Adventi himnusz

Adventi himnusz

Jött el Jézus, jöjj sebesen,

Téged áhít az én lelkem,

Téged vár a földnek ágya,

Jött ó napfény, siess már.

Jézus te vagy mennynek éke,

Jöjj el drága földnek fénye,

Fényes lánggal, lobogással,

Jöjj sietve példaadással.

Nálad nélkül nincs nyugalmunk,

Szomorúan vakoskodunk,

sóhajtozunk, várva-várunk,

Jöjj, ó napfény, világunk.

Életünknek te vagy fénye,

Mindeneknek nagy reménye,

Megpihenni, lelkendezni

Veled akar a lelkünk.

Ismeretlen szerző

A szeretet az a furcsa jószág ...

A szeretet az a furcsa jószág ...

"A szeretet az a furcsa jószág, ha megosztjuk, nem kevesebb lesz, hanem több.

A szeretet éltető erő, s ez így is van. De a szeretet nagyon törékeny is. Szeretetünkért sokszor nagy árat kérünk, s ha a másik megbotlik, szeretetünk elvesztésével fizet(het) érte. A szeretet megvonása nem csak a csecsemőknek nagy veszély - veszély minden életkorban.

A személyhez fűződő szeretet mellett létezik egy másik, sokkal kevésbé személyes, inkább általános szeretet is, az emberszeretet.

,,Szeretem az embereket" - mondja az a valaki, akiben ez az érzés él. Ez egy személyes szeretetre való készenléti állapotot, odafordulást jelent, nyitottságot, elfogadást, segítőkészséget. Az ilyen ember szinte alig várja, hogy legyen valaki valóságos személy, akit szeretetébe fogadhat. Őszintén és önzetlenül. ,,Ez a szeretet nem kíván kitüntetést, elismerést, ellenszolgáltatást. Ez a szeretet halkan lép, és áthatja az egész életet"-. Nagy adomány ez, annak is, aki kapja- és annak is, aki adja.

A szeretetet ápolni kell. Ápolni kell a szürkének mondott hétköznapokon és az ünnepeken egyaránt. Az élet zöme hétköznapokból áll, ezeknek sorában alakul, mélyül, fejlődik"

"KÉT VEREBET EGY FILLÉRÉRT"

Oliphantné Schoch Celesztina
"KÉT VEREBET EGY FILLÉRÉRT"

Két kis veréb repült, repült,

míg egy virágos ágra ült.

Ringatta lágyan ott magát

s hallatta víg "csip-csip" szavát.

Oly gondtalan csevegtek ott, -

engem meg súlyos gond nyomott.

"Mondd csak, te kedves kis madár,

feléd csak vidám tréfa jár?

A verébsors nem mostoha?"

"Csip-csip csirip; nem, nem soha!

Vidáman kelünk szárnyra, mi,

Isten kicsiny madarai.

Ha így szólnánk: gond terhe nyom,

hálátlanok lennénk nagyon.

Atyánk olyan nagy és olyan

jó, hogy még ránk is gondja van.

Halálba egy veréb se hull,

hogy ne tudna róla az Úr!

Ha jön a tél, édes Atyánk

jó meleg subát ad reánk,

pehelysubát, selyempuhát,

szegények hogy volnánk mi hát?!

Megélünk télbe-nyárba' mi,

Isten kicsiny madarai."

"Nem vagytok-e, ti kis bohók,

túlságosan bizakodók?

Kellene mégis félnetek:

lesz-e miből megélnetek,

ha mindent hólepel borít?

Hisz' éhenvesztek akkor itt"

"Igaz, csűrünk nincs is nekünk,

Atyánk kezében ételünk.

De nincs is annál semmi szebb,

mint Benne, Benne bízni meg;

terített asztal várja itt

Isten kicsiny madarait."

Csak ámultak, bámultak rám.

"Csip-csip, te nem tudod talán:

ki követheti Mesterét,

drágább az, mint sok kis veréb?

Ne restellj hát ezért te sem

az Úrban bízni csendesen!"

És ezzel elröpültek, el...

"Engem mért nyomna még teher?

Mit most tanultam, mondom azt:

rávetem minden gondomat,

hisz' Ő Atyám; Atyám pedig

rólam el nem feledkezik!"

