék a “kísértet” titkát. Egy molylepke szorult a fényszóró üvegébe, és nem tudott szabadulni, azért vergődött olyan kétségbeesetten. A fényszóró üvegje és fénye felnagyította, és a sínekre vetítette alakját.
Ez volt a különös kísértet, mely megállásra késztette a mozdonyvezetőt. Az emberek megilletődve állapították meg, hogy ennek a lepkének köszönhetik csodás megmenekülésüket.
Vagy nem is neki, hanem Istennek, akinek egy lepkeszárny is elegendő ahhoz, hogy megmentse sok ezer ember életét.

(Válogatás György Attila: A hit világossága című könyvéből)

2016. április 25.

"Bár tudom ..."



"Bár tudom ..."

"Bár tudom, a bánkódás keserű percei éppoly múlékonyak, mint az öröm fénylő szikrái - mégis nehéz a fájdalmat csillapítani, s a bánatot lecsöndesíteni. Ezért hát nem foszthatlak meg a könnyeidtől - minden cseppje a tiéd -, ahogy nem rabolhatom el az érzelmeidet sem, hiszen keserves munkával szerezted meg, és ültetted őket a szívedbe, mint az életed gazdag tapasztalatait. Ha eljön az idő könnyeid maguktól felszáradnak, akárcsak az esőcseppek az utcakövéről."

"Kinek a könnyeit sírod ki magadból, amikor szomorúságod könnyebbíted? Egyetlen emberét? A világét? Mindenkiét? Velük együtt esküdtél a néma fájdalomra? - A bánat néma, nincs hangja, ha mégis hangot adnál neki, ordítanál, üvöltenél, nem pedig könnyeket hullatnál a magányos éjszakában. Bajait mindenki belül hordja, és te azt kívánod, tanúja legyen fájdalmadnak, hogy aki feléd jár, megtudja, mennyire búsulsz? - a csillagok szomorkodnak és nem értik mi történt veled.

Elvesztettél valakit, megcsalt, becsapott hű embered, netán gonoszul bánt veled a sors? - Megnyugtatlak, senkit sem vesztettél el, mivel sosem volt a tiéd, akiről úgy hitted, elveszítheted; és senkit nem szedett rá saját magadon kívül - mert becsapni magát egyes-egyedül csak az ember tudja.

Megbántottak talán? - csupán te bántottad magad azzal, hogy megbántódtál. Haragszol valakire? - bizony semmi okod erre, mert aki ellen haragot táplálsz a szívedben, az éppen magad vagy, hiszen te nyitottál ajtót a gonoszságnak."

Tehát ha valaminek vége szakad, elmúlnak az érzések, és ha dühös vagy, nyugodtan sírjál! Add ki magadból a fájdalmat, és tanulj belőle, mert csak így válhat belőled igazi érző ember...!"

Forrás:
Seneca: Boldogságra születtél

TÖRTÉNETEK





TÖRTÉNETEK

- Szeretném meglátni Istenedet - mondta Trajanus császár egy rabbinak.
- Halandó ember szeme nem láthatja meg Őt - válaszolta amaz.
De a válasz a császárt nem elégítette ki.
- Akkor hát vedd szemügyre egyik követét! - javasolta a rabbi -. Nézz az égre és szemléld a Napot!
- Még mit nem! - szólt a császár, - hiszen ha belenézek, elvakít.
- Uram, gondold csak meg: ha nem bírod elviselni Isten egyik teremtményének dicsőségét, vajon képes lennél-e közvetlenül szemlélni a Teremtő dicsőségét?

(Békehírnök 1986/3)

RÉGI TÖRTÉNET
szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet talált egy pergamen lapon. E szerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol összeér a menny és a föld. Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt megnyílik, s küszöbén átlépve meglátja az Istent.

A két szerzetes hosszú szabadságot kért; elhagyták a kolostort s útnak indultak, hogy megkeressék azt az ajtót. Bejárták a világ ezer útját. Találkoztak ezer kísértéssel, tengernyi szenvedésen vergődtek át. Megöregedtek és elfáradtak ugyan, de Isten közeli látásának vágya fiatalos tűzzel vitte őket egyszer tovább.

Egy napon célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte. Ott a küszöb s azon túl... - majd Isten. A várva várt pillanat itt volt, az ajtó megnyílt, szemüket behunyták, úgy lépték át meghatottan a küszöböt.
Amikor kinyílt ismét szemük - kolostorukban találták magukat. Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt csodavárón elindultak. Asztalukon a nyitott Biblia feküdt, kint megszólalt a harang reggeli imára és a napi munkára...

(Görög T.: Csendes szobák - nyitott ablakok)