Ford.: Podmaniczky Pálné

Az ötödik kutyakölyök

Az ötödik kutyakölyök 

Egy gazda szeretett volna eladni néhány kiskutyát. Festett egy táblát, amelyen a négy kölyköt reklámozta. Azután elindult, hogy a birtoka szélén levő oszlopra tűzze. Amikor az utolsó szöget ütötte be, valaki meghúzogatta a ruháját. Ahogy lenézett, tekintete egy kisfiúéval találkozott.

– Uram – szólt a gyermek –, szeretnék venni egy kölyköt. – Nos – mondta a gazda, miközben letörölte tarkójáról az izzadságot–, ezek a kölykök jó vérvonalúak, és elég sokba kerülnek. A fiú lehajtotta egy pillanatra a fejét, azután mélyen a zsebébe túrt, elővett egy maroknyi aprópénzt, és a gazda felé nyújtotta.

– Ennyi pénzem van. Elég arra, hogy megnézhessem őket?

– Persze – válaszolta a gazda, és füttyentett egyet. – Ide, Foltoska! A kutyaház felől odafutott az anyakutya, akit négy kicsi szőrgombóc követett. A kisfiú a drótkerítéshez nyomta az arcát. Szeme ragyogott a boldogságtól. Ahogy a kutyák elérték a kerítést, a kisfiú valami mozgolódásra lett figyelmes a kutyaház felől. Lassan, lassan még egy kis szőrlabda jelent meg, sokkal kisebb, mint a többiek. Azután, valahogy furcsán bicegve, minden erejével megpróbálta utolérni a többieket.

– Azt a legkisebbet szeretném! – mondta a kisfiú, a csenevészre mutatva. A gazda leguggolt a kisfiú mellé, és így szólt:

– Fiam, te nem akarhatod azt a kölyköt. Sosem tud majd úgy futni és játszani veled, ahogy más kutyák. Erre a kisfiú elhátrált a kerítéstől, lehajolt, és elkezdte feltűrni az egyik nadrágszárát, felfedve az acélrudat, amely végigfutott a lába két oldalán, és egy speciális cipőhöz csatlakozott.

Visszanézve a gazdára ezt mondta: – Látja, uram, én magam sem tudok valami jól futni, és ennek a kiskutyának olyasvalakire van szüksége, aki megérti. A gazda a könnyeivel küszködve lehajolt, és felemelte az apró kölyköt. Óvatosan tartva a kisfiú kezébe adta.

– Mennyibe kerül? – kérdezte a kisfiú. – Semmibe – válaszolta a gazda –, a szeretet és a gondoskodás nem kerül semmibe. 

Tanulság: 
A világ tele van olyan emberekkel, akik megértésre és szeretetre várnak.

Figyelj és hallgass meg!

Agnes Begnin:  
Figyelj és hallgass meg!

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg

és te tanácsot adsz

nem teljesíted a kérésemet.

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg

érzéseimet és te elmagyarázod

miért rossz, hogy így érzek

akkor rám tiportál.

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg

és te úgy érzed, hogy valamit

tenned kell, hogy a probléma megoldódjon

bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy

te süket vagy,

nem kértem mást,csak, hogy figyelj rám

és hallgass meg,

nem kértem, hogy tanácsolj,

sem hogy tegyél, nem kértem mást, csak, hogy

hallgass meg.

Nem vagyok tehetetlen

csak gyönge és elesett,

amikor teszel valamit helyettem

amit nekem kell megtennem

csak megerősíted félelmemet és gyöngeségemet.

De ha elfogadod, hogy úgy érzek ahogy érzek

meg ha ez az érzés számodra érthetetlen is

lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam

és értelmet adjak az értelmetlennek

Ha ez megtörténik a válasz világossá válik

és tanácsra sincs szükség.

Talán azért használ sok embernek az imádság

mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást

figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.

Tehát, te is kérlek figyelj rám és hallgass meg

ha szólni akarsz, várj egy ideig

és akkor már én is tudok rád figyelni.

Öröm és szeretet

Pecznyík Pál
Öröm és szeretet

Barátot keresni, elindult az öröm,

úton megbotlott egy nagy - irigység - kövön.

Megütötte magát, a teste fájt nagyon,

de nem volt senkiben, egy csöppnyi szánalom.

Aki látta, inkább messze kerülte őt,

hiába várt szegény, szívet felemelőt.

Meglátta, megszánta, öket a szeretet,

talpra állította, s így tovább mehetett.

De már nem egyedül, hanem mint két barát,

kart karöltve, együtt mehettek már tovább.

Öröm és szeretet, mint ikertestvérek,

hova hívták őket, örömmel betértek.

Ott megszűnt a harag, az ég is kiderült,

bántó és bántott fél, immár együtt örült.

Öröm és szeretet, ez a szép ikerpár,

békítő szándékkal, még ma is szertejár.

Mert még sok családban nincs öröm, szeretet,

harag és gyűlölet tölt be ma, sok szívet.

Ezt a szép ikerpárt, Isten adta nékünk,

boldoggá tehessen, míg e földön élünk.

Öröm és szeretet, térjetek be hozzánk,

viduljon fel szívünk, derüljön fel orcánk.

Térjetek be minden magyar szívbe, házba,

tűnjön el szívünkből a harag, a lárma.

Hol öröm, szeretet, tölt be szívet - házat,

onnan - imaszárnyon - hála mennybe szállhat.

Celldömölk 2010. V. 16.

A MINDEN AZ MINDEN

Túrmezei Erzsébet versei

A MINDEN AZ MINDEN

Minden gondotokat őreá vessétek.- 1. Pét. 5,7.

Minden lehetséges a hívőnek- Mk. 9,23

Mindenre van erőm a Krisztusban- Fil. 3,20

Mindenért hálát adjatok- Ef. 5,20

Minden gondomat rád vethetem.

Nem csak az apró-cseprő gondokat,

a nagyobbakat is.

Nem csak a nagyokat, nehezeket,

a legkisebbeket is!

Mert a minden, az minden!

És minden lehetséges, ha hiszek.

Lehetetlen, megoldhatatlan,

Elérhetetlen nincsen!

Mert a minden, az minden!

És Tebenned mindenre van erőm.

Mindenre, sokra, kevésre,

szűkölködésre és bővölködésre...

Testvérek terhét vállamra vennem,

Teeléd vinnem!

Mert a minden, az minden!

S mindenért hálát adhatok.

Derűs napok, borús napok,

Örömök, szenvedések...

Mindet azért adod,

Hogy cél felé segítsen.

Mindenért hálaéneket mondhatok.

Mert a minden, az minden!

Már meghallgatott!

"Ők még beszélnek, Én már meghallgattam!"

csodálatos ígéret!

Teljesedése felsorolhatatlan!

Mint amikor Élim kicsiny lakói

Tüzelőért könyörögtek térden,

Mert fogytán volt, és kemény volt a tél...

S még imádkoztak, amikor begördült

A fával megrakott szekér,

Mert egy gazdát arra indított Isten,

Hogy kicsinyein így segítsen.

Így lett a könyörgésből hálaének!

Felsóhajtunk: Bár mindig így lehetne!

De ha évekig várunk feleletre,

S megfáradunk... halványul a reményünk...

Nem teljesül, amit könnyesen kérünk.

Hol az ígéret? - kérdezzük lankadtan.

"Ők még beszélnek, Én már meghallgattam!"

Aztán titkokat tár a Szentlélek,

Atyánk szívébe látó ablakot -

Rejtelmek nyílnak, csoda-messzeségek...

Lehet, várni kell, szállhat évre évünk,

Mégis szent valóság: Mi még beszélünk,

Ő meghallgatott! Már meghallgatott!

Csordultig

Füle Lajos
Csordultig

Mennek, egyre mennek,

éveim letelnek,

végük bár nem ismerem.

Csendes vizek mellett

Szelíden terelget

Hazafelé ISTENEM.

Hajszálaim hullnak,

csontjaim avulnak,

erőm lassan odavan,

de lelkem vidáman

fürdik a csodákban,

csordultig a poharam.

Miért rohansz?

Miért rohansz?

Szeretnél megállni, de már nem megy.

Kell a több, kell a MINDEN!

Szép a házad, de még szebb kell.

Szép a kerted, de még jobb kell.

Jó az autód, de másé még jobb.

Reggeltől estig ezért dolgozol?

Aztán észreveszed, mindened elveszett.

Pedig egyfolytában ezt gyüjtögetted.

A család széthullot, nem is emlékszel hogy valaha egy volt!

Felnőttek a gyermekek, elhagyták a fészküket.

Úgy érzed nem is ismered őket..

Testedből való test és véredből való vér,

Mégsem tudod mit szeret, miért él.

Az asszony, kicsit meggyűrődött

A férj teljesen elhidegült...

Nem így tervezted, nem ezt akartad

Mégis valahol valami elakadt.

Mit rontottál el? Miért veszítetted el,

Az álmaid, az életed?

Isten terve nem ez volt.

Jézus vére nem ezért folyt.

Ő szabadnak teremtett,

Saját magad mentél börtönbe.

A vágyaid börtönébe,

Érzelmeid kelepcéjébe.

Fordulj Istenhez, őszinte szívvel...

Ő helyre állíthat mindent.

Az igéje megtisztít,

Szent lelke megszabadít.

Nézd a teremtett világot,

Amit teremtő keze alkotott!

Ez a teremtő kéz,ha szíved kész,

Markában tart és megvéd.

Meggyógyítja összetört lelkedet,

Megújjítja régi szívedet.

Megtanít szeretni,

hogy újra tudj ÉLNI!

Életre kelti, szíved

Életre kelti, lelked

Élni fog a tested

Mert Ő maga az igazi ÉLET!

Ő szeret, szeret, SZERET!

Remény

Czeslaw Milosz 
Remény 

Reménye annak van, aki hisz benne: 

Nem álom a föld, hanem eleven test, 

S nem csal a hallás, a tapintás, látás. 

És minden dolog, mit a földön ismersz, 

Olyan, mint egy kert, ha kapunál állsz. 

Belépni tilos. De hogy van ilyen kert, 

Biztos. 

Ha jobban s okosabban néznénk, 

Új virágot és csillagot, nem egyet 

Megláthatnánk a világ kertjében még. 

Ámít a szemünk, egyesek azt mondják, 

Hogy nincsen semmi, csupán mi képzeljük, 

De épp annak, ki így szól, nincs reménye. 

Ha elfordul az ember, azt gondolják,

Háta mögött a világ máris megszűnt. 

Mintha tolvajok hordták volna széjjel.

Gyermeki bölcsesség

 

 

Gyermeki bölcsesség

Csak egy kicsit

Egy anyuka a kislányával kézenfogva mentek hazafelé az imaházból.

Egyszer csak a kislány az anyjához fordult és megkérdezte: - Anyu, van valami amit nem nagyon értek abból amit a lelkész bácsi mondott ma reggel...

- És mi az, ami megzavart, kicsim? - kérdezte az édesanyja mosolyogva.

- Hááát, a lelkész bácsi azt mondta, hogy Isten nagyobb mint mi. Ez igaz, anyu? - Igen, ez igaz. - És azt is mondta, hogy Isten bennünk lakik. Ez is igaz? - Igen, Isten bennünk lakozik.

- De hát anyu, ha Isten nagyobb, mint mi és ha Ő bennünk lakozik, akkor nem kéne látszódjon legalább egy kicsit? (Mt.5:16)

Csak egy út

Csobolya József: 

Csak egy út

Lehet, hogy fáradt vagy, terhed is nehéz,

Hosszúnak látod most, míg oda nem érsz.

Nehogy meghátráljál itt a félúton,

Csak tartsál ki végig kedves barátom.

Öröm és boldogság lesz ennek a vége,

Csak ez az út megy fel a csillagos égbe.

Öröm lesz ott mindig, soha nem fáradunk,

Jézus Krisztus adja, Őrá számíthatunk.

Kettőezer évvel ezelőtt régen

Megtörte az utat néked és nékem.

Kereszt halálával bebizonyította,

Hogy mennyire szeret, - éltét értünk adta.

Nincs már mitől félni, nincsen akadály,

Csak hinni kell Benne, elfogadtad már?

Kövessük Őt önként, mindent félre téve,

Csak így juthatunk az örök üdvösségre!

Szeress úgy, mint a Nap!

Ismeretlen szerző
Szeress úgy, mint a Nap!

A Napsugár nem kérdezi, 
Hogy mennyit ér a fénye 
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mit kap majd cserébe

A Napsugár nem mérlegel,

Csak tündökölve árad.

Simogat és átölel,

de nem kér érte árat. 

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül

Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.

Úgy mint a nap, fényből születve

Úgy, mint a Nap, áldást teremtve. 

Minden ember fénysugár,

a mindenségnek része

Azt hiszi, hogy porszem,

pedig a mindennek egésze.

Minden ember fénysugár,

egy a végtelennel.

Minden ember fénysugár,

de ebben hinni nem mer. 

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül

Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.

Úgy mint a nap, fényből születve

Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.

Szeress áldást teremtve